A nacionalizmus és az idegengyűlölet, a menekültekkel és a másként gondolkodókkal szembeni uszítás ellen fel kell lépni. Először is nem szabad elcsüggedni, félrenézni. Nagyon is figyelni kell a fejleményeket és azokról másokat is tájékoztatni kell. Nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben volna. Ugyanis a helyzet egyenesen életveszélyes!
Nem szabad megengedni, hogy kelet-európaizálódjon a kontinens nyugati fele. Ezt hangoztatta Martin Pollack író pár napja Darmstadtban, amikor átvette a Johann-Heinrich Merck-díjat. A köszönőbeszédet most teljes terjedelmében lehozta a Der Standard osztrák lap. Eszerint az EU válsága szinte kézzel fogható, jönnek fel a jobbos és szélsőséges pártok, noha cseppet sem rejtik véka alá, hogy elutasítják a szabad és egyesült földrészt. Azon dolgoznak, hogy megrendítsék a liberális demokráciát, a szólás- és sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét, megfélemlítsék, majd kasztrálják a civil társadalmat. Magyarország és Lengyelország nyíltan tekintélyelvű rendszert épít, emberellenes és cinikus politikát folytat a menekültekkel szemben, miközben égig ér a korrupció. A katolikus fundamentalizmus és a megszállott nacionalizmus veszélyes keveréke csak ráerősít a jobbratolódásra.
De ugyanezek a jelenségek immár a Nyugaton, így az olaszoknál és az osztrákoknál is felbukkannak. Olyan pártok erősödnek meg, amelyek mind inkább Putyinhoz és Orbánhoz igazodnak, segítik, hogy azok kiterjeszthessék befolyásukat Nyugatra is. Az EU megosztására és meggyengítésére alakulnak szövetségek. Salvini politikai példaképének nevezte a magyar kormányfőt. Pár éve Orbán és az osztrák kancellár még kívülállónak és szájhősnek számított a demokratikus Európában, ám mostanra már komolyan kell venni őket. Putyinnak sikerült a kontinens keleti felét, de egyre inkább a Nyugatot is elbizonytalanítania és demoralizálnia. Például úgy, hogy megkérdőjelezi az igazság fogalmát. De ugyanezt tapasztalni az USÁ-ban is, ahol az orosz elnök szintén begyógyíthatatlan nyomokat hagyott hátra.
Ezek a rendszerek a félelemre, a kétségre és a bizonytalanságra alapoznak, legyen szó a menekültekről, a bíráló értelmiségről, független újságírókról, a civilek képviselőiről. Egy szóval a másokról. Minden tekintélyelvű rendszernek szüksége van ellenségképre és bűnbakra. Ha kell, ennek érdekében államilag engedélyezett fasiszta verőlegényeket vetnek be, gárdákat, akik, mondjuk, azt állítják, hogy a romáktól vagy a migránsoktól védik az adott falut.
A nacionalizmus és az idegengyűlölet, a menekültekkel és a másként gondolkodókkal szembeni uszítás ellen fel kell lépni. Először is nem szabad elcsüggedni, félrenézni. Nagyon is figyelni kell a fejleményeket és azokról másokat is tájékoztatni kell. Nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben volna. Ugyanis a helyzet egyenesen életveszélyes! Minden szinten és eszközzel harcolni kell. Nem szabad megijedni, az öncenzúra a legrosszabb méreg, mert belülről rombolja le a társadalmat. Szolidárisnak kell lenni az idegenekkel, a hatalomkritikus újságírókkal. Meg kell erősíteni a civil szférát. Lengyelország példája mutatja, milyen fontos a civil ellenállás. A nyugat tanulhat belőle.
Der Standard/Szelestey Lajos
