A várakozásoknál kicsit rosszabbul szerepelt az AWS Viszlát nyár című dala az Eurovíziós Dalfesztiválon. A Portugáliában megrendezett döntőben 21. lett a magyar metálzenekar, a versenyt az izraeli induló, Netta nyerte.
A magyar zenekar eléggé a mezőny végén, a 26 versenyzőből 21.-ként mutatta be a produkcióját. A fogadóirodák előzetesen nem várták az első tizenötbe az AWS dalát, amely műfajával nagyon kilógott a jobb híján eurodance-ként leírható, és már évek óta tipikusnak nevezhető euróvíziós hangzású popdalok közül, amelyek most is dominálták a mezőnyt. Persze, volt egy-két kivétel, és még rocknak szánt dal is a Viszlát nyáron kívül, de azért azok sokkal inkább a poprock felé kacsingattak.
Az AWS amúgy korántsem új zenekar, 2006-ban alakult, de ismertségét A Dal című műsornak köszönheti, amelyen a magyar eurovíziós indulót szokták kiválasztani. Idén a Schell Judit, Frenreisz Károly, Both Miklós, Mező Misi alkotta zsűri által a döntőbe jutatott produkciók közül a nézők a metálzenekar Viszlát nyár című dalát szavazták meg győztesnek, így az AWS utazhatott Lisszabonba.
A magyar zenekar a sok langyos popdal után a rendelkezésre néhány perc alatt elég meggyőző rockkoncert hangulatot varázsolt a színpadra. Nemcsak a nu metal hangzás, hanem a zenekar ugrálós, rohangálós, headbangelős előadása is teljesen más volt, mint az őket megelőző és követő produkciók, Kökényes Dániel gitáros pedig még egy rövid stage divingot is bemutatott.
A magyar produkción kívül a Duna tévé közvetítése volt a legnagyobb érdekessége az idei Eurovíziónak. „Olyan kislányról szól a dal, aki a nyílt tengeren született” – mondták a kommentátorok a francia Madame and Monsieur nevű páros Mercy című daláról, amely a migrációs válságról szól egy olyan kislány nézőpontjából, aki valóban a nyílt tengeren, de ami ennél fontosabb, menekülés közben született. A dalnak ezt az aktualitását sikerült nagyjából elhallgatni a közvetítésben, hiszen a nyílt tengeren születés azért mást is jelenthetett volna, mint azt, hogy a kislány édesanyja a háborús állapotok miatt volt kénytelen állapotosan elhagyni szülőhazáját (ez így van benne a dalszövegben). Bezzeg azt sikerült hangsúlyozni, hogy az olasz indulók, Ermal Meta és Fabrizio Moro Non Mi Avete Fatto Niente című, utolsóként elhangzó dala a világban tomboló terrorizmusról szól. A dal végén még meg is jegyezték, hogy ez a komoly téma pont jól is jött a produkciók lezárásaként.
A döntő egyébként a szokásos módon zajlott, mindössze egy szokatlan esemény történt: az angol énekesnő, SuRie dala alatt egy férfi felmászott a színpadra, és elvette tőle a mikrofont, ezért a szervezők felajánlották neki, hogy miután az összes szám elhangzott, megismételheti a produkcióját. Az énekesnő azonban a stábjával együtt úgy döntött, hogy erre nincs szükség, mert büszkék a produkcióra.
A pontozásnál nagyon szoros volt a verseny Ausztria, Izrael és Ciprus között, illetve a svédek is feljöttek egy idő után, akiket egy volt eurovíziós győztes képviselt. A magyar zsűrinek viszont Dánia vikingjellegű produkciója tetszett legjobban, a legtöbb pontot nekik adtuk, a második legtöbbet pedig Izraelnek. A közönségszavazatok előtt az AWS a 22. helyen állt, végül ezen egy helyet javítottak.
A nemzeti zsűrik és a közönségszavazatok pontjait összesítve 20 év után ismét Izrael nyerte a versenyt, Netta Toy című számával, amely extravaganciájával tényleg kitűnt a többi popszám közül (Netta pont az AWS után lépett színpadra). Nettát egyébként a fogadóirodák is az egyik legesélyesebbnek tartották a ciprusi Eleni Fouriera mellett, aki végül második lett.
Hiába szokatlan műfaj egyébként a hard rock és a metál az Eurovízión, nem lehetetlen vele nyerni: a finn Lordinak sikerült a Hard Rock Hallelujah című számukkal 2006-ban, igaz, ők voltak a verseny történetében az egyetlenek.
Az eddigi legjobb magyar helyezést pedig Bayer Friderika érte el az Eurovízión, aki 1994-ben negyedik lett, Kállay-Saunders András pedig az ötödik helyen végzett Running című dalával 2014-ben. Tavaly Pápai Joci képviselte Magyarországot, aki nyolcadik lett Origo című számával.
Kedves Cikkíró!
Ez nem arról szól hogy mennyi barátunk van vagy nincs Európában. Ez a produkció minden idők legsilányabb produkciója volt, amivel indultunk e nemes versengésben. A nagy-nagy szégyen az, hogy egyáltalán voltak olyan emberek akik ezt a csapatot méltónak találták a jelölésre. Amíg tudatlan, önmagukat szakembernek nevező emberekből álló zsűri dönt kicsinyke hazánkban a jelöltekről, addíg ne számítsunk jobb helyezésre.
Minden idők legsilányabb produkciója?! Az a tavalyi magyar (magyar?) vacakság volt! És szégyen is a magyarságra nézve!!! – Egyébként: minden idők legsilányabb produkciója az idei győztes(?!) valami volt! Förtelem a dal, az előadó, aztán a zsűri, majd az „istenadta” szavazótábor is. Szégyen!