Nincs elég utas, és ami még szomorúbb a jövőben ennyi sem lesz. Japán népessége öregszik és csökken, a külföldiek pedig nem jönnek a Covid-19 miatt.
1964 óta Japán büszkesége a Sinkanzen, amelynek technológiája a távol-keleti szigetország egyik legjobb exportcikke. A szupergyorsvonat biztonságos és hasznot is hajt, amely nem oly gyakori vasút világában. A Covid-19 vírus viszont a felszínre hozta Japán legfőbb problémáját: a népesség csökkenését és a mobilitás drámai mértékű visszaesését. A szigetország lakossága mindinkább néhány olyan nagy centrumban koncentrálódik mint Tokió vagy Oszaka.
2050-re Japán vidéki városainak fele kihal
A fiatalok menekülnek ezekből a városokból – hangsúlyozza a Bloomberg, mert olyan világvárosban akarnak élni mint Tokió. Ahol viszont a gyerekvállalási kedv a legalacsonyabb egész Japánban! Ehhez jön még a Covid-19 vírus járvány hatása, mely a távol-keleti szigetországban is fokozza az otthoni munkavállalást. Csakhogy a Sinkanzent épp a bejárásra építették! Arra, hogy nagy tömegben szállítsa a munkavállalókat oda és vissza a munkahelyükre. Kinek kell így az új Sinkanzen?
84 milliárd dollárba kerül
A szupergyorsvonat csúcs sebessége 480 kilométer per óra, és a megbízhatóságát a japán mérnökök szaktudása garantálja. A Hirosima elleni atomtámadás után három nappal már közlekedtek a vonatok 1945-ben a városban és környékén. Japánban gyakori a földrengés, de a vágányokat úgy tervezték, hogy ezt is kibírják. 2011-ben Japánt hármas katasztrófa sújtotta: földrengés, cunami és a nukleáris szivárgás Fukusima körül. A vasúti közlekedés ezt is kibírta. A Covid-19 másképp fenyeget: eltűnnek az utasok!
73%-al csökkent a bevétel
A legnagyobb bevételt produkáló Tokaido Sinkanzent működtető vasúti társaság ennyit volt kénytelen elkönyvelni a második negyedévben. Hogy reagáltak a vasúti társaságok a Covid 19 járványra? Úgy, hogy előre menekülnek: még több szupergyorsvonatot járatnak, hogy lehetővé tegyék a távolságtartást. Csakhogy ez magával hozza a profit csökkenését. A japán vasutakat 1987-ben privatizálták. A szupergyorsvonatokat működtető cégek általában nyereségesek, de ehhez kell az állami támogatás. Meg még valami: a vasúttársaságok a pályaudvarokon éttermeket és boltokat tartanak fenn, melyek szép pénzt hoznak – persze csak akkor, ha van sok utas.
A jövő bizonytalan
Jól mutatja ezt az új Sinkanzen, amely Tokiót köti majd össze Nagoja-val és Oszakával. Abe Sinzo miniszterelnöknek szívügye volt ez a terv, ezért dőlt a pénz az építkezésbe: 2016-ban 27 milliárd dollárt fordított erre a központi költségvetés! Aztán megtört a lendület, mert a parasztgazdák ellenálltak az építkezési területeken. Abe Sinzo leköszönt, az olimpiát elhalasztották, a lelkesedés is csökkent az új Sinkanzen iránt, melyet a környezetvédők is bírálnak, mert a szupergyorsvonat négyszer-ötször annyi energiát fogyaszt mint a hagyományos. Ennek ellenére Japán kitart az új Sinkanzen program mellett.
„Ha nem húzódik el évekig a Covid-19 járvány, akkor előbb vagy utóbb visszaáll a korábbi helyzet. Lehet, hogy az utas szám nem éri majd el a korábbi csúcsot, de nem indul be az ítéletnapi forgatókönyv a Sinkanzen ellen” – hangsúlyozza Christopher Hood vasúti szakértő, aki a Bloombergnek nyilatkozott.
