Amíg Oroszország egyre nyíltabban alkalmazza magánhadseregeit és befolyásolási eszközeit Európában, addig a politikai színpad másik oldalán az Egyesült Államokban is fordul a külpolitikai széljárás. Budapestre készül Andy Harris republikánus képviselő, akinek magyar–ukrán gyökerei most új jelentést kapnak: Orbán Viktor épp az ukrán ügyben folytatott keménykedéssel próbálja erősíteni belpolitikai pozícióját — miközben a Kreml szelleme továbbra is jelen van a magyar gazdasági és politikai térben.
Putyin gyilkoskommandója és a magyar kapcsolat
Az orosz ellenzéki Insider portál szerint a budapesti hármas metró felújítását végző Transzmashholding orosz tulajdonosa, Andrej Bokarjev, finanszírozza a Center 795 fedőnevű egységet.
Ez a magánhadsereg a lap értesülései szerint Vlagyimir Putyin közvetlen parancsait hajtja végre, és olyan feladatokra szakosodott, amelyeket a Kreml hivatalosan letagadhat. A Center 795 létrehozását a GRU – az orosz katonai hírszerzés – 2018-as kudarca után rendelték el, miután nem sikerült megmérgezniük az árulónak tartott Szergej Szkripal ezredest Nagy‑Britanniában.
A történet súlyát Magyarországon az adja, hogy Bokarjev korábban Szalay‑Bobrovniczky Kristóffal, a jelenlegi honvédelmi miniszterrel is üzleti kapcsolatban állt. Ez a kapcsolat új fényt vet arra, mennyire átszövik az orosz érdekek a kelet‑európai gazdasági projekteket, még akkor is, ha az érintettek hivatalosan civil szereplőknek számítanak.
Az amerikai–magyar tengely ellentmondásai
Eközben a CPAC budapesti konferenciájára várják Andy Harris amerikai republikánus képviselőt, aki magyar apától és ukrán anyától származik, és az Amerikai–ukrán kongresszusi csoport társelnökeként nyíltan támogatja Ukrajna uniós csatlakozását.
Ez különösen kényes üzenet Orbán számára, aki választási kampányában éppen az „ukrán fenyegetés” témáját hangsúlyozza. A békemenet jelszava:
„Nem leszünk ukrán gyarmat.”
Harris érkezése tehát nem csupán udvariassági látogatás: a magyar–amerikai–ukrán viszony tesztje lesz egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok belépett az Iránnal vívott, rendkívül népszerűtlen háborúba. Donald Trump ugyan ígérte, hogy elkerüli az efféle konfliktusokat, ám most alelnöke, J. D. Vance kénytelen tompítani az elégedetlenséget, miközben otthon is nő a feszültség a republikánus táboron belül.
Orbán politikai túlélési stratégiája
A belpolitikában Orbán Viktor a pragmatizmus mintapéldája: politikai elveket sodor magával, mint régen a „Ruszkik haza” jelszót, ma pedig a Kreml‑barát üzeneteket.
A Hír Televíziónak adott hosszú interjújában a miniszterelnök óvatosan elkerülte Trump nevét — belátva, hogy az iráni háborúval a volt elnök népszerűsége csökken. Orbán most Berlin és Párizs irányába nyit, mert a korábban elképzelt Trump–Putyin‑paktum realitása szertefoszlott.
A magyar kormányfő taktikája kiszámított: az ukránellenesség belpolitikai hasznot hoz, a nyugati tárgyalási készség pedig életben tartja a kapcsolatokat az Európai Unióval — ahol a következő hónapokban ismét napirendre kerülhet Ukrajna 90 milliárd eurós uniós támogatása, amit Budapest eddig blokkolt.
Sean Penn, Zelenszkij és a morális tükör
Miközben a kormány a „békemenet” jelszavával szervez politikai demonstrációkat, Hollywoodból egészen más üzenet érkezik.
A színész‑rendező Sean Penn harmadik Oscar‑díja átvétele helyett Kijevbe utazott, hogy Volodimir Zelenszkij elnökkel találkozzon, akinek korábbi Oscar‑szobrocskáját személyesen adta át – ezzel is jelezve, hogy a nyugati közvélemény számára Ukrajna a demokrácia egyik jelképe lett.
A kontraszt éles: miközben amerikai és nyugat‑európai politikusok a háború áldozatát támogatják, Orbán blokkolja a létfontosságú uniós segélyt, Putyin érdekeit szolgálva – legalábbis így értékelik ezt magyar kül‑ és biztonságpolitikai szakértők, köztük Telkes András és Buda Péter, az egykori titkosszolgálati vezetők.
Három szereplő, egy kérdés
A képlet egyre világosabb:
- Putyin zsoldosokat és befolyási hálózatokat épít,
- Trump ingadozik az izolacionizmus és a külpolitikai erőfitogtatás között,
- Orbán pedig ennek a két pólusnak a mezsgyéjén keresi a túlélést.
Mindeközben Magyarország gazdasági függése Oroszországtól, politikai tagsága az Európai Unióban, és kormányának különutas stratégiája egyre nehezebben fér meg egymás mellett.
A kérdés, amely most dől el Budapesten és Washingtonban egyaránt: melyik irányba billen a magyar külpolitika szíve — Moszkva, Brüsszel vagy végül Kijev felé?
