A Magyar Hang húsvéti számában Udvaros Dorottya és Magyar Péter is arról beszélt, hogy a magyar politikai és kulturális életben olyan hatalmi struktúrák alakultak ki, amelyek alapvetően befolyásolják a közgondolkodást. A színművész szerint a társadalom egy része ma is fogékony az autoriter mintákra, míg a Tisza Párt vezetője úgy látja: a választás tétje az egész rendszer megítélése.
Udvaros Dorottya: „Sokan szeretik a cárokat”
Orbán Viktor 2010 után jobboldali kulturális hegemóniát kívánt kiépíteni, és törekvése részben sikeresnek bizonyult: ellenfele, Magyar Péter is ehhez a kulturális irányzathoz sorolja magát. A Tisza Párt vezetője ugyanakkor a változás szükségességét hangsúlyozta a Magyar Hang húsvéti számában:
„Ne felejtsük el, hogy ez a mostani választás egy népszavazás, ahol nemcsak Orbán Viktorról, hanem az egész rendszeréről mondunk véleményt.”
Ugyanebben a lapszámban Udvaros Dorottya is megszólalt, kijelentve:
„Elég volt abból, ami ebben az országban zajlik.”
A színművész 22 évig volt a Nemzeti Színház tagja, és hosszú ideig dolgozott együtt Vidnyánszky Attilával, aki a kulturális életben a kormányzati stratégia egyik meghatározó alakja. Vidnyánszky a Szovjetunióban nőtt fel, Kijevben szerzett diplomát, ahol a kulturális életet nem pluralizmus, hanem a diktatúra logikája határozta meg.
Udvaros Dorottya így fogalmazott:
„Sokan szeretik a cárokat, szeretik, ha megmondják nekik, mit kell gondolniuk, mi a helyes és mi a helytelen. Gondolkodnak helyettük, nekik tehát nem kell.”
A cikk megjegyzi, hogy Orbán Viktor társadalomtudományos műveltsége jelentős, és kulturális stratégiáját részben Antonio Gramsci hegemóniaelméletére alapozta. Ezzel szemben Oroszországban Vlagyimir Putyin a KGB világából hozott módszereket alkalmaz a társadalom befolyásolására — állítják egyes elemzők.
„Katona vagyok” – Orbán Viktor önmeghatározása
A miniszterelnök az Ultrahangnak adott interjújában többször is hangsúlyozta, hogy „katonaként” tekint magára. A cikk szerint ez részben magyarázza harcias politikai stílusát, de a szerzők felidézik azt is, hogy Orbán Viktor egyetemi évei alatt Zalaegerszegen katonai képzésben vett részt.
A szöveg több, részben vitatott történelmi és titkosszolgálati vonatkozást is említ, köztük a KGB utolsó vezetőjének, Krjucskov tábornoknak szerepét a Fidesz megalakulásának engedélyezésében, vagy éppen Horváth István egykori belügyminiszter és Stumpf István szerepét Orbán politikai felemelkedésében, valamint azt az ukrán forrásból származó állítást, amely szerint 2009-ben Putyin és az FSZB vezetője, Alekszandr Bortnyikov megpróbálta befolyásolni Orbán politikai pályáját.
A cikk hangsúlyozza: ezek az állítások vitatottak, és a nemzetközi sajtóban is eltérő értékelések jelennek meg róluk.
A szöveg kitér arra is, hogy sajtóértesülések szerint a CIA birtokába kerülhetett Orbán és Putyin egyik korábbi beszélgetése, amelyben egy esetleges amerikai–orosz csúcstalálkozó előkészítése is szóba került. Ez a találkozó végül nem valósult meg.
Európa vagy Oroszország? – a választás tétje
A cikk szerint Magyar Péter a választás egyik fő kérdéseként azt fogalmazza meg, hogy Magyarország Európához vagy Oroszországhoz kíván-e igazodni. A szerzők szerint:
- Magyar Péter mögött erős brit, német, francia és uniós támogatás áll,
- míg Orbán Viktor jelenleg Donald Trump és Vlagyimir Putyin támogatását élvezi,
- ugyanakkor a nemzetközi politikában a szövetségek gyorsan változhatnak.
A szöveg idézi Friedrich Merz német kancellár elképzelését egy európai szuperhatalomról, amely egyenrangú szereplő lenne az Egyesült Államokkal és Kínával. A cikk szerint Oroszország már nem tekinthető világhatalomnak, és ezt Moszkva is érzékeli.
A szerzők végkövetkeztetése szerint a magyar választók az európai jólét és az orosz gazdasági nehézségek között választanak, és a választás tétje az ország hosszú távú geopolitikai irányultsága.
