„A hatalom soha nem akarta megoldani a devizahitelesek problémáját!”

Több százezer magyar devizakárosult megmenekülhet a végrehajtástól, ha az Európai Uniós Bírósága úgy dönt, hogy az árfolyamveszteségből eredő veszteséget a bankoknak is vállalniuk kell, s nem háríthatják azt maradéktalanul az adósra. Amíg a devizahitelesek várják a bírói döntést a hazai ügyészség váratlanul beperelte azt a bankot, amely még „a hitel folyósítása előtt” adósnak tekintette az ügyfeleit. Az ügy hátteréről Madari Tibor ügyvéd, a Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője nevű civil egyesület elnöke tájékoztatja a Független Hírügynökséget.

Rövidesen kezdődik a tárgyalás, ugyanis a Pest Megyei Ügyészség beperelt egy bankot, melynek kimenetele állítólag több tízezer végrehajtás alatt álló devizahitelesre lehet hatással. Tudjuk, hogy melyik bankot perelte be az ügyészség?

Ebben a pillanatban nem tudom, de az ügyek számából arra következtetek, hogy vagy a Raiffeisen vagy az Erste Bankot perelhetik.

Az világos, hogy a pénzintézet nevét miért nem hozták nyilvánosságra?

Megtehették volna, hisz ha az ügyészség indítja a pert, akkor azt közérdekből teszi, ami közfigyelmet érdemel. Nem tudom, az ügyészség sajtósa miért volt ennyire szemérmes, hisz a bank neve úgyis ki fog derülni a bíróságon. Feltéve, ha valaki megtalálja a per kezdetének időpontját, és a tárgyalóterem számát, mert az ügyészség azt is elfelejtette közölni.

Gyakran előfordul, hogy a beperelt neve homályban marad?

Nagyon ritkán, de végül mindig kiderül, hisz a tárgyalás nyilvános. Miután az ügyészség közérdekből indítja a pert, a bíróság döntése feltehetően nem egy szerződésre, hanem adott bank adósaira terjed ki.

Mindenesetre a per azért indul az eddig ismeretlen bank ellen, mert az ügyészség szerint a pénzintézet már a hitel felvételével egy időben a leendő adóssal aláíratott egy „tartozás elismerést”. Ha az adós később tényleg nem tudta fizetni a hitelt, akkor elindították ellene a végrehajtást. Miért volt szükség arra, hogy a pénz felvétele előtt elismerjék a tartozást?

Azért, mert ha már előre aláírt közokirat tanúsítja a tartozás elismerését, akkor abban az esetben egyszerűsített végrehajtásra jogosult a bank. Emlékeim szerint az egyoldalú tartozás-elismeréshez a Raiffeisen és az Erste ragaszkodott, tehát ez a két bank lehet a hunyó, ellenük indulhat az ügyészségi eljárás.

Azt a Fővárosi Ítélőtábla már korábban is kimondta, hogy egy tartozást nem lehet azelőtt elismerni, mielőtt a pénzt folyósították volna. De ez a laikus számára is logikátlan, még ha van is racionális célja. Mégpedig az, hogy a banknak az adósság elismerésért ne kelljen perelnie minden egyest adóst.

Vagyis a bank az erőfölénnyel élt vissza, amikor lényegében okirat hamisításra kényszerítette a hitelfelvevőt?

Az adósság idő előtti elismerése a kölcsön folyósítási feltétele volt!

Ezt a gyakorlatot kifogásolja most az ügyészség?

Igen, és teljes joggal teszi. A Fővárosi Ítélőtáblának is van már hasonló kezdeményezése, hisz a bírói testület ebben a kérdésben a közelmúltban az Európai Unió Bíróságához fordult egy úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Ennek során kiderülhet, hogy az európai joggyakorlatnak megfelel-e ez a szerződési technika.

Ha tehát az uniós bíróság a magyar gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja, akkor a hazai bíróság is kénytelen lesz ezt az ítélkezési gyakorlatot folytatni?

Mindenképp, hisz a magyar bíróság is uniós bíróság.

Meg kell jegyeznem, hogy a Kúria eddigi döntései a devizahitelezés ügyében nem felelnek meg az uniós joggyakorlatnak, mert az ítéletek, jogegységi döntések szinte kizárólag a hazai bankok védelmében születtek, a 2013-ban született jogegységi döntés óta.

