Éva este ötkor már hulla fáradt. Legszívesebben összeszedné a holmiját, a gyerekeknek előkészített kivágós és színezős papírokat, de nem teheti. Még egy fél órát itt kell maradnia a művelődési házban, hogy annak a betévedő néhány gyereknek „kézműves” foglalkozást tartson.
Egy-két nagyobbacska, úgy ahogyan, értékeli is az igyekezetét, de a bölcsödéből alig kibújt „kis tojásoknak” fogalmuk sincs, mit kell kezdeniük a feladatokkal. Az ő feje is már másutt jár: az előbb hívta a zuglói iskola igazgatója, holnap már az első órára be kell mennie. Biológia-rajz szakon végzett ugyan az egyik vidéki főiskolán, de reggel angol órával kezd a hetedikeseknél, aztán lesz még fizikai órája is, mert nincsenek szakos tanárok az iskolájukban.
Ijesztő helyzet. Ha már a fővárosi iskolák is pedagógus hiánnyal küzdenek, akkor mi lehet a helyzet valamelyik kisváros általános iskolájában? Éváéktól az előző tanév végén „menekültek” el a fiatalabb szakos tanárok, mert
úgy érezték, gúzsba kötve kell táncolniuk,
a három évenként beígért nettó háromezer forintos béremelés pedig a választások után meglódult árak mellett semmire sem elég. A kormány ugyan ezerrel próbálja elhitetni azokkal, akik a közmédiából szerzik az ismereteiket, hogy az iskolákban minden rendben van, tanárhiánnyal csak az ellenzék ijesztgeti a szülőket.
Hogy kinek higgyenek? A propagandának, vagy a saját tapasztalataiknak? Akinek iskoláskorú gyereke, vagy pedagógus van a családban, az pontosan tudja, mi a valóság. Akinek meg egyik sincs? Azt a legkevésbé sem érdekli, mi az igazság, hogy Éva és a kollégái mit gondolnak a szakmájukról. Nekik teljesen mindegy, hogy az általános iskola felső tagozatán szakos tanár megy be az órákra, vagy a tornatanár tart matek órát, az ének szakos pedig fizikát. Őket az sem érdekli, hogy a helyettesítésért jár-e bérkiegészítés a tanároknak, hogy „kötelezőben” nyomatják-e valakivel a túlórákat, amihez se kedve, se felkészültsége, délre pedig már kifacsartak, fáradtak.
Éva szülei a nyugati határszélen, egy faluban élnek, némi kapcsolat révén elintézték, hogy a kisfiát, aki most kezdte az általános iskolát, „odaát” íratták be.
Találtak egy gyermektelen családot, akik befogadták a magyar kisfiút kosztra-kvártélyra, pusztán szívességből.
De nem küldheti Ausztriába mindenki a gyerekét, aki azt szeretné, hogy az „jó iskolában” tanulhasson, később esélye legyen bejutni valamelyik színvonalas középiskolába, és onnan az egyetemre.
Itthon, a szaktanárhiányos iskolába járó szegényebbek előtt fokozatosan bezárulnak a továbbtanulási lehetőségek, a tehetősebbek pedig messzire elkerülik a közoktatást. Magáért beszélnek azok a tavasszal felröppent hírek, hogy milyen fizetős iskolákba járatják gyermekeiket a kormány tagjai, a mezőgazdasági- és az iparbárók, a jól kereső politikusok.
Elkészült a megoldásról szóló javaslat, valószínűleg hiába. A hazai oktatás színvonala miatt aggódó civilek, és az ellenzéki pártok szakértői hónapokig tartó munkával elkészítettek egy politikai felhangoktól mentes, 30 oldalas javaslatot a helyzet javítására.
Éppen egy esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá a munkához a Tanítanék mozgalom és az Oktatói hálózat kezdeményezésére,
s akkor valamennyi párt – köztük a kormánypártok – pedagógiai szakértőit is meghívták, hogy közösen dolgozzanak ki egy úgynevezett oktatási minimumot. A Fidesz és a KDNP nem is reagált a javaslatra, a többiek azonban munkához láttak. A hírek szerint „mondatról mondatra” haladva született meg az anyag, amelyben minden olyan javaslat helyet kapott, amelyet valamennyi résztvevő el tudott fogadni.
A kisgyerekkori oktatástól a köz- és felsőoktatáson, valamint a szakképzésen át egészen a felnőttképzésig áttekintették a teendőket, és
megszületett az a konszenzusos javaslat, amelyet valamennyi ellenzéki párt – a Jobbik kivételével – jó szívvel tudott a magáénak mondani és aláírni.
Akik ebben a munkában közreműködtek, azt állítják, ha Nemzeti Alaptanterv véglegesítésekor az ellenzéki pártok közös javaslatában szereplő elképzeléseket is hajlandó volna a szakminisztérium figyelembe venni, akkor belátható időn belül megszűnnének azok az anomáliák, amelyek ma megkeserítik mind a pedagógusok, mind a tanulók életét. A frissen végzett tanerők nem menekülnének el a pályáról, enyhülne a szaktanárhiány, az Évához hasonlóan már-már kifacsart és túlterhelt pedagógusok ismét visszaszerezhetnék a lelkesedésüket.
A dokumentumot végül a szocialisták terjesztették be a parlament elé. Letették a Fidesz asztalára, de félő, hogy érintetlenül ott is marad.
