Olvasva a híreket, mindenütt abszolút uralkodó Orbán látogatása Washingtonban, amely tipikus példája az „Országomat egy lóért!” akcióknak. Mint tudjuk, III. Richárd is csak ideiglenesnek gondolta az ország átadását a ló ellenében, a terv az volt, hogy a lóval elvágtatva megmenekül, aztán a korábbi lótulajdonos új királyt, aki azt hiszi, hogy tényleg övé az ország, úgy kipaterolja a hatalomból, mint a villám, és már vissza is ülhet a trónra. Ehhez viszont az kell, hogy ő életben maradjon, ezért hirdette meg a Bosworthban a nagy üzletet. Az üzlethez üzletfele ott és akkor nem akadt, a király a csatatéren sajnos holtan ottmaradt.
Mennyivel jobban végződött derék miniszterelnökünk mostani washingtoni kalandja! De még mennyivel jobban! Elejétől vizsgálva a dolgot, kezdhetjük azzal, hogy Merkel kancellár asszony jóban volt Putyinnal. A jóban levés korábbról datálódik, és nagyon hasznosnak bizonyult, mikor a fukushimai atomerőmű balesete bekövetkezett. A japán mérnökök a védőfalat sokéves maximális cunami szintnek megfelelően 10 m magasra tervezték, de sajnos a 2011-es hullám 11 méteres volt, így elárasztotta a szomorú módon nem az épülettetőre, hanem a földszintre telepített vészhelyzeti áramtermelő generátorokat. Az erőművi blokkok emiatt hűtés nélkül maradtak, és némi radioaktivitás kiszabadult. A világban megszaporodtak az „Ugye hogy megmondtam, az a rohadék atom!” kiáltások, a haláleseteket illetően a cunami 22.000 áldozatot követelt, az erőműben az esemény másnapján egy munkás halt meg darubalesetben. Előbbi egy cunaminál természetes, az utóbbitól mindenki nagyon megijedt.
Ekkor és ezért történt a merkeli döntés Európában: az áramtermelést az olcsó orosz energiahordozókkal kell megoldani, ennek révén az addig hiba nélkül és biztonságosan működő német atomerőművek leállíthatók, azzal mindenki megnyugodhat, ugyanakkor az orosz gáz meg olaj olcsósága révén Németország és vele Európa gazdasága is versenyben maradhat az igencsak feltörekvő Kínával.
Zseniális terv volt, meg kell hagyni. Eggyel nem számolt. Putyinnal. Mint az közismert, Putyin saját, külön-bejáratú Trianonja a Szovjetunió kilencvenes évekbeli szétesése, és a hatalmat immár haláláig cárként birtokló autokrata ezt nagyon nem tűrhette. Országgyarapító Nagy Vlagyimir úgy gondolta, miután ő látja el Európát energiahordozókkal, azaz gyakorlatilag a markában van az az átkozott nyugati banda, kezdetnek próbaképpen tesz egy kísérletet. A kísérlet fényesen bejött, a Krímet gyakorlatilag minden további nélkül annektálta. Lett ugyan belőle néhány kisebb szankció, de egyébként semmi nem változott. Érdekesség, hogy Angela Merkel a szarvashibája ellenére még sokáig trónon maradt.
Ha valaki tudja, mi a vérszem, és hogyan lehet azt kapni, a folytatáson sem csodálkozik. A derék Putyin jóvoltából (a vérszem az vérszem, ugyebár) 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború. Legkésőbb ekkor kellett volna észbe kapni a magyar vezetésnek, de, ahogy közismert, mi sem áll távolabb tőle, mint az észbekapás, különben is, a pénz másra kellett, a politika meg a lehető legönzőbb irányba indult (patriotizmus), ami nekik a hatalom megtartása érdekében sokkal fontosabb. Így aztán se a fogyasztást csökkentő beruházásokra (pl. házak hőszigetelése), se az alternatív olaj és gázellátó csővezeték rendszerek fejlesztésére (pl. Adria) nem tellett, az országközi kapcsolatok javítása (pl. Horvátország) meg pláne nem szerepelt a kormányprogramban. Ezeket kombinálva a MOL finomítók orosz olajon való, Orbánéknak nagy pénzt hozó nyerészkedésével oda vezetett, hogy a kormány elment a szakadék széléig, és egyértelművé vált, hogy számára politikailag katasztrofális helyzet áll elő, ha eltiltják Magyarországot az orosz energiahordozóktól. A kormányt ez sokáig nem nagyon érdekelte, csak vitette magát a putyini köbméterek, megatonnák és kilowattórák langy hullámain, amelybe két hullám közé egy-egy EU gyalázás simán belefért. Úgy gondolta, akkora fölényben van az ellenzékkel szemben, hogy nyugodtan megteheti.
