Az amerikai elnök egy videó tanúsága szerint még el is dicsekedett azzal, hogy barátai, akik időben észrevették: itt az ideje vásárolni a tőzsdén, degeszre keresték magukat. Miért? Mert előre tudták, hogy Trump haladékot ad a vámháborúban szinte mindenkinek. Kivéve az igazi célpontot, Kínát, amellyel tovább eszkalálódik a vámháború már mindkét fél 150% körül tart.
A világgazdaság két legfontosabb szereplője egyáltalán nem viccel: a kínaiak nem hátrálnak! Nem is tehetik hiszen Kínában az egyenlőtlen szerződésekkel magyarázzák a hatalmas birodalom mélyrepülését a XIX-ik században. Ha Trumpnak lennének mérvadó kínai tanácsadói, akkor biztosan nem ajánlanak neki ilyen brutális módszert. Lehet persze, hogy mindez csak a nagy alku része, és igaza lesz a South China Morning Postnak: Trump még áprilisban Pekingbe látogat, hogy nyélbe üsse a nagy alkut, a G2 egyezményt, mely szerint a jövőben az USA és Kína együtt kormányozza a világot.
Kérdés persze, hogy egy ilyen hét után ki hisz még Donald Trumpnak? Pekingben már régóta úgy könyvelik el Trumpot mint Gorbacsovot, olyan vezetőnek tartják, aki felismerte ugyan hazája problémáit, de képtelen volt azokra megoldást találni. Gorbacsov ezért nemcsak, hogy elbukott, de magával rántotta az egész Szovjetuniót, amely 1991-ben felbomlott.
Peking ideológusa már évekkel ezelőtt megjósolta az USA válságát
Vang Huning, a Politikai bizottság tagja, a Fudan egyetem legfiatalabb professzora volt, aki tanult az Egyesült Államokban is, és ennek alapján vázolta fel elképzelését arról, hogy Washington nem lesz képes kontrollálni az USA válságát, mert a középosztály, amely a demokrácia fő támogatója, lefelé süllyed a globalizáció következtében.
Míg a szupergazdagok elképesztő jövedelmekre tesznek szert, a bérből és fizetésből élők életszínvonala stagnál vagy még csökken is az USA-ban.
Ezért Vang Huning Kína számára továbbra is a diktatúra fenntartását tartja szükségesnek, mert szerinte az 1,4 milliárd kínai érdekeinek demokratikus érvényesítése káoszt okozna. Gorbacsov épp 1989 tavaszán járt Pekingben, ahol a Tienanmen teret elfoglalták a demokráciát követelő diákok. A pekingi vezetés – hosszas habozás után – a brutális leszámolás mellett döntött, de nem állította vissza Mao elnök elnyomó rendszerét. Épp ellenkezőleg:
Teng Hsziao-ping kiadta a jelszót, mely szerint a politikában semmit sem lehet változtatni a mérsékelt diktatúrán, a gazdaságban viszont mindent meg kell tenni a hatékonyság növelése érdekében beleértve a nyugati tőke masszív beáramlását a kínai gazdaságba.
Az amerikai és más nyugati tőke átformálta a kínai gazdaságot, amely immár versenyképes a fejlett országokkal miközben a munkabérek elmaradnak azoktól. Ez Kínának olyan versenyelőnyt biztosít, amelyet a vetélytársak nem tudnak kiegyenlíteni vámokkal sem. Közben pedig Kína létrehozza a világ legnagyobb piacát: az 1,4 milliárd kínaiból körülbelül 500 millió már eléri az amerikai és az európai alsó középosztály életszínvonalát. A tervek szerint a következő húsz évben a többi 900 millió is felzárkózik. Ez olyan vonzerőt jelenthet a külföldi tőkének, melyet az USA sem tud ellensúlyozni. Trump vámháborúja miatt már meg is indult a tőkekiáramlás az Egyesült Államokból. Hosszú távon Kína kiütheti az Egyesült Államokat különösen akkor, ha az elit csak olyan siralmas elnököt képes az ország élére állítani mint Donald Trump.
