Az észak-koreai diktátor írt erről az amerikai elnöknek.
Nagyon meleg hangú, pozitív kicsengésű levelet kaptunk Kim Dzsong Un elnöktől – jelentette be a Fehér Ház szóvivője. Sarah Sanders utalt rá, hogy a barátságos levél fő célja egy újabb csúcstalálkozó Donald Trump és Kim Dzsong Un között. A levelet Kim Dzsong Un abból az alkalomból küldte Washingtonba, hogy Észak-Koreában megünnepelték a kommunista rendszer megalapításának hetvenedik évfordulóját.
Ezúttal is nagy katonai parádét rendeztek, de kivételesen nem voltak interkontinentális rakéták.
Ezek ugyanis nyugtalanítják Amerikát, hiszen nukleáris robbanófejjel is el lehet látni őket.
Az első csúcstalálkozón Szingapúrban Kim Dzsong Un megígérte az interkontinentális rakéták és az atomfegyverek leszerelését, cserébe Trump lefújta a dél-koreai hadgyakorlatokat és ígéretet tett a szankciók feloldására.
Azóta viszont
egyre több szakértő beszél arról, hogy Kim megvezette a diplomáciában járatlan Trumpot.
Észak-Koreában ugyan felrobbantottak egy nukleáris kísérleti telepet, de a kémműholdak tanúsága szerint folytatják a nukleáris és rakétafejlesztési programot. Trump ugyan lefújta a nagy hadgyakorlatokat, de közölte: a szankciókat csakis akkor szüntetik meg, ha Észak-Korea leszerelte nukleáris fegyverzetét.
Ezt a patthelyzetet akarja feloldani Kim egy újabb csúcstalálkozóval. Tudja: Trumpnak szüksége van egy látványos diplomáciai sikerre a novemberi választások előtt. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az első találkozóval Kim Dzsong Un nyert nagyot – már pusztán azzal, hogy az amerikai elnök találkozott vele és tárgyalhattak.
Hamarosan Phenjanba érkezik Dél-Korea elnöke, Mun Dzse In is, akinek döntő szerepe volt abban, hogy létrejött a párbeszéd az USA és Észak-Korea között. Ha az újabb koreai csúcs eredménnyel zárul, akkor ebből Trump is optimizmust meríthet.
A világ talán leghíresebb újságírója, Bob Woodward írt könyvet Donald Trumpról. Az elnök több közvetlen kollégája is megszólalt neki, mint kiderült, sokan közülük szó szerint idiótának tekintik Trumpot.
Bob Woodward volt az, aki (Carl Bernsteinnel együtt) kirobbantotta a Watergate-ügyet a hetvenes években, amely Richard Nixon bukásához vezetett. Azóta minden elnökről írt könyvet, most arról a káoszról írt, amely Donald Trump környezetében uralkodik.
A hamarosan megjelenő könyv a Washington Post szerint „idegösszeomlásként” írja le Trump elnökségét. Előfordult, hogy a munkatársai dokumentumokat vittek el az asztaláról, nehogy aláírja őket és ezzel súlyos károkat okozzon. James Mattis védelmi miniszter szerint annyi érzéke van a diplomáciához, mint egy ötödikesnek,
John Kelly kabinetfőnök pedig egyszerűen idiótának nevezte az elnököt.
Ő persze tagadta ezt a cikk megjelenése után. Azt viszont más források nem cáfolták, hogy Trump néha összevissza beszél.
Maga Trump azt mondta, hogy kitalációk szerepelnek a könyvben, amely hamis információk alapján készült. Csakhogy közben nyilvánosságra került az a beszélgetés, amelyet Trump Woodwarddal folytatott (az újságíró ezt az elnök engedélyével rögzítette), és
az elnök itt is ellentmondásokba keveredett saját magával.
Közben a New York Timesban egy magát a Trump-kormány munkatársának mondó, névtelen szerző cikke jelent meg, „Része vagyok a Trump-kormányzaton belüli ellenállásnak” címmel. Ebben a szerző azt állítja: az elnöknek dolgozik, de ő és hozzá hasonlóan gondolkodói kollégái fogadalmat tettek, hogy meghiúsítják Trump elképzeléseinek egy részét és legrosszabb hajlamait.
