Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 4

Vélemény

Hiteltelen

Falusi Tamas
-
0
Hiteltelen

A hitelesség nagyon fontos dolog. A hiteles embernek elhiszik, amit mond, így a hiteles ember akár halálra hazudozhatja is magát, akkor sem lesz belőle semmi baj.

A hiteltelen ugyanakkor minden helyen és pillanatban az, és még ha minden szava és cselekedete az összes létező és jövőbeli ténnyel harmonizálna is, akkor sem hisznek neki.

„Tudjuk ám mi azt, amit tudunk!” somolyog a nép a bajsza alatt, már akinek van olyan, és ha a szegény hiteltelen egyszer azt találná mondani, hogy kétszer kettő egyenlő néggyel, azonnal átírnák az összes matekkönyvet, mert amit ő mond, az biztos nem igaz.

A hitelesség, más néven a következmények nélküli hazudozás lehetősége nagyon hasznos dolog. Ott van például egy középeurópai miniszterelnök (ha jól tudom, Viktor a keresztneve, azaz már eleve predesztinált a győzelemre), ő aztán akármennyit is hazudhat, hisznek neki az emberek. Két éve már annak, hogy a negyedik választást is kétharmaddal húzta be.

A legutóbbit például azzal, hogy az ellenfele, bizonyos MZP azt mondta, ha miniszterelnök lesz, és a NATO kéri, küld katonát Ukrajnába. Hajh, föl is kapták a vizet a NER újságírói (központi utasításra kapták föl természetesen), és annyira legyalázták az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a fiaink mészárszékre küldésének vádjával, hogy abból mindenkinek villámcsapás szerűen kiderült, a Viktor keresztnevű miniszterelnök akkor sem küldene magyar legényeket a halálba, ha a NATO ezt kérné hazánktól! Mivel pedig Viktor rendkívül hiteles ember, fiaink ilyetén megmentése révén akkora győzelmet aratott, hogy még a Holdról is látható. Mondta ő személyesen. Valószínűleg ott is járt már, csak a szerénysége tiltja megemlíteni.

A rendkívül független magyar értelmiség persze pontosan tudta és tudja ma is, hogy egyrészt Ukrajna nem NATO tag, ezért a NATO nem fog kérni egy tagállamától sem katonákat Ukrajnába, másrészt, ha tényleg végveszélyhez tendálna a helyzet (mikor a tét már élet, vagy halál), és mégis ezt kérné, akkor Magyarország, mint NATO tag, egészen biztosan teljesítené a kérést, abszolút függetlenül attól, hogy ki a miniszterelnök. Következésképpen Viktorék a hitelességüket kihasználva verték át a népet.

A független értelmiségiek tudták ezt akkor is, de nem mondta senki. Ennyi Álarcosbálos Oszkárt még nem látott a világ, amennyi itthon volt található, a nép ezért hitt Viktoréknak, így a győzelmi mérték érthető.

Különös fényt ad az ügynek, hogy a miniszterelnök korábban már bevallotta a rókaszerű viselkedést, mikor azt mondta:  „…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Ez körülbelül azt jelenti, hogy „Hazudtam, és még fogok is”, További érdekesség, hogy ezt először 2008-ban mondta, azóta tudhatnánk róla, hogy hiteltelen – és a nép mégis fordítva tudja. Hogy ezt hogy sikerült összehozni Viktornak, a független értelmiségnek, meg a népnek együttesen, és hogy lehetne változtatni rajta, arról híres könyvek fognak szólni, persze majd egy boldogabb korban, amelyben sokunk már nem lesz tényező .

Bízzunk a jövőben, hogy a problémára választ talál… bár az is lehet, hogy mégsem, és a rejtély örökké rejtély marad. Amint azt egy nagy gondolkodó mondotta volt: az igazi problémának nincsen megoldása, és ez a probléma sajnos igazi. Szegény Magyarország, mondhatja bárki. Teljes joggal. Igazolhatom.

A remény azért még halványan ugyan, de él, mert mikor Viktor, akit az egészségügyről faggattak, csak úgy lazán odavetette a sajtómunkásoknak, hogy Magyarországon ma 8000 orvossal több dolgozik, mint 2010-ben (Na, ugye!), a szokvány virtuális sallert egy derék hölgy nem hagyta annyiban. Belenyugvás helyett utána járt.

Ráadásul meg is írta, és hogy még tovább fokozzam, írása egy nagy olvasottságú lapban megjelent. (Elolvasásra itt ajánlhatom.) A végeredmény sajnos a megszokott, Viktor hitelességének ismét annyi lett, mert a dolgozó orvosok száma nem 8000 fővel nőtt, hanem 300 fővel csökkent. A statisztikai többlet forrása az, hogy az orvosok jelentős része a magán (fizetős) ellátásban másodállásban dolgozik. És ha ehhez hozzávesszük, hogy „míg 2012-ben a kórházakból elbocsátott páciensek száma 2 371 660 volt, 2023-ban már csak 1 991 468, ami mintegy 16 százalékos teljesítménycsökkenést jelent”, valamint azt, hogy az egészségügyet (az oktatással együtt) rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy működjön valahogy, a Viktor által vázolt helyzet kormányzati diadalból az egész országot érintő, megalázó vereségbe fordul, és az mindenkinek nagyon szomorú. Az egészségügyi kár a betegeket tekintve még ennél is sokkal szomorúbb.

Az írás végéről ugyan hiányzik, hogy „Ennél az óellenzék az elmúlt 14 évben sokkal tovább jutott volna az egészségügy fejesztésében”, de így is érdemel egy gratulációt. Mégpedig nagyot. A mai, ínséges időket tekintve ez már komoly valami, és ha csak karcolja a kormány hitelességi sziklatömbjét, azért is hálásak vagyunk.

Viktorral szemben áll a hiteltelenségi Csimborasszó. Név szerint az óellenzék, illetve ma már csak a maradványai. Mint az a fentebb írtakból látható, a pártok és a politikusok hitelességét vagy hiteltelenségét nem ők alakítják ki. Ahhoz nekik semmi közük, hiszen hiába mondott Viktor többször is olyat (a fenti mellébeszéléseken túlmenően pl: „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Mindenkinek lesz egyéni nyugdíjszámlája”, „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”, „Minden háztartást havi 181.000 forinttal támogatok”, „A TAO nem közpénz”, stb, stb.), amitől jobb országokban bárki pillanatok alatt tűnne el a süllyesztőben, ezek egyike sem ártott a hitelességének egy fikarcnyit sem. Az pont úgy nem változik, ahogy az óellenzék „hiteltelen” besorolása sem. Immár 18 éve.

Az óellenzéket illetően egy esetről tudok (ne tessenek örülni, nem Gyurcsány mondta). Lendvai jelentette ki 2002-ben a választási kampány során: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is értse, nem lesz gázáremelés”. Azért mondta, mert a FIDESZ azzal kampányolt, hogy ha az MSZP nyer, 1./ azonnali, 2./ 40 %-os gázáremelés lesz. Lendvai erre mondta, hogy nem. Mikor Medgyessyt megkérdezték, ő is tagadta, persze nem arra gondolt, hogy mostantól már soha, hanem visszakérdezett: „Hány évre ígérjem meg? Húsz évre?” És bizony másfél év múlva lett is gázáremelés. 20%-os, ha jól tudom, azóta lovagol a témán Viktor csapata pedig már se Lendvai, se Medgyessy nincs sehol.

Az igazi hiteltelenség persze csak 4 évvel később, 2006-ban kezdődött, és azóta tart. Érdekessége, hogy nem csak Gyurcsány hajdani pártja, az MSZP, meg mostani pártja a DK „hiteltelen”, hanem az LMP meg a Momentum is, azaz a hiteltelenség tényleges definíciója attól függ, hogy valaki szemben áll-e Orbánnal, vagy nem. Ha igen, akkor hiteltelen. Punktum. Ezt nem vette észre se Schiffer, se Donáth Anna, hogy a regnálói hitelesség definiálja az ellenzéki hiteltelenséget, ezért vannak ott, ahol, és ezért volt hiába az összes kemény, sőt akár durva elhatárolódásuk Gyurcsánytól. Nem ért az semmit az Orbánellenességgel szemben. Ha valaki azt mondja, hogy ez egy emeletes ökörség, annak természetesen igaza van, de a nép politikaszemlélete nem a szikár, érzelemmentes gondolatmenetéről meg a logikájáról híres. Mondhatni ellenkezőleg. Ez van. Így jártunk. Lehet választani.

Egy kivétel azért létezik. A TISZA. Szemben áll Orbánnal, és mégis ömlenek hozzá a szavazók (igaz, hogy mind hitehagyott óellenzéki, aki egy hitehagyott fideszesben látja a megváltás zálogát), ráadásul Magyarék még semmiféle hitelességet nem tudtak fölmutatni, de ennek ellenére! Ahogy látom, ők „ránézésre” hitelesek, és ha nem lennének azok, akkor is! Ez egy szokvány magyaros izé, amit a tudósok nem tudnak hová tenni. Van belőle számtalan.

