Alighanem úgy jártak a szocialista párt parlamenti képviselői, mint az egyszeri sündisznó a súrolókefével: bocsánat, mondták, amikor észrevették, hogy a kefe nem a párjuk. Harangozó Tamás, a parlamenti frakció helyettes vezetője az ATV hétfő reggeli műsorában megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: miért szavaztak a saját béremelésükre. A vége egy fura bocsánatkérés lett.
Ha nem támogatják, és nem fogadják el a javaslatot, akkor a kormányon, a kormányzópárton, a kormányhivatalokon, a fideszes önkormányzatokon kívül megszűnne még a lehetősége is, hogy az ország vidéki pontjain egy választó az MSZP-pártirodába be tudjon menni, és ott segítséget tudjon kérni. Lényegében ezzel érvelt a szocialista politikus.
A dolgot persze nem lehet ennyivel elintézni, hiszen a szocialista párt szavazói között meglehetősen sokan vannak, akik rossz néven vették a megalkuvásízű döntést. Tóth Bertalan, a párt elnöke is érzi, hogy
ezzel a kétes értékű szavazással csorba esett a párt tisztességén.
Ő is kénytelen magyarázkodni: majd a július 30-án, az esedékes elnökségi ülésen, újra előveszik az ügyet, és tisztázzák, hogyan fordulhatott elő a frakciófegyelmet felrúgó szavazás, meg az a zavar, amely a történtek kommunikálásában tapasztalható volt.
A különböző fórumokon megszólaló szocialista politikusok csupán abban az egyben értettek egyet, hogy a Fidesz csapdát állított az ellenzéknek, a képviselői fizetésemeléseket összekötötte a frakciók költségvetési támogatásával. Választaniuk kellett: vagy igennel szavaznak a fizetésemelési csomagra is, amely a listán bejutott képviselőik költségkeretét, és ezzel a működésre fordítható forrásaik összegét is a duplájára emelik, vagy a nem gombot nyomják meg. Ez utóbbi esetében megtörténik a béremelés, mert ezt a kétharmad úgyis elfogadja, de akkor a szocialista frakció éves költségvetési kerete 55, a vidéki irodákra fordítható havi összeg pedig 53 százalékkal csökken. A pártelnök szerint így teljesen megszűnt volna vidéki jelenlétük. Azt Harangozó Tamás és
a többi politikus is elismeri, hogy a fideszes „csapdával” kifejezetten jól jártak.
Nyolcvannégy százalékkal több pénzből tud majd gazdálkodni a frakció, ami lényegesen nagyobb teret ad a „politikai építkezéshez”.
Nem ez volt az első eset, amikor a szocialista párt kommunikációja kudarcot vallott. Tóth Bertalan azt állítja, a szavazás előtt minden frakciótaggal egyeztetett, és mindenki egyetértett, hogy „a párt túléléséhez a nehéz döntést meg kell hozni”, és igennel kell voksolni. Ha ez így volt, akkor
hogyan fordulhatott elő, hogy a párt három prominense – Gurmai Zita, Korózs Lajos és Kunhalmi Ágnes – szembe ment a „párt akaratával”, és nemmel szavazott?
A zavar az ilyen kérdések felvetésekor kulminál: Harangozó az ATV-n azt állította, hogy Gurmai és Korózs később jelezték, véletlenül nyomtak rossz gombot. (Alighanem otthon maradt a szemüvegük.) Korábban az volt a „szétszavazás” magyarázata, hogy házon belül „voltak kommunikációs problémák”, amelynek okait belül kell majd megtárgyalniuk.
Alighanem más okok is szóba jöhettek. Amikor Kunhalmi Ágnest, a választmány elnökét kérdezték, ő ugyan finoman fogalmazott, de kiérződött a szavaiból, hogy a lelkiismeretére hallgatott, amikor a nem gombot választotta. Nem is próbált magyarázkodni, félreértésre hivatkozni, őt megerősítették a döntésében, amit a választókerületének piaci kocsmájában hallott az „emberektől”: ha az igen gombot választja, soha többé nem szavaznak rá abban a körzetben.
„Csalódást” okoztak volna a szocialisták, ha egy ilyen kínos ügy kapcsán nem próbálnak valamilyen demagóg magyarázattal is kirukkolni. A stúdióban Harangozó azzal érvelt: „Ezt a módosítót azért kellett megszavaznunk, hogy ne vegyék el az ellenzéktől a működési keretet.” Hozzátette: egy felelős politikusnak így kellett döntenie. Szerinte
a nagy kérdés amúgy is az, hogy ki, mit fog kezdeni a megemelt képviselői fizetésével. Az MSZP például egy alapba fogja beletenni, és jótékony célfokra fogja fordítani.
Akkor majd egyértelmű lesz a választóik számára szerinte, hogy ők nem a saját zsebükre gondoltak, amikor igennel voksoltak.
Eszük ágában sincs felvenni a felemelt „gázsit”, azt a pénzt majd valamilyen karitatív szervezet támogatására fordítják. Minden hónapban nyilvánosságra hozzák, kinek, mennyi pénzt juttattak. Hibásan kommunikáltak, mondta, és a riporterhez fordulva a „saját hasába” döfte a kést: „Az a kérdés, hogy amit most elmondtam, azt miért nem a szavazás előtt jelentettük be? Ebben önnek valóban igaza van. Ezzel valóban nagy károkat okoztunk, saját magunknak is, és az egész ügynek (…) Ezt a békát le kell nyelnünk, ezt elrontottuk. A kommunikációját és szervezeti részét azt biztos. Mindenkitől elnézést kérünk. Én személy szerint is, aki akár a félreértés, más miatt kellemetlenül érezte magát a dologban”.
Harangozónak, mint mondja, a lelkiismerete patyolattiszta. Akkor
miért nyilatkozta néhány nappal korábban, hogy kizárólag azért nyomták meg az „igen” gombot a szavazáskor, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljön a pártjuk? Hogy több pénzt fordíthassanak a vidéki szervezeteik támogatására?
Hogy a választóik ügyes-bajos, panaszos ügyeikben ne csak a fideszes önkormányzatokhoz tudjanak bekopogni, hanem hogy nyitott ajtókkal várják őket az MSZP pártirodái is? Vagy értsük úgy: az MSZP képviselői karitatív szervezeteknek fizetik majd be a többletjövedelmüket, és azok működtetik majd abból a pénzből a párt vidéki irodáit?
Politikai öngólok sorozatát rúgta ismét az MSZP.
Ha július végén valóban az elnökség elé kerülnek a történtek, talán sikerül majd kirukkolniuk valami más, a korábbinál hihetőbb magyarázattal. Talán megtudjuk, kinek a hibája volt, hogy sündisznónak nézték a súrolókefét.
