Kósa dosszié

Lajos úr bankol

Legyünk egyszer mi is demagógok! Megérdemlik az urak. Ezerháromszázmilliárd forint ugyanis nagyon sok pénz. Akkora összeg, hogy egy átlagos magyar ember fel sem tudja fogni.

Pedig létezik, olyannyira, hogy Kósa Lajos minisztert, állítása szerint legalábbis, egy német hölgy bízta meg az összeg kezelésével.

Most, hogy az urak totálisan hülyének néznek bennünket, magyar polgárokat, mi is megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit és távolról sem annyira, amennyire ők megérdemelnék – demagógok legyünk.

Kérdezzük meg, hogy ennyi pénzből – még egyszer: ezerháromszáz milliárd forintról van szó – mi mindent lehetne vásárolni. Nem helikopterre, yachtra, budai villára  gondolunk, hanem olyan dolgokra, amelyektől a magyar embereknek jobb lehetne az életük.

Tegyük fel a kérdést: hány röntgen készüléket, CT-t, MRI-t, életmentő készüléket vásárolhatnánk ebből a pénzből?

Mennyivel emelhetnénk a legalacsonyabb nyugdíjakat, hogy akik egy életen át dolgoztak, idős korukat elviselhető körülménye között tölthessék?

Hány kiló kenyeret vásárolhatnánk a mélyszegénységben élőknek, hány mázsa tűzifa jutna minden egyes hideg háztartásba, hány gyereknek jutna egy pohár tej?

Hány tehetséges fiatal tanulhatna ennyi pénzből?

Kérdezzünk bátran, Kósa Lajos és társai bizonyára szívesen válaszolnak a kérdéseinkre.

Lali és a rejtélyes örökség

Nem tudom, én biztosan nem ezt javasolnám annak, akinek ennyi szabadon felhasználható pénze van. ( A Kósa Lajosra bízott mintegy ezerháromszáz milliárd forintról van szó, amelyről a Független hírügynökség is írt.) És szerintem egy vagyonkezelésben is bizonyára járatos ügyvéd se ezt tenné. Kósa személyétől függetlenül.

Az egész – ha tényleg így történt – orbitális (adó-)csalásgyanús voltát ehelyütt nem részletezem, megteszik ezt a megnyilatkozó politikusok. Pusztán arra próbálom rávezetni a nagyérdeműt, mennyire életszerű a sztori. Különösen az a magyarázat, amivel mindenki Lalija megtoldotta a hvg.hu-nak és az atv.hu-nak.

Nevezetesen hogy – amellett persze, hogy „ez egy igazi szélhámosság, kamutörténet, soha senkinek nem vettem semmilyen állampapírt, és soha senkitől semmilyen ilyen pénzt nem fogadtam el” -, tessenek megkapaszkodni, „egy munkatársamnak az ismerőse jelentkezett, hogy van egy hölgy, aki hihetetlen összeget örökölt Németországból, és hogy mit csináljon vele, mondta, hogy tegye magyar állampapírba, meg hozza Magyarországra és fektesse be. De semmi közöm hozzá!”

„Ez a történet úgy néz ki, hogy sokkal korábban megkeresett ez a hölgy az ügyvédjével, hogy ő egy ilyen óriási örökségnek a birtokába jutott. Én mindig mondtam, ha valóban jut, akkor tegye ezt magyar állampapírba, és valósítson meg Magyarország számára jó beruházásokat, főleg Kelet-Magyarországon.”

Tehát van valaki, aki örököl (!) Némethonban 4,3 milliárd eurót, és az illető ezzel mindjárt egy magyar ügyvédhez, illetve egy politikus munkatársának ismerőséhez rohan, mert fogalma sincs, mit tegyen ekkora gigantikus összeggel.

