Az antiszemitákat és szexistákat nyársra tűzve egy sakk-királynő elmeséli a csúcsra vezető útját

„Ha szenvedéllyel közelítesz valamihez és hajlandó vagy keményen dolgozni érte, ha kitartasz, ha türelmes vagy, ha követed álmaid, semmi sem lehetetlen”

– mondta, és ezt „egyszerű, de erőteljes üzenetnek” nevezte.

Az 1969-ben született Polgár Zsuzsa a hidegháborús Magyarországon nőtt fel, holokauszt-túlélők unokájaként. 4 évesen kezdett sakkozni, és fiatal korától kezdve kitűnt a játékban, két húgával együtt, akiket édesapjuk, Polgár László tanított. Az apa igyekezett bebizonyítani, hogy a zsenialitást be lehet nevelni a gyerekekbe.

Elképesztő siker volt – 1984-ben 15 évesen megszerezte a világranglista első helyét, így ő lett a valaha volt legfiatalabb ember aki elnyerte ezt a címet, de ugyanakkor csalódott is, amikor 1986-ban kvalifikálta magát a férfi világbajnokságra, de kizárták, mert nő volt. Végső soron senki sem tudta megakadályozni Polgárt abban, hogy csillogó életrajzot alkosson magának. 1991 januárjában ő lett az első nő, aki nagymesteri státuszt szerzett, miután teljesítette a férfi játékosokra vonatkozó három szokásos követelményt.

„Nagymesterré válni már régóta az álmom volt” – mondta – „nagyjából azóta, hogy  sakkozni kezdtem. Azon őszintén megdöbbentem, hogy előttem egyetlen nő sem érte el ezt a bravúrt.”

A könyv szerint azonban a családdal kezdetektől ellenségeskedtek a magyar hivatalnokok, akik a Polgár családot engedetlennek tartották az állami politikával szemben, amikor sakkról volt szó. A vita tárgya – írja Polgár – az volt, hogy férfi tornákon akart részt venni, és azt állította, hogy a verseny keményebb volt a női játékosok viszonylagos hiánya miatt.

A magyar sakkvezetés csak női versenyeken akarta indítani, amelyeket feltehetően megnyer, hogy fényesítse az ország hírnevét, mint globális sakkerőmű – ez akkoriban a keleti blokk országaiban bevett megközelítés volt.

A könyvben Polgár azt írta, hogy a „kritikusok” olyan megjegyzéseket tettek a családjára, amelyeket antiszemita megnyilvánulásnak érzett.

Testvérei Judit és Szófia csatlakoztak idősebb testvérükhöz, akik szintén kiemelkedő karriert futottak be. A trió együttesen „Polgária” néven vált ismertté, és 1988-ban Magyarország első sakkolimpiai aranyérmes női csapatának háromnegyedét alkotta.

„Nagyon büszke vagyok rájuk” – mondta Polgár Zsuzsa, nővéreiről, megjegyezve, hogy testvéri kötelékük mellett ő volt az edzőjük is.

Sőt, azt mondta, élete egyik legbüszkébb napja az volt, amikor Judit 1991-ben Magyarország országos bajnoka lett. Amikor ezt megtette, megdöntötte Bobby Fischer rekordját a valaha volt legfiatalabb nagymesterként.

„A harc, amit 4 éves koromtól kezdtem, az összes nehézség, amit le kellett küzdenünk… minden kihívás, amellyel a szüleimnek és nekem meg kellett küzdenünk, nem volt hiába” – mondta Polgár.

A női sakkozók nehézségei túlmutattak a szexizmuson. A szerző elmesélte, hogy 12 éves korában egy tizenéves férfi bántalmazta egy U21-es tornán a volt Jugoszláviában. De az a küzdelem, hogy a sakk férfi sport, állandó téma volt.

Karrierje során több példát is idézett a sakkban tapasztalható szexizmusra, és a könyv idézi Garri Kaszparov megjegyzéseit egy Playboy-interjúban, miszerint a sakk „nem nőknek való”. Amikor a legemlékezetesebb meccseiről kérdezték, Polgár az 1980-as években felsorolt egyet: egy jugoszláv nagymester elleni győzelmet, aki kritizálta a nők részvételét a tornán. Ironikus módon Polgár egyik legkitartóbb ellenfele Magyarországon egy idősebb női játékos, Verőci Zsuzsa volt, aki a könyv szerint többször is megtagadta a játékát.

