140 éve született Polányi Károly, a világhírű társadalomkutató, aki a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus kialakulásának mélyebb okait kereste, és aki a modern kapitalizmus lélektani és szociológiai következményeit is éleslátóan elemezte. Magyarországon mindössze 33 évet élt: 1919-ben emigrált, majd a fasizmus térnyerése miatt Észak-Amerikába menekült. Az USA-ban és Kanadában kutatott és tanított, Karl Polanyi néven vált ismertté.
Thomas Mann – aki a Varázshegy Naphta nevű alakját Polányi barátjáról, Lukács Györgyről mintázta – rámutatott: az első világháború utáni zavaros időszakban a kommunizmus, fasizmus és nácizmus úgy jöttek létre, hogy tagadták a racionalitást, és demagógiával fűtötték fel a tömegek indulatait. A tökéletesen értelmetlen világégés utáni rövid konszolidáció hamar válságba fulladt: hatalomra jutott Lenin és Sztálin, Mussolini és Hitler. A „megváltóként” ünnepelt diktatúrák végül csődöt mondtak – de csak miután emberek millióit pusztították el.
1945 után a nyugati világ a liberális demokrácia és a piacgazdaság szimbiózisát hirdette meg, amely az elkövetkező évtizedekben sikeresen működött – egészen a Szovjetunió 1991-es bukásáig.
Fukuyama kontra Polányi
A Szovjetunió összeomlása után Francis Fukuyama „a történelem végét” vizionálta: szerinte a globalizáció révén világszerte elterjed a piacgazdaság és a liberális demokrácia kettőse. Ám a valóság másképp alakult. József Attila már Hitler hatalomra jutásakor megírta: „tőke és fasizmus jegyesek”.
Negyven évvel később, amikor Pinochet tábornok véres puccsal létrehozta saját diktatúráját, a neoliberális gazdaságpolitika eszközeit alkalmazta – a chicagói iskola, Milton Friedman tanítványai vezettek be radikális piacpárti intézkedéseket Chilében.
Sok társadalomtudós ekkor fordult vissza Polányihoz, aki már évtizedekkel korábban megmutatta a piacgazdaság kettős arculatát: miközben hatalmas fejlődést hoz, közben elpusztítja az ember külső és belső világát. William Blake nyomán „ördögi malmokról” beszélt, amelyek nemcsak a természetet őrlik fel, hanem az embert is:
„A természet nyersanyaggá válik, a munkás pedig munkaerővé – amely ugyanolyan áru, mint bármi más.”
Ma is világgazdasági válság van
Erről írt a Social Europe portálon Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász és Jayati Ghosh professzor is. Szerintük
a Donald Trump mögött álló erők tudatosan bontják le a demokráciát, és a piac szabadságára hivatkozva egy felülről vezérelt, mesterséges intelligenciára épülő autokráciát készülnek létrehozni.
Peter Thiel, a német–amerikai milliárdos – akinek cége, a Palantir hozzáfér az amerikai állam teljes adatbázisához – nyíltan beszél egy olyan rendszer létrehozásáról, ahol a döntéseket szoftverek irányítják, és mindenki csak annyi információhoz jut, amennyit számára kijelölnek. Thiel Magyarországon is tartott előadást a Mátyás Király Kollégium meghívására.
A digitális autokrácia modellje már valóság Kínában, ahol a kommunista párt szinte teljes kontrollt gyakorol a lakosság felett – a piacgazdaság azonban ennek ellenére, vagy éppen ezért, óriási sikerrel működik. A kínai rendszer gazdasági teljesítménye világosan cáfolja azt az angolszász hitet, hogy a diktatúra és a piacgazdaság nem képes tartósan együttműködni.
Hitler Németországa is piacgazdaság volt – Hjalmar Schacht, a Reichsbank elnöke és gazdasági miniszter irányítása alatt. Schacht maga mutatta be Hitlert a gyáriparosoknak azzal az indokkal: „jobban járnak, ha Berlinből irányítják őket a nemzetiszocialisták, mintha Moszkvából a kommunisták”.
A kínai kommunista párt ma ugyanezt a logikát követi: a piac erejét használja a diktatúra stabilizálására. Olyannyira sikeresen, hogy az USA már egyértelműen tart a kínai gazdasági és technológiai kihívástól.
Polányi tehát joggal mutatott rá: a liberális demokrácia és a piacgazdaság összekapcsolódása egyáltalán nem szükségszerű. Ezt az angolszász közgazdaságtan hajlamos természetesnek gondolni – tévesen. Polányi azonban megoldással nem tudott szolgálni.
És amikor a racionális elmék nem képesek megoldást találni, akkor jön el a történelem sötétebb oldala: az Adolf Hitlereké, a Donald Trumpoké és az Orbán Viktoroké.