Nem egy privátbankba sétál be, olyan pénzintézeti részlegbe, ahol  ennek ezredrészéért személyi bankárt adnak neki, aki állandóan rendelkezésére áll, olyan befektetési portfóliót állít össze, amiből a legtöbb hozható ki (akár 15-20 százalékos éves hozam), olyan összetételben, ahogyan az ügyfélnek tetszik. És nincs egyetlen tanácsadó se a környéken, aki efelé terelné, a magyar ügyvéd se ezt ajánlja neki. Hanem hogy tegye magyar állampapírba, aminek hozama néhány százalék évente.

És ekkor abból indultunk ki, hogy az örökség (?) gazdájának semmi üzleti érzéke nincs, nem akar bajlódni akkora összeggel, amely még Németországban is fehér holló ritkaságú (t. i. nem gyárat, kereskedelmi láncot satöbbi, hanem kápét hagyott hátra az elhunyt).

Megpróbáltam röhögés nélkül leírni mindezt.

Kósa Lajos titokzatos ezerháromszáz milliárdja

Ezerháromszázmilliárd forint akkora pénz, hogy a legtöbb magyar fel sem tudja fogni, mit lehet kezdeni vele. Szerencsére, nem vagyunk egyformák, Kósa Lajos például lazán hozza a kötelezőt, ő képes kezelni ekkora összeget. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. És cikkünk második feléből az is kiderül, hogy volt idő, amikor Kósa, még a Fidesz frakcióvezetőjeként, nagyon fel volt háborodva azon, ha kiderült, hogy valakinek sok és ismeretlen eredetű pénz van a számláján.

 

A Magyar Nemzet találta meg azt a közjegyzői okiratot, amelyet öt évvel ezelőtt állítottak ki Kósa Lajos nevére. Az állítólagos okirat Tóth Ádám közjegyzői budapesti belvárosi irodájában készült. A megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter, aki korábban a Fidesz frakcióvezetője, valamint Debrecen polgármestere is volt.

A jelenleg miniszterként dolgozó Kósa 2013. január 28-án kötött szerződést megbízójával, és arra kapott megbízást, hogy

4 353 000 000 euró értékben vásároljon helyette kötvényeket. (Ez az összeg hozzávetőlegesen 1300 milliárd forint.

Az okiraton kitakarták a megbízó adatait, így a dokumentumból csupán annyi derül ki, hogy magyar állampolgárról van szó.

Kósa Lajos pénzt vehetett fel a számláról, átutalásokat végezhetett és teljes körű számlaügyintézést bonyolíthatott le, egyedül a számla megszüntetésére nem kapott jogosultságot.

A pénzt az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-nél helyezték el a cikk szerint, és a megbízó felruházta Kósa Lajost, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”.

Kósa Lajos nem mindig szerette a titokzatos számlamozgásokat

A Független Hírügynökségben sem láttunk még ennyi pénzt, a memóriánk azonban működik. Arra is emlékszünk például, hogy 2014-ben Simon Gábor szocialista politikus százmilliói kapcsán a Fidesz több kérdést is felvetett. Akkoriban Kósa Lajos, a kormánypárt ügyvezető alelnöke volt, és meglehetősen nagy vehemenciával igyekezett megtudni, hogy Simon „eltitkolt” negyed milliárdja azonos-e azokkal a „gyanús százmilliókkal”, amelyekről Gyurcsány Ferenc valamikor korábban említést tett a szocialista párt gazdálkodásával kapcsolatban.

Emlékezetes, Gyurcsány akkoriban azt mondta, amikor ő volt a párt elnöke sok helyről vándorolt oda a pénz. „Ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk” – tette hozzá akkor már a DK elnökeként. Ez bátorította fel a „tisztakezű” debreceni politikust, hogy feltegye a kérdést: e gyanús pénzek egy része került meg Simon számláján?  Felháborodása határtalan volt, újabb és újabb feltételezésekkel állt elő a szocialisták piszkos pénzügyeit illetően. Azt akarta megtudni, hogy Simon gyűjtött-e adományt, támogatási pénzt az MSZP-nek, és ha igen, akkor abból használtak-e fel esetleg politikai célra?

