Több százezer iráni gyűlt össze a világ városaiban a „Globális Cselekvés Napja” keretében, hogy kifejezze az Iszlám Köztársaság elleni tiltakozását és támogassa Reza Pahlavi herceg egységre és demokratikus változásra buzdító felhívását. A müncheni demonstráció a világméretű mozgalom szimbolikus központjává vált, ahol a résztvevők szolidaritása és hazaszeretete új lendületet adott az iráni ellenzék globális törekvéseinek.
A hétvégén München utcáit iráni zászlók és nemzeti szimbólumok lepték el, ahol világszerte közel egymillió iráni vett részt Reza Pahlavi herceg felhívására, a „Globális Cselekvés Napja” keretében. A megmozdulás célja nem csupán tiltakozás volt az Iszlám Köztársaság ellen, hanem egy új nemzeti egység és identitás kinyilvánítása – egy olyan Irán víziója, amely a szabadság és demokrácia eszméire épül.
Szolidaritás határok nélkül
A demonstráció résztvevői közül sokan hosszú utazásokat tettek meg, hogy jelen lehessenek. Belgiumból mintegy harminc busz indult München irányába, a költségeket gyakran a közösség tehetősebb tagjai fedezték. Egy belga résztvevő úgy fogalmazott:
„Nemcsak utaztunk, hanem egymásba kapaszkodva mozdultunk előre. Minden megálló olyan volt, mintha kis darabjai lennének Iránnak a száműzetésben.”
A megérkezéskor az utcákat az iráni monarchia előtti korszak zászlói, az oroszlán és nap jelképei díszítették. A tömegben egységesen zengtek a jelszavak: „Javid Shah!” és „Payandeh Iran!” – amelyek a rezsim elleni ellenállás, valamint a nemzeti identitás újjáalakításának szimbólumává váltak.
A beszéd, amely reményt adott
Reza Pahlavi herceg beszédében a tüntetőket és az iráni népet az egység és a békés változás hídjaként szólította meg. Kijelentette, hogy nem a hatalmat keresi, hanem a demokratikus jövő megteremtését segíti elő.
„Életem célja, hogy Irán eljusson a népszavazásig, ahol népünk először választhatja meg demokratikusan kormányát. Én nem a cél vagyok, hanem az út, amely oda vezet” – mondta.
A résztvevők számára ez a pillanat sokkal több volt egy politikai eseménynél: a haza iránti büszkeség és felelősségvállalás újraéledése. Mint egyikük fogalmazott:
„A fény legyőzi a sötétséget. Ez a mi nemzedékünk küzdelme, hogy gyermekeink szabad Iránban nőjenek fel.”
Üzenetek a hazából – a félelem és remény határán
A tüntetés előtt Iránból sokan küldtek üzeneteket, köztük azok, akik szeretteiket veszítették el a megmozdulások során. Egy anya kérte, hogy fia fényképét emeljék magasba Münchenben; mások „helyettes szónokokat” delegáltak, hogy kimondják helyettük az elfojtott jelszavakat.
Iránban a tiltakozások súlyos árat követeltek. Független források szerint 2025 vége óta több tízezer ember vesztette életét, és a hatóságok rendszeresen célozták meg a sebesülteket ellátó orvosokat és kórházakat. Ezek a történetek – az éjjeli rejtekhelyeken vízzel és élelemmel segített menekülők, a titokban gyógyított sebesültek – az iráni ellenállás mindennapi arcát mutatják.
Pahlavi szerepe és a jövő kilátásai
A müncheni rendezvény egy nappal követte Pahlavi szereplését a biztonsági konferencián, ahol kijelentette: a nép dönt majd Irán jövőjéről, nem a politikai elit. Bár az eseményeket sokan „nem hivatalos koronázásként” értelmezték, a herceg következetesen hangsúlyozta, hogy nem trónra tör, hanem az egység szimbóluma kíván lenni.
Ugyanakkor a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. Az Egyesült Államok és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok megrekedtek, miközben a Közel-Keleten nő a katonai jelenlét és a regionális bizonytalanság. Ebben a geopolitikai környezetben Pahlavi megítélése és mozgalma potenciálisan kulcsszerepet játszhat egy új politikai átrendeződésben.
Egy nemzet a fordulóponton
A „Globális Cselekvés Napja” több volt, mint egy tüntetés – a világ minden táján szétszórt iráni közösségek kollektív hangja szólt, amely most először szólalt meg egységesen a rendszerváltozás igényével. Pahlavi szavai szerint:
„Bizonyítottuk, hogy az iráni nép, bárhol éljen, egy nemzet, egy zászló és egy cél vezet minket.”
A mozgalom jövője továbbra is bizonytalan, de a müncheni események egyértelművé tették: az iráni diaszpóra nem csupán emlékezni akar a múltjára – formálni kívánja a jövőt is. És ez a jövő, minden akadály ellenére, egyre inkább a szabadság képét ölti.