Az „elmúltnyócévesek” 2010-ben tökéletes rendben adták át az országot. Hiába hazudta a FIDESZ, semmiféle csőd nem fenyegetett, az adósbesorolásunk ugyanúgy BBB – volt a S&P-nál, mint ma, és ha beszámítjuk a fiókban lévő, Orbánnak otthagyott MANYUP tőkét (amely ma már nincs, mert fideszék felélték), az akkori 80,6%-os, GDP-re vetített államadósság ténylegesen csak ~70% volt. Ez az adósságérték ma 75%. A sokszor hangoztatott „Eladósították az országot” imamalom tehát úgy hülyeség, ahogy van.

Az óellenzéknek azóta semmiféle alkalma nem volt, hogy hitelességét vagy hiteltelenségét bizonyítsa, mert egy másodpercig sem volt kormányon. Ezért értelmiségünk legjobbjai, akik veszik az embert próbáló, elmefelőrlő fáradságot és nagy olvasottságú lapokba írnak, az óellenzék hiteltelenségét ugyan állandóan hangoztatják, de nem tudják mivel alátámasztani. A legutóbbi próbálkozás, hogy az óellenzéki pártok, mikor szövetkeztek is, akkor sem voltak igazán jóban, ezért hiteltelenek. Tényleg? Fantasztikus!

Persze, ha a szegény választópolgár sokat olvassa a független lapokat, akkor állandóan megerősítést nyer eddigi hitében, ami sajnos nem segít rajtunk. Igaz, Orbán leváltását ma már senki sem az óellenzéktől várja, hanem az új, von Haus aus hiteles Mózestől (ő is fideszes volt), aki kivezet minket Orbán földjéről a Kánaánba. A mi Mózesünk leginkább a hírszerző technikájáról ismert, mikor a saját nejét provokálva készített a beszélgetésükről titkos hangfelvételt, hogy később saját érdekében használja fel, de a hőmérőzési technikája is híres.

Azt javaslom, ne bántsuk már az óellenzéket állandóan azzal a hiteltelenezéssel. Egyrészt nem igaz, másrészt még jobban fölösleges tönkretenni őket. Döglött lovat nem rugdosunk, még ha mi lőttük le, akkor sem.

Na persze, ennek belátásához valami plusz is kellene.

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Falusi Tamas
-
0
Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Látva a legújabb közvélemény kutatást, igazából nincs mit jelenteni. A végeredmény a várt helyzettel azonos. Beérni látszik az a szívós, kemény, de főleg tengernyi munka, amely 2006-ban indult, és amelynek eredményeképpen húsz évvel később, azaz 2026-ban nem nagyon fog a Parlamentbe jutni se szocialista, se szociáldemokrata, se liberális, se zöld párti képviselő. Kevés vigasz, hogy viccpártos meg szélsőjobbos se. Lesz egy NER Orbánnal, és lesz még egy NER Orbán nélkül, oszt annyi.

Nekünk is.

Arról, hogy mindez kiknek köszönhető, már nagyon sokat írtam. Minden népet az értelmisége vezeti, tőlük kap iránymutatást, példát, ők azok, akikben megvan az érdeklődés a dolgok iránt, ezért utánamennek az információknak, amíg meg nem szerzik, sőt a megszerzett információkat fel is tudják dolgozni, ebből következően a kialakított helyzetértékelés alapján a politikai tennivalók meghatározhatók. A nép ezt nem tudja megcsinálni, szükséges az iránymutatás.

Ha a helyzetértékelés hibás, vagy ha egyénieskedő (én mondom meg a tutit, mindenki másnak kuss), vagy ha nem jut el a néphez (nálunk mindhárom érvényesül), akkor az országot a nép által megválasztott rossz politikusai zsákutcába, szakadékba, vagy akár egy imbolygó állvány tetejére is vezethetik, ahol még a talpon maradás is nehéz, nemhogy a visszatérés a vezéri lázálmokból a földre. Mindez azért, mert az értelmiség nem intézte el, hogy a rossz politikusokat a nép jobb politikusokkal váltsa le. És ez nem a nép hibája ám!

A kacagtató elem az egészben az, hogy a vallásos választók, a NER lapok által speciális információkkal etetett, politikailag hithű választók, valamint a nagyon kevés tudatosan konzervatív (ha egyáltalán van olyan) választók mind a FIDESZ-re szavaznak, az összes többi szavazó, akiknek egyike sem konzervatív, azok meg mind a TISZÁ-ra. Így valósul meg egy olyan „ellenzéki összefogás”, ahol „nincs vita a pártok között”, mivel csak egy ellenzéki párt van, ráadásul az a párt konzervatív eszméket vall, miközben a szavazóinak abszolút döntő többsége nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Nem írom le ötszázadszor, hogy miért szavaznak mégis a saját pártjaik helyett egy konzervatív pártra, amely ráadásul olyan, mint egy szakácsverseny indulója, aki még sohasem főzött. A versenyen akarja megtanulni.

A fenti folyamat eredményezi azt, hogy a magyar politikai palettán a speciálisan magyar  „konzervatív”, azaz a bigott-szuverén-mimagyarok irányzaton kívül nem marad semmi. Az óellenzék eltűnik a süllyesztőben, és ahogy valamelyik TV műsorban hallottam, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, és kész. Bezárni nem kell, nincs már ottan semmi féltenivaló. A nép ítélkezett. Lefelé tartott hüvelykujjal. Punktum. Hogy esetleg helytelen információk alapján, amely zavaros elegyben sok volt az átverés, az a demokráciákban lényegtelen.

Persze, ha a TISZA győzne, még az is jobb lenne az országnak, mint a mostani szörnyűség. Az előny egyrész abban mutatkozna, hogy a saját magunk által a saját nyakunkba ültetett, önjáró kolonc nélkül sokkal népszerűbbek lennénk Európában. Ez minden szempontból kedvezőbb, hazahozhatnánk a nekünk megítélt EU-s pénzeket, és nem akarna velünk senki direkt kiszúrni, ahogy most. A másik előnye az, hogy kevesebb közösből való lopással kellene számolni. Ebben nem az ellopott összeg a lényeges, az a GDP-hez képest ma is elhanyagolható, hanem a vele kötelezően együtt járó urambátyám világ megszűnése, azaz eltűnne az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” állapot. Ez azért nagyon fontos, mert így az egyes pozíciókra szakembereket lehet kinevezni, ugyanis a kinevezéseknél nem lesz fontos a mi kutyánk kölyke jelző, vagy a haverság, esetleg még bizalmasabb viszony. Tengernyi tehetségtelen ostoba tűnhetne el a süllyesztőben, és jöhetne helyettük akár hozzáértő nemtolvaj is. Hosszú folyamat, de három-négy év alatt megvalósítható – ha van rá szándék. Mivel a TISZA legfontosabb jelszava a lopásmentesség, határozottan létezik esély, viszont csak akkor, ha a TISZA hatalomra jut. De nem jut.

A helyzet sajnos az, hogy a vadonatúj ellenzék nagy valószínűséggel veszít. Oka egyszerű: a FIDESZ-nek volt, van és lesz is 2,5 millió stabil szavazója, a TISZÁ-nak nyolc hónapja nulla volt, 2026-ban meg kábé 2 millió várható, esetleg ha nagyon jól ígérgetnek, legfeljebb 2,3 millió, azaz a 200.000 mindig hiányozni fog, amennyi még szükséges lenne a győzelemhez. A FIDESZ-től ugyanis, mint azt a közvéleménykutatások mutatják, a TISZA máig nem tudott átcsábítani magához egy darab tényleges FIDESZ szavazót sem. Néhány bizonytalan, virtuális fideszest igen, de az láthatóan kevés.

A fentiek szerint Orbánt nem győzi le soha senki, a NER majd egyszer, mikor már végképp tarthatatlan, nagy robajjal fog összedőlni. A politikai rendszer újbóli felépítése keserves meló lesz. A helyzet elkerüléséhez (ahogyan azt már „néhányszor” írtam), a nagy olvasottságú médiafelülettel bíróknak folyamatosan kellett volna cáfolni azt a nagyon sokak által hatalmas sziklákból 18 év óta összehordott, égig érő népi hitet, hogy a magyar politikai palettán NEM Orbán a legrosszabb, és el kellett volna terjeszteni, hogy DE, Orbán a legrosszabb (aminthogy így is van). Akkor már rég nem lenne sehol. De még itt van. És sokáig itt is lesz, hiszen a nép szerint NEM ő a legrosszabb, cáfolat meg nincs.

Ha Orbán belerobbantaná a Gellérthegyet a Dunába, mert nem lett kereszt az emlékművön, és ebből hatalmas árvíz keletkezne, óriási károkkal, hamar végigfutna az országon, hogy ez rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de ha nem ő regnálna, akkor még rosszabb lenne. Bizony, hogy úgy, ecsémuram!

Nagy Grat mindenkinek. Akiket illet, természetesen.

(zárójeles megjegyzés: Magyar Péter saját konteóm szerint egy Orbán megbuktatására irányuló fideszes összeesküvés főszereplője, akinek az Orbán nélküli NER-t kell(ene) összehozni, de ez a fentebb írtakon nem változtat semmit)

Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs

Falusi Tamas
-
0
Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs

Németh Szilárd rezsibiztos interjút ad a Hír TV-nek. Elvégre veszélyhelyzet van, olyankor mindig megkérdezik az illetékest, aki megnyugtatja a népet, hogy nincsen semmi vész. De azért van. Nyilván emiatt alakult meg az Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs. Más oka nem lehet, mint az a nevéből is következik.

