Albánia világhírű írója a párizsi Le Monde-nak nyilatkozott. Iszmael Kadare 83 éves és idejét megosztja szülőhazája, Albánia és második hazája Franciaország között. 1990-ben menedékjogot kért és kapott Franciaországban, ahol az irodalom szabadsága mindig is nemzeti ügy volt. Az idős albán író, aki esélyes a Nobel díjra is, a Luxemburg park mellett lakik Párizsban, ahol interjút is adta.
A halott hadsereg tábornoka és más könyvei magyarul is megjelentek, mert az albán író történelem szemlélete a közös múltat vázolta fel. Azt az időszakot amikor ennek a régiónak a kis nemzetei különböző birodalmak részei voltak nem egyszer szétszabdalva. Az albánok mind a mai napig ennek a megosztottságnak az örökségével birkóznak. Maga Albánia vallásilag megosztott: a többség muzulmán , de sok a görög ortodox illetve a katolikus is. Teréz anya például, akit a Vatikán nemrégiben szentté avatott, szintén albán volt, de nem Albániában született hanem Szkopjéban. A mai Észak Macedónia fővárosában. Ebben az országban a lakosság több mint egynegyede albán. Koszovóban viszont ők alkotják a többséget (kb. 90%).
Hogy oldották meg a nagy birodalmak a vallási és nemzeti megosztottság problémáit? A hatalom és az elnyomottak viszonya – ez Iszmael Kadare fő témája, mely Európában szinte mindenütt érdeklődést vált ki. Mit csinált Iszmael Kadare a világtól elzárkózó albán kommunista rendszerben ?
„Írtam a diktatúra idején”
A világtól való elzártság kedvező lehet az irodalomnak, mely sok tekintetben a képzelő erőből táplálkozik. „A diktatúra ebből a szempontból még előnyös is lehet!” Az irodalom iránt óriási az érdeklődés hiszen mást csinálni mint olvasni és álmodozni nem nagyon lehet. Albánia Európa legszegényebb országa volt és maradt is bár a fejlődés letagadhatatlan. Az irodalom jelentősége ebben a globalizált világban jóval kisebb mint a diktatúra idején amikor az emberek sokkal inkább figyeltek az írókra.
Ma emlékháza van Iszmael Kadarenak Tiranában, de két kijárata van: kell egy menekülő út! Ha a főkapun az állambiztonság emberei zörgetnek, akkor mindig kell egy kiskapu, ahol talán el lehet menekülni – nyilatkozta a világhírű albán író.
