Nem photoshop, valódi fénykép.
Tulajdonképpen szöveg sem kellene hozzá. Mert hát, mit is lehetne mondani erről a képről?
Talán azt, hogy… Nem ez, túl durva volna.
Akkor inkább azt… Ez meg nagyon általános.
Vagy talán… Á, hagyjuk, még baj lehet belőle. Az meg ugye, kinek hiányzik.
A fotó a tegnapi szónok Facebook oldaláról való. Még egy utolsó simítás a nyakkendőn. Nem a közönség miatt – nekik úgy is jó, ahogy van. Nem válogatósak, isszák a szavait.
De talán mégse mindegy teljesen.
Hamarosan őt szólítják. Addig még van egy kis idő, végiggondolni, hogy egy ünnepi beszédbe hányszor fér bele, hogy Soros.
Sokszor. Szerencsére rövid szó, akárhányszor el lehet mondani.
Az, hogy empíriokriticizmus, már neccesebb lenne.
Milyen könyvek lehetnek ezek? Lenin Összes Bőrkötésben? Szemelvények Rákosi Mátyás Válogatott Bölcsességeiből?
Azért nem ártana, ha lenne itt egy tükör. Bár, ki tudja. Lehet, jobb is hogy nincs.
Persze, nem is az a fontos. Hanem, hogy ott voltál valahol, ahol többet talán már nem leszel.
A fotós férfit ábrázoló fotó egyébként a Szobrok a tenger mellett című tengerparti szoborkiállításon Sydney Bondi Beach és Bronte Beach közötti partszakaszán készült.
Mert a katona élete csupa öröm, felhőtlen jókedv, vidámság. Főleg akkor, ha az ember a spanyol királyi díszőrség tagja és még nem kezdődött el az ország nemzeti ünnepén tartott katonai díszszemle Madridban.
Naná, hogy nekünk is az jutott az eszünkbe a képről, mint mindenki másnak. Jelesül Kant sokat idézett megfogalmazása, miszerint szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Ahhoz, hogy lájkoljuk ezt a fotót, nem fűződik semmi érdekünk. Nem lesz tőle olcsóbb a kenyér, kiszámíthatóbb az időjárás, több utazásra jogosító a kombinált bérlet.
Tetszik, csak úgy. Mert ez a kép úgy jó, ahogy van. Aki elvesz belőle, vagy hozzátesz valamit, hazudik. Mozdulat van itt, kecs és kellem.
Mintha egy cirkuszi kötéltáncost látnánk, amint éppen gyakorol. Miközben tudjuk, hogy egészen másról van szó. Maga Németh Szilárd fedezhető fel a képen, a Fidesz egyik alelnöke. Rezsi Szilárdnak is nevezi a nép, mert ő szokta elmondani a magyar embereknek, hogy milyen jól jártak a rezsicsökkentéssel.
Most azonban nem ez a téma. Németh Szilárd abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy bejelentették: jelentős szerepet szán a kormány az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) és Rendelőintézetnek, amely az Egészséges Budapest Program keretében az intézmény 190 ezer négyzetméteres területen, 188 milliárd forintból újul meg.
Ettől a bejelentéstől lett akkora jókedve az alelnöknek, hogy még a fotósok előtt sem fogta vissza magát.
Persze, lehet, hogy csak gyakorolta vízen járást. Valahol az örökkévalóságot is el kell kezdeni.
Az Óbudai Egyetem parkban felállított szobor avatóján több neves ember szólalt meg, köztük Gönczöl Katalin, volt ombudsman és Bojár Gábor Széchenyi-díjas üzletember, a Graphisoft alapítója, valamint Jordán Tamás színművész és Bródy János zenész.
A megjelent több mint ötszáz ember közül sokan vittek virágot a szoborhoz. Az eseményen ott volt mások mellett Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, Görgey Gábor író, Karácsony Gergely (Párbeszéd) zuglói polgármester, Kósáné Kovács Magda volt MSZP-s képviselő, Kunhalmi Ágnes MSZP-s parlamenti képviselő, Mécs Imre volt szabad demokrata és szocialista politikus, valamint Suchman Tamás, a Horn-kormány minisztere.