Első kérdés: lesz-e elég gáz? Teljesen jogos, közeleg a tél, mi lenne a fűtéssel, ha nem lenne gáz? A válasz bíztató, a teljes országot tekintve a tárolók 88 %-os töltöttsége 116 napra elegendő gázt jelent, csak a lakosság igényével számolva pedig 241 napig tudják a tárolók az ellátást biztosítani. Következtetés: az ország ebből kb. 4 hónapig rendesen működhetne, illetve ha vészhelyzetben az Operatív Törzs mindent elzárat, és csak a lakosság kap gázt, akkor akár 8 hónapig is. Éhen halnánk ugyan, de nem fagynánk meg. Nem mindegy persze, hogy az a négy hónap a mostantól számolt négy hónap-e, azaz szeptembertől decemberig, vagy a lényegesen hidegebb, november közepétől március közepéig tartó időszak, de ebbe most ne menjünk bele, a 116 nap az 116 nap, ki lett számolva, és kész.

Persze Németh szerint a veszély azért nagy – de nem ám azért, mert attól félnek, hogy Ukrajna lebombázza vagy fölrobbantja a még működő gázvezetékeket (ahogy ezt megtette az Északi Áramlat 1. és 2. esetében több vezetékkel is), hanem mert a „háborús hisztéria” miatt az EU támadja az orosz energiahordozók használatát, méghozzá „brutálisan”.

Innen egy hirtelen ugrással tér át a beszélgetés a rezsicsökkentésre, amelyről Németh azt mondja, hogy egyrészt a biztonságos ellátás a fontos, sőt a legfontosabb, másrészt a megfizethetőség, és Brüsszel mindkettőt veszélyezteti. A kormánybiztos ehhez hozzáteszi, hogy a támadás nem új, mert a rezsicsökkentést már 2012. óta „fúrták, faragták, ahol érték”, de ez szerinte még mindig semmi, mert a magyar baloldal politikusai, akiket „a választók arra hatalmaztak föl, hogy a magyar érdekeket képviseljék” megint összefogtak Brüsszellel. Ebben a kérdésben is.

Németh azt is mondja, hogy az ellenzéki politikusok azzal érvelnek, hogy a szabadpiacon sokkal olcsóbban lehetne hozzájutni „bármihez”. Ezzel szemben ő jelentheti, hogy 2 éve folyamatosan nézik az árakat, és ugyan 2022-ben arra kényszerültek, hogy nem a teljes, hanem csak a fogyasztási átlagig támogassák az elektromos energia és gázfogyasztókat (a távhő esetében a támogatás továbbra is 100 %), de a vizsgált 28 európai országban immár 25. hónapja nálunk a legolcsóbb mindkét energiafajta ára. „Ez a történet kilőve” – fejezi be.

Brüsszelt illetően: „Brüsszel egy másik oldalról fúrja faragja a rezsicsökkentést, mindenféle eljárást akar indítani, meg mindenféle ajánlást tesz az országnak.” Riporter közbeveti: „Az ő érvük az, hogy nem elég drága az energia, mert ha drágább lenne, jobban spórolnának vele.” A kormánybiztosi reakció: „Van ilyen otromba ostobaság is”

Az energiaszegénységről: „Brüsszel újraíratja velünk az energia és klímatervet azért, mert szerintük nem jól határoztuk meg, hogy mi az energiaszegénység. Hát az energiaszegénység nem az, hogy nem jutnak megfelelően, biztonságosan energiához az emberek? Vagy hogy nem tudják kifizetni? Dehogynem. A rezsicsökkentés mitől védi az embereket? Hát pontosan ettől, az áraktól védi meg.”

A magyar emberekről: „A magyar emberek többször megvédték a rezsicsökkentést, népszavazáson, aláírásgyűjtéssel, a választásokon, a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze, ez a magyar gazdaságnak és a szociálpolitikának a sarokköve, amivel mi a magyar családok biztonságát védjük.”

Az ukránokról: Németh saját bevallása szerint nem érti az ukránokat, hiszen ott a vezeték, a Lukoil tulajdona, nem nekik kell karbantartani, csak szednék be a tranzitdíjat, oszt annyi, de ehelyett leállítják a gázszállítást. Persze, ő azért tudja, honnan fúj a szél. Washingtonból, meg Brüsszelből fúj, mert nekik az érdekük az, hogy minél jobban magukhoz kössék Ukrajnát, Ukrajnának még véletlenül se legyen fölhasználható pénze, majd ők adnak nekik a közösből, annak meg meglesz az ára.

Ezután esik még néhány szó a migrációról, és az emiatt kapott pénzbüntetésről, de azt hagyjuk máskorra, a rezsibiztos nyilván dilettáns a témát illetően, nézzük inkább azt, amihez ért:

  • A Németh által említett háborús hisztéria sajnos mindazok sajátja, akik nem akarják, hogy az agresszor sikerrel járjon. Szörnyű alakok lehetnek, magam is már csak alig merek tükörbe nézni – ellentétben a higgadt gondolkodású Németh Szilárdokkal, akik a „Mindent engedjünk át az agresszornak, ami a másé” elv alapján élik életük. Érdekes, hogy ugyanakkor Trianon miatt állandóan siránkoznak.
  • Az orosz energiahordozók európai használata bevételt biztosít az oroszoknak. Ebből telik nekik a háborúra. Kevesebb használat > kevesebb bevétel > kisebb harcképesség. Tudom, hogy ez nagyon bonyolult levezetés, de nincs senki ott a környéken, aki elmagyarázná szegény Németh Szilárdéknak? Sokkal érthetőbb lenne nekik Brüsszel rettenetes brutalitása, ami azért az oroszok okozta háború brutalitásához képest nem is látszik olyan szörnyűnek.
  • Először azt akartam írni, nincs olyan, hogy magyar érdek, mert a „Minden magyar kapjon születésekor tízmillió eurót”, vagy „A magyarul beszélőket a Föld minden lakosa mindig és mindenhol köteles megérteni” követelmények elég nehezen lennének kivitelezhetők, ugyanis a többi nép nem nagyon lelkesedne érte, de aztán rájöttem, hogy Németh a magyar érdek alatt a FIDESZ érdekét érti (a rezsicsökkentésnek sokat köszönhetnek). Akkor viszont nehéz logikailag értelmezni Némethék neheztelését(!), hogy az ellenzéki politikusok nem a magyar érdeket képviselik. Majd hülyék lennének, ha az FIDESZ érdek, nem igaz? Egyébként is ostobaság, amit mond, mert minden pártot arra hatalmaznak föl a szavazók, hogy azt képviselje, ami a programjában van, nem pedig a definiálhatatlan „magyar érdeket”.
  • Németh totálisan félreérti az ellenzéki politikusokat, amikor azok a szabadpiacról beszélnek. Volt egy időszak, mikor a szabadpiaci gázár alacsonyabb volt, mint az általunk vásárolt orosz gáz ára, na, ekkor mondták Gyurcsányék, hogy jobb lett volna, ha ott vesszük a gázt, és nem az oroszoktól. Ennek semmi köze az itthoni gázárhoz, azaz a rezsicsökkentéshez. Németh szövege („Ez a történet kilőve”) arra utal, hogy a tudatlanság és a fölény együtt szokott járni, mivel a tudatlannak fogalma sincs róla, hogy az.
  • A többi megnyilvánulását inkább nem kommentálnám. Látva a megnyilvánulásokat, jobb lesz az úgy, nem?

A rezsicsökkentésről már sokszor megírtam, hogy mekkora átverés, ugyanis mikor „a kormány csökkenti a rezsit”, azt nem a saját pénzéből csökkenti. Neki ugyanis nincs. Ezért valahonnan az erre kiadott pénzt be kell szednie, új adókból, újabb hitelfelvételből, a lényeg, hogy a kormány összes kiadását mindenképpen mi és/vagy az utódaink fizetik, tehát mikor Orbán azt mondja, hogy ő minden háztartást havi 181.000 forinttal támogat, az két szempontból is oltári nagy hazugság. Az egyik maga az összeg, amelyik, ha tényleg annyi lenne, félévenként vinné csődbe az országot (a tényleges összeg kb. a tizede, vagy még annyi sem), a másik, hogy nem ő támogatja a háztartásokat, hanem mi, habár a pénzt tőlünk ő veszi el, és adja oda nekünk is meg másoknak is. A harmadik, immár áttételes hazugság az, hogy az átlagról beszél, mivel nem mindenki ugyanannyit kap ám! A faluvégi Mari néni, akihez se a gáz se a villany nincs bevezetve nulla támogatáshoz jut a rezsicsökkentés révén, ugyanakkor ÁFÁ-t ő is fizet a kisboltban, azaz például ő is támogatja Hatvanpusztát, amelynek támogatási összege 2022. előtt milliós nagyságrendű lehetett. Mint már többször említettem, az értelmes kormány nem az árukat meg a szolgáltatásokat támogatja, hanem a szegényeket, mert akkor lényegesen kevesebb pénzből lehet elérni, hogy mindenki meg tudja fizetni a gázt, a zsömlét meg a parizert, és az a vérlázító igazságtalanság, ami most van megszüntethető. Ráadásul a gazdagok akkor jobban takarékoskodnának, és kevesebb gáz kellene az országnak… habár… mint a derék Németh Szilárd mondotta fentebb erről a takarékoskodásról, hogy „Van ilyen otromba ostobaság is”, ezért kicsit bizonytalan lettem. Végül is egy ekkora koponya nem tévedhet. Ugye?