Többek között azt írja: az elnök viselkedése árt a köztársaság egészségének. Kiemelte, hogy az ellenállás, amelyet a munkatársaival képvisel, nem azonos az amerikai baloldal ellenállásával.
A szerző Trumpot minden erkölcsi értéket nélkülöző embernek állítja be, szerinte nem vonzódik az olyan hagyományos konzervatív értékekhez, mint például a szabadpiac vagy a szabad gondolkodás. Ellenben
kedveli az autokratákat és diktátorokat,
például Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt.
Még érdekesebb, hogy azt írja: a kabinetben szó volt arról, hogy az alkotmány 25. kiegészítéséhez fordulnak. Ez lehetővé teszi, hogy az alelnök vegye át a hatalmat, ha az elnök nem képes ellátni feladatát.
A New York Times azt írta: nem szoktak névtelen írást közölni, most a szerző kifejezett kérése miatt tették ezt mégis meg. Trump egyébként már reagált is: pipogya vezércikknek nevezte az írást, a Twitteren pedig azt írta, a Timesnak „nemzetbiztonsági okokból” ki kell adnia a szerzőt.
Does the so-called “Senior Administration Official” really exist, or is it just the Failing New York Times with another phony source? If the GUTLESS anonymous person does indeed exist, the Times must, for National Security purposes, turn him/her over to government at once!
Amerikában egyébként novemberben félidős választásokat tartanak. A képviselőház teljes egészét, a szenátusnak pedig csaknem az egyharmadát újraválasztják, valamint több tagállamban kormányzóválasztások is lesznek.
Rudy Giuliani a román elnöknek és miniszterelnöknek írt levelet, amelyben elítélte a román korrupcióellenes ügyészséget és annak munkáját. Kiderült: fizettek neki ezért.
A Politico információi szerint Giuliani a Freeh Group International Solutions nevű nemzetközi tanácsadócég megbízásából írta meg a levelet. Ezt a portálnak ő maga is elismerte.
A levelet Klaus Iohannis román elnöknek, Viorica Dancila kormányfőnek és a parlament két háza elnökeinek küldte el. Az amerikai kormányzat hivatalos álláspontjával ellentétes levelet egyes román politikusok
arra használják fel, hogy gyengítsék a korrupció elleni harcot.
A cikkben megemlítették az amerikai külügyminisztérium egyik tisztviselőjének nyilatkozatát, amely szerint Románia a jogállamiság és az intézmények függetlenségének tekintetében válságközeli szinthez közeledik. A külügyminisztérium egyik szóvivője azt mondta: Románia egészen a közelmúltig jelentős előrelépést tett a korrupció elleni küzdelemben, és hatékonyan cselekszik a jogállamiság kialakításáért, és ebben bátorítják őket.
Giuliani, New York volt polgármestere viszont azt írta: Románia jelentős lépéseket tett a Ceausescu-diktatúra bukása után a törvények betartatása és a jogállamiság felé. Ezeket a lépéseket azonban „aláaknázták a Laura Codruta Kövesi által vezetett romániai korrupcióellenes ügyészség túlkapásai”.
Pedig korábban még a bukaresti amerikai nagykövet is azt mondta, hogy
az USA határozottan támogatja a nemrég leváltott Laura Codruta Kövesi nevével fémjelzett korrupcióellenes harcot.
Kövesit egyébként sokak szerint a szociáldemokrata kormánypártot valójában vezető, ám politikai tisztségviseléstől bűncselekmények miatt eltiltott Liviu Dragnea nyomására váltották le. Kövesi amúgy Dragnea ellen is nyomozott. Sokan azt is biztosra veszik, hogy Giuliani levelét is maga Dragnea rendelte el.
A korrupció és az ügyészség elleni politikai támadások miatt Romániában korábban több százezres tüntetések voltak. Dragnea és a kormánypárt erre a magyar kormánytól kölcsönzött retorikával válaszolt: szerintük ez Soros György kísérlete volt, hogy beavatkozzon a román belpolitikába.