Amúgy az egységes komolyzenei koncepció nagyon fontos. Csak az nem világos, hogy ha kialakult az egységes koncepció, mert a kormánybiztos felelősen kialakította, akkor azt miért kell még koordinálni. Ha nem lenne egységes komolyzenei koncepció, csak olyan, amelyik nem egységes, vagyis, többrétű, lenne értelme ezt a sokféleséget koordinálni. Hogy ne csak úgy, összevissza legyenek a koncepciók.
De amikor csak egy koncepció van, ami ráadásul még egységes is, akkor mit lehet rajta koordinálni?
Ezzel együtt, nem kizárt, hogy bennünk van a hiba. Okvetetlenkedő, a kákán is csomót kereső alakok vagyunk. Olyannyira, hogy már el is képzeltük magunkban, amint a kormánybiztos gyereke beszélget egy iskolatársával.
És akkor a végére csupán egy kérdés. De tényleg csak az érdeklődés szintjén. Ki volt az, aki a 2010-es választások előtt olcsóbb államot ígért a választóknak?
Panama számít a legdélebbi közép-amerikai államnak. Legmagasabb pontja egy vulkán, a 3500 méteres Barú. A terület évezredek óta lakott, amikor a spanyol hódítók a 16. században megérkeztek, több kisebb államot találtak itt. A földszoros fontos kereskedelmi csomópont lett, hiszen itt lehetett Dél-Amerika nyugati részéről az árut a leggyorsabban átjuttatni az Atlanti-óceánhoz.
De éppen ezért
a leghíresebb kalózok közül akciózott erre Francis Drake és Henry Morgan is.
1821 aztán a latin-amerikai spanyol gyarmatoknak elhozta a függetlenséget. Nagy-Kolumbia néven alakult állam, de ez hosszú ideig tartó polgárháborút is hozott. A nagyhatalmak közben egyre inkább érdeklődtek a terület iránt, végül a kormány a korábban a Szuezi-csatorna építésében is részt vevő Ferdinand Lessepsnek adott koncessziót csatorna építésére a földszoros keresztül.
Az építkezés azonban kudarcba fulladt, amiben nagy szerepe volt annak, hogy
– ebből lett a panamázás kifejezés. Ráadásul több ezer munkás halt meg maláriában és sárgalázban.
A kolumbiai kormány nem akarta az amerikaiaknak adni a koncessziót, így az USA támogatni kezdte a függetlenségi mozgalmat, és Panama 1903-ban el is szakadt. Ezután gyorsan alá is írták a szerződést, ami szerint
az Egyesült Államok felügyelete alá került egy 10 km széles és 80 km hosszú sáv.
amelyen évente közel 13 ezer hajó kel át.
Az ötvenes években puccsal Omar Torrijos tábornok vette át a hatalmat. Hiába vezetett be kemény diktatúrát, populista intézkedései miatt népszerű volt. Ráadásul aláírt egy szerződést az Egyesült Államokkal, ami szerint
Torrijos halála után 1981-ben Manuel Noriega vette át a hatalmat, aki drogkartellekkel is együttműködött. Végül 1989-ben amerikai katonai akció buktatta meg, Noriega a vatikáni követségre menekült, de végül feladta magát. Azóta is amerikai börtönben ül, Panamában pedig demokrácia van.
Az ország gazdasága erősen függ a csatornától, de jelentős bevételei vannak az idegenforgalomból és a pénzügyi szolgáltatásokból – az ország valódi adóparadicsom. Panama City a bankvilág közép-amerikai központjának számít.
de ezek csak névleg tartoznak az országhoz: sokan az alacsony díjak és a rendkívül megengedő törvények miatt regisztrálják ide hajójukat.
Az ország neve tavaly ismét gyakran szerepelt a hírekben, a Panama Papírok miatt. Ezek azt a több mint 10 millió, kiszivárogtatott dokumentumot jelentik, amelyek a panamai Mossack Fonseca jogi irodától kerültek ki. Érzékeny pénzügyi adatok szerepeltek bennük rengeteg politikusról vagy rokonaikról, akik Panamában, vagy más, hasonlóan gyengén szabályozó országban bejegyzett fedőcégekben rejtették el vagyonukat.