Azt ugye mondanom sem kell, hogy az EU, mint békeszerető, demokratikus szövetség nagyon felháborodott, a béke és öt nemzetközi szerződés felrúgásán, ezért Oroszország ellen azonnal és immár komoly szankciókat vezetett be. A baj az volt, hogy ezt a taktikát nem mindenki követte, és Putyin főleg India meg Kína gazdasági segítségével tovább folytathatta a tömeggyilkolást, mert ők nemhogy abbahagyták volna, hanem (meglátva az üzletet) tovább fokozták az orosz energiahordozók vásárlását. Indiához meg Kínához hasonlóan Magyarország is kimarad azon országok közül, akik tartották a szankciót, mert addig siránkozott, amíg az EU engedélyezte a kimaradást. Ez Magyarországnak sok hasznot hozott (a MOL megvette az olcsó orosz olajat, finomította, majd jó drágán eladta), egyben Indiával meg Kínával együtt támogatta Putyin háborúját, hogy az ukrán lakosság bombázásához mindig legyen elég muníció. Ilyen ám a békepártiság! Önzetlenség, humanizmus, mindenekelőtt.
Közben változott a helyzet, az Egyesült Államok új elnököt választott magának. Jellemzőit már többször taglaltam, akit érdekel, visszakeresheti, például itt. A régi-új elnök leginkább jellemző vonása a nárcizmus, ami az önértékelést tekintve nem valami bíztató előjel, és mivel a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma áll mögötte, életveszélyes kombináció. Persze nemcsak más országokra, hanem magára az Egyesült Államokra is. Ezzel Putyin is így van, mert a háborúval a legtöbb kárt minden szempontból saját maguknak, azaz Oroszországnak okozta, és ha egy KGB-s meg egy szatócs a világpiacon összejön… de ezt inkább hagyjuk, azt tanácsolom.
A Trump nevű akárkicsoda azzal kezdte kampányolását, hogy egy nap alatt békét teremt az orosz ukrán háborúban. Hatalomra jutva az egy napot pár hétre terjesztette ki, aztán csak úgy teltek a hetek, a hónapok, és nem történt semmi, a gyilkolás és rombolás folytatódott, közben a nagydarab békegalamb folytonosan úgy tett, mintha mással lenne elfoglalva, nehogy lássák, mennyire tehetetlen Putyin ellenében.
Végül lépett egy merészet, és magának is meglepetésként október 22-én szankciókat vetett ki Oroszország legnagyobb olajcégeire, a Lukoilra és a Rosznyeftre. Egyszerűen nem tehetett mást, ha nem akarta, hogy a békeangyalkodása hatalmas röhögésbe fulladjon. A nemzetközi vonatkozásokról már sokat írtunk, én is meg mások is, maradjunk most kies hazánkban, ahol ez a szankció úgy kellett Orbánéknak, mint üveges tótnak a hanyatt-esés. A kormány kénytelen volt rádöbbenni, hogy:
- Magyarországon van egy másfél éve Messiásként megjelent új ellenzék (ilyen az LMP-től a Momentumig már többször megjelent, azt a közönyt, amellyel a választók fogadták ezeket alig lehet leírni), amely ellenzék vezet a kormányoldallal szemben.
