Ami rossz, azt tartják, hirdetik jónak. Hányszor, de hányszor tapasztalhatjuk ezt manapság. Az ördögök világában ez persze természetes, Búbocska címmel ördögmusicalt mutatott be a Kolozsvári Magyar Opera, aminek magyarországi ősbemutatóját a Gyulai Várszínház által szervezett Erdélyi hét című programsorozat keretében tartották.
Ugyanolyan ember/ördögi játszmák zajlanak a pokolban, mint a Földön, erről regél a Búbocska. Folyik az ármánykodás, a hatalmi harc, az ádáz helyezkedés, a másik kiutálása, lenézése, félreállítása, kiröhögése, kiközösítése, lehetetlenné tétele. Ömlik a hazugságáradat, tobzódik az önkény. Mindez mesekeretben, de hát a mesék gyakran meglehetősen kegyetlenek, hogy ízelítőt adjanak már a gyerkőcöknek a rögvalóból, felkészítsék őket a mind zordonabbá váló életre.
Orbán János Dénes meseregénye jókora sikert aratott Erdélyben és nálunk egyaránt. Persze, hogy dramatizálták. A bábváltozathoz az a Venczel Péter írt zenét, aki később a mostani musicalverzióhoz is. Töménytelen humor van az általában pörgősen fülbemászó dallamokban, amelyeket Kulcsár Szabolcs invenciózusan vezényel a nagy kedvvel játszó zenekarnak. Lefestik, ahogy az ördögök dáridóznak. Élvezettel tobzódnak a gonoszságban. Energiadúsan randalíroznak. Veszekednek, gonoszkodnak, aljaskodnak, az ördögfiókák pedig féktelenül rajcsúroznak. A kártyázás feszültséggel teli dallamai is életre kelnek.
A történet szerint ugyanis Mefisztó feltalálja a kártyát, amit tán nem véletlenül neveznek az ördög bibliájának. Szánsztszándékkal leitatja Belzebúbot, aki elnyeri tőle kártyán a kibírhatatlan, hisztérikus feleségét, Mefisztoféliát, akitől már régen szabadulni akar. A címszereplő Búbocska viszont Belzebúb fia, így kap egy utálni való mostohaanyát, akit ki nem állhat, meg amúgy is szinte mindenből megbukott az ördögiskolában, ezért aztán bánatában világgá megy. Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a barátjával, az ördögi udvarban az udvari bolond szerepét betöltő Kutykuruttyal, akit ugyancsak jócskán megbántottak, elmennek a Földre, ahol bizony tapasztalniuk kell, hogy ott sem minden fenékig tejfel. Lesznek persze kalandok bőven, még a Pokol és a Menny háborújának a veszélye is fölvetődik, ami tulajdonképpen afféle világháború lenne. De végül Búbocska – ki más? – megakadályozza.
Nem állítom, hogy nincsenek bakugrások, megbocsájtandó dolgok a librettóban, de végül is A varázsfuvola librettójában is vannak. Azt sem állítom, hogy az operaénekesek megfelelően táncolnak egy musicalhez. De remekül énekelnek és van színészi vénájuk, halálra élvezik, hogy felszabadultan mókázhatnak, ha úgy tetszik, ökörködhetnek. Mint rosszcsont kölykök virgonckodnak a deszkákon. Humoruk van. És van hozzájuk egy tizenkét főből álló tánckar, melynek művészei viszont fergetegesen ropják. A kiváló énekkar pedig fokozza az élményeket.
Ábrahám Gellért Búbocskaként csínytevő kölyköt formál, aki imád rakoncátlankodni, de ördög volta dacára, van hajlama a jóra. Kitaszítottságában gyönyörű fájdalmassággal énekel. Szilágyi János Luciferként a tényleg pokoli pokol nehezen kedvelhető, rettenthetetlen ura. A bajkeverő Mefisztó szerepében Farkas Lóránt élvezettel gonoszkodik. Gergely Elek az alaposan pórul járó Belzebúb, aki persze szintén megéri a pénzét. Balázs Borbála igencsak élvezi Mefisztoféliaként, hogy házsártosan aljadék hárpia lehet. Madarász Lóránt alakításában Kutykurutty bármennyire is ördögszármazék, igazi jó barát. Ádám János Góbiás professzorként olyan gerinces tudós, aki okozhatná a Föld vesztét, de nem teszi. Ledenják Andrea inkább mókás, mint félelmetes ördög gúnyákat tervezett, Bíró Nóra pedig olyan díszleteket, amelyek érzékeltetik, hogy a Földön és a Pokolban szinte minden ugyanaz.
A Béres László által biztos kézzel, abszolút szerethetően rendezett Búbocska úgy végtelenül helyes előadás, hogy nyilvánvalóvá teszi, mindannyian ördögi játszmák részesei vagyunk, kiszolgáltatottak, kisemmizhetők, megsemmisíthetők. De hát inkább nevessünk, mint sírjunk ezen.
