Orbánnal kapcsolatban masszívan tartja magát az a közvélekedés, hogy a Putyinnal folytatott, a hazánkra életveszélyes együttműködésében benne volt Kárpátalja visszaszerzésének reménye. Magyar Péter számára esély mutatkozik egészen más természetű, de hasonlóan történelmi léptékű visszaszerzésekre: az ellopott állami vagyon, Magyarország nemzetközi becsülete, a nemzet bizalma tekintetében.
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatója szerint: „Egyetlen kétharmados szavazással ki lehet mondani, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény hatályát veszti, így a kekva-k által birtokolt ingatlanok, készpénz, termőföld, részvények és cégek visszaszállnak az állam tulajdonába” Ez, a becslések szerint minimum 3000 milliárd forintnyi nemzeti vagyon visszalapátolását jelenthetné a közösbe. Ha a Matolcsyék által kirabolt MNB-t nézzük, akkor ez 6-7 szerese a néhai központi bankunk tőkéjének. Pénzben hatalmas tétel, a visszaszerzés jelentősége pedig felfoghatatlan lenne.
A felvetésre minden lelkes rendszerváltó egyértelműen rábólint, így nézzük meg ennek a műveletnek az alapvető körülményeit, mielőtt türelmetlenné válnánk pár hónapon belül:
Ligeti abból indul ki, hogy amit egy kétharmados törvény létrehozott, azt egy másik kétharmados döntés (és az Alaptörvény módosítása) megszüntetheti. Formális szempontból igaza van, a magyar közjogban jelenleg a kétharmados többség szinte korlátlan hatalommal bír az intézményrendszer átírására. A legnagyobb jogi kihívás a „visszaszállás” kimondása, azaz egyfajta visszamenőleges hatály. A jogállamiság egyik alapelve a szerzett jogok védelme. Ha egy alapítvány már tulajdont szerzett, annak elvétele (államosítása) kártalanítás nélkül alkotmányos és nemzetközi jogi (Emberi Jogok Európai Bírósága) aggályokat vethet fel. További nehézség, hogy ugyan kilopott közpénzből és közvagyonból töltötték fel őket, formailag mégis „magánjogi” jogi személyek lettek, és a kuratóriumok hosszú időre kinevezett tagjait a kormány közvetlenül nem válthatja le.
Nyilvánvalóan lesz megoldás, mert nem engedheti meg a Tisza-kormány, hogy ne legyen. Ennek figyelembe kell vennie három tényezőt:
1. egy kétharmados törvényt is megsemmisíthet az Alkotmánybíróság, ha az sérti a tulajdonhoz való jogot vagy a jogbiztonságot;
2. Az EU és a nemzetközi befektetési védelmi egyezmények számára ne tűnjön ez egy önkényes államosításnak, ami miatt súlyos milliárdokkal büntethetik az országot;
3. és persze a NER-esek sem ostobák, egy ilyen törvény előkészítése alatt a vagyon (részvények, készpénz) egy részének bizonyosan lába fog kelni, eltüntetik, elrejthetik majd.
Most is ez zajlik, nagy tétekben lehet rá fogadni. Mindezekre tekintettel bármilyen jogi szabályozás is készül, annak arra kell alapoznia, hogy az egykori közvagyonnak a vagyonkezelő alapítványokba való juttatása eleve közérdekbe ütközött vagy „alkotmányellenes helyzetet” teremtett (ezt szerintem józan ésszel mindenki így gondolja), mert akkor a helyreállítás nem államosítás, hanem a jogellenes állapot megszüntetése. Hivatkozni kell arra, hogy ezt az is bizonyítja, hogy az Európai Bizottság blokkolja az Erasmus+ és más programokat a KEKVA-k átláthatatlansága és a politikai összeférhetetlenség miatt.
Nemzeti türelem, és kíméletlen kormányzati helyreállítási program: e kettő együtt jó eséllyel megmentheti a most még menthetőnek látszót.