Demokrata kongresszusi képviselők most azt követelik Donald Trumptól, hogy rúgja ki az ügyvédcsapatát vezető Giulianit.
Újabb bizalmas munkatársa működik együtt a nyomozókkal, ezúttal vállalatbirodalmának pénzügyi vezetője kötött alkut.
Allen Weisselberg Donald Trump vállalatbirodalmának, a Trump Organizationnek a pénzügyi vezetője, de valójában jóval több ennél: évtizedek óta dolgozik a Trump-családnak, nem csak a cégbirodalom, hanem Donald Trump személyes pénzügyeit és ő tartja kézben,
minden pénzügyi tranzakciót, beruházást ő felügyel.
Így aztán különösen érzékenyen érintheti Trumpot, hogy Weisselberg is mentességet kapott a büntetőeljárás alól, annak fejében, hogy együttműködik a vizsgálattal, amely Trump személyes ügyvédjének, Michael Cohennek az ügyében zajlik.
Az ügy egyik fő kérdése, hogy Donald Trump megsértette-e a kampányfinanszírozási törvényt azzal, hogy Cohen 2016-ban megvásárolta két nő hallgatását, akiknek korábban viszonya volt Trumppal. Minderről itt írtunk bővebben.
Cohen azt mondja, Trump utasítására fizetett, Trump viszont szokása szerint összevissza beszél az ügyben: egyszer azt mondta, nem is tudott arról, hogy fizettek a két nőnek, máskor meg azt, hogy azt a magánvagyonából fizette, ezért ennek nincs köze a kampányfinanszírozáshoz.
Csakhogy Trump ebben téved.
Mivel mindez a kampány idején történt és hatással volt rá, erről a kifizetésről is be kellett volna számolni. Mivel ezt nem tették meg, megsértették a kampányfinanszírozási szabályokat, ami bűncselekmény.
Trump amiatt is ideges lehet, mert Weisselberg együttműködése révén a nyomozók rendkívüli mélységben és részletességgel bepillantást kaphatnak Donald Trump eddig rejtve maradt üzleti ügyeibe. Márpedig az elnök korábban is ettől tartott a leginkább, korábban figyelmeztette is Robert Mueller különleges ügyészt, hogy a pénzügyeinek vizsgálata egy olyan vörös vonal, amelyet nem léphet át.
Csakhogy Muellert ez nem érdekli: ő ugyanis nem csak azt vizsgálja, mennyire avatkoztak be az oroszok az elnökválasztásba, hanem azt is, hogy Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatás munkáját. Ebből a szempontból
Trump folyamatosan rontja a saját helyzetét is.
Például azzal, hogy folyamatosan sürgeti Jeff Sessions igazságügyi minisztert, hogy zárja le a Mueller-féle vizsgálatot. Sessions azonban kijelentette: a minisztérium továbbra is politikai befolyástól mentesen fog dolgozni.
Elnöksége legnehezebb napjait éli Donald Trump: egyik legbizalmasabb munkatársa vádalkut kötött és azt mondja, hajlandó mindent elmondani az elnök ügyeiről, volt kampányfőnökét pedig már el is ítélte a bíróság.
Ön szerint magával rántja Trumpot is a botrány? Szavazzon!
Egyik legbizalmasabb munkatársa, volt ügyvédje eskü alatt vallotta, hogy Trump utasítására követett el bűncselekményt. Volt kampányfőnökét több év börtönre ítélték. A Fehér Ház jogi főtanácsadója együttműködik a vizsgálóbizottsággal. Az elnök továbbra is mindent tagad.
Michael Cohen Fotó: MTI/EPA/Jason Szenes
Michael Cohen hosszú éveken át Donald Trump egyik legbizalmasabb emberének számított, személyes ügyvédjeként mindent tudott Trump ügyeiről. Amikor ellene is vizsgálat indult, vádalkut kötött. Most Cohen ügyvédje, Lanny Davis azt mondta: védence a vádalku során eskü alatt vallotta, hogy a 2016-os elnökválasztási kampány során Donald Trump utasította arra, hogy a választások befolyásolása végett fizessen két olyan nőnek a hallgatásáért, akiknek évekkel korábban viszonya volt az akkor még üzletember Trumppal.
