Király Béla tábornok volt Budapest városparancsnoka a forradalom idején. A szovjet invázió után emigrált, és 1957-ben ő tette a legrészletesebb vallomást az ENSZ közgyűlés előtt arról, hogy mi is történt a forradalom napjaiban Magyarországon.
Király Béla tábornokot az emigrációban hevesen támadta a szélsőjobboldali irányzat csaknem oly éles volt a bírálat mint a Kádár rendszer oldaláról, mert állást foglalt a liberális demokrácia értékrendje mellett.
1990-ben ő volt az egységes jelöltje az ellenzéknek Kaposváron, és fölényesen nyert is. A parlamentben kezdetben független politikusként szerepelt, de mivel nem értett egyet az Antall kormány sok intézkedésével, ezért belépett az SZDSZ frakcióba. Elképzeléseit ott sem értékelték ezért lemondott a politikai pályáról.
Tanácsadóként még benne volt Orbán Viktor első csapatában 1998 és 2000 között, de a fiatal miniszterelnök egyáltalán nem volt kíváncsi a szakértelmére.
“Ez volt életem két legfeleslegesebb éve“ – mondta erről később Király Béla tábornok. Aki szerette eltúlozni szerepét. Erre a leghíresebb példa az úgynevezett “Nagykovácsi csata”. Király Béla tábornok emlékirataiban azt állította, hogy a Nemzetőrség alakulatai Nagykovácsi mellett megállították az odaérkező szovjet alakulatot, majd rövid összecsapás után megfutamították azt. Ezt követően a Nemzetőrség vezérkara Ausztriába menekült. Az igazság ezzel szemben az – hangsúlyozza Eörsi László történész -, hogy semmiféle Nagykovácsi csata sem volt, mert a hatalmas túlerővel szemben esélye sem lehetett a Nemzetőrségnek, és ezt a profi katona, Király Béla nagyon is jól tudta. Feloszlatta a Nemzetőrséget, és ő maga egy mentőautóban menekült Nyugatra. A mentőautót akkori barátnője, Molnár Ferenc lánya, Sárközi Márta szerezte, aki a Zugligeti úton lakott Budán.
Hitler és Sztálin között a magyar elitnek nemigen volt jó választása
Romániában 1944 augusztus 23-án meggyilkolták a náci tisztikar felső vezetését Bukarestben, és a király és a kommunista párt sikeres puccsának következtében az ország átállt Hitler oldaláról Sztálinéra. A román hadsereg alakulatai – Tudor Vladimirescu hadosztály – Magyarországon is harcoltak a szovjet csapatok oldalán. Jutalmul Románia visszakapta Észak Erdélyt.
Horthy puccsa 1944 októberében nem sikerült, mert a magyar tisztikar többsége kitartott Hitler mellett. Ezt két tényező motiválta: egyrészt Magyarország területi nyereségét a bécsi békékben Hitler garantálta: Felvidék egy része, Kárpátalja, Észak Erdély, Délvidék, másrészt pedig rettegtek Sztálintól, aki a régi uralkodó elit likvidálását valósította meg mindenütt ahova betette a lábát. Ez motiválhatta Király Béla tábornokot is, aki pragmatikus katonatisztként a túlélésre játszott. Ugyanakkor egyértelműen elkötelezett volt a nyugati civilizáció mellett.
Eörsi László történész kutatásai szerint nem koholt vádak alapján ítélték halálra Király Béla tábornokot 1951-ben hanem a magasrangú katonatiszt valóban eljuttatott fontos katonai információkat az amerikai hírszerzéshez.
A halálos ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre módosították. Valószínűleg Farkas Mihály hadügyminiszter intézte ezt el, mert sokra tartotta Király Béla szakértelmét a katonai parádék megrendezésében. A szovjet tábornokok is elismerően nyilatkoztak ezekről a parádékról, és ez fontos volt Farkas Mihálynak, aki nulla katonai tudással lett hadügyminiszter Berija támogatásával Magyarországon. Sztálin Lengyelországban Rokoszovszkij szovjet marsallt állította a hadsereg élére, mert Varsó fontos volt a számára. Magyarország azonban nem: Farkas Mihály a szovjet titkosszolgálat embere volt a magyar hadsereg élén. Ez egyértelműen kiderült akkor amikor Sztálin parancsára ő tartóztatta le Rákosi jelenlétében Péter Gábort, az ÁVH parancsnokát 1953-ban, nem sokkal a szovjet diktátor halála előtt. Sztálin cionista összeesküvéssel vádolta meg a magyar titkosszolgálat vezetőjét, akit még megölelt 1946-ban amikor egy magyar delegáció tagjaként Moszkvában járt.