Szavaiból az derült ki, hogy az ilyen szabálytalan pénzügyi manőverek távol állnak a kormánypárt erkölcsi tisztaságától.  Kérdésesnek nevezte még azt is, hogy a szocialista vezetésnek van-e tudomása arról, hogy mások is parkoltatnak-e további százmilliókat különféle számlákon? Kósa szerint ezeket még a választási kampány előtt tisztázni kell. „Ha nem adnak választ ezekre a kérdésekre, az összes korrupciós vád, amit a Fideszre megfogalmaztak, a szocialistákra hull vissza” – fogalmazott Kósa. Hozzátette, ha nem tisztázzák magukat, egyértelművé válik, hogy „az MSZP szügyig gázol a korrupcióban”.

Kósa Lajos most azt nyilatkozta a napvilágra került közjegyzői iratról, hogy egy barátja ajánlott neki egy német hölgyet, aki nagyobb összeget örökölt, és ezt szeretné befektetni.

Hogy is mondta Pokorni Zoltán, még a második Orbán-kormány hatalomra kerülése előtt? Aki lop közülünk, annak le kell vágni a kezét.

Még belegondolni is borzasztó.

Feljelentették Kósa Lajos feleségét

Az LMP szerint felmerül a hivatali vesztegetés és a költségvetési csalás gyanúja is Kósa Lajos feleségének gyanús cégügyei kapcsán, a párt ezért feljelentést tett.

A megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter neje ugyanis alig hatmillió forintért szerzett meg egy olyan céget, melynek a cégbírósági adatok szerint 139 millió forintos vagyona mellett összesen harminc millió forint tartozása volt.

Kósa Lajos felesége tehát a hivatalos értékénél 110 millió forinttal olcsóbban jutott a céghez.

Az értékesített cégről semmit nem lehet tudni: bevétele és alkalmazottai nincsenek, és az sem ismert, hogy mi lehet az a százmilliós vagyontárgy, ami valóban értékessé teszi a vállalkozást.

A gyanút tovább növeli, hogy a céget értékesítő Fiák János munkaerő-kölcsönző céget üzemeltet. Márpedig a tranzakciót követően Kósa Lajos olyan törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésben, mely lehetővé tette a nyugdíjas munkaszövetkezetek létrehozását, hatalmas piacot létrehozva ezáltal a munkaerő-kölcsönző cégeknek.

Kósa néni malacai

Istenem, hát mi rossz van abban, ha egy 82 éves asszony vesz  magának egy fél sertéstelepet? Még akkor is, ha az illető idős hölgy nem más, mint Kósa Lajos édesanyja.

Tegye a szívére a kezét, aki még sosem hallott olyanról, hogy valakinek idős korára sikerült beteljesítenie a gyerekkori álmait? Honnan tudhatjuk mi, földi halandók, akik nem vagyunk Kósa Lajos rokonai, hogy Kósa néni mire vágyott egész életében? Hogy mennyi nélkülözés és lemondás előzte meg, mire odáig jutott, hogy leperkálhatta a mátészalkai sertéstelep vételárának a felét?

Más helikopterrel megy a felesége barátnőjének a lagzijába, Kósa néni sertéstelepet vásárol.

Közöd?

Különös tekintettel arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy Kósa Lajos anyukája nyugdíjazásig védőnként, majd bölcsődevezetőként dolgozott. Hát milyen emberek azok, akik egy nyugalmazott bölcsődevezetőtől már egy fél sertéstelepet is sajnálnak? Azon rugóznak, hogy miből futja Kósa néninek egy fél sertéstelepre. Olyat még senki sem hallott, hogy valaki spórol, és beosztással él? Hogy nincsenek költséges hobbijai? Nem utazik Új-Zélandra Rolling Stones koncertre, mint a fia, a Lajos?