„Ha ezekkel a kifizetésekkel Michael Cohen bűncselekményt követett el, akkor ez miért ne lenne bűncselekmény Donald Trump esetében is?”
Cohen a Stormy Daniels néven ismert Stephanie Clifford pornószínésznőnek 130 ezer dollárt fizetett a hallgatásáért. A másik kifizetés bonyolultabb volt: az ügyvéd megvásárolta egy bulvárlaptól Karen McDougal Playboy-modell történetét Donald Trumppal szintén évekkel korábban folytatott viszonyáról, majd a sztorit elsüllyesztette a fiókban. Ezekről az ügyekről itt írtunk korábban.
Sőt, Davis szerint
Michael Cohen boldogan segítene a Robert Mueller vezette bizottságnak is,
amely a Trump-kampánycsapat és az oroszok közti összejátszásokat vizsgálja. Davis a Twitteren azt is írta: védence kész elmondani az igazat Donald Trumpról.
Az NPR-nek nyilatkozva Lanny Davis arról is beszélt, hogy Cohen „soha nem fogadna el kegyelmet egy embertől, akit korruptnak és veszélyesnek tart”. Az interjúban
többször is bűnözőnek nevezte Donald Trumpot.
Mint mondta: nem arról van szó, hogy Donald Trump fizetett két nőnek, hanem arról, hogy „elhallgattatta ezeket az ügyeket annak érdekében, hogy befolyásolja a választások eredményét”.
Az ügyvéd szerint Michael Cohen tud arról is, hogy Trump előzetesen tudott-e azokról a hackertámadásokról, amelyek aláásták Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt választási esélyeit. Az ügyvéd hozzátette: Michael Cohen arról a találkozóról is mindent tud, amelyre 2016 júniusában került sor a manhattani Trump-toronyban Donald Trump kampányának munkatársai és a Hillary Clintonról kompromittáló információkat ígérő orosz ügyvédnő között.
Donald Trump egy napig hallgatott, aztán szokása szerint a Twitteren szólalt meg az ügyben. Előbb azt írta: „Ha valakinek jó ügyvédre van szüksége, erősen ajánlom, hogy ne Michael Cohen szolgálatait vegye igénybe!”.
If anyone is looking for a good lawyer, I would strongly suggest that you don’t retain the services of Michael Cohen!
A hozzá közel álló Fox Newsnak Trump nyilatkozott is, azt állította, hogy csak később szerzett tudomást arról, hogy Cohen 2016 nyarán, vagyis a választási kampány idején fizetett a két nőnek a hallgatásukért cserébe. Szerinte az összeget nem a kampányra rendelkezésre álló pénzből vették el.
Közben viszont Washington Post – a Cohen-vallomás bírósági dokumentumaira hivatkozva – azt közölte: Donald Trump ingatlanfejlesztő cége 420 ezer dollárt fizetett Michael Cohennak,
amiért lebonyolította a két ügyletet. A honoráriumot Trump cége 2017 februárjában, nem sokkal az elnöki beiktatás után kezdte folyósítani, és az összeg magában foglalta a pornószínésznőnek Cohen által 2016 nyarán kifizetett 130 ezer dollárt is. A lap szerint
Donald Trump hazudik az ügyben.
Egy másik, Trumpot érintő ügyben is fejlemény történt: nyolc rendbeli csalásban bűnösnek találta az esküdtszék a volt kampánymenedzserét, Paul Manafortot. 18 vádpont volt ellene, a 10 másikról még nem született döntés.
Eddig öt rendbeli adócsalásban, két rendbeli banki csalásban, továbbá külföldön tartott bankszámlák eltitkolásában mondták ki bűnösnek. Ezért összesen akár 80 év börtönt is kaphatnak, de szakértők szerint legfeljebb 10 évre ítélik majd.
Az viszont biztos, hogy börtönbe kell mennie.
