Batida örökös ura, NER-nádor, a „cigányok megbírálója”, Lázár János nem csupán a politikában, hanem az élet más területein is agresszívan nyomul. Semmi nem zavarja, áthatol mindenen, ami nem tartozik Orbán védettség alá.
Alig egy kis sétányira a Hadházy Ákos-féle keddi tüntetések központi helyszínétől, a Károlyi-kert mellett megtetszett neki egy műemléki védettségű ház. Az elmúlt években szorgoskodott, így mostanra elérte, hogy ő és a résztulajdonában álló, a batidai vadászkastélyt is tulajdonló Grosswiese Befektetési Zrt. megszerzett a társasház hét lakásából ötöt. Azért nem mindet, mert egy Gábor nevű nevenincs polgár nem volt hajlandó neki eladni az ingatlanát, illetve az V. kerületi önkormányzat tulajdonában is van egy lakás. A miniszternek legalább építészeti szempontból van ízlése: az épület szomszédja lényegében az a kert és palota, ami Károlyi Mihály exminiszterelnöktől 1929-ben állami tulajdonba került, s amit 1932-ben közparkként nyitották meg a nagyközönség előtt.
A célzott ügyletek következtében a társasház összes magántulajdonának, s így lényegében a közgyűlési szavazatok 69%-a Lázár kezébe került.
Megvalósította tehát a lakótársi kétharmadot, és a javára írandó, hogy ez a kétharmad valóban létezik, szemben azzal, amit a Fidesz-KDNP összehazudott az elmúlt másfél évtizedben a saját támogatottságáról.
Mivel Gábor nem volt hajlandó letérdelni a pénz és hatalom előtt, nem adta meg magát, ezért a többségi tulajdonosok (azaz „mindösszesen” Lázár János) rendkívüli közgyűlést hívtak össze, s olyan beruházásokról döntöttek, amihez 70 millió forintos célbefizetési alapot hoztak létre. Ennek következtében a nevesincs lakótársnak most 11 millió forintot kellene befizetnie három hónapon belül, illetve megfizetni a háromszorosára emelt közös költséget. B-verzió, hogy (esetleg még most is, ennyi engedetlenkedés után) forgalmi értéken megvásárolja tőle a lakást Lázár…
A társasházban a „többségi tulajdonos” (vagy többségi tulajdonosi csoport) hatalma nem korlátlan, a jogait a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és a társasházi törvény (2003. évi CXXXIII. törvény) keretei között gyakorolhatja. Ez persze láthatóan nincsen így eben az esetben, de nem meglepő, mivel az Alaptörvény is hasonló módon tud érvényesülni hazánkban: papíron gyenge jogállam vagyunk (bár a fogalom nem létezik, hisz vagy jogállam, vagy nem az), a valóságban viszont egy ordasodó politikai maffia-diktatúra, ahol még szerencsére nem esnek ki az emberek az ablakokon.
A Ptk. szerint tilos a joggal való visszaélés.
Ezt akkor állapítja meg a bíróság (mondom a bíróság), ha valaki a jogait formálisan szabályosan, de nyilvánvalóan mások jogos érdekének sérelmére, rendeltetésellenesen gyakorolja. Ilyen például a társasházi kisebbség ellehetetlenítése, mondjuk indokolatlan költségek ráterhelésével.
Gáborhoz képest mi jobb helyzetben vagyunk. Két hónap múlva kiszavazhatjuk az Oroszkelet-Európai Való Világból a benne Alekoszosodó Magyarországot, Gábor viszont legfeljebb perre mehet egy politikai támadás alatt álló bírósági rendszerben a kedvezményezett miniszter ellen.
A döntésig persze az ideg, meg a költség fogja szétvetni őt, és szomszédja sem igen akad, akinek elpanaszolhatná a bánatát. Akinek nem mond semmit Alekosz neve, annak idézem a starity. hu életrajzát: „A közönség a Való Világ 4. szériájából ismerhette meg, amelyet meg is nyert. Eredeti foglalkozását tekintve biztonsági őr. Legnagyobb szenvedélye a nők, pálinka, konyak és a szivar. A Való Világ után az Alekosz menyasszonyt keres című önálló műsorral jelentkezett, majd könyvet írt és pornófilm-rendezéssel is próbálkozott.”
Gondoljuk meg:
Gábornak az otthonát akarja elvenni Lázár, csak azért mert kell neki, s mert megteheti.
Akik közülünk otthonban laknak, gondoljunk erre is, amikor szavazunk a Lázárt eltartó Fidesz sorsáról.