- Ha Trump eltiltja az országot az orosz olajtól, egy jelentős bevételi forrás kiesik, mégpedig most, mikor gazdaságilag úgyis csehül állunk. Illetve magyarul állunk, ami annál sokkal rosszabb. Így is nagyrészt hitelből megy az osztogatás.
- A másfajta energiahordozók használata esetén, a kormány választási hidrogénbombájának számító „rezsicsökkentést” (melynek megszüntetése Orbánéknak biztos vereség) csak lényegesen több pénzzel lehet fenntartani.
- Október 31-én Trump az újságíróknak arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor kért-e mentességet az orosz olajra vonatkozó amerikai szankciók alól, azt nyilatkozta: „Kért, de nem adtunk neki”. Ettől kezdve félő lett, hogy megszűnik az amerikai elnök legjobb barátjába, azaz Orbán Viktorba vetett hit, aki, íme, nincs hatással Trumpra.
Hajh, meg is indult rögvest a diplomáciai nagyüzem! Elképesztő erők mozdultak meg, összehozták a nagy találkozót, népes küldöttség ment Amerikába, és ott a tárgyaláson Orbán Viktor mindent megígért, amit Trump akart. Veszünk tőle cseppfolyós földgázt, fűtőelemeket Pakshoz, kis moduláris reaktorokkal működő atomerőműveket (SMR) meg toronyórát lánccal, csak mentesítsenek minket a szankció alól! I vot csúdá, oppardon, and behold a miracle, meg is kaptuk a mentességet.
Némi zavart okozott, hogy Orbán és Szijjártó időkorlát nélküli mentességről beszélt, a hírügynökségek meg egy évre szólóról, azaz valaki rosszul értelmezte a tárgyaláson elhangzottakat. Közös sajtótájékoztató nem volt, így Orbánék azt mondtak, amit akartak, nem kellett félniük attól, hogy kiigazítják őket. Szijjártóék azóta is ragaszkodnak a korlátlansághoz, a névtelen fehér házi informátor meg ragaszkodik az egy éves időtartamhoz, kíváncsi vagyok, hogy Trumpék, noha hamar eldönthetnék a kérdést, hivatalosan miért hallgatnak. Valami okuk biztos van rá (lásd lentebb). Vagy valakik ott a tárgyaláson nem tudtak angolul?
Orbánéknak gyakorlatilag az egy év is jó, hiszen a választások jövő év áprilisban lesznek, de a kampányának rosszat tesz, ha kiderül, hogy a magyar miniszterelnök a legjobb barátjánál még ennyit sem tud elintézni. A legvalószínűbb, hogy megbeszélték az amerikaiakkal, egy évre kapják, de csak a magyar választások után beszélnek majd az időkorlátról, mikor már mindegy Orbánéknak: ha győztek, azért, ha vesztettek, azért. Ha korlátlanul kapta volna Orbán a mentességet, jó néhány ország nagyon csúnyán nézett volna Trumpra. Főleg Kína meg India.
További érdekesség: Orbán Viktor miniszterelnök a Donald Trump amerikai elnökkel folytatott washingtoni találkozója után bejelentette, hogy megállapodást kötöttek egy pénzügyi védőpajzsról is. A kormányfő szerint ezzel a megállapodással olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetősége lesz Magyarországnak Amerikában, amellyel ki tud váltani bármilyen brüsszeli pénzt. Mint az újság mellét kidüllesztve írja, a kormányfő a Washingtonból hazafelé tartó repülőgépen vágott oda Brüsszelnek. Sajnos az odavágás hatásosságát kissé mérsékli, hogy a brüsszeli pénz ingyen van, az amerikai pénz meg hitel, merthogy Trumptól bárki ingyen pénzt kapna, az már nem a csodák, hanem a lehetetlenségek birodalmába tartozik.
Persze az a stabil hitellehetőség se semmi. Csődhelyzetben pláne nem, ha csak azzal tudjuk majd az országot megmenteni, és akkor Orbán Viktor, mint az ország megmentője megint mennybe megy teljesen függetlenül attól, hogy a csődhelyzet miatta van, és a hitelt még a dédunokáink is fizetni fogják Amerikának. Hurrá, avagy mifene.