Kampánykörútján Trump megvédte Manafortot, azt mondta róla, hogy jó ember, „dolgozott Ronald Reagannel, dolgozott egy sor más politikussal is az évek során.” Szerinte ez az ügy is boszorkányüldözés, és neki nincs hozzá semmi köze.
Hetek óta folynak az egyeztetések arról, hogy a bizottság az elnököt is meghallgatná, ügyvédjei viszont attól tartanak, hogy a valósággal sajátos viszonyban lévő Trump ellentmondásba keveredne, miközben eskü alatt vallomást tesz.
Az elnök egy korábbi tanácsadója, Michael Caputo a Politicónak azt mondta: Paul Manafortnak a pere korántsem annyira aggasztó, mint Michael Cohen vallomása, amely szerinte
az eddigi legrosszabb dolog, amivel Donald Trumpnak szembesülnie kell elnökként.
A Politico idézett egy neve elhallgatását kérő, a Fehér Házhoz közeli ügyvédet is, aki szerint Cohen még több kárt okozhat Trumpnak, hiszen rálátása volt az ő üzleti és személyes ügyeire, és olyan információkkal rendelkezhet, mint talán senki más. Cohen muníciót adhat a demokrata párti politikusoknak, akik – ha az őszi félidős választásokon megszerzik a többséget a képviselőházban – megindíthatják az alkotmányos vádeljárási folyamatot, az impeachmentet az elnök elmozdítására.
Az is kiderült, hogy Trump környezete is számol ezzel az eshetőséggel. Erre Rudy Giuliani, az elnök jogászcsapatának jelenlegi vezetője utalt, amikor egy interjúban azt mondta: a félidős választások tétje éppen az, hogy a demokratáknak lehetőségük nyílik-e az impeachment megindítására.
Egy szintén neve elhallgatását kérő volt kormányzati tisztségviselő úgy nyilatkozott a Politicónak, hogy
az elnök szorongatott helyzetében rossz lépéseket is tehet,
tovább rontva helyzetén.
Közben ráadásul a Fehér Ház jogi főtanácsadója, Donald McGahn hónapok óta együttműködik a Mueller-féle vizsgálóbizottsággal, amelynek három alkalommal tárt fel információkat, és összességében mintegy 30 órán át tartottak a meghallgatások. A New York Times szerint McGahn az elnöknek a Mueller-féle vizsgálattal kapcsolatos reakcióiról beszélt, továbbá arról, hogy Donald Trump megpróbálta-e akadályozni az FBI oroszokkal kapcsolatos nyomozásait, illetve megkísérelt-e nyomást gyakorolni Jeff Sessions igazságügyi miniszterre a nyomozás leállítása érdekében.
Az Egyesült Államok elnökének egy volt munkatársnője szerint Trump zsarolja Melaniat, aki el akart válni tőle. Omarosa Manigault-Newman egy évig szolgált a Fehér Házban, és most könyvet írt a tapasztalatairól.
Trumpról nem fest különösebben hízelgő képet: szellemileg leépült benyomást kelt, aki nem képes átlátni a bonyolult problémákat. A nőket lekezeli és a színesbőrűeket- mint amilyen Omarosa Manigault-Newman – alsóbbrendűnek tartja. Betegesen vonzódik viszont a saját lányához Ivankahoz, aki férjével együtt Trump tanácsadója a Fehér Házban.
A First Lady mind nehezebben viseli el férjét, akinek számtalan kalandjáról számolt be a sajtó.
Melania Trumpot különösen az zavarta, hogy férje más nőkkel szórakozott miközben ő megszülte közös gyereküket, Baront.
A First Lady felvetette a válás gondolatát, de Trump megfenyegette: válás esetén kitoloncoltatja az Egyesült Államokból.
Melania, aki Szlovéniában született, 1996-ban úgynevezett Einstein vízummal érkezett az Egyesült Államokba. Ezt azok kapják, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a szakmájukban, és ezért az USA-nak nagy szüksége lehet rájuk. Ilyen volt a Nobel díjas fizikus Albert Einstein, aki a zsidóüldözés elől menekült el Németországból.