Egyébként Magyarország éves földgáz fogyasztása 10 milliárd m3 volt a háború előtt, az azóta egyrészt a spórolás okán, másrészt a melegebb időjárás miatt mintegy 10 %.kal csökkent, és mondható, hogy a lakások EU pénzből való energetikai korszerűsítésével további 15 – 20 % takarítható meg, azaz a szükséges új földgáz tüzelésű erőművek plusz gázigényét (1 milliárd m3) a megtakarításból simán fedezni lehetne, és még maradna is. De csak lehetne.

Ameddig ugyanis a nép nem tudja a fentebb írtakat, addig népszerűségi szempontból sokkal kifizetődőbb a regnálóknak a rezsicsökkentéses néphülyítés (lásd fentebb: „a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze”), mint visszahozni az EU pénzeket, és kiírni a korszerűsítési pályázatokat.

Valahogy nem látom a nagy felvilágosító kampányt, melyet a független sajtó önös érdekből teljes erőbedobással végez. Lehet, hogy nem végzi?

Szájára vette

Falusi Tamas
-
0
Szájára vette

Az acélos tekintetű publicista, az Ötös Számú Párttagkönyv tulaj megint megmondta nekünk a tutit:

„Miközben normális ember olvassa, egyszerűen nem tudja eldönteni, ez a nyomorult senki ilyen gátlástalanul és lenyűgözően aljas és becstelen, vagy ennyire lefegyverzően ostoba és hülye. Esetleg egyszerre mindkettő? Igen, mindkettő.”

A nyájas szavú úriember ezt Ursula von der Leyenről gondolja így, aki – te jó ég! – szájára vette a magyar ’56-ot, márpedig azt nem mindenki veheti a szájára. Csak a kiválasztottak. Hogy kik a kiválasztottak, azt a kiválasztottak döntik el.

A szöveget olvasva, normális embernek pont ugyanazon szavak jutnak eszébe, mint Szerzőnek, (persze nem von der Leyenre vonatoztatva), azzal a kis különbséggel, hogy mindkettő együtt sajnos senki sem lehet. Vagy tudatos rosszakaró az ember, vagy tudattalan laikus, punktum. Következésképpen Szerző tévedett. Előfordul az. Egyeseknél akárhányszor is.

A szövegben említett „nyomorult senki” sem stimmel igazán. Az elnökasszony azért többre vitte, mint Szerző, ám ha valaki annyira magyar, hogy egyszerre Petőfi, Papp Laci, Szent Györgyi Albert meg István király, annál könnyen előfordulhatnak tévképzetek a saját besorolási szintjét illetően.

Persze nem az a fontos, hogy Szerző mit gondol magáról, hanem hogy miket ír.

„S ez az a pont, ahol kötelező elmondani: Oroszország az agresszor. Így hát elmondom én is, s mindjárt teszem is hozzá, az ukránok és vezetőik mindent, de mindent elkövettek azért, hogy ez az agresszió bekövetkezzék, s ebben a nyugati, elsősorban pedig az amerikai vezetők voltak a legfőbb támaszaik. S hogy mi minden is történt, mik voltak azok az események, amelyek végül 2022 februárjához vezettek, kiderül abból a dokumentumfilmből, amelyet az Oscar-díjas orosz rendező, a zseniális Nyikita Mihalkov készített.”

Aha. Szerintem a nemes felháborodás még három „mindent” elbírt volna, és nem „kötelező elmondani”, hanem tény, de hagyjuk ezt. Forduljunk inkább a javaslat szerint a derék Oscar díjashoz, hogyan látja ő a dolgokat:

  • Mihalkov: „Járjunk tehát a dolgok végére. Itt szeretnék higgadtan a tényekre hivatkozni, és az események időrendi sorrendjét vizsgálni. 2014 február 18-án erőszakos összecsapásokra és tömeges vérontásra került sor (Kijevben) a polgárok és a biztonsági erők között.”

Ennyi. Egyetlen mondat. A többi tény higgadtan el van hallgatva. Többek között az is, hogy a Janukovics elnökkel szembeni bírálatok az Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal való kötelék nyílt felvállalása kapcsán fogalmazódtak meg, amely kötelék nagyon nem tetszett az ukránoknak. Janukovics nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, ezzel egyértelművé vált, hogy az EU ellenében az oroszokkal kíván szorosabb társulásba kezdeni. Ukrajna lakossága az ország későbbi uniós tagságát látta veszélyben, ezért országszerte tömegtüntetésekbe kezdtek Janukovics lemondását követelve. Az ukránok nagy része igencsak utálta a hipergazdag elnököt, pláne, hogy hatalmának mesterlövészei a tüntetők közül 67 embert agyonlőttek (Vigyázat! Nem a fél szemét lőtték ki egy embernek, hanem 67 halott maradt a téren).

Ahogy a fenti, a Rendező Úr által gondosan kihagyott részből látható, az ukránok nem akarnak orosz gyarmat lenni, mint a beloruszok. Inkább EU tagok szeretnének lenni, mint Magyarország. Hát ki hitte volna?

  • A film folytatódik. Mihalkov hosszasan mutatja be azt a megállapodást, melyet a német, a francia és a lengyel külügyminiszter hozott össze, és sok más mellett arról van benne szó, hogy Janukovics a békés megoldás érdekében a hivatali idejét még kitölti, de aztán sipirc. A megállapodást az ellenzék képviselői és Janukovics is aláírták.

A Rendező Úr szerint a gonosz ukránok „már másnap gyakorlatilag felrúgták” a megállapodást, ezért Janukovicsnak „menekülnie kellett”. Én úgy hallottam, Putyin Ukrajna megtámadásával 5 (öt) darab államközi szerződést és megállapodást rúgott fel, melynek eredményeképpen sokszázezren haltak meg. Civilek is rengetegen. Nyilván nem tudtak hová menekülni.

A Mihalkov által annyira becsben tartott tényekhez tartozik, hogy a megállapodást természetesen nem rúgta fel senki, azt csak a Rendező Úr hazudja, ugyanis Janukovics azt mondta, hálával tartozik Putyinnak, amiért az orosz elnök utasítására az orosz különleges erők 2014. február 23-án kimenekítették Kijevből, és Oroszországba szállították. Állítása szerint ő maga erről az akcióról nem tudott, és ezt nem is kérte Moszkvától. Mint mondta, „biztonsági utasítás” miatt hagyta el Ukrajnát, majd elnézést kért az ukránoktól azért, amiért gyenge volt, és elmenekült. Sajnos a film erről sem szól egy szót sem.

  • Ezután a filmben utcai riportok láthatók 1991-ből, melyben az ukrán emberek elmondják, hogy igen, első a függetlenség, de szerintük jó kapcsolatokat kell fenntartani Oroszországgal, és ez így is lesz. Utána jön Mihalkov bombasztikus tényközlése: az elszakadás után az ukránok behívatták a hivatásos meg a tartalékos katonákat a tisztjeikkel együtt, és aláírattak velük egy kötelezvényt, hogy orosz agresszió esetén harcolni fognak az oroszok ellen. Szörnyű. Nem akarják megadni magukat azonnal. Hát hogy képzelik?
  • Újabb vágás a filmben. Mihalkov: „Hasonlítsuk össze, mit mondtak az egyszerű emberek az ukrán utcákon, és mit mondanak most nyilvánosan a hatalomban levők?” Ezután következik az alábbi szöveg: „Az igazi ukrán Ukrajnáért minden oroszul beszélő értelmiségit és minden Ukrajna-gyűlölőt bíróság és tárgyalás nélkül le kell lőni. Minden Szvoboda párttag összeállíthatja a településén élő Ukrajna gyűlölők listáját. Nem csak az oroszbarát, ukránellenes pártok és szervezetek minden tagját ki kell végezni, hanem a románbarát, magyarbarát és tatárbarát pártokat is. Egy haszontalan, orosz nyelvű biomassza. Így körülbelül 5 – 6 millió embert kell kiirtani.”

Ez tényleg szörnyű… lenne, ha nem derülne ki rögtön, hogy a szöveg a nagyon nacionalista Szvoboda párt valamelyik irománya, mely párt a választásokon 5 % alatt maradt, azaz még csak be sem került az ukrán parlamentbe. Ehhez képest azt mondani róluk, hogy „hatalomban levők”, akkora hazugság, amekkorát a faluvégi kocsma hírhedett potyázójától sem várna az ember, nemhogy egy Oscar díjastól! Megjegyzendő, hogy ha az oroszirtó Szvoboda párt valahogy bekerülne az Európa Parlamentbe, egyértelműen a „Patrióták” formációjánál jelentkezne felvételre. Orbánnál.

  • Mihalkov: „Ugyanakkor a gyerekek, a kisgyerekek befolyásolásával oroszgyűlölő ukránok egész generációját nevelték fel.”

Erre bizonyítékként három jelenetet mutat be. Az egyik egy tanítónéni az orra alá dugott mikrofonnal, azaz nem ad-hoc telefonos, hanem profi, tervezett felvétel, melyen a tanító néni az orosz nevűeket elküldené az oroszokhoz. Kár, hogy minden egyéb adat hiányzik, így aztán nem tudunk meg sokat a jelenségről, központi ukrán előírás-e az iskolákban, vagy egyéni akció, esetleg a mikrofonból következően megrendezett jelenet? Ez csak ott van a filmben, és kész. Lehessen hüledezni szegény oroszoknak.

