2018. Orbán Viktor miniszterelnök nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a Liszkay vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt”. A vonatkozó törvény lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy közérdekből nemzetstratégiainak minősítsen egyes vállalati összefonódásokat. A Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTP) szerint az intézkedés kiemelt indoka, hogy közérdek fűződik Magyarországon a print és a nyomtatott – tautológia (!) – médiakultúra megmentéséhez, és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megtartásához. Ezt a célt tűzte ki alapító okiratában az alapítvány és külön támogatandó, hogy nem profitszerzési céllal, hanem nonprofit alapon kívánja megvalósítani. Boross Péter – ex-belügyér – örömmel üdvözölte a magyar szellemi ébredést, és a szellemi szféra megújulását. Ugyanezen a napon Trócsányi igazságügyminiszter Izraelben azt nyilatkozta, hogy vannak neki zsidó barátai. (Horthy Miklósnak is voltak. Sőt, Kolosváry-Borcsa – akiről a továbbiakban szó lesz – 1946-os perében azt állította, hogy ő számtalan zsidót megmentett és udvariatlan szóval nem bánt a zsidókkal.)
2019. Nyolcvan éve jelent meg a XV. törvénycikk, amely elrendelte a Magyar Központi Sajtókamara megalapítását. Az intézkedés csak 1939 júniusában lépett életbe, amely kezdetben 20, majd 6 százalékban korlátozta a zsidó újságírók számát. A Sajtókamara az egykori Schanzer-villában működött, amely a későbbiekben – nagy részben a szocializmus éveiben – a Magyar Sajtó Háza lett, azaz a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székhelye. Az épületet néhány éve eladták. A Sajtóház szép emlékeket kelt, ahogyan az Andrássy út 60. is, amely a nyilasok után az ÁVH székhelye lett. (Ma Schmidt Terror Háza.)
A Magyar Országos Sajtókamara vezetője Kolosváry-Borcsa Mihály volt, turáni(?) származású derék katona, Szegedtől Horthy és Gömbös bizalmasa, a fajvédő Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) és a szélsőjobboldali Etelközi Szövetség (EX) tagja, 1926-tól vitéz, újságíró, különféle nacionalista-fajvédő lapok főszerkesztője, 1935-től miniszteri tanácsos és a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa, 1938-tól az Imrédy-kormány sajtóreferense, 1939-től az Országos Magyar Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztossá nevezte ki, feladata volt a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgáltatás felügyelete, az egész magyar média feletti hatalmat arra használta, hogy a háború legfőbb propagátora és a zsidó újságírók, írók, könyvkiadók kérlelhetetlen ellenfele, azaz a totális zsidótlanítás vezetője legyen.
1944 júniusában részt vett a zsidó szerzők könyveinek megsemmisítésében, 120 zsidó származású magyar és 35 külföldi író műveit küldte zúzdába, összesen 447672 darabot, 22 vagonnyi könyvet, olyan írók alkotásait, mint Bródy Sándor, Erdős Renée, Gellért Oszkár, Ignotus, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és mások Az akció során Kolosváry-Borcsa felolvasta Kiss József költő egyik versét, majd a zúzdába dobta Franz Werfel Musza Dagh negyven napja című munkájával együtt. (A zsidók mellett az örmény keresztényeket sem szerette?) Kolosváry-Borcsát Lakatos Géza miniszterelnök félreállította, de Szálasi nemzetvezető újra sajtófőnökké és kormánybiztossá nevezte ki. 1945 elején a Sajtókamara pénztárával és irattárával Németországba szökött, de Himler Márton, az amerikai OSS szervezet (a CIA elődje) kelet-európai részlegének vezetője elfogta és kiadták Magyarországnak, ahol háborús bűneiért halálra ítélték. (Egy kis kuriózum: Himler Márton Királyhegyi Pál humorista unokatestvére volt.)
Hála a Kurucinfónak, felidézhetjük Kolosváry-Borcsa egyik, 1944-es rádióbeszédét, melyben azzal dicsekszik, hogy az Imrédy-kormány alatt, 1938 végén 410, közötte 230 zsidó sajtóterméket betiltottak, közte 8 fővárosi és 7 vidéki napilapot. A lapbezárások során megszüntették a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapokat és a „jampec”, lélekromboló színházi lapokat. A Sajtókamarának 1234 tagja volt, 1800 kérelmet visszautasítottak, Az említett rádióbeszédben Kolosváry-Borcsa kifejtette – Prohászka Ottokár, a nagy antiszemita püspök nézeteire is hivatkozva – hogy a zsidóság a magyar lélek megfertőzője, és a magyar társadalom bomlását idézte elő. Szerinte a magyar író, a magyar újságíró nem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás alanya, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben.
No comment! Éljen a magyar vérrögvalóság!
Alanya?