Melania Knavs fotómodell volt a vízum megszerzése idején. Távolról sem szupersztár, ám valahogy mégiscsak meg tudta szerezni az Einstein vízumot. Ha az ügyet újra előveszik, nem kizárt, hogy találnak alapot a kitoloncolásra. Legalábbis ezzel zsarolja Trump a First Ladyt. Akinek a szülei épp most tették le az állampolgári esküt az Egyesült Államokban.
Trump nemrég bejelentette, hogy nem elégszik meg egyetlen ciklussal és 2024-ig a Fehér Házban kíván maradni.
Melania Trumpnak tehát addig kell játszania a First Lady szerepkörét, ha nem akarja, hogy férje kitoloncoltassa az Egyesült Államokból.
Persze nagy kérdés, hogy Trumpot újraválasztják-e 2020-ban. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden elnöknek jó esélye van a duplázásra: Clinton, az ifjabb Bush és Obama is nyolc évig volt a Fehér Ház lakója. Az idősebb Bushnak viszont nem sikerült. Trump úgy érzi, hogy egy válás súlyosan veszélyeztetné elnöki reményeit. Ezért ragaszkodik a First Ladyhez, akit – elbocsátott munkatársnője szerint – zsarol. A Fehér Ház természetesen cáfol, a First Lady pedig hallgat, hiszen tudja, hogy ebben a szerepkörben ez a legfontosabb tulajdonság Washingtonban.
Hathónapos börtönbüntetést javasol George Papadopoulos ügyvédnek, Trump egykori kampány tanácsadójának Robert Mueller különleges ügyész, aki a 2016-os választási kampány orosz szálai után kutat.
A vizsgálat során kiderült, hogy George Papadopoulos kapcsolatban állt egy orosz professzorral, aki minden bizonnyal a titkosszolgálat megbízásából Hillary Clinton ellen felhasználható dokumentumokat adott át neki. George Papadopoulos hazudott ezzel kapcsolatban, és ezt sikerült rábizonyítani.
A bíróság szeptemberben hirdet ítéletet az ügyében.
Trump kampány csapatának három másik embere is bajban van. Michael Flynn tábornok, akit Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának nevezett ki, szintén hazudott orosz kapcsolatairól. Ezért mennie kellett a Fehér Házból. Richard Gates kampányfőnök-helyettes ugyancsak sáros orosz ügyekben, és ugyancsak hazudott ezekről.
A legkínosabb helyzetben az egykori kampányfőnök, Paul Manafort van.
Őt Trump már a kampány alatt kénytelen volt meneszteni orosz kapcsolatai miatt. Most a bíróság előtt kell felelnie azért, mert dollármilliókat kapott az oroszbarát Janukovics elnöktől Kijevben, és erről „elfelejtett” beszámolni az amerikai adóhatóságnak.
Hillary Clinton az elbukott elnökválasztás után vereségének fő okát abban nevezte meg, hogy az oroszok támogatták Donald Trumpot. Emiatt is vizsgálat folyik Washingtonban. A republikánus többségű kongresszus próbálja akadályozni a vizsgálatot éppúgy, mint maga Trump elnök.
Az ellenzéki demokraták viszont sürgetik az eredményt. Novemberben választásokat tartanak az Egyesült Államokban és megváltozhat a washingtoni kongresszus összetétele. Ha a demokraták megerősödnek, akkor Robert Mueller vizsgálatai is nagyobb hangsúlyt kaphatnak, Trump pedig sarokba szorulhat.
Az elnök egyelőre magabiztos: nemrég őseinek szülőföldjén Skóciában bejelentette, hogy indul a 2020-as elnökválasztáson.
Vagyis 2024-ig a Fehér Házban akar maradni függetlenül attól, hogy milyen eredményre jut Mueller Trump orosz kapcsolatairól.
Próbálok megbarátkozni a XXI. századi pártok kifejezéssel, de egyelőre sehogy sem megy. Nem tudom kitől származik az ötlet, valamikor még az április 8-i választások előtt hangzott el, talán az LMP részéről, de ez egyáltalán nem biztos. Aztán az idő valahogy kivégezte ezt a terminus technikust, legalább is ezt hittem. De mostanság újra felbukkant, most viszont határozottan az LMP részéről.