Azóta folyamatosan próbálják a gyakorlatban felfeslő jogi lyukakat kézi vezérléssel betömködni.

Akkor is szabálytalan az eljárás, ha a tartozás elismeréséről szóló dokumentumot, csak akkor vette elő a bank, amikor tényleg tartozott az ügyfél?

A tartozást elismerő papír általában akkor kerül elő, amikor már a bank felmondja a hitelt. Ebben az esetben azonban az adóson van a bizonyítási teher, de ha nem lenne az előre aláíratott tartozás elismertetése, akkor a banknak kellene bizonyítani, hogy az ügyfele tartozik. Ez azért lényeges, mert elképzelhető, hogy az adósnak csak a bank számításai szerint van tartozása. Valójában nincs, mert a pénzintézet vagy rosszul könyvelt, vagy olyan tételeket is beszámolt, ami jogszerűtlen.  Gondoljon csak bele, hogy az ügyfél számára hátrányos árfolyamrés, vagy egyoldalú szerződésmódosítás következményei hihetetlen kockázatot jelentettek. Ezeket a területeket orvosolták a 2014. évi bankmentő törvények – az orwelli technikával ezeket persze adósmentőként aposztrofálták – hogy ennek fejében biztos nyereséget biztosítsanak a bankoknak.

Tehát a hitelt felvevő előre soha nem ismerheti el, hogy a bank könyvei biztosan a valóságot mutatják.

Az európai joggyakorlat mennyire különbözik a magyartól?

Sokkal inkább fogyasztópárti, mint a mienk. A magyar bírói gyakorlat abból az alapvetésből indul ki, hogy az ügyfél elolvasta, aláírta a szerződést, majd felvette a pénzt. Akkor meg mit akar?  Ezzel a megközelítéssel szemben az uniós joggyakorlat szerint a hitelt felvevő információs hátrányban van a bankkal szemben. A fogyasztónak tehát annyi információt kell a rendelkezésére bocsájtani, hogy az az információs hátrányt kiküszöbölje. Tehát képes legyen mérlegelni, hogy a futamidő alatt képes lesz–e a hiteleinek törlesztésére.

Az Európai Unió Bírósága már azt is kimondta, hogy a szolgáltató banknak olyan információval kell ellátni az ügyfelet, mellyel maga is rendelkezik. Tehát megfelelő mélységű információt kell szolgáltatni a hosszú távú árfolyammozgás, illetve az árfolyamkockázat tekintetében is.

Ezt nálunk teljes mértékben elmulasztották. Ha a bankok a fedezetül szolgáló ingatlanra rátették a kezüket, akkor még arra is fütyültek, ha a – kis túlzással – a hitelt felvevő betöltötte a 97. évét, s csak 25 ezer a nyugdíja, mégis megkapta 25 évre a hitelt, amit persze nem tudott fizetni.  Ez volt a magyar gyakorlat.

Az devizahitelesek abban reménykednek, hogy a beszélgetésünk elején említett bank eljárását jogszerűtlennek találja a bíróság. Ebben az esetben valóban több tízezer végrehajtás alatt lévő helyzete javulhat?

Igen, még több is, hiszen eddig tíz előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban az Európai Unió Bírósága előtt. Ez önmagában rendszerszintű problémát jelez. A bankok érdekében meghozott törvények alapján kellene ítélkeznie, a fogyasztók ellen hangolt bírósági szervezetnek, amely ezek szerint berzenkedik ez ellen, nem veszi be a gyomra a római jogi jogelvek megsértését.

Azt mondja, hogy a magyar törvények nincsenek szinkronban az érvényben lévő európai jogszabályokkal?

A törvények szinkronban voltak, de csak a bankmentő törvények meghozataláig, azaz 2014-ig. Innentől számítva a magyar jogrendszer diszkriminálja a devizahiteleseket, mert többlet terheket rónak rájuk. Speciálisan elvégzett elszámolásokat kell beterjeszteniük a szerződés érvénytelenségének a megállapításához. Nem kérhetik az eredeti állapot helyreállítását, mint más szerződések esetén. Abszurd, hogy egyes bírói összejövetelek jegyzőkönyvei, és az azokat követő joggyakorlat alapján egy érvénytelen szerződésnek ugyanazok a forintális jogkövetkezményei az adósra nézve, mint egy érvényesnek, mert nehogy már károsodjon a bank, nehogy már jól járjon a devizaadós.