A másik felvétel, melyen gyermekeket látunk, orosz szempontból a következő szörnyűséget tartalmazza: „A gyerekek és a fiatalok hangosan skandálják: Éljen Ukrajna!” Tényleg? Éltetik a hazájukat? Nahát! (ezt a „vádpontot” nem álltam meg röhögés nélkül).

A harmadik jelenet egészen abszurd, amelyben egy apa arra tanítja négyéves forma lányát, hogy oroszokat mészároljon le. Két dolgot biztosan mondhatok: egyrészt biztosan van ilyen, másrészt biztosan nagyon kevés – bár, minél több ukránt ölnek meg, és minél több lakást bombáznak le az agresszorok, annál többen fogják helyeselni az apa tanítását.

  • Ezután Mihalkov valamilyen konferencián beszél: „Éjjel-nappal befolyásolták a gyermekeiket, és két olyan generációt neveltek fel, akik sohasem lesznek jóban az oroszokkal”.

Ezért támadta meg Putyin Ukrajnát? (már ha egyáltalán igaz az ellenségesre nevelés). Putyin (meg Mihalkov) tényleg azt hiszi, hogy a megtámadással javít a helyzeten?

  • Következő jelenet: kisgyerek orosz zászlót rugdosva megy egy valamilyen transzparenst vivő ukrán felvonulás élén. Nem tudni hol, nem tudni mikor, nem tudni, kik ezek, nem tudni hivatalos felvonulás-e, vagy egyéni akció, nem tudni semmit, azaz csak a szokásos filmes trükk a bombasztikus hatás elérése érdekében. Mihalkov: „El tudná képzelni, hogy Oroszországban bárki – nem hogy egy kisgyerek – lábbal taposson egy ukrán zászlót?”

Hogy én el tudnám-e? De még mennyire! Ukrajna csak lebombáz néhány orosz várost, mint az oroszok az ukrán városokat, és már ott is vagyunk a zászlótaposásnál.

Mihalkov: „Hogyan reagálna rá az ó, annyira toleráns világ, ha ezt tennénk? Nem mi tettünk ilyet. De reagált rá bárki is? Nem, senki”

Sajnálom szegény rendezőt. Fogalma sincs róla, hogy miben különbözik egy, a fél világot megrázó, sok százezer emberéletet (gyerekekét is) követelő, és gazdaságilag is rengeteg kárt okozó háború egy elkeseredett dühből táplálkozó zászlórugdosástól.

Egyébként, itt untam meg. Az 51 perces film 11. percében. Képzelem, a maradék részben még mennyi elhallgatás, meg hülyeséggel kevert hazugság található. Messziről látszik, hogy ez egy Putyin megrendelte, az orosz népnek szóló, csak érzelmekre hatni akaró „alkotás”, amelyhez a derék rendező hozzátette a maga lelkes, túlfűtött patriotizmusát, szentül híve azt, hogy ezzel jót cselekszik. Bizony, bizony, a nemzetállam már csak ilyen. Kényes az őt érő, itt is bemutatott rettenetes sérelmekre, és odavág. Nem érdeklik a következmények, de nem ám!

És hogy Szerző döbbenetes erejű „érveire” is legyen valami reakció:

„Ha Isten hegységeket adott volna Ukrajnának, a Kelet-európai síkvidéknek nevezett roppant terület nem lenne oly igen alkalmas arra, hogy mindig onnan támadják meg Oroszországot. Így azonban Putyinnak nincsen választása: meg kell próbálnia legalább ellenőrzés alatt tartani a nyugat felé húzódó irdatlan lapályt.”

A földrajz órákról hiányzó laikusoknak elárulom, hogy az irdatlan lapály az Uráltól kezdve Oroszországon, Ukrajnán, Lengyelországon, a Germán alföldön és Franciaország keleti partja mentén a Pireneusokig tart. Elég nagy munka lesz mindezt „ellenőrzés alatt tartani”. Pláne, ha előtte el is kell foglalni. Javaslom a toborzás mielőbbi megkezdését.

„Azt gondolhatnánk, hogy Oroszországot senki sem akarja lerohanni, az oroszok azonban másként értékelik a helyzetet, és erre meg is van minden okuk. Az elmúlt ötszáz évben több támadás is érte őket nyugat felől. 1605-ben a lengyelek masíroztak át a Kelet-európai-síkságon, 1708-ban XII. Károly király vezetésével a svédek, 1812-ben Napóleon francia hadai, 1914-ben és 1941-ben pedig, a két világháború idején a németek.”

Aha. Különösen a „megvan minden okuk” tetszett, mert Nyugat felől tényleg bármikor felbukkanhatnak Macron dzsidásai a Rajna vonalában húzódó francia-orosz határon (ha sok a békepárti, a lengyeleknek, németeknek, svédeknek hamar annyi lesz). Szigorúan megelőzésképpen persze nekünk, magyaroknak is minden okunk megvan elfoglalni a német nyelvű területeket, Törökországot a Balkánnal együtt, Romániát, meg Oroszországot, mert ők egyszer már megtámadtak minket, ezért Szerző vaslogikája szerint ezen irányokból újabb támadás várható.

Remélem, Szalay-Bobrovniczky intézkedik!

Kereszt plusz

Falusi Tamas
-
0
Kereszt plusz

„A keresztállítási ünnepség hitvallás, kiállás hitünkért, meggyőződésünkért, minden egyes keresztállítás vagy -felújítás egy-egy igen az életre, tanúságétel Jézus Krisztus, a kereszténység és a kereszténységből kinőtt kultúránk, hagyományaink mellett – mondta a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) parlamenti államtitkára, Latorczai Csaba csütörtökön Salgótarjánban, ahol egy megújított, az út mellett álló keresztet adtak át.”

Az út mellett feltétlenül muszáj keresztnek lenni, még ha nem is volt ott baleset, és nem is halt meg senki, ez jelzi ugyanis az autósoknak, hogy a Jóisten mindig velük van, ami a mai vezetési stílust tekintve alapkövetelmény.

A keresztállítás nyilvánvalóan hitvallása annak, aki a keresztet állítja. Pontosan ugyanúgy, ahogy a vörös csillag volt jelkép hajdanán, kiállás a hitért, a meggyőződésért, minden egyes vörös csillag felszögezése valahová egy-egy igen az életre, tanúságétel Lenin és a marxi, engelsi hagyatékból kinőtt munkáskultúra mellett. Egyben az összes többi kultúra ledegradálása, és/vagy alárendeltségének bemutatása, de erről nem szokott beszélni senki.

Nem is olyan régen még vörös csillag volt kötelező. Jelenleg a keresztet erőltetik (lásd: Gellérthegy).

Mint az egyértelműen belátható, a hit lehet ugyan „meggyőződés”, de csak egyes emberek mondhatják ezt. Például: „A plébános úr azt mondta, van Isten. Engem meggyőzött.” A bizonyíthatatlan dolgok esetében a bizonyítottság, azaz dologról tényként való, tudományos alapú meggyőződés eleve lehetetlen, ebből következően a hit, így a keresztény hit is az egyének személyes ügye, abszolút, minden emberre nézve kötelező érvényt nem tulajdoníthatunk neki. Hivatalos, azaz állami keresztállítás elvileg csak akkor jöhetne szóba, ha az összes állampolgár kivétel nélkül beleegyezik, mert azzal közös, másokat nem zavaró eseménnyé válik.

A keresztény vallás nem általánosan érvényes, bizonyított igazság, mint például a 2 * 2 = 4. A többségi vélemény itt nem számít, mivel ha a többség „úgy dönt”, hogy van Isten, akkor sem biztos, hogy van, azaz egy adott országban az állami hivatalokkal és egyéb erőszakszervezetekkel alátámasztott túlerő alkalmazása a vallástalanokkal vagy egyéb, a kereszténységtől eltérő vallásokkal szemben jogtalan. Na persze, akad ám bőven autokrata, aki rá se ránt, és úgy gondolja, ha a választópolgárok, azaz a démosz a kétharmaddal korlátlan hatalmat adott neki a választásokon (ezért lehet egyáltalán autokrata), akkor a polgárok lelki élete felett is ő diszponál. Hogy a szexuális életük felett is, az meg már csak természetes, hiszen a Biblia nagyrészt erről szól. Az, hogy ő vallásos vagy vallástalan, tökmindegy, annak kell mutatkoznia, annyi elég is. A gyakorlatot illetően főleg a donáció fontos, akkor ugyanis a klérus is az övé lesz, és pont arra fogja bíztatni a híveket, amit ő szeretne. Egy ilyen ország tanulmányozásához a magyaroknak nem kell nagyon messze menniük.

