A propagandistákat fizetni kell! Nincs mese. Hát mit tetszenek gondolni? Tán csak nem azt, hogy a Magyar Érdemrend fénylő lovagkeresztjével kitüntetett Bayer Zsolt a miniszterelnök úr két szép szeméért mondja, amit mond? Még csak véletlenül sem. De nem ám! Sokkal másabb az ok.
Ha az ember belekukkant az újságokba, érdekes írásokat olvashat. Na, például:
„A Bayer Zsolt felesége által vezetett Vérellátó Szolgálat milliárdokért vett PCR-teszteket Bayerné ismerőseinek cégétől. Az Átlátszó közadatigénylésben kérte a 18,2 milliárdos szerződést, amire az OVSZ igazgatója, Bayerné Dr. Matusovits Andrea 30 nap elteltével azt mondta: mivel az „kétséget kizáróan nem azonosítható be”, nem tudják kiadni.”
Hát, ha nem, nem. Van ilyen. Például azért beazonosíthatatlan a Szolgálat által a szerződés, mert tűz volt a dokumentumtárban, és a füsttől befeketedtek a papírok, esetleg a fejlécet megrágták az egerek, vagy olyan sok az ehhez hasonló, azaz „a közbeszerzés alól felmentett” projekt a Vérellátónál, hogy a tengernyi papírt képtelenek szétszálazni. Netán programfrissítés volt a számítógép állományban, és a szerződéscímek összekavarodtak, mert az ilyen pár tíz milliárdos, töppeteg szerződéseknél könnyen előfordul az, de lehet, hogy rég kidobták és/vagy törölték a dokumentumtárból, esetleg a gépről, ne foglalja a helyet a fontosabb dolgok elől. Ne is ragozzuk tovább, Bayer műsorait és megnyilvánulásait látva az üzlet fényesen bevált, maga a full siker, a többi meg nem ránk tartozik. Érthető?
Van persze olyan propagandista is, akit közvetlenül, személyesen fizetnek. Egyrészt mert főigazgató, másrészt a könyveit az általa igazgatott alapítvány megveszi és kiadja, sőt még múzeuma is van, melyet ő vezet. Ezért a sok fáradozásért nagy halom pénz jár akkor is, ha egyébként lenne mit a tejbe aprítania.
Schmidt Mária az állami támogatásból működő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, azaz a KKeTTK főigazgatója. A rövidítéstől nem kell hanyatt esni, az Alapítványnak az egyetemi természettudományi karokhoz (TTK) természetesen nincs köze. A tudás előtti hanyattesés pláne fölöslegesnek látszik, ha az Alapítvány kutatási anyagait keressük, mert ezekről olyan sok infó a hálón nem található. Szorgalmas és kitartó egyének persze rábukkanhatnak ilyesmire, és ha igen, szóljanak a többieknek, hol található.
Azért valami van. A történelmi és társadalmi kutatás legutóbbi produktuma egy könyv, amely bemutatja, nem hiába önti alapítványába zsákszám a pénzt az állam! Ez a „Függetlenség kora” c. kötet, írta maga a főigazgató asszony, ismerteti a Magyar Nemzet nevű akármicsoda:
„A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Alapítvány kiadványa témakörök szerint veszi sorra azokat a területeket, amelyek létfontosságúak egy állam életében, és röviden, tényszerűen ismerteti a konkrét eredményeket, továbbá a leküzdött nehézségeket, hatástalanított külső támadásokat. Hiánypótló mű… A kormányzat eredményeit letagadó ellenpropaganda által keltett tévképzetek, ferdítések, rosszindulatú híresztelések kivédésére, illetve megsemmisítésére is alkalmas Schmidt Mária műve. A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Alapítvány által kiadott, 152 oldalas kötet mintegy kvintesszenciáját nyújtja az Orbán Viktor vezette nemzeti konzervatív kabinet tizenhat éves működésének, páratlan, világszerte tiszteletet kiváltó sikereinek és küzdelmeinek. Természetesen a Széchenyi-díjas történész az internacionalista-globalista ellenerők és hazai lerakataik áskálódásainak, az utóbbi időben pedig minden eddiginél nyíltabb támadásainak is hangsúlyos szerepet szentel.”
Ebből látható, hogy a fenti, Orbánékat mennybe menesztő kvintesszencia megjelentetése nem a véletlen műve. Azt most hagyjuk, hogy a főigazgató asszony mennyit fizetett magának a kéziratért, mennyibe került a kiadás, és mennyibe fog kerülni a várhatóan ingyenes osztogatás, a lényeg annyi, hogy az ország egyik pártjának, név szerint a FIDESZ-nek a legújabb propagandaanyagához már megint közpénzt használtak fel. Ha valaki úgy gondolná, hogy a könyv nem az, annak tolmácsolják sajnálkozásomat.
A közpénz lenyúlás, pláne pártpropaganda célból, minden más demokráciában óriási botrányt, azonnali kormányváltást és tömeges lemondásokat okozna az államigazgatásban, de kies hazánkban az efféle fideszes húzások megszokottak, sőt sok éve immár mindennaposak. Frekventáltabb helyen persze nagyobb összegekben megy a játék, mert például a fideszes propagandamédiává süllyesztett MTVA-nál 160 milliárd HUF veszíti el közpénz jellegét. Évente, természetesen. A jó hírterjesztés minden pénzt megér. Pláne, ha másnak kell fizetni érte.
