Camavinga letámadja a bizonytalankodó Altimirát, Bellingham becsúszása után a labda jobbra gurul, Vinicius Jr lecsap rá, két menteni akaró védő között kiugrik, és úgy tíz méterre a kaputól már csak a kapussal áll szemben. Közben Mbappé a baloldalon nagy lendülettel védőkíséret nélkül érkezik. Marko Dmitrovic jó kapus. Mondhatni, sőt. Güler hasonló helyzetből leadott közeli lövését úgy szedte ki a jobb alsóból, hogy a Real szurkolókat a guta kerülgette. Most Vinicius Jr-on a sor, hogy eldöntse, mi legyen. A pillanatnyi állás 0:0.
A patriotizmus ugyebár az, amikor azt csináljuk, ami a Hazának a legjobb. A francot sem érdeklik a többiek, pláne nem minket, ugyebár. Azt, hogy a Hazának mi a legjobb, a legfelső vezetés dönti el. Azért választottuk meg őket, hogy ne nekünk kelljen dönteni, így aztán mindig jó döntés születik. Például a Tiborcz ügyben az volt a Hazának a legjobb, hogy a nép adójából a kormány visszafizette azt a 13 milliárdocskát az EU-nak, nehogy már vizsgálat legyen! Nem is lett. Az ország Első Veje továbbra is makulátlan, és a Haza szempontjából az a legfontosabb, na meg a pénzt sem kellett visszaadni. Anyagi jólét a Családnak, amelyben felnőhetnek az unokák. Hátha egyszer ebből dinasztia lesz…
Az országok legfelső vezetése politikusokból áll. A politikus két okból választja ezt a szakmát. Az egyik ok az elhivatottaké, ők úgy gondolják, tudják mi a jó a népnek, és a hatalom azért kell nekik, hogy az országjavító elképzeléseiket megvalósíthassák. Anélkül ugyanis tehetetlenek. Tisztában vannak vele, hogy a mai 8 milliárdos földi káoszban a Haza boldogulása messze a legnagyobb eséllyel úgy valósítható meg, ha minél több ország összefog. Néhány esetben ugyan kompromisszumot kell kötni, és bár ez azt jelenti, hogy nem mindig mi vagyunk az elsők a sorban, és nem mindig mi mondjuk meg, mi legyen (nesze neked patriotizmus!), de lényegesen több a pozitívum a többiekkel való szövetkezésből, mint amennyi hátrány abból származik, hogy néha nem tehetjük azt, amit akarunk.
Az országok összefogásának szép példája az Egyesült Államok (nomen est omen), amely az egyesülésből kifolyólag sokra vitte, lévén, hogy nem kellett megküzdenie az „Oklahoma first” és egyéb hasonló jelszavakkal, melyek miatt mindenki mindenkivel harcol, így aztán Wisconsin sem kezd különleges hadműveletbe Illinois-ban soha. Az egyesülés révén a belharcokra pazarolt erőt a fejlesztésre lehet fordítani, a fejlődés megállíthatatlanná vált, és mára az Egyesült Államok ott tart, ahová a többi ország csak szeretne eljutni, de egyelőre halvány reményük sincs nekik.
Hja, kérem, az összjáték az összjáték. Úgy könnyű. Szemét USA!
