Ma már a legrangosabb intézményeknek dolgozik Magyar Mihály hangoló, aki szakmájának – a kívülállók számára izgalmas – titkaiba avatja be a FüHü olvasóit.
„A zongorának ugyanaz a jó, ami az embernek”
Hallottam, hogy kiválóan zongorázik. Hogyan indult a pályája?
Zongorázni és fuvolázni tanultam a budapesti Szent István Konzervatóriumban, nem voltam tehetségtelen, de végül úgy alakult, hogy nem folytattam tovább a tanulmányaimat a Zeneakadémián. Már 10-11 évesen érdeklődtem a hangszerkészítés és restaurálás iránt, Molnár Imre műhelyében kezdtem el tanulni a szakmát, amelyet később a Liszt Ferenc Hangszeres Iskolában fejlesztettem tovább. Több mester munkájából is építkeztem, nagyon nagy lökést hoztak a pályámon azok a tanfolyamok, amelyeket a nagy zongoraépítő cégeknél végeztem el. És persze folyamatosan, szinte megszállottan kutatok az interneten az új szakmai információk után. Fokozatosan kerültem be a hangoló céhbe, ma már a legrangosabb intézményeknek dolgozom, például a Művészetek Palotájának, a Magyar Állami Operaháznak, a Vigadónak vagy a Budapest Music Centernek. Meg persze a hanglemezkiadóknak és a fesztiváloknak, ezek közül is kiemelkedő helyet foglal el a Kaposfest.
Mi a munkája?
A zongora nagyon érzékeny hangszer, állandó figyelmet és karbantartást igényel. Időnként szét kell szedni, kicserélni egyes alkatrészeit, tisztítani, simogatni. A koncertek előtt be kell állítani a pontos hangzást és az intonációt, a mechanika tökéletes működését, a lehetőségekhez képest figyelembe véve a művészek igényeit, így például a billentés vagy a pedálok használatát. A hangszereket nagyon sokat használják, a Kaposfesten például két zongorát bérelnek. A Müpának legalább 5-6 zongorája van, ezek közül választja ki az előadó a neki legmegfelelőbbet. Nagyon fontos a klíma: a színpadon biztosítani kell a 20-25 fokos hőmérsékletet és az 50 százalékos páratartalmat. Oda kell figyelni a hangszer elhelyezésére is, különös tekintettel a világításra, hiszen a reflektorok gyorsan fel tudják melegíteni a zongorát, ezzel tönkre is megy a munkám, nem beszélve a művész és a közönség csalódottságáról. Kevesen tudják, milyen fontos a szék szerepe: lényeges, hogy ne nyikorogjon, jól állítható legyen, a tömege elbírja az előadó súlyát.
Miért használják a legtöbb helyen ugyannak a gyárnak a termékeit?
Ennek részben történelmi okai vannak. A II. világháború alatt szétrombolták a német és osztrák zongoragyárakat, ez történt a Steinway hamburgi részlegével is, viszont a cég New York-i üzeme folyamatosan működött, ezzel behozhatatlan előnyre tett szert a piacon. Természetesen kiváló minőségű termékről beszélünk, a sikerhez hozzájárult a hatékony marketingstratégia is. Ezért manapság minden, magára adó koncerthelyszínen kell lennie a cég legnagyobb méretű zongorájából, a D modellből.
Milyen eszközökkel dolgoznak a hangolók?
Leginkább a képen is látható tradicionális kulcsokat használjuk, de sokat segíthet az internet is, ennek segítségével például könnyen megállapíthatjuk a zongora ideális húrkiosztását. A húrokat természetesen időnként cserélni szükséges, ebben lehet szerepe az új technológiáknak is.
Becsülik-e a művészek a hangolókat?
Ők szerencsére pontosan tudják, milyen fontos a munkánk, kölcsönös a tisztelet. Néhány művésszel jó emberi viszonyba kerültünk, nagy élmény a produkciójuk mellett egy jó beszélgetés is.