Nem is Kósa Lajos vette meg a mátészalkai sertéstelep felét, hanem a mamája. Pedig nyilván a Lajos is szívesen bevásárolta volna  magát a rokonságukhoz tartozó Szilágyi testvérek birodalmába, de nem tehette, mert a Rolling Stones koncert jegyei és az utazás felemésztette minden tartalékát,

És hogy Kósa néni nem egyszerűen megvásárolta a fél sertéstelepet, de még rögtön tőkét is emelt? Egyik évről a másikra 47 ezer forintról 67 millióra duzzadt a telep törzstőkéje. És ezek után még van képe a sajtónak, valamint a politikai pártoknak azon agyalniuk, hogy miből van ez a pénz?

Miért nem azt kérdezik inkább, hogy miből telik Rogán Antalnak és családjának fényűző életvitelre? Helikopteres lagzi-látogatásra, Pasa parki kéglire, balatoni üdülőre, drága nyaralásokra?

Tessék? Hogy megkérdezték, de nem volt rá válasz?

Akkor tessék azt megkérdezni, hogy Szijjártó külügyminiszter miből vette a 167 millió forintos dunakeszi kis kulipintyóját. Túl azon, amit válasz gyanánt a képünkbe löktek a derék urak. Hogy a Szjjártó-szülők egy élet megfeszített munkájának gyümölcseként spórolták össze házikóra a pénzt. Tessék róluk példát venni!

Vagy, hogy Lázár János miből vásárolt a tízéves kisfiának 70 millió forintra taksált lakást? Micsoda? Hogy már ezt is megkérdezték?

És? Jött rá válasz?

Akkor most miért egy 82 éves néni sertéstelep-vásárlásán vagyunk kiakadva. Inkább ő vegye meg a mátészalkai sertéstelep felét, mint a Soros!

Amúgy meg nincs abban semmi titok, hogyan vehette meg Kósa néni a fél sertéstelepet Mátészalkán. Pontosan ugyanúgy, ahogyan Rogán miniszter a Pasa parki lakást, Szijjártó miniszter a dunakeszi vityillót, Lázár miniszter a fiának a lakást, vagy, teszem azt, Mészáros gázszerelő fél Magyarországot.

Hé emberek! Nincs itt semmi látnivaló, tessék szépen oszolni!

Hadházy: Kósa Lajos ukrán nyugdíjasokat telepítene Magyarországra

Hadházy Ákos szerint az év legdurvább korrupciós ügye, hogy Kósa Lajos felesége 6 millióért vásárolhatott meg egy százmilliós céget. Az LMP társelnöke közleményében azt írja: ez volt a jutalom a szövetkezeti törvény bizarr módosításáért:

Kósaék egy olyan lobbistától kaptak ajándékot, aki egy olyan céghálózatnál tevékenykedik, ami a törvény elfogadását követően azonnal szövetkezet-alapításba fogott, és közel félmilliárdot kapott ukrán nyugdíjasok betelepítésére. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke úgy látja: elkészült és végrehajtás alatt van a Kósa-terv, amely egyet jelent az ukrán nyugdíjasok Magyarországra telepítésével.

Kósa Lajos felesége szimbolikus összegért, mindössze hatmillió forintért jutott hozzá egy olyan, 139 millió forintos eszközállománnyal rendelkező céghez, amelyről azt sem lehet tudni, hogy pontosan mivel foglalkozik. A vállalkozást a munkaerő-szövetkezeti szektor egyik fő lobbistája, Fiák István adta el, méghozzá két hónappal az előtt, hogy a Fidesz korábbi frakcióvezetője törvényjavaslatot nyújtott be a szektor újraszabályozásáról. Kósa Lajos nem hajlandó érdemben foglalkozni az üggyel, arra hivatkozik, hogy a felesége nem közszereplő. Pedig, miniszterként és országgyűlési képviselőként nagyon súlyos felelősség terheli abban, hogy közeli hozzátartozói a vele szoros kapcsolatot ápoló lobbistákkal üzletelnek.

