Feltehetően valóban elege lett Molnár Gyulának, az MSZP elnökének abból, hogy a feje fölött, a háta mögött, zajlanak az események. Ez nagyjából így megy azóta, amióta Botka László a 168 óra című hetilapban, a párt elnökségét lényegében megkerülve, bejelentkezett miniszterelnöknek.
Az MSZP azóta igyekezett hű kiszolgálójává válni Botkának, benne látták az esélyt a sikerre. Botka neve egyébként már korábban is sokszor előkerült, mint posszibilis elnökjelölt, azaz a párt megmentője,
ő azonban a végén mindig ki, vagy meghátrált, maradt inkább Szegeden,
ahol sikeres polgármesterként tartottak őt számon. Kétségtelenül: komoly tekintélye van a városban, amit az is jól jelez, hogy sorozatban nyerte el a polgármesteri címet és amíg a törvény ezt nem tiltotta, mellette az országgyűlési képviselői posztot.
Sokan vélekedtek úgy Botkáról, hogy nem mer nagyobb kockázatot vállalni, ezért is hárítja el rendre a szocialista mainstreamtől érkező hívó szót. Itt azonban érdemes egy szóra megállni:
ebben a pártban ugyanis soha nem volt – talán még Horn Gyula idejében sem – egyetlen fő áramlat, mindig többen és többfelé húzták a szekeret.
Ennek akart most véget vetni a még mindig csak 44 éves – Jézus, már 44? – Botka, afféle magyar Macronként, szinte kívülről érkezve rendet tenni, és kvázi új pártként megjelenve, Orbán valóságos ellenfeleként, kihívójaként fellépni. A siker reményében különböző céldátumokat tűzött maga és a párt elé, új – erősen baloldali – programot hirdetett és belekezdett a párton belüli háborúba is. De mivel az eredmények, közvélemény-kutatások nem igazolták vissza lépéseit, egyre több kérdőjel jelent meg a személye körül.
Ugyanakkor ő maga ezeket a jeleket másként dekódolta,
egyfajta összeesküvés elméletté állt össze a fejében mindaz, amit érzékelt, vagy érzékelni vélt.
A háború, ugye, kezdetben csak Gyurcsány ellen indult, legalább is nevesítve, de mert az MSZP-n belül is sokan vélekednek úgy, hogy a DK nélkül esély sincs a jó szereplésre, a DK-t pedig Gyurcsány jeleníti meg, fogja össze, így összeütközésbe került az MSZP-s, úgymond, Gyurcsány-hívőkkel. Akik viszont azt mondják: ők maguk nem feltétlenül hívei a volt miniszterelnöknek, de az MSZP-nek meg nincs jogosítványa arra, hogy meghatározza, ki legyen egy másik párt elnöke.
Nagyjából, a látható felületen, itt húzódik meg az ellentét Botka László és az általa nyilvánosan nevesített Molnár Zsolt között, akit – ugyancsak a nagyközönség előtt -, még Fidesz kollaboránsnak is minősített. Utóbbi nem hagyta, nem hagyhatta szó nélkül a miniszterelnök-jelölti kirohanást; miközben rögzítette, hogy maximális híve és támogatója Botkának, azt is kinyilvánította: a DK-ra szükség van, ha esélyt akarnak a jövő évi választáson.
Az MSZP-re korábban az volt a jellemző, hogy a színfalak mögött folytak a harcok, igaz úgy, hogy eközben mindenki tudott róluk, most ez a nyílt színi párviadal sok lett Molnár Gyulának. És bár előbb viccesnek szánt képet és szöveget posztolt Botkáról, mint a Bajnokok Ligájában Orbán kihívójáról, immár személyes tárgyalásokba is bocsátkozott. Hétfőn, mint értesülhettünk róla, Molnár Zsolt Szegedre utazott, hogy személyesen tisztázza viszonyát Botkával, de találkozóra invitálta őt a párt elnöke is.
Kremlinológusok bizonyára megfelelő következtetéseket tudnak levonni abból, hogy
nem együtt rendelte magához a két vitatkozó felet,
de ha igaz, hogy ő hozta tető alá Botka-Molnár találkozót, akkor azt is elhihetjük, hogy megpróbálja kezébe venni az irányítást. A Molnár-Molnár randevú után talán többet tudunk.
