2026. április 12-e lehetséges, hogy olyan történelmi pillanat, mint 1848–49 március 15-e, ami az 1867-es Kiegyezéshez vezetett, vagy 1956. október 23-a, mely megalapozta az 1989-es földindulást. Talán nem olyan diadal ez, mint az 1456-os nándorfehérvári, amit 70 év múlva, 1526-ban a mohácsi tragédia követett. Reménykeltő, hogy 1956-hoz képest a mohácsi 70 év idén telik le, és a jelek szerint a függetlenségünkre törő belső és külső hatalmakat legyőztük.
Nem sokon múlott: egy hibrid rezsim belső és külső pilléreinek megroppantása egy váratlan, alulról szerveződő, a civilek által támogatott politikai erő által történt meg, szinte lehetetlen politikai helyzetben.
Nem sokon bizony, mert az esélyeink elképesztően rosszak voltak: egy, a jogállamot tagadó, azt csupán papírra vető, de a valóságban elvető vörös-barna autoriter diktatúra elnyomása alól kellett kijönnünk gazdasági, politikai és morális világválság idején, háborús hangulatban. Mindezt úgy sikerült megtennünk, hogy a világ három vezető hatalmának, az USA-nak, Oroszországnak és Kínának is azonos volt a célja: Orbánt megtartani, ezzel az Európai Uniót, és a demokratikus világnézetet meggyengíteni, leigázni, meghódítani, és az illiberális berendezkedés lehetséges lépéseit letesztelni a magyar népen. Eszközzé lettünk kegyetlen gyarmatosítók, háborús bűnösök és lelketlen üzletemberek kezében! Az egyszerű, elnyomott, kizsigerelt, megalázott, megfélemlített, semmibe vett, rosszul élő, emberi jogaiban megtaposott, fizetéstől fizetésig, adománytól adományig élő magyar Dávidok nem csak a förmedvény NER-t győzték le, hanem azokat is, akik kitartották ezt a rendszert!
Orbán és társai a felelősségre vonást nem fogják tudni elkerülni: csak koordinálni kell a bíróságra vezető folyamatokat, és az alájuk tartozó lakások és hordatagok a munka legjavát el fogják végezni önként. Ezrével kerülnek majd elő eddig tagadott dokumentumok, megnyílnak titkos akták, és a történelmi szokás szerint a „kis nyilasok”, „minipárttitkárok” egymásra terhelő vallomásokkal próbálják majd megvenni a jogot a további, meg nem érdemelt, gondtalan életük folytatásához. Ez most nem fog menni, legfeljebb enyhítő körülmény lehet mindez.
Az új kormány legitimitása a politikai és köztörvényes gazdasági bűnözőkkel szembeni, személyre szabott jogi és történelmi igazságtételen, az ellopott közvagyon visszaszerzésén, a jogállam helyreállításán és az Európai Unió belső értékeihez visszatalálásán fog múlni.
A legnagyobb változás a paradigmaváltás: a régi politikai besorolások megszűntek. Nincsen hagyományos értelemben jobb vagy baloldal, (liberálisok), és a fasiszta ideológiájú pártokra sem lehet azt mondani egészben, hogy nácik. Ehhez a váltáshoz két év nagyon kemény, reményteljes választási, pártépítési és kampánymunka kellett, és az azt megelőző tizennégy évben a borzalmas, embereket életükben, családjaikban, egzisztenciájukban és hitükben károsító időszak alatti kitartó, becsületes civil munka volt szükséges: a demokratikus parázs megőrzése.
A Tisza útja egy lehetséges út, a Fidesz-KDNP maradványáé is egy másik. A civilek és a megszűnt régi ellenzék önkéntesei, szakértői, munkatársai, támogatói számára meg kell nyitni egy új politikai igényérvényesítési lehetőséget: vélelmezhető is, hogy hamarosan többen megjelennek ilyen ajánlatokkal a politikai piacon. Minimálisan elvárható ezektől az új kezdeményezésektől, hogy a porondra lépés előtt megpróbáljanak egyeztetni, és ha lehet, egy közös platformon jelenjenek meg. Fontos azt is leszögezni, hogy ez a szerveződés az indulásakor nem lehet sem nem kormánypárti, sem ellenzéki: magát kell definiálnia nem valami mellett vagy ellenében. Ez pedig csak morális és szakmai kritériumok által szervezhető meg.
Most azonban örvendezzünk, legyünk büszkék magunkra!
Túléltük, megcsináltuk: büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk!
