Ha meghalljuk a „rezsicsökkentés szót”, mindannyiunkban heves érzelmek keletkeznek. Ezek iránya, színezete attól függ, hogy az ember fideszes-e vagy sem. A rezsicsökkentés ugyan egy hatalmas átverés, de ez ma úgy kétmillió választópolgárt nem érdekel. Számukra az főleg nem gazdasági intézkedés, hanem sokkal inkább egy olyan politikai valláspótlék, ami a létbiztonságot szimbolizálja. Aki ehhez hozzányúl, az kormánypárti és bizonytalan választók szemében a „túlélésük garanciáját” támadja meg: a rezsicsökkentés az Illiberális Magyarország Szent Tehene.
Ez az élettelen és hamis fogalom azért tud mégis élőnek mutatkozni, mert a kormányzati kommunikáció beleégette a választók agyába, hogy a mai közműdíjak nem piaci árak, hanem az ő emberközpontú politikai döntéseiknek az eredményei. A rezsiszámlákon látható „narancssárga felület” arról hazudik folyton, hogy mennyit spórolt már az állampolgár, és folyamatosan emlékezteti a szavazót arra, hogy róla az állam gondoskodik (akit pedig Orbán Viktor istápolgat). Így aztán sikerült kitalálni a semmibe nem kerülő, a magszavazókat megtartó vörös vonalat: amíg van rezsicsökkentés, addig a kormány teljesíti alapvető kötelességét.
Azért sem piszkálja senki a rezsi-varázslatot, mert a magyar ingatlanállomány nagy részének rossz a szigetelése, öregek a nyílászárói és korszerűtlenek a fűtési rendszerei: ebben az oroszoknak mindenben kiszolgáltatott állapotban kiszámíthatatlan, mi történne sok százezer családdal, ha drasztikus beavatkozás történne a rezsi-rendszerbe.
Az is fontos szempont, hogy a béreink is alacsonyak, függetlenül attól, mit ügyeskedik a számokkal a politikailag kitartott KSH. A mediánbérekbe valószínűleg nem férnének bele az iszonyúan drágává vált élelmiszerek mellé a világpiaci energiaárak, még az átmeneti, kiigazító időben sem. Ezzel a választások előtt senki nem mer még gondolatban sem játszadozni.
Az elképesztő mennyiségű pénzzel, sötétséggel és gyűlölettel kitömött propaganda média ugrásra készen vár arra, aki „felelőtlenül” a piaci rezsiárakról, vagy a fogyasztás észszerűsítéséről kezdene beszélni.
A legkevesebb, hogy népnyúzó brüsszeli bérenc lenne belőle pár perc alatt, az ukrán-gyalázásra betanított kormányzati Mesterséges Intelligencia pillanatok alatt akár egy nekrofil energiabűnözőt is csinálna belőle igény esetén.
Ezért van az, hogy a Tisza Párt a megoldást a rendszerszintű korrupció megszüntetésében és a közvetítő kereskedők kiiktatásában láttatja, valamint energetikai korszerűsítést javasol. Ez semleges terület az érzékenyek számára, a többiek pedig kompromisszumként el tudják fogadni.
A rezsicsökkentés tehát azért Szent Tehén, mert odáig süllyedtünk, hogy két Marshall-segélynyi pénz beáramlása dacára Magyarországon a fűtött szoba a középosztályba tartozás utolsó bástyájává vált. Pedig nem az: ha ez volna a középhez tartozás mércéje, akkor az ország örökre elveszett volna. Valójában a lakosság kétharmadát biztosan elérő elszegényedést, illetve a lakosság egyharmadának mélyszegénységét leplezi el ez a rezsicsökkentésnek nevezett szégyenletes valami.