Egy bukás anatómiája: Kósa kockázati tényező volt

Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt állítjuk: amikor tervbe vette a Fidesz az őszi parlamenti ülésszak előtti kihelyezett frakcióülés időpontját, Kósa Lajos még nem tudta, hogy nem ő lesz, aki a folytatásban vezetheti a csoportot.

Velencére azonban már miniszterként, miniszteri poszt várományosaként érkezett a hajdani polgármester, aki még búcsúzóul adott egy nagyinterjút a kormánypárti Magyar Időknek.

Rögtön bele is szaladt egy pofonba; miközben Gyurcsány egy nyilatkozatát vezette le úgy, hogy a volt miniszterelnök lényegében elismerte: kormánya, pártja, ő maga korrupt volt, azonnal kapta a viszontválaszt a DK-tól. Mr. 20 százalék, mondják rá, még a debreceni időkből, elég egyértelmű utalást téve arra, hogy az önkormányzati pénzek egyötöde kinek a zsebébe kellett, hogy vándoroljanak. A Független Hírügynökség nincs abban a helyzetben, hogy eredményt hirdessen a korrupciós versenyben, mint ahogy abban sem láthatunk tisztán, hogy milyen és mekkora mennyiségű pénzösszegek mozognak feketén.

Ennek az írásnak azonban nem témája tulajdonképpen az ilyen típusú bűncselekmények feltárása, legfeljebb azt sajnálhatjuk – és tehetjük szóvá -, hogy akiknek ez dolguk lenne, azok sem teszik.

De vissza Kósa Lajoshoz. És ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a modern városok programért felelős leendő miniszter le-, vagy felfelé bukott? Orbán Viktor nevetségessé tette őt, vagy ellenkezőleg: megjutalmazta hűségéért?

Apropó, hűség: annak idején, amikor a Fidesz nagy szakadása történt, anno

92-93, azaz Fodor Gáborék kiválása környékén, a fáma szerint maga Kósa is kacérkodott a távozással,

állítólag a liberális gondolkodás akkortájt közelebb állt hozzá. Ám miután pénzt és karrier lehetőséget ígértek neki, nyíltan megvallotta elvbarátai előtt: nem elég bátor ahhoz, hogy a többiekkel tartson. Nem sunnyogott, nem játszott szerepeket, egyértelműen felvállalta gyávaságát, mesélte forrásunk. Azt is hozzátéve: emberinek tartották ezért a vallomásért, nem is haragudtak rá, végül is mindenki a saját sorsáért felel. A hűség, lám megfelelően kamatozott: a debreceni polgármesteri évek, majd a Fideszben betöltött különböző funkciók, a frakcióvezetés, mind-mind azt bizonyítják: Orbán megfelelő módon értékelte párttársa ragaszkodását.

Tulajdonképpen a mostani kinevezés is afféle orbáni megoldás: az őt hűen kiszolgáló embereket tényleg nem hagyja az út szélén. Büntet ugyan, de csak úgy, hogy az, legalábbis kifelé, ne nagyon fájjon. Nagyon kevés olyan Fidesz-tagot tudunk felsorolni, akit Orbán elmozdított a helyéről, aztán pedig magára hagyta. Ahhoz nagyon súlyos hibát, már-már becsapással felérő vétséget kell elkövetnie valakinek, hogy Orbán átlépje saját szabályát. Hirtelen csupán Mádi Lászlót tudnánk előkotorni az emlékezetünkből, akit jutalom-állás nélkül vetett ki a Fidesz elnöke. A nyilvánosság előtt ismert konfliktusos személyek közül Áder Jánost előbb uniós képviselővé tette – Ádernek egy Orbán-ellenes lobbi volt a bűne -, míg például a túlságosan önálló arcélt felmutató Navracsics Tiborból, uniós biztost fabrikált Orbán.