Felmerül a kérdés, hogy ha ez ennyire egyértelmű, akkor miért nem korábban indította el az ügyészség az eljárást. Hisz a vázolt helyzet régóta fennáll, nem?

Ez jó kérdés, sajnos nem tudok rá válaszolni, tőlük kell megkérdezni. Még rengeteg dolgot észre kéne venni. Nagyon sok tisztességtelen szerződési feltétel van. Autós szerződések esetében Suzukikért fizetnek ki olyan összegeket, hogy abból Audit vásárolhattak volna.

Sehol nincs leírva például, hogy mit jelent a devizaalapú elszámolás. Ha ugyanis az átlag adós tudta volna, hogy felvesz 10 millió forintot, visszafizet ebből 8 milliót, s azután jön a „megmentése” aminek révén 18,5 millióra növekszik a tartozása, amiből az állami kényszerre a bank elenged 1 milliót. De a tartozását olyan konstrukcióban kell törlesztenie, hogy végeredményben vagy 30 millió forintot fog a szerencsétlen visszafizetni. És ezt még meg sem támadhatja.

Időzített bomba az elszámolási törvény alapján létrehozott referencia-kamathoz, a BUBOR-hoz kötött kamat. A jogszabály által átírt szerződésekben: ha 2-3%-kal emelkedik a BUBOR mértéke, ezek az emberek pont olyan megfizethetetlen mértékű havi törlesztő részletekkel fognak szembesülni, mint amilyet a hitelválság közepén tapasztaltak. Azzal a nagy különbséggel, hogy esélyük sem lesz arra, hogy bírósághoz forduljanak ez ellen, hisz minden a jogszabályon alapul. A kifosztási mechanizmus törvényesített, az adósrabszolgaság csapdája bezárult. Boldog bibliai idők, amikor emberöltőnként minden adósságot el kellett törölni! Ha az adós előre látja, hogy ez a fajta uzsora törvényessé válhat, akkor eszébe nincs a kölcsönt felvenni.

Azt mondja, hogy a bírói kar a devizahitelesek ellen van hangolva. És a társadalom?

A társadalmat a politika hangolja a devizahitelesek ellen. Ha megosztanak egy közösséget, akkor sokkal egyszerűbb azt vezetni. Biztosan emlékszik arra a politikai sablonra, hogy „ne járjanak jobban a devizahitelesek, mint a forinthitelesek”! Még a politika sem veszi észre, hogy a hibás hitelezés árát az egész társadalom fizetni fogja; rátelepszik az egész társadalomra, ami meghatároz az életkilátásokon, egészségügyi helyzeten, a gyerekvállaláson át mindent!

A devizahitelezés egy olyan mértékű társadalmi katasztrófa, mint amilyen a világháborús veszteség volt. Csak ezt nem verik nagydobra.

A magyar igazságszolgáltatás tíz ügyben várja az unió bíróságának döntését, amelyet alkalmaznak majd a folyamatban lévő pereknél. Ilyen eldöntendő kérdés, hogy valóban csak az ügyfél viseli-e a deviza árfolyamveszteségből eredő összes terhet, vagy sem. Ha a bíróság azt mondja, hogy nem csak az adós, akkor a bankok kötelesek lesznek százmilliárdokat visszafizetni az ügyfeleiknek?

Vagy visszafizetik a pénzt, vagy be sem fizettetik az adósokkal. Ebből pedig csak annyi következik, hogy a pénzintézetek nem fogják produkálni a betervezett maximális profitot. Persze megindul majd a rettenetes vízió felfestése széles vászonra, a bankrendszer bedőlése, a nemzetgazdasági halál. Mi lesz velünk, ha Izland példája nyer teret? Hát ők már jól vannak, és ott le is ültették a bankrendszer-szintű piramisjáték felelőseit. Bankrendszer kell, de nem ez a sajátos „minőség”, amivel mi rendelkezünk. Sajnos a társadalom több alrendszere is elszabadult, hatalmi pozícióból eredően erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, mint a démosz, melyet túszul ejtett, felhasznál. Mint

egy nagy gondolkodótól tudjuk, senkit nem érdekel a békák véleménye a mocsár lecsapolásáról.

Ez sajnos kurzusokon átívelő igazság.