Az antiszekularizáció (azaz a vallás ismételt pozícióba helyezése) a regnálók érdekeit tekintve sok előnnyel jár:

  • Először is a választásokon minden vallásos választópolgár halálbiztosan a keresztény vallást előnyben részesítő pártra szavaz. Esetünkben a FIDESZ-re. Akárki álljon vele szemben, akkor is (egyedül a Jóisten kivétel, mert ha ő lenne Orbán választási ellenfele… habár… ).
  • A vallásos állampolgárok tömege nem egy izgága, fölháborodós népség, jól tudják, hogy „fölfelé mindig hálásnak kell lenni”, még a csapásokért is, amelyek a regnálók jóvoltából (mostanában egyre többször) sújtják az embert.
  • A vallásos állampolgárok az ora et labora hívei, azaz hasznos tagjai a közösségnek, és nem az egyéni örömöket hajszolják, mert tudják, hogy az állandó boldogság majd később jön, a halál után. Ha itt lent jól viselkedtek. Ezért viselkednek jól.
  • A vallásos állampolgárok nem vesznek részt tüntetéseken, sztrájkokban, legfeljebb körmeneten meg misén, amelyek mind békés megmozdulások, így aztán sok gond nincs velük.
  • A vallásos állampolgárok nem a szerzés megszállottjai, a pénz meg a vele járó világi hívságok nem vonzzák őket. Azokat minden ellenkezés, pláne ellenállás nélkül átengedik másnak, például a NER kedvezményezetteknek.
  • A vallásos állampolgárok beletörődők. „Legyen meg a Te akaratod”, mondják, hiszen úgysem történhet semmi Isten akarata nélkül. Nem is próbálnak változtatni a dolgokon, mert az szembe menne az Ő akaratával. A dolgok nyilván azért vannak így, ahogy vannak, mert Ő akarta ezt.

A dolog érdekessége, hogy a magyarországi rendszer urai egyszerre viszik a kipcsák Koppány és a keresztény István vonalat, ami jelzi, hogy gyakorlatilag sehol sem vagyunk, se itt, se ott. Ez ám a szuverénség, nemde? Egyébként a regnálóink azért utálják az általuk állandóan Brüsszelnek hívott Nyugatot, mert a migránsok beengedésével felhígítja a kereszténységet, és azért szeretik Keletet, mert az nem hígítja fel. Ott ugyanis mindenki már eleve migráns.

A vallásosak sajnos ma már nem egy stabil csoport (bár nagyon sokat számít, hogy ki milyen családból jön), ezért feltétlenül ki kell építeni az utánpótlás vonalat. Ez az egyházi iskolák révén valósítható meg. Mint az újság írja:

  • Egyre több gyerek jár Magyarországon egyházi iskolába.
  • Oktatási szakértők szerint ebben nagy szerepe van annak, hogy a kormány közel négyszer több támogatást ad az egyházi iskolában tanuló diákok után, mint az állami iskolások után.
  • Ráadásul a rugalmasabb szabályozási környezet miatt nagyobb szabadságot kapnak az egyházi intézményekben tanító pedagógusok, nincsenek kötelező állami tankönyvek.

Ezzel a módszerrel lehet azt a következő vallásos nemzedéket kinevelni, amely szavazataival biztosíthatja a regnálók további uralmát, egyben azt az állami alkalmazott hivatalnokréteget, amely az állam mostani, deszekularizált alapon való működtetését folytatni tudja. Az alapfokú és középfokú oktatást biztosító intézményeken túlmenően az egyház által működtetett egyetemek biztosítják a felsőfokú képzést. Ezek egyike a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, melynek szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a nagy reményekkel indult piliscsabai Campus elhalálozott. Nem azért, mert az ott tanító Lackfi János író „Makovecz-féle hungaro-Disneyland”-nak nevezte, hanem mert nem a fővárosban volt. Nem is jelentkezett oda senki, jelenleg már csak az enyészet lakik benne.

Ezért most rászorultsági alapon, otthagyva a bukott helyszínt, új Campust építenek. Nem ők, hanem nekik. A Nemzeti Múzeumhoz közel, a Palotanegyedben lesz, végre az intézményhez illő színvonalú városi környezetben, ahová a hallgatók immár elégedetten járhatnak be olcsó belvárosi albérleteikből.

A projekt állítólag 200 – 250 milliárdba kerül. Nyilván a hívek dobták össze. Gondolom.

Minimálbér

Falusi Tamas
-
0
Minimálbér

„A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2024 első negyedévében újraindult a gazdaság, a GDP éves alapon 1,7 százalékkal, míg az előző negyedévhez képest 0,8 százalékkal növekedett. Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vezető közgazdásza a rendelkezésre álló nemzetközi adatok alapján megállapította, hogy a magyar növekedés nemzetközi összevetésben kiemelkedőnek számít, és egyértelműen az élmezőnybe tartozik – közölte az NGM 2024. április 30-án. A kormány célja, hogy idén 2,5 százalékos növekedést elérve újrainduljon, jövőre pedig 4,1 százalékos bővülést elérve magasabb fokozatba kapcsoljon. Ehhez a kedden napvilágot látott gazdasági eredmények megfelelő alapot biztosítanak.”

A szöveg tavasszal egészen jól hangzott, ám az a nyomorult GDP megint csak kibarmolt Suppanékkal, ugyanis a második negyedévben 0,2 százalékot esett, így aztán még az idénre várt, igencsak szerény 2,5 %-os növekedési célt is erősen megkérdőjelezte. Na, nertársak, most mi legyen? – hangzott el a kérdés, és Nagy Márton miniszter úr meg is próbált válaszolni rá:

„A növekedés mértékét illetően meghatározó lesz a külső kereslet alakulása, valamint hogy mennyire tud bővülni a fogyasztás. A kormány szerint az átlagbérek 50 százalékára lenne fontos felemelni a minimálbért, több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig.”

Jó ötlet, mi? Felemelni a minimálbért. És most magamtól idézek:

„Aztán jött a Tocsik ügy, és a nagyon utált Bokros érával súlyosbítva ezt már Horn se bírta politikailag. Így aztán megbukott, Orbánék meg beleültek a készbe. Két évig nem csináltak semmit, csak vitették magukat a langy bokrosi hullámokkal (ipari fejlődés 1999 – 2000 között: 10,5 % – 18 %), és élvezték a Bokrostól örökölt éltanulóságot, de aztán valaki (Matolcsy?) a homlokára csapott, hogy ebből így nem lesz világraszóló siker, amelyet azért minden kormányzat szomjúhozik, mert a 4 – 5 % körüli éves GDP növekedéssel nem érjük be belátható időn belül Ausztriát. Ahhoz 7 – 8 % kellene. Évente. Kézenfekvő volt a módszer: pénzt kell önteni a nép közé, azzal meglódul a kereslet, a pékek tíz zsemle helyett tizenkettőt fognak sütni, sít, sít, heuréka. Igen ám, de önteni való pénz nem volt (az igazából soha sincs), fenti okból kitalálták, hogy majd jól megemelik a minimálbért, azt ugyanis nem az államnak kell fizetni, hanem a cégeknek. Örült az állam (több adóbevétel, több fogyasztás, nagyobb GDP, és mivel a GDP arányos államadósság egy hányados, még az adósság is csökkent kisujjmozdítás nélkül), és örültek a munkavállalók is, mert több pénz állt a házhoz. Egy darabig. Aztán a kis könnyűipari cégek a megnőtt munkaerő költség miatt úgy elmentek innen, mint a sicc. Ez az elmenés nagyrészt már Medgyessy regnálása alatt történt, mert a gépleszerelés, végkifizetések, adminisztráció nem megy egyik napról a másikra, kapott is a kormány a Parlamentben a FIDESZ-től, hogy Medgyessyék(?) elüldözik innen a cégeket, de hát hazudtak Orbánék már máskor is, nem volt gond nekik. A teljesen eszetlen módon megduplázott(!) minimálbér hatására az ipari fejlődés az Orbán kormány utolsó két évében drasztikusan visszaesett (2001.: 4 %, 2002.: 2,5 %), az ország munkaerő olcsóságból következő versenyképessége pedig zuhant.

Amit Medgyessy még Orbánéktól örökölt, az néhány szakma kiürülése, mégpedig a közszolgálatban. A teljesen ostoba módon duplájára emelt minimálbér a többi piaci bért is megnyomta (az állami szektort persze nem), és a tanítók, tanárok, nővérek tömegesen hagyták ott az iskolákat meg a kórházakat a több pénzért. Medgyessy úgy gondolta, a közszolgálati béreket felemeli, és ad 13. havi nyugdíjat, meg 13. havi fizetést, ezzel az egyensúly a reálszféra, a közszolgálati szféra és a nyugdíjszféra között helyreáll, aztán bokrosi mintára megint elinflálja a forintot, és Orbánék közgazdasági ámokfutása az olcsóságunk miatti újabb gazdasági ugrással máris korrigálva van (akkoriban még nem lett volna probléma elinflálni a forintot, lévén devizahitelesből elég kevés).

A terv lángelmés volt, csak az időzített bombával nem számolt. Az időzített bombát Járainak hívták, és Orbán örökségeként ült az MNB elnöki székében. Hát ő aztán „küzdött az infláció ellen” (meg is kapta a jutalmát érte már előre az első Orbán kormány által megszavazott horribilis fizetéssel, utána meg a Lex Járai formájában). Járai nem úgy „küzdött”, mint Surányi, aki hagyta Bokrost inflálni, hanem ellenkezőleg, Elképesztő, 12 %-os kamat, bivalyerős forint (230 forintos euró), Járai győzött, László Csabáék vesztettek, pluszként az ország is, mert akkora kár érte, mint ilyen rövid idő alatt még soha. A könnyűipari cégek naná, hogy nem jöttek vissza, az import olcsó lett, a pénz ment ki az országból, a nem minimálbéres multijaink exportbevétele pedig az erős forint miatt csökkent, így GDP növekedéssel nem tudtuk kinőni azt a közszolgálati béremelést és 13. havi nyugdíjat, amit Medgyessy vezetett be. Fentiek miatt szidják ma a közgazdászok szegény Medgyessyt, pedig legelsősorban Járai volt az, aki az akkor Magyarországot sújtó, nem kicsi gazdasági kárért felelős. Hogy kinek a bíztatására, az ismert, hogy tudatosan-e, az némileg bizonytalan (mivel Járai feltehetően nem ostoba, a helyzet még szomorúbbnak látszik).