Karrierje során számtalan rekordot megdöntött. Amikor világbajnoki címet nyert a sakk három fő időformátumában – Standard, Blitz és Bullet -, ő volt az első játékos, legyen az férfi vagy nő. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy megnyerte a világ hat legnagyobb sakkcímét. Az elmúlt években beiktatták az Egyesült Államok Sakk Hírességek Csarnokába és a Sakk Világhírességek Csarnokába.

Miután Polgár visszavonult a sakkozástól, két egyetemi férfi sakkcsapat edzőjeként jeleskedett az Egyesült Államokban: a Texas Tech és a Webster (Mo.) University. A St. Louis külvárosában található Websterben rekordot állított fel az ott töltött kilenc év alatt, mint minden idők legeredményesebb amerikai egyetemi sakkedző. A Texas Tech és a Webster programokat vezette a Polgár Zsuzsa Sakk Kiválósági Intézet (SPICE) égisze alatt. Saját névadó alapítványa is van.

Tavaly a Sakk Világszövetség a történelem legnagyobb női sakkedzőjeként tisztelgett előtte.

A könyvben bajnoktársak kavalkádja jelenik meg: Michael Tal, akivel egy fiatal Polgár sakkozott Moszkvában. Anatolij Karpov, aki Polgárral összeállt egy „Sakk a békéért” eseményen a kansasi Lindborgban, amelyen Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök is részt vett. Viswanathan „Vishy” Anand, akit a szerző jó barátként ír le, míg igen ellentmondásos emberként beszél Bobby Fischeről.

Fischer 1972-es győzelme Borisz Szpassszkij felett, egy hidegháborús csata a sakktábla 64 fekete-fehér mezőjén fokozta a sakk iránti érdeklődést világszerte. Évtizedekkel később, 1993-ban Polgár titokban találkozott Fischerrel Jugoszláviában, miután az amerikai kormány persona non grata-jává vált. Ezt követően elvitte Fischert Budapestre, ahol két másik nagymesterrel együtt közlekedtek Passatjával.

A könyvben azt írja, hogy már akkor is aggódott Fischer időnkénti megjegyzése miatt, „egy globális zsidó összeesküvésről”. (Fischer maga is zsidó volt.) 1994-re azonban úgy érezte, hogy el kell határolódnia a férfi antiszemita megjegyzései miatt. Később megdöbbentették Fischer a 9/11-es terrortámadások után tett megjegyzései az Egyesült Államokról, a zsidókról és Izraelről.

„Olyan felháborító megjegyzésekkel állt elő, amelyek alátámasztották a 9/11-es atrocitásokat” – mondta Polgár. „Fájdalmas volt hallani… Az én véleményem szerint nehéz megítélni egy mentálisan instabil embert.”

Izrael időnként megjelenik a könyv lapjain. Polgár, akinek első férje az izraeli Jacob Shutzman volt, 1988-tól kezdve többször is meglátogatta a zsidó államot.

„Nyilvánvalóan szeretem Izraelt” – mondta. „Ez egy gyönyörű ország. Csak remélem, hogy egyszer béke lesz.” „Tragédiának” nevezte a Hamász 2023. október 7-i izraeli invázióját.

Ma második férjével él a vietnami-amerikai sakkozóval, Paul Truonggal. „Nagyon-nagyon hálás vagyok” – mondta Polgár. „Szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem van. Segített tanácsot adni, emlékeztetni dolgokra, perspektívába helyezni a azokat.” „Életem szerelmének” nevezte.

Ahogy az várható volt, reflektorfénybe került, hogy milyen elit szinten sakkozni. Kilenc órás meccsek, 100 lépéses csaták, minden megvan. Megismerheti a sakk nyitását, jelölését, kifejezéseit – például a „zugzwang”, ami azt jelenti, hogy „nincs jó lehetőség”, és akkor használják, amikor egy játékos olyan helyzetbe kényszerül, amelyben bármilyen lépése rontja a pozícióját.

A való életben is alkalmazható. Amikor Polgár vendégül látta Gorbacsovot és Karpovot a Sakk a békéért rendezvényen, csak egy csésze teát főztek, és az Gorbacsovhoz került. Mindig úriember volt, és megkínálta Polgárt egy korttyal. Ha elfogadja, nem marad sok teája. Ha visszautasítja, elutasított volna egy Nobel-díjast. Karpov viccelődött, hogy olyan volt, mint zugzwang.

„Soha nem volt munka számomra” – mondta Polgár a sakkról. „Ez tényleg a szenvedélyem. A sakkot elsősorban az igazság állandó keresésének tekintem. Ezért a sakkot nemcsak sportnak, hanem tudománynak és művészetnek is tekintem. Végső soron, még ha van is ellenfeled, az ellenfél csak azért van ott, hogy érdekesebbé tegye a játékot.”