A politikussá válás másik oka a tényleges hatalomvágy. Az ilyen politikussal vigyázni kell, sokszor összekeveri önmagát a nagybetűs Hazával, és úgy gondolja az országnak pont az jó, ami neki, pláne, ha kétharmaddal választották meg. Ha az országa egy szövetség tagja (pl. EU), amely szövetség egyrészt jóindulatból, másrészt praktikus okokból jelentős summákkal segíti a Hazát, de ennek fejében a Főnök nem mindig csinálhatja azt, amit akar, ő akkor is, ennek ellenére, dafke azt csinálja! Ha emiatt a szövetség leállítja a pénz küldését, akkor sem változtat, hanem azt mondja otthon, azért nincs pénz a tanárok fizetésére, mert a rohadék EU nem küld. Sőt, azt is mondja, hogy még sokkal rosszabb lenne, ha ő nem küzdene ilyen elszántsággal a nyomorult brüsszelitákkal. A nép szerencsétlensége az, hogy a sok dafke miatt ezt a viselkedést a többi ország erősen nehezményezi, így aztán tényleg úgy látszik, mintha a Főnök küzdene a többiekkel, melyek puszta rosszindulatból utálják a Hazát. Ebből azonnal az következik, hogy a Főnök a Hazáért küzd, holott dehogy! Egyrészt a többiek nem a Főnök Hazáját utálják, hanem őt, személyesen, másrészt az utálatot ő provokálta ki. A nép ezt nem tudja, ezért hálás az önfeláldozásért, és a Haza Nagy Harcosa legközelebb is kétharmadot kap. A népnek ugyanis fogalma sincs, és nem is akarja, hogy legyen, mert az csak megzavarná a tiszta gondolkodást.
A ténylegesen hatalomra vágyó politikusok esetében jellemző még, hogy soha semmit nem tudnak módosítani, még a jó ügyek érdekében sem (ahhoz önmagukat kellene megerőszakolniuk, az meg má’ hogy nézne ki?). A Hazát szakadékba vivő „jó gyakorlat” minden választás után ugyanúgy folytatódik, a Haza egyre lejjebb csúszik az országok rangsorában, ezért otthon a mindennapi diskurzust a „Most ugyan még rossz, de holnap, illetve legkésőbb holnapután szép Hazánkban minden csodálatos lesz!” jelszó uralja. Akár 10 – 20 éven keresztül, ha kell. És a nép vár. Türelmesen.
Első félidő 43. perc. A baloldali támadónak sok minden átfuthatott az agyán. Elsőnek például az, hogy nem ő kapta idén az Aranylabdát, holott a többség azt várta. Aztán az, hogy most megmutathatja a sok szemétnek, aki leszavazta, hogy kicsoda ő, csak be kell rúgni, és megvan a dicsőség, amit szétkiabálhat a nagyvilágba, hogy „Na ugye!” Utána az, hogy ilyen jó kapussal szemben aránylag kicsi az esélye, pláne kisodródva, ahonnan a kapu nem csak kisebbnek látszik, de a kisebb is keresztmetszete, ráadásul ő nem az a típus, mint az óriások, azaz Kane, Benzema vagy Lewandowski, mert korából és stílusából adódón inkább ösztönből lő kapura, mint tudatosan, így aztán örülhet, ha ebben a helyzetében a gólesély 35 százalék. Kicselezni Dmitrovicot már nem tudja, ahhoz kevés a hely, ha viszont átpasszolja a tőle 10 méterre érkező Mbappénak, akkor a Real gólesélye 100 százalékra nő. Mbappénak, akivel ugyan egy csapatban játszik, de mégiscsak konkurencia!
Van egy olyan érzésem, hogy egy virtigli nemzetállam rögtön rálőtte volna. Egy francot passzolunk! Még csak az hiányzik!
Igaz, hogy itt ez a csapat vagy mifene, amelyben egyazon célért játszunk a többiekkel, de a Haza dicsősége, illetve hát a miniszterelnök úr dicsősége mindenekelőtt, akkor pedig a csapat nem érdekes.
Egy fikarcnyit sem! Nekünk ne magyarázzák, hogy a csapat révén vagyunk ott, ahol, és ha az EU nem lenne, azaz egyedül kellett volna küzdenünk, még itt sem tartanánk, mert ezzel a sunyi szöveggel édes Hazánkat sértegetik! A nyomorultak! Különben is el akarják törölni a rezsicsökkentést, ami aljas szemétség tőlük, és ha nem akarják eltörölni, akkor is!
Hogy mi lett a vége? Vinicius Jr passzolt, Mbappé belőtte (halálbiztos helyzet, nagyon nehéz lett volna elhibázni, még ha akarta volna is). Leganes – Real Madrid még a szünet előtt 0:1.
A második félidőt tekintve a fővárosi nagycsapatnak a vezetés birtokában már könnyű dolga volt. 0:3 oda.
The Team first. Of course.