Annyi magyarázattal persze tartozom, hogy elmondjam, mi a bajom a XXI. századi pártok frazeológiájával, miért akadok fenn pont ezen. Annyi minden érthetetlen és értelmetlen dolog történik a magyar politikai életben, ebben akár lehetne is valamennyi ráció. De nincs. A bajom egyébként éppen a meghatározás kirekesztő jellegével van; valójában nem összegyűjteni akarja az azonos gondolati hullámhosszon, vagy az egymáshoz ideológiailag közel álló pártokat, hanem kizárni akar. Kizárni azokat, akik – szerintük – így, vagy úgy alkalmatlanok az partnerségre. Az LMP – most nem megyünk bele ismét a párt mozgásának értelmezésébe, megfejtésébe -, megalakulása óta a magányos formációt deklarálta, nem akart hasonulni sem a Fideszhez, sem az akkor még nagy MSZP-hez sem, abban a hitben élt, hogy az öko-párt jelleg nem csak arra lesz elegendő, hogy becsússzon a parlamentbe, hanem képes lesz nagy és erős formációvá válni. Nem tudott. Még akkor sem, ha ma előszeretettel hangsúlyozzák a párt prominensei, hogy az ellenzékből ők voltak az egyetlenek, akik növelni tudták szavazóik táborát.
Nem szívesen venném el ezt az örömet az LMP-től; fontos, hogy a kudarcban is megtaláljuk a továbblépés lehetőségét. Az LMP azonban nem találta meg, sőt azóta olyan híreket produkál önmagáról, amelyek egyre lejjebb viszik a népszerűségét. A belső háborúk okozta deficit hozhatta elő újra a XXI. századi kifejezést, pontosan annak felmérése, hogy egyedül nem lesznek képesek feljebb kapaszkodni, pedig már közeledik az EP, de főként a jövő őszi önkormányzati választás. Vagyis: partnerre van szükség, hiába mondatott ki annak idején – kongresszusi szinten -, hogy ők márpedig nem kérnek a partnerekből, bárki is akarna hozzájuk dörgölőzni. Így kerültek elő az e századi pártok, de ugye nem teljes mértékben. Mert ebbe a kategóriába tartozna a Demokratikus Koalíció, de Gyurcsány sehogy sem fér bele az elképzelésekbe, és persze ide sorolandó a Párbeszéd is, de az viszont éppen az LMP-ből szakadt ki, ráadásul Karácsony más szempontból is szakadárnak számít; odaadta nevét, testét az MSZP-nek.
Maradt még a Jobbik és a Momentum. Hogy miért pont ez a kettő, azt ne tőlem kérdezzék; nehéz őket egy kaptafára felhúzni; az egyik parlamenti párt, a másik nem, az egyik még cipeli magéval a szélsőjobb billogot, a másikról meg nem tudunk biztosat mondani. Vagyis a Momentumot ma változatlanul nem tudjuk pontosan meghatározni, hol is áll ideológiailag. Egy biztos: ellenzéki pártként határozza meg önmagát, amit azért fontos tudni, mert elnöke a Fideszből indult, és sokan nem tudják – nem tudjuk -, hogy ténylegesen el is távolodott tőle, vagy – netán – ma is rendelkezik szabad vegyértékekkel a kormánypárt felé.
Jómagam a Momentum mibenlétéről rendelkezem a legkevesebb információval; azt a markáns, akciókész pártot, amely alapján még a parlamenti küszöb felett csapatként tételeztem, elsodorta az idő. A Momentum is, fiatal kora ellenér – vagy ha így tetszik: XXI: századi léte dacára – átélt már néhány válságot, választott magának régi-új vezetőt, és egyelőre keresi az utat, merre van esélye a növekedésre. Képviselő azt mondják: az ősszel indulnak be igazán, de hogy ez mit jelent, arról nincsenek hírek. Korábban, úgy tűnt, a Fidesz pici óvó tekintetű figyelmet fordít a fiatalokra, hiszen Fekete Győrben többen is Orbán Viktor stílusát és utódát vélték felfedezni, azóta azonban a Momentum elnökéből elillant a kihívó szerep, így aztán a Fidesz sem tartotta fontosnak, még egy könnyű karaktergyilkosságra sem.
