A SAVAK, teljes nevén Sazeman-e Ettela’at va Amniyat-e Keshvar („Nemzeti Információs és Biztonsági Szervezet”) Mohammad Reza Pahlavi sah uralkodása alatt, 1956-ban jött létre. Célja eredetileg az volt, hogy megvédje Iránt a kommunizmus és a belső destabilizáló erők ellen — azonban rövid időn belül a rezsim egyik legrettegettebb eszközévé vált.
A SAVAK története nemcsak egy titkosszolgálat története, hanem egy autoritárius rendszer működésének tükre: a hatalom, a félelem és az ellenőrzés története, amely végül maga ellen fordult.
A megalakulás és a nemzetközi háttér
A SAVAK alapítását az Egyesült Államok és Izrael hírszerző szervei (CIA, Mossad) segítették. Az 1953-as Moszadegh-ellenes puccs után a sah felismerte, hogy rezsimjének fennmaradását hatékony belső biztonsági apparátus nélkül nem tudja biztosítani.
A CIA szakemberei segítettek megszervezni a SAVAK struktúráját, kiképezni az első tiszteket, és kialakítani az országos megfigyelő- és jelentőhálózatot.
Ezzel Irán a hidegháborús szövetségi rendszer kulcspontjává vált — a SAVAK pedig Washington szemében a térség egyik védőpajzsa lett a kommunista befolyással szemben.
Funkciók és szerkezeti felépítés
A SAVAK kettős funkciót látott el: egyrészről a belföldi biztonsági szolgálatként feladata volt a politikai ellenőrzés, az ellenzék felkutatása, a „rendszerellenes” tevékenységek felszámolása. Másrészt külföldi hírszerző szolgálatként Irán érdekeit védte a régióban, különösen Irak, Pakisztán és a Perzsa-öböl térségében.
A szervezet hatalmas informátorhálózattal dolgozott: becslések szerint több tízezer civil és hivatalnok szolgáltatta nekik az adatokat. Egyes becslések szerint Iránban szinte minden politikailag aktív személy valamilyen formában kapcsolatba kerülhetett a SAVAK-kal.
A félelem gépezete
A SAVAK az 1960-as és 1970-es években a sah hatalmának legfontosabb pillérévé vált.
Taktikái azonban brutálisak és félelemkeltőek voltak:
- rendszeres megfigyelések és lehallgatások,
- pszichológiai és fizikai kínzások,
- politikai gyilkosságok és eltűnések,
- cenzúra és az értelmiségi élet ellenőrzése.
E módszerek célja nem csupán az ellenfelek eltávolítása volt, hanem a társadalom kollektív megfélemlítése. A SAVAK jelenléte állandó bizonytalanságot és bizalmatlanságot teremtett az iráni társadalomban — szinte mindenki gyanakodott mindenkire.
A rezsim belső működése és a hatalom politikája
A SAVAK tevékenysége nem korlátozódott a kémkedésre. Részt vett a választások manipulálásában, a pártok jelöltjeinek szűrésében, sőt, a kulturális és ideológiai irányításban is. A szervezet vezetői közvetlenül a sahnak jelentettek, aki információit gyakran a SAVAK elemzéseire alapozta.
Ezzel a SAVAK nemcsak titkosszolgálat, hanem egyfajta politikai döntéstámogató és legitimációs apparátus is lett. A vezetői – például Hassan Pakravan és Parviz Sabeti – politikai érzékkel is rendelkeztek, de a sah hajlamos volt elutasítani a kritikát, még akkor is, ha a jelentések valós veszélyekre figyelmeztették.
Ez a hatalmi elszigetelődés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sah későn reagált a forradalmi hangulat erősödésére.
SAVAK és a forradalom felé vezető út
A 1970-es évek végére a SAVAK paradox módon a rendszer gyengülésének szimbólumává vált. Az elnyomás és a félelem, amely hosszú ideig fenntartotta a rendet, egyre inkább egységbe kovácsolta az ellenzéket: liberálisok, vallási vezetők, diákok és munkások közös ellenségükként tekintettek a SAVAK-ra és így magára a sahra is.
A szervezet brutális taktikái fokozták a dühöt, és hozzájárultak az 1979-es iráni forradalom kitöréséhez, amely elsöpörte a monarchiát. A forradalom győzelme után a SAVAK-ot felszámolták, tisztjeinek egy részét letartóztatták vagy kivégezték, mások pedig külföldre menekültek.
A SAVAK öröksége és geopolitikai jelentősége
A SAVAK több mint két évtizedes működése mélyen beágyazódott Irán politikai és társadalmi szövetébe. Egyfelől hozzájárult az irányított nemzetépítéshez és állami centralizációhoz, másfelől viszont aláásta a rendszer társadalmi legitimitását.
Nemzetközi szinten a SAVAK erősítette Irán önállóságát, különösen a Perzsa-öböl politikájában — de ezzel párhuzamosan nőtt az ország elleni Amerika-ellenes és Nyugat-ellenes érzelem, amely az iszlám forradalom egyik ideológiai üzemanyaga lett.
A SAVAK története egyszerre tanulságos és tragikus. Egy titkosszolgálat, amelyet állami stabilitásra hoztak létre, végül a rendszer összeomlásának egyik fő tényezőjévé vált.
A félelem nem terem stabilitást, csak csendet, azt is csak ideiglenesen.
 Mohammad Reza Pahlavi sah){kind=link}