Lehet már tudni, hogy mikor döntenek abban a bizonyos 10 ügyben, ami megváltoztathatja a magyar devizahitelesek helyzetét?

Az egyik legfontosabb kérdésben, tehát az árfolyamkockázat fogyasztóra terhelése ügyében február 20-a után kezdődik el az első tárgyalás.

Ön régóta ügyvédként is foglalkozik a témával, illetve vezet egy civil szervezetet is, amely évek óta küzd a devizahitelesekért. Mire számít?

Tisztességes eljárásra számítok, s hogy az adósok számára kedvező döntéseket fog hozni az uniós bíróság! Ugyanis a testület nem fog szembemenni saját, korábbi gyakorlatával, és persze az elveivel sem. Ezek kimondják: a hitelezésnek, illetve a szerződések szövegének áttekinthetőnek, világosnak, egyértelműnek, követhetőnek kell lenni az ügyfelek számára is.

Az unió bírósága dönt arról is, hogy a bankok törvényesen követeltek-e az adósoktól olyan díjakat, jutalékokat, amiért nem járt semmiféle szolgáltatás. Gondolja, hogy ha erről döntenek, az is kedvező lesz a devizahiteleseknek?

Igen, annál is inkább, mert ezzel a kérdéssel már a Kúria is megkereste az Európai Bíróságot. De azt azért hozzá kell tennem, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek szövegezése meglehetősen dodonai, tehát ha akarja, a magyar bíróság a kelleténél szigorúbban is értelmezheti majd a döntéseket.

Tehát ha meg is születik az adósok számára kedvező döntés, amit vizionálok, akkor még nem tudjuk, hogy azokat a magyar igazságszolgáltatás hogyan fogja alkalmazni.

Van még az említett tíz nagyon nagy horderejű kérdés, amely valószínű lefedi a több tízezer devizahiteles problémáját. Ez hány embert érint?

Több százezer a kölcsönszerződés, így több millió ember sorsáról van szó!

Ha a mai magyar törvényhozás akarná, akkor tudna-e segíteni több százezer magyar ember sorsán?

Természetesen tudna, ráadásul ebben a mi egyesületünk, tehát a Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője nevű szervezet is igyekezett segítséget nyújtani. Megalakulásunk után folyamatosan ötletekkel, javaslatokkal bombáztuk az aktuális kormányzatot. A 2010-es önkormányzati választások előtt egy sajtótájékoztatón ott álltam fontos emberek mellett, de aztán kiderült, hogy csak bio-díszletnek kellettem. Ezt követően felhagytunk az illúzióval, hogy a hatalom csak alulinformált, és tájékoztatni kell az igazságról ahhoz, hogy érdemi, jó szándékú változtatásokra kerüljön sor.

Hisz a politikai hatalom soha nem akarta megoldani a devizahitelezés problémáját. Az igazi hatalom valójában a bankok, pénzintézetek mögött van, ebből a szempontból fogvatartott helyzetben van a kormányzat is.

De ha tényleg segíteni akartak, akkor már az is elég lett volna, ha a politika nem csinál semmi különöset, csak hagyja, hogy a bíróságok – minden külön jogalkotás, és mentőcsomag nélkül – értelmezzék az érvényben lévő jogszabályokat. Akkor már rég lecsengett volna az egész, már rég túl lennénk rajta, s úgy, hogy az kevéssé lett volna fájdalmas.

Ma viszont már elkéstek, mert egyre több a felmondott szerződés, s egyre több követelést ruháznak át bagóért követeléskezelőkre, amelyek viszont a teljes, felhabosított tartozást hajtják be kíméletlenül, ellenőrizetlenül, az utolsó szögig mindent elvisznek.

De a mi dolgunk, hogy reményt adjunk az embereknek, hogy mindig van kiút: azt akarjuk megértetni, hogy találják meg a saját, egyedi megoldásaikat a csapdahelyzetből. Ne várjanak külső megmentésre, az élet, a család többet ér, mint egy ingatlan, az élet értelme nem a lakás megvédése, nem szabad félelemben élni – végre vegyék saját kezükbe a sorsukat, váljanak tudatosabbakká minden téren- csak ez, és az együttműködés készségének a kifejlesztése, újra megtalálása segíthet. Ha ez bekövetkezik, még hálásak leszünk ezért a leckéért.