Hogy az LMP, a Momentum XXI. századi létén kívül mit lát még a Momentumban, azt nem tudjuk. A társelnök Keresztes László Lóránt szerint folynak a tárgyalások, csak éppen a Momentum részéről nem érkezett megerősítés. Így aztán nem tudjuk, hogy valóban folynak-e megbeszélések a színfalak mögött, vagy sem, de talán nem is a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mit keres a Momentum a Jobbik mellett. Mert igaz ugyan, hogy nem tudtuk igazában sehova besorolni őket, azt azonban biztonsággal állítottuk volna, hogy a Jobbikhoz nem sodródhat a Momentum. Sem karakterében, sem az eddig megismert mozgalmaik, illetve az elhangzott szerepléseik alapján nem gondoltuk volna ezt a két pártot összeilleszthetőnek.
Az LMP folyamatosan beszél erről az új konstrukcióról, a Jobbik is hamarosan – a látszat szerint – megnyitja kapuit, a Momentum azonban hallgat. Hozzánk legalább is nem jutottak el a homályt eloszlató hírek. Egy biztos: amennyit tudunk a Momentumról, azok alapján nehezen elképzelhető ez a frigy. A politika azonban nem a mi elképzeléseink szerint zajlik, a rendszerváltás óta sok olyan dolog történt, amit nem csak mi, maguk a későbbi szereplők is kizártak a lehetőségek közül. Legyünk tehát óvatosak a jövendölésben, és még akkor is legyünk azok, ha – ma így látszik – ebből az összefogásból a Momentum semmilyen profitot nem könyvelhetne el. Nem, hiszen egyelőre mind a két partner – a Jobbik, az LMP – csak mínuszokat gyűjtött a választások óta, ráadásul a Jobbik változatlanul cipeli magán azokat a kérdőjeleket, amelyeket a Vona-féle irányváltás vetett fel.
Szóval meglehet: a Jobbik, az LMP és a Momentum is XXI. századi párt. És akkor? Mondhatnám: na és?
Trump is a XXI. században lett az Egyesült Államok elnöke.
716 milliárd dollárt költhet a Pentagon a következő pénzügyi évben. Az erről szóló törvényt egy katonai támaszponton írta alá az Egyesült Államok elnöke New York államban.
Barack Obama idején kisebb volt ugyan a katonai költségvetés, de ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor nem jelentős a növekedés. Trump arra buzdítja a NATO-szövetségeseket, hogy költsenek többet katonai célokra. A legutóbbi csúcson bírálta is azokat a tagállamokat, akik nem költik a GDP legalább 2%-át katonai célokra. Sőt azt javasolta, hogy emeljék ezt az arányt 4%-ra. A NATO-ban egyedül az USA költ ennyit katonai célokra.
A katonai költségvetésről szóló törvény bírálja Törökországot
amiatt, hogy az oroszoktól vásárol S 400-as rakétavédelmi rendszert, amely nem kompatibilis a NATO szisztémájával. Trumpnak amúgy is sok a konfliktusa Törökországgal, amely nem enged szabadon egy amerikai tiszteletest. Emiatt Trump védővámot jelentett be Törökország alumínium- és acélexportjára. Emiatt is zuhan a török líra árfolyama.
Korábban Trump bírálta a kínaiakat, mert informatikai cégeik (a ZTE és a Huawei) kémkedtek az USA-ban, illetve megszegték a szankciókat Észak-Koreával és Iránnal kapcsolatban. A mostani költségvetési törvény is bírálja őket, de nem zárja ki őket az amerikai piacról.
Donald Trump
az amerikai fegyverek eladását külföldön fontos feladatának tekinti.
Európában Lengyelország és Románia jeleskedett ezen a területen. Mindkét állam több millió dollárért vásárolt amerikai fegyvereket, megerősítve ezzel szövetségesi kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
