– Népnemzeti Butító Intézet, jó napot. Miben segíthetek?
– Jó napot. A beiratkozásról érdeklődnék.
– Aha. Nyilván a szokásos. A főnöke azt mondta, hogy túlképzett a munkájához, ezért felvesz maga helyett egy kínait, az úgy olcsóbb neki, maga meg szeretné megtartani az állását. Milyen diplomája van?
– Mérnök-közgazdász.
– Ajjaj! Sprehen zi dájcs?
– Leider.
– Inglis?
– Much to my chagrin.
– Hát… a magához hasonlókra a mi munkaalapú társadalmunkban nincs igény. Az efféle alakok sokat gondolkodnak, nem ismerik az ora et labora…
– Én isme…
– Kuss! Egyébként maga reménytelen, még ha beiratkozna is. Legjobb, hogyha kivándorol.
– Azt hiszi, hazulról hívtam? Ez csak kíváncsiság… na bye.