A kötet címe „A függetlenség kora”. Szerző így jelzi, hogy országunknak végre nem parancsol senki, se a gonosz multik, se a Soros, se az EU, na, legfeljebb Putyin… egy kicsit. És persze Trumpnak se fogunk soha ellentmondani. Az EU-t illetően viszont más a helyzet. A hősi vétózásokkal és a folyosóra való kivonulásokkal kivívott nemzeti függetlenség révén végre azt csinálunk, amit akarunk… illetve, bocsánat, a kormány csinál azt, amit akar. Jelenleg folyik a harc az ingyenpénzért és az olcsó olajért.
A kormány mindkét ügyben abszolút független. Az EU által nekünk ítélt felzárkóztatási segélyért biztosítani kellene, hogy nem fogják ellopni, de a kormány ezt a törvényi hátteret már jó pár éve dafke nem dolgozza ki, és dafke nem is szavazza meg a Parlamentben (lásd: az EU által kért, ominózus 27 pont), így a szuverénségünkön nem esik semmiféle csorba, ami büszkeséggel tölthet el minden magyart. Coki, Brüsszel, a jó édes mindenit! Nekünk nem parancsolsz! Pénz ugyan így nem jön, de az legyen az egészségügy, az oktatás meg a gazdaság baja, a kormánynak elég, ha Hatvanpusztán gondtalan az élet. Az a magyar érdek, nem igaz?
Az olcsó olajról már sok szó esett. A mostani olajdrágulás oka ismert, úgy hívják, hogy Donald Trump. Ő támadta meg Iránt. Jó-jó, voltak ott izraeliek is, de mi ismerjük az erőviszonyokat, egyedül nem jutottak volna sokra, az igazi támadó az USA volt- Akinek tehát nem tetszenek a mostani olajárak, az elnöküknél reklamáljon. Elvileg az USÁ-nak hasznos a magas olajár, és bár lesz otthon némi botrány a benzinár miatt, nagyon jól jár nemzetközileg. Aki még jól jár vele, az Putyin. Azt senki nem tudja, Trump ilyen hülye, hogy nem vette észre, mi lesz a következménye a támadásnak, vagy direkt csinálta így, ugyanis aki a Hormuzi szoros lezárásával és az ebből következő magas olajárral rosszul jár, az Kína meg Európa, és ez Trumpnak vonzó cél lehet még olyan áron is, hogy Putyinnal jót tesz.
Inkább az előbbi feltételezést támasztja alá, hogy Trump a Hormuzi szoros szabad hajóforgalmát erőlteti, azaz nem tetszik neki a magas olajár. Ha az lenne fontos, direkt örülne az iráni lezárásnak, viszont hogy nem örül, az azt jelenti, az otthoni politikai nyugalom az alacsony benzinárak révén jobban vonzza, mint a magas olajárak által Európa és Kína rossz helyzetbe hozása, plusz az USA magas árbevétele az olajból meg a gázból. De persze igazából egyik se jó. Ilyen helyzetbe sikerült a világot (az USÁ-t is beleértve) az elnök úrnak tudatlanságból belelavíroznia, hogy hogyan mászik ki belőle, egyelőre rejtély, de hogy az sem lesz jó sokaknak, bizton garantálható.
Nekünk már most is nagyon rossz, hiába vagyunk függetlenek. Sikerült ugyan elintéznünk, hogy kivételezettként kapjunk továbbra is orosz olajat, de a kivételezett helyzetbe Orbánéknak sikerült belealudniuk (valahogy azt hitték, hogy ez már mindig így lesz), így aztán az ukránokat kényelmes ellenségként sikerült addig rugdosnunk, amíg kapóra jött nekik a Barátság olajvezeték oroszok általi lebombázása, és most erre hivatkozva nem szállítanak. Ráadásul a horvátokkal sem vagyunk valami jóban, akik az adriai kikötőt meg a Janaf olajvezetéket működtetik. Ennél rosszabb már csak az lenne nekünk, ha a százhalombattai finomítót lebombáznák az oroszok. És bizony, ahogy Putyint elnézem…
Hát így áll Európa, ha ugyan nem a világ legszuverénebb nemzete. Se ingyenpénz, se olcsó olaj. Mint a derék főigazgató asszony a könyvében írja:
„A 2010 óta bejárt időszak lehet az alap, amelyet hivatkozásként értékel majd az utókor, amikor hihetetlen fejlődést mutatott fel a szuverenitását megvédő magyar nemzet. Gazdaságát felfuttatta, népességét megőrizte, nyelvét, kultúráját ápolta, ikonikus épületeit megújította és korszerűsítette, valamint büszkeségre okot adó tudományos és művészeti sikereket ért el. Olyan nyitott külpolitikát folytatott, ami barátokat és szövetségeseket gyűjtött a világ minden tájáról. A végkövetkeztetés: mindig talpra álltunk. Győzelemre vagyunk ítélve.”
Kuss! Nem röhög!