Orbánék áldásos tevékenységének fő eredménye: Magyarország a ráoktrojált bérnövekedéssel túlfogyasztóvá vált (a termeléshez képest a jövedelmek előreszaladtak), és ezt valakinek helyre kellett állítani, mert a hitelfelvétel nem folytatódhatott a végtelenségig. Az Orbán-féle gazdasági saller hatásain Medgyessy csak rontott, helyrehozni Járai miatt nem tudta, maradt Gyurcsány. Megjegyzendő, hogy a túlfogyasztás visszafogása igenigen kellemetlen feladat (megszorítások, addig ingyenes szolgáltatások részbeni fizetőssé tétele, stb.), pláne, ha a nép nem tudja, hogy a helyrehozó nem azonos az elkövetővel. Mert nem tudja ám!”

Közbevetett kérdés: a fentiek ismeretében biztosan jó ötlet felemelni a minimálbért, tisztelt Nagy és Suppan urak?

Így aztán a 2006-ban győztes Gyurcsány lett az, akinek valahogy egyenesbe kellett hozni a gazdaságot (Orbánnak hatalmas mázlija volt, hogy 2006-ban vesztett), noha semmi köze nem volt az elrontáshoz, ráadásul neki és az MSZP-nek 2006-tól nem adatott meg a négyéves zavartalan kormányzás, de még egy féléves zavartalan kormányzás sem (lásd: őszödi beszéd kicsempészése).

Lássuk, mire jutottak Gyurcsányék a vérzivataros időkben a világválság kitöréséig. A GDP növekedése 2002. áprilisa és 2008. augusztusa között kb. 20 % (Orbán 14 éve alatt 38 %). A bruttó(!) GDP arányos adósság növekedése 55 %-ról 66 %-ra (jelenleg 74 %). Volt 13. havi fizetés, 13. havi nyugdíj, a várható éves hiány 2008. augusztusában 3 % (jelenleg 4,5 %), a CHF 168 forintot ért (jelenleg 419-et), az oktatásra és az egészségügyre többet költöttek GDP arányosan, mint ma, a MANYUP-ot nemhogy nem nyúlták le, de még évente növekedett is (a nyugdíjtőke kb. 90 %-át a Gyurcsány kormányok gyűjtötték össze, és 100 %-ban az Orbán kormányok költötték el), és persze nem voltunk bóvli kategóriában. Sőt, jobbak voltunk, mint ma (az adósbesorolásunk a S&P-nál 2010-ben  BBB plusz, ma BBB mínusz). Mindezt komoly támogatás nélkül, mert az EU-s pénzeket ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a pénz jó része már 2010. után, azaz Orbánékhoz érkezett.

Na, az „elmúltnyolcévesek” ennyire „szúrták el”. Azaz semennyire.

Bezzeg Orbán! Igaz, neki 14 év állt rendelkezésére, azaz volt ideje bőven elszúrni. Úgy is nézünk ki.

Vastagbetűs megjegyzés: a „Gyurcsány a hibás” alapelv a fentiektől teljesen függetlenül továbbra is folyamatosan alkalmazandó, ugyanúgy, mint eddig. Erre az alapelvre az itt leírtaknak semmiféle befolyása nincs.

Infrastruktúra

Falusi Tamas
-
0
Infrastruktúra

„Ha Magyarországra nem szállítanak több olajat Oroszországból, akkor egyszerűen nem fogjuk túlélni, nem fogjuk tudni ellátni az országot. Hogy miért? Mert nincs megfelelő alternatív infrastruktúránk. Van egy másik vezeték, amely Horvátországból, az Adria partjáról fut Magyarországra, de annak a kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy ne csak Magyarországot lássa el. Figyelembe kell venni Szlovákiát is, amely Magyarországról kapja az olajat, és egyszerűen nincs más választása. És részben Csehországnak sincs – fogalmazott a külgazdasági és külügyminiszter az orosz RBK TV csatornának adott interjújában.”

Hát ez az! – mondta Dadus kissé ingerülten, letette a kötést, és elővett egy Vörösmarty kötetet. „Most tél van és csend és hó és halál.” – Szegény Magyarország!

Mikor egy államnak külügyminisztert választ a kormányfő, általában azt tartja szem előtt, hogy a delikvens ismerje a világot, az országával szövetséges, semleges, valamint ellenséges országokat (mert ma már ilyen is van nekünk. Bizony! Csak sikerült elintézni!), és aránylag pontosan tudja, hogy a világban nagy valószínűséggel mi fog történni. Erről informálja a kormányt, amely majd megfelelően intézkedik. Ha nem csak a külügy, hanem egyben a külgazdaság is az ő feladata lesz, még szélesebb látókörrel kell bírnia.

Hazánk esetében a helyzet szerencsés, hiszen egy ifjú futsal hérosz intézi az ügyeket, a fürkészek és portyázók nagyrabecsült főnöke, aki már a COVID járvány során is hatalmasat alkotott. Az embert próbáló küzdelem emlékét a különböző raktárakban tárolt lélegeztetőgépek hada őrzi, mintegy 300 milliárdos értékben. Ami nem semmi. Sőt.

Az avatatlan szemlélőnek persze úgy tűnik, hogy ezzel az ügylettel nem csak az ország, hanem minden lakója is rosszul járt, de a rutinos polgár azért utána olvas:

Válasz online; 2021.06.02.

„A NER központi járványcégeként azonosított Fourcardinal Kft. 2020-ban 49,5 milliárd forintos Covid-árbevétel mellett közel 16 milliárdos profitot ért el, és ezt az összeget szinte hiánytalanul ki is vették a tulajdonosok a vállalkozásból osztalék formájában…  Az Orbán Viktor nemzetközi főtanácsadójához és Szijjártó Péter volt helyetteséhez közel álló lélegeztetőgép-kereskedő tehát nem járt rosszul… (hiszen) a 2020-ban mindössze hét alkalmazottal zakatoló cég 32 százalékos profitrátával dolgozott, amely az egészségiparban példa nélküli.

Volt hát, aki nem járt rosszul. 16 milliárdos nyereség. Az már igen! Hét alkalmazott esetén nem kell sokfelé osztani, hacsak… illetve nem szóltam semmit.

Ha arra gondol az ember, hogy Kiss László, harmadik kerületi polgármestert „korrupció gyanúval” zárták börtönbe, mégpedig mostantól tetszőleges akármeddig, nehogy befolyásolja a szegény, gyönge idegzetű tanúkat (akik úgy mellékesen dörzsölt bűnözők, épp vádalkut kötnek Kiss bőrére), és ez komoly (az), akkor rögtön Polt csodálatos szelektív képessége jut eszébe. Ha ugyanis valaki nem komcsi politikus, hanem lélegeztetőgép ügyben tenne korrupció gyanú miatt feljelentést, azon a főügyész úr úgy röhögne, hogy csorognának a könnyei. – Titkár úr! Kísérje ki! – mondaná kissé szaggatottan a telefonba, mikor már sikerült lehiggadnia. Nem is javaslom a próbálkozást senkinek.

Jelen témánkra térve. Mint azt az európai kőolajvezetékek infrastruktúrájáról tudjuk, a Barátság kőolajvezeték még Ukrajnában elágazik kétfelé, Szlovákia és Magyarország irányába, azaz ezt a vezetéket tekintve egyik ország sincs kiszolgáltatva a másiknak, és a szállítási kapacitás  is mindig elegendő mindkét ország számára, sőt Csehország számára is.

Magyarországnak és Szlovákiának van még egy csővezetékes olajellátó rendszere, mégpedig az Adria kőolaj vezeték, melyet eredetileg azért építettek, hogy az orosz olaj tengeri szállítással is eladható legyen. A vezeték persze fordított irányban is működhet, és a horvát omišalj-i olajterminálból küldhető olaj Százhalombattára, ahonnan egy külön vezeték indul a pozsonyi olajfinomítóhoz. A vezeték szállítási kapacitása 10 millió tonna/év, a Szlovákiába menő ág kapacitása pedig csak 3,8 millió tonna/év, Megjegyzendő, hogy az Adria vezeték kapacitása csak Magyarországnak elegendő lenne, de akkor észak felé alig menne tovább valami.

A Barátság normálisan működött. Egészen a háború kitöréséig. Ahogy naponta látjuk, Putyin mindent és mindenkit tönkrevágott könnyed kis kalandjával, nem kímélve a saját országát és annak lakosságát sem, így aztán ez sem lett kivétel. 2022-ben jöttek az EU szankciók. Ezt még megúsztuk valahogy, pláne hogy a MOL behazudta, hogy nem csak az Adria vezeték és a szlovákiak vezeték szűk kapacitása a baj (13 millió tonna/év és 5,5 millió tonna/év kapacitás kellene), hanem a százhalombattai és a pozsonyi finomítókban az orosz olajról a más típusú olajra való átállás iszonyatos pénzbe (500 millió EUR, azaz 200 milliárd HUF) és hosszú időbe (4 év) kerül, így nem lett embargós az orosz olaj, ám a helyzet folyamatosan romlik.