Az immár háromszoros miniszterelnök szemében ugyanis nem szerez jó pontokat, aki túlságosan önálló akar lenni, noha ennek az állításnak némiképp ellentmond Lázár János munkássága. A miniszterelnökséget vezető miniszter nagy munkabírásával különleges helyet foglal el a Fidesz palettán, ami persze nem jelenti azt, hogy Orbán ne játszadozna vele is. Közszájon forog az a történet, sőt, egyes információk szerint maga Orbán szereti elmesélni: Lázár az egyetlen ember a Fidesz, a kormány környékén, aki képes miniszteri poszthoz juttatni valakit. A fabula szerint

legendásan rossz a viszony Rogán Antal és Lázár János között,

ám a korábbi nómenklatúrában Rogán frakcióvezető volt, míg Lázár miniszter. Bizonyos célfeladatok kapcsán azonban Lázárnak, ha nem is utasításokat, de feladatokat akart adni Rogán, amit Lázár nem pusztán rossz néven vett, hanem vissza is utasított. Mondván: őt legfeljebb egy minisztertárs láthatja el munkával. Ha ez kell, hát legyen így, mondá – a legenda szerint – Orbán, és legott kinevezte Rogánt miniszterré.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

De nem itt van a vége. Hiszen annak a döntésnek igyekeztünk utánajárni: miért is kellett megválnia Kósának a frakcióvezetői poszttól. Attól a pozíciótól, amelyet – az említett interjú tanúsága szerint – nagyon kedvelt, és amely pozícióról azt mondják, még ez adja a legnagyobb szabadságot, mozgásteret. Ezt persze óvatosan illik kezelni; a Fideszben a szabadság nem mérhető más pártokban tapasztalt szabadsághoz. Ráadásul Kósa amúgy is hajlamos arra, hogy kissé elengedje magát, kötetlenebbül mozogjon, szerepeljen, beszéljen. Szeret is beszélni, mint mondják, s pont ez volt vele a baj. Valamikor flottul, érthetően, szellemesen nyilatkozgatott, riposztozott, az utóbbi időben azonban épp arról híresült el, hogy szinte minden megnyilatkozásában voltak félresikerült, értelmetlen, nevetséges mondatok. Szólamai szállóigeként terjedtek tova, helyenként kabarétréfák állandó témájául szolgáltak, maga Kósa pedig az ostoba, ámde hűséges pártember szerepébe süllyedt.

Nos, ezt a bajt érzékelte Orbán. Egész egyszerűen,

hét hónappal a választások előtt, a várhatóan kemény parlamenti csatákat is figyelembe véve, kockázati tényezőként tekintett Kósa szerepeltetésére.

Egyes források szerint kifejezetten tartott attól, hogy a forró őszt Kósára bízza, olyan emberre volt szüksége, aki pontosan fogalmaz, hiteles és egy jottányit sem mozdul el a számára kijelölt útról.

Így esett a választása a fiatal, tehetséges Gulyás Gergelyre, aki eleddig a törvényalkotás előkészítésében jeleskedett, amellett, hogy helyettes frakcióvezető és Fidesz alelnök is volt. Kezdetben sokan hitték a most 36 éves jogászról, hogy a Fidesz új generációjának tagjaként nagyobb szakmai igényességgel és kevesebb megfelelni vágyással dolgozik majd, de viszonylag gyorsan kiderült róla: a rokonszenves arc mögött épp oly pártkatona áll, mint amilyet az idősebb generáció tagjainál tapasztaltunk.

Újra Kósához érve: ez a miniszteri poszt, pontosan tudjuk, semmilyen valóságos igényt nem elégít ki. A feladat nem igényelne önálló tárcát, így azt is mondhatnánk: Kósa légüres térbe került.  A volt frakcióvezetőnek azonban nem kell búslakodnia: lesz titkárnője, biztosan apparátusa is, autója nemkülönben, és marad ideje arra is, hogy maximális ellássa a Magyar Korcsolyázó Szövetség elnöke tisztét.

Ott talán még nyilatkozhat is, kockázat, vagy, hogy stílszerűek legyünk: bukás nélkül.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!