“Készenállunk az együttműködésre”- üzente Hszi Csin ping elnök az Egyesült Államoknak, ahol a héten Vang Ji külügyminiszter előkészíti az APEC csúcstalálkozót.
Az ázsiai és csendes-óceáni államok szervezete a jövő hónapban tartja meg csúcsértekezletét, melyen létre jöhet egy újabb csúcstalálkozó Biden és Hszi Csin ping között. A két politikus jól ismeri egymást hiszen alelnök korukban gyakran tárgyaltak az amerikai-kínai kapcsolatokról, amelyek Obama elnök idején még sokkal jobban álltak mint jelenleg. Amint Joe Biden elnök lett, új diplomáciát hirdetett meg – szakítva Henry Kissinger ötven éves külpolitikájával, és stratégiai ellenfélnek jelölte meg Kínát és Oroszországot. Már Trump elnök is kereskedelmi háborút folytatott Kína ellen, de Biden idejében ez szisztematikus kormányzati erőfeszítéssé vált. A Nobel díjas Krugman professzor a New York Timesban már arra hívta fel a figyelmet, hogy Biden elnök chip politikája szisztematikusan meg akarja fojtani a kínai fejlesztést, hogy ezzel akadályozza Kína világhatalmi terveit.
Washingtonban azt követően kezdték komolyan venni Kína világhatalmi terveit, hogy Hszi Csin ping elnök meghirdette a G2 programot Hangcsouban a G20 konferencián.
Ez lényegében azt jelentette, hogy Peking egyenrangú szerepet kíván játszani a globális politikában és gazdaságban az Egyesült Államokkal. Ezt Washingtonban elutasítják.
Hszi Csin ping fejmosást kapott a veteránoktól
Kínában az a szokás, hogy augusztusban a kormányzati üdülő központban, Pejtahoban összegyűlnek az ország vezetői, akikhez csatlakoznak a kommunista párt veterán káderei is. Hszi Csin ping elnök, aki elődeinél nagyobb hatalmat összpontosít a kezében, kínos meglepetésben részesült: nekitámadtak a veterán vezetők mondván: az ő politikája miatt romlott meg a kapcsolat az Egyesült Államokkal, melyet oly sikeresen alapozott meg Teng Hsziao ping, a kínai reformok atyja.
Hszi Csin ping elnök megszívlelte a kioktatást, és villámgyorsan kirúgta vadonatúj külügyminiszterét, aki a kemény vonalat képviselte az USA-val szemben. Amíg Washingtonban volt nagykövet addig a kutya sem állt szóba vele. A külügyminiszter utolsó dobása az volt, hogy több mint öt órán át tárgyalt Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel Pekingben, és nem ért el semmit. Eltűnt, majd hamarosan közölték: immár elődje az utóda is. Vang Ji csütörtökön Washingtonba utazik, hogy előkészítse az amerikai-kínai csúcstalálkozót az APEC konferencia keretében.
Hszi Csin ping elnök kirúgta vadonatúj hadügyminiszterét is, aki nem volt hajlandó találkozni amerikai kollégájával Szingapúrban noha Lloyd Austin USA védelmi minisztere ezt szorgalmazta. A szerencsétlen kínai hadügyminiszter Hszi Csin ping elnök kemény vonalát követte, és így elérte a végzet. Kína elnöke rájött arra, hogy kemény nacionalista vonala nem hoz eredményt.
Teng Hsziao ping nem véletlenül hangsúlyozta azt, hogy Kínának szépen csendben kell végrehajtania nagy tervét: világhatalmi szerepének visszaállítását.
A kínai kommunista párt veteránjai azt javasolták Hszi Csin ping elnöknek, hogy térjen vissza nagy elődje útjára, és keresse az együttműködést az USA-val miközben persze céljai változatlanok: Kína éppoly nagyhatalom legyen mint a tizennyolcadik század végén amikor a császár Pekingben visszautasította a brit diplomácia közeledési kísérletét. A visszautasítást követően a tizenkilencedik század és a huszadik első fele a megaláztatások időszakává vált Kína számára. Az országot vaskézzel vezető kommunista párt azt vállalta fel Teng Hsziao ping uralkodásától fogva, hogy Kínát újra világhatalommá teszi.
“Ha az Egyesült Államokat érdekelté tesszük Kína felemelkedésében, akkor nyert ügyünk van!”
– hangsúlyozta Teng Hsziao ping, akinek 1978-ban megkezdett reform politikája sikerrel járt , és nagyhatalommá tette Kínát.
Hszi Csin ping most békejobbot nyújt Joe Bidennek, aki újraválasztásért küzd az Egyesült Államokban miközben két háború finanszírozását kell megszavaztatnia a vonakodó kongresszussal. Ilyen körülmények között egy sikeres amerikai-kínai csúcstalálkozó mindkét elnök számára fontos lehet arról nem is beszélve, hogy a világ is mennyit profitálna az enyhülésből Kína és az USA között.
