A lassan elterebélyesedő önálló képviselői indítványok rendszere az utolsó nyolc év „politikai terméke” lett. Komoly kormányzati, költségvetési, strukturális kérdéseket, társadalompolitikai javaslatokat nyom így át a parlamenti szavazó gépezeten a Fidesz-KDNP frakciója.
A jogalkotásról szóló törvény amúgy szigorú előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, milyen egyeztetési lépéseket kellene megtennie a kormánynak, mielőtt valamilyen törvényjavaslatot előterjeszt a T. Házban. Ha a javaslatot valamelyik képviselő jegyzi, mindez megkerülhető.
A 2010-ben lett a kétharmaddal győztes Fidesz egyik kedvenc eszköze a nagy átalakítások villámgyors levezénylésére az egyéni képviselői indítvány.
Mivel nem volt szükség semmiféle előzetes egyeztetésre, az így elfogadott törvények mind idehaza, mind az Európai Unióban kényes vitákra adtak okot. Emlékezetes a médiatörvény körüli vihar, amely jól érzékeltette az ilyen felületes törvényalkotás hátulütőit. De ez akkoriban sem zavarta a kormányt. A fideszes Kósa Lajos és Rogán Antal nevéhez fűződött akkoriban a legtöbb olyan egyéni képviselői indítvány, amelyet az új parlament megszavazott. Rogán Antal javasolta a médiaszabályozás átalakítását és a válságadók kivetését javasolta, a debreceni polgármester volt az előterjesztője az önkormányzatokat érintő törvénymódosítások mellett a felkészültségétől igen messze álló büntető törvénykönyv szigorításának is.
A „fülkeforr” lendületében 2010-ben az Országgyűlés mintegy 150 törvényjavaslatot fogadott el,
közülük csaknem ugyanannyi volt a kormány által jegyzett előterjesztés, mint az egyéni képviselő indítvány. Akkoriban Kósa Lajos nevéhez 17, Rogán Antaléhoz 16 elfogadott törvényjavaslat fűződött, négynek mindketten előterjesztői voltak.
Bánki Erik 2016. márciusában azért került fókuszba, mert ő terjesztette az Országgyűlés elé a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását, amely lehetővé tette volna, hogy a jegybank 260 milliárd forint közpénzzel kistafírozott alapítványainak gazdálkodása tíz évig titkolható legyen. Az Alkotmánybíróságnak kellett tisztáznia, hogy a közpénzek felhasználását nem lehet titkosítani. 2017-ben Kósa Lajos és Halász János nyújtott be egyéni képviselői indítványt a választási eljárásról szóló törvény kapcsán, hogy megpróbáljon fellépni Simicska Lajos óriásplakátjaival szemben. Az eset azért érdekes, mert amikor 2013-ban meghozták az új választási eljárásról szóló törvényt, a szöveget úgy írták meg, hogy az az akkor még Fidesz-oligarcha Simicska plakáthelyeit hozza előnybe más választási kampánymódszerekkel szemben.
Herényi Károly, az MDF korábbi szóvivője és országgyűlési képviselője részese volt a Fiszesszel való kormányzati együttműködés gyakorlatának. Hogyan látja az egyéni indítványok szerepét a parlamenti munkában?
Egy kis visszatekintés – régen és most
1990 után a parlamenti munka elfogadott formája lett az egyéni képviselői indítványok gyakorlata. Nem is magával a lehetőséggel van a probléma, sokkal inkább azzal, hogy mikor és milyen célra használják. Normális esetben akkor élnek ezzel a képviselők, amikor valamilyen helyi érdek miatt szeretnének törvénymódosítást elérni.
A baj ott kezdődik, ha az ilyen egyéni képviselői indítványok túlburjánoznak a törvényalkotási folyamatban, amikor a kormány nyakra-főre bízza meg az egyes képviselőket, hogy a normál egyeztetési folyamatot kikerülve nyújtsanak be egy-egy módosítást vagy törvényjavaslatot.
Az MDF idejében milyen gyakran éltek ezzel?
1990-94 közötti időszakban még normálisan működött a parlament. Akkoriban minden olyan javaslat, amely kormányzati határkörbe tartozott, a kormány előterjesztésében került a Ház elé. Szigorúan
be is tartották az egyeztetési folyamatokat, ami persze időigényes volt, de átgondolt, a társadalom szélesebb körei számára elfogadható törvények születtek.
A jogalkotásról szóló törvény betartása csak később kezdett felhígulni. Akkoriban, amikor az MDF a Fidesszel közösen került kormányra, nem nagyon emlékszem olyan esetekre, hogy minket, MDF-eseket bíztak volna meg egyéni képviselői indítványok benyújtásával.
Akkoriban a Fidesz sem élt ezzel?
De igen. Emlékezetem szerint egyszer engem is megkértek egy ilyen indítvány benyújtására. A pártok megbízásából én voltam az Illyés Közalapítvány kurátora, ebben a tisztemben kellett benyújtanom egy indítványt, amely a Magyarok Világszövetségétől – amely akkoriban a Patrubány nevű fickó vezetésével egy igen furán viselkedő társaság volt – elvettünk 200 millió forintot és azt az Illyés Közalapítvány kapta meg.
Miért nem a kormány lépte meg ezt?
Azért, mert a kormánynak meg volt kötve a keze. A Közalapítványt az Antall-kormány hívta életre, és mint ilyenre nem terjedt ki a későbbi kormányok hatásköre. Még egy hasonló esetre emlékszem, amikor már ellenzékben voltunk. Az Egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényjavaslathoz adtam be egyéni indítvány, amely az egész MDF-frakció támogatását élvezte. Ezzel a kettős állampolgárságról szóló törvényhez kapcsolódtam volna, amit akkoriban a Fidesz nem támogatott, de nem is szavazott volna meg. Az általam jegyzett indítványban szó sem volt szavazati jogról, de
Gyurcsány még így sem támogatta, pedig ha akkor jobban átgondolja a kormány, meg lehetett volna előzni azt a bizonyos népszavazást.
Felajánlottam a miniszterelnöknek, ha ezzel az a baj, hogy az MDF adja be, elállok tőle, átengedem a javaslatot a kormánynak, csak ne legyen népszavazás az ügyben. De így sem ment bele. A többit már tudjuk, milyen hatása lett a történteknek.
Az ilyen egyéni képviselői törvényjavaslatoktól ma már messze járunk. A képviselők egy-egy javaslathoz a nevüket adják, ők csak a „keresztapák”.
Az a legnagyobb baj, hogy a javaslatot beadó képviselőknek sokszor fogalmuk sincs arról, mit tartalmaz az a papír, amit a kezükbe nyomtak. Ha megkérdeznék őket, milyen hatása lesz majd az országra annak, amit előterjesztenek, jó esetben vállat vonnak. A parlament szavazógép lett, a képviselők úgy gondolják, az a dolguk, azért fizetik őket, hogy ha kell az ilyesmihez is a nevüket adják.