A Barátság vezeték egyelőre még nem állt le, azután sem, hogy Ukrajna embargó alá helyezte a Lukoil céget, mert azt az olajat, amely nem a Lukoil tulajdona, ma is továbbítják. A magyar vezetés azért megtalálta Brüsszelt:

„A békepárti álláspont miatt zsarolnak. Egyre erősebb a gyanú, hogy elsősorban az Egyesült Államok és a háborúpárti Brüsszel utasítására, vagy legalábbis engedélyével történik mindez. Nem véletlen az sem, hogy azután merült fel a vezeték korlátozása, miután Orbán Viktor nekilátott a nagyszabású békemissziójának a tűzszünet és a béke előmozdítása érdekében.”

A legutolsó fejlemény, hogy Mihajlo Podoljak, Zelenszkij elnök tanácsadója azt mondta egy interjúban augusztus 30-án, hogy 2025. január elsejétől leáll a Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát orosz kőolajjal ellátó Barátság kőolajvezeték működése, de hamar kiderült, hogy mégsem. A tanácsadó valószínűleg összekeverte az olajat a gázzal, ugyanis a földgázt illetően valóban van egy jövő év január elsejei határidő, de a kőolaj szerződés  az EU-val nem 2025-ig, hanem 2029-ig szól. Megjegyzendő, hogy Szijjártó és Hernádi is cáfolták a dolgot, mert hivatalos értesítés a leállításról egyik sem kapott.

A fenti kellemetlen helyzet összefoglalásaként a következők állapíthatók meg:

  • Ukrajna saját kijelentése szerint teljesíti az olajszállítási szerződést, amely elvileg 2029-ig szól. Ugyanakkor tény, hogy Ukrajna háborúban áll, ami (bármit mond is az ukrán vezetés) minden szempontból rendkívül bizonytalanná teszi a helyzetét, így az olajszállítás szempontjából is. Egyértelmű, hogy az esély a vezeték ukránok általi leállítására vagy akár a háborús akciók miatti komolyabb sérülésére egyáltalán nem nulla, sőt lényegesen fölötte van, bármi áll is a szerződésben.
  • Magyarország az ukrán-orosz viszonyt tekintve jóval inkább oroszpárti lépéseivel és az azonnali békét, azaz Ukrajna azonnali megadását szorgalmazó politikájával elintézte, hogy az Ukrajnával való viszony meglehetősen jegeces legyen.
  • A horvátokkal sem vagyunk jóban.
  • A három tengerpart nélküli visegrádi országnak elegendő olajszállító kapacitás a Barátság vezetéken kívül jelenleg nem áll rendelkezésre, mert az Adria vezeték ehhez kicsi.
  • A Barátság vezeték leállása az árak jelentős megugrását és a gazdaság komoly visszaesését okozná.

A pontokból következően az ilyen helyzetbe került ország kormányának egyrészt mindent meg kell tenni, hogy jóban legyen a jelenlegi olajvezeték vonalán fekvő összes országgal (esetünkben Ukrajnával), hogy hajlandóságukat a vezeték üzemben tartásához addig biztosítsa, ameddig csak lehet, másrészt feltétlenül intézkednie kell, hogy a tartalék vezeték (esetünkben az Adria) kapacitását a szükséges mértékben bővítse (összefogva az ezt szintén igénylő államokkal (esetünkben Szlovákiával és Csehországgal), és ugyancsak a legjobb viszonyra kell törekedni a tartalék vezeték vonalán fekvő államokkal is (esetünkben Horvátországgal), pláne, ha a vezeték bővítése a szükséges kapacitás eléréséhez ott is szükséges.

A magyar kormány szükséges tevékenységek közül – noha a háború már idestova két és fél éve folyik, azaz volt idő bőven felkészülni, sőt összefogva a csehekkel és a szlovákokkal elkezdeni a bővítést, esetleg be is fejezni – semmit sem teljesített.  Egyetlen ténykedése a riadt kiáltozás, ha gond van a Barátság vezetékkel, valamint a bűnbakkeresés, a mások szidása, és az azonnali segítség követelése.

A lehetséges okok közül kizárnám, hogy a kormány nem tudta, hogy háború van, vagy nem tudta, hogy Magyarországnak folyamatosan olaj kell, így aztán csak arra gondolhatunk, hogy nem állt össze a kép a kormánytagokban. Ez egy igen kellemetlen megállapítás, mert akkor tehetségtelennek kell minősítenünk a kormányfőt, mivel pedig autokráciában mindig a kormányfő a legokosabb (úgy választják ki a többit), inkább befejezem, minthogy tovább ragozzam a kérdést. Csinálja, akinek kedve van. Nekem nincs.

Már nagyon unom a sorozatos elbarmolásokat.

Oktatás

Falusi Tamas
-
0
Oktatás

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

„Miután Vitályos Eszter felsorolta, mit tett a kormány a családokért – az ingyenes tankönyvektől és az EU-s pénzből kiosztott laptopoktól a családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszerig és a határon túli magyar diákok támogatásáig – szót ejtett a mobiltelefonok iskolai elvételéről is. Elmondása szerint az intézkedés célja, hogy nagyobb figyelem jusson a tanulásra, és a szünetekben a gyerekek ne „kütyüzzenek”, hanem beszélgessenek egymással. Úgy fogalmazott: az ingyenes laptopok kiosztása jelzi, hogy amennyiben a tanulást segíti a digitális eszköz, akkor nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is lesz a használata.”

Mint az közismert, az oktatást érintő problémák közül a nép lelkét a legérzékenyebb ponton megérintő téma a mobiltelefon betiltás, ezért arról nincs értelme írni, mert annyian ágálnak a az összes elképzelhető placcon pro meg kontra, hogy az írás a nagy zajban úgysem jutna el a tudatig. Meg aztán nincs is határozott véleményem róla, de ezt ne árulják el senkinek.

Az egyéb intézkedéseket tekintve:

  • Ingyenes tankönyv: a kormány ezzel ismét bizonyította, hogy a „Liberté, Égalité, Fraternité” hármasból neki a középső a kedvence (a másik kettő nem fontos annyira), így aztán a Tiborcz Alíz nevű ifjú hölgy, pont úgy ingyen jut hozzá a tankönyvekhez, mint Kolompár Rómeó, akik közül az utóbbi szülei nagyon hálásak a Miniszterelnök Úrnak, hogy ezt a nagy jótéteményt adta nekik az iskolakezdéshez. Előbbi szülei szerint ez természetes.

Érdekes lenne, ha az állam nem a tankönyv-vásárlást támogatná, hanem a szegényeket, akkor több jutna nekik ugyanannyi pénzből, és kevesebb a százmilliárdos vagyonnal bíró családoknak, viszont ez lehetetlen, hiszen akkor sérülne az Égalité szent előírása, és így a szegények jogtalan előnyhöz jutnának a gazdagokkal szemben (pfúj!).

Ez a sportban is így van, például a Real Madrid – Pillangó utcai óvoda focimeccsen pont ugyanannyit cserélhet az óvoda is, mint a Real, egy fél játékossal se többet! Punktum! Hogy miért sorsolták őket egy csoportba? Mert Alizt és Rómeót is összesorsolták ugyanabba az országba, oszt annyi! Remélem, érthető! „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, mondotta hajdan Sándor György. „Én biciklivel megyek”, tette hozzá. C’est la vie.

  • Kiosztott laptopok: mint tudjuk a laptopok sokmilliárdos árát a háborúpárti Nyugat adófizetői dobták össze. Az mindig veszélyes, ugyanis a migránssimogató genderisták finnyázós egy népség, és nagyon érdekli őket, hogyan költjük el a pénzüket. Emlékezhetünk: a múltkor is a magyar adófizetőkenek kellett a 13 milliárdos EU támogatást visszafizetni, nehogy vizsgálat legyen, mert Tiborcz csak így sétálhatott ki a projektből egyrészt a pénzzel, másrészt büntetlenül.
  • A fentiek miatt kíváncsiságból utána is olvastam.

2022. március 21.

„Nem verték nagydobra, hogy mely cégekkel kötöttek szerződést a tanulói és tanári laptopok leszállítására, amelyeket az Európai Unió újjáépítési alapjából akar majd finanszíroztatni az állam. Ezért több helyre is közadatigénylést adtunk be, hogy megtudjuk a részleteket – végül a Klebelsberg Központ válaszolt. A szerződésekben szereplő műszaki leírások alapján a notebookok egérrel, táskával, operációs rendszerrel és jótállással együtt kerültek darabonként átlagosan bruttó 300 ezer forintba. A nyertes cégek között – amelyek összesen 27 milliárd forinton osztoznak – megtalálható egy olyan vállalkozás is, amelyeket korábban az Orbán-kormánnyal hoztak összefüggésbe.”

2024.01. 11.

„Ezekben a hetekben, hónapokban osztották, osztják ki az általános iskolákban és a középiskolákban az ötödik, hatodik és kilencedik osztályosoknak azokat a laptopokat, amelyeket uniós pénzből szerzett be a Klebelsberg Központ a „digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű projekt keretében. Ebben a tanévben összesen 140 ezer laptopot vásárolt a Klebelsberg Központ bruttó 33 milliárd forint értékben a beszállítóktól.

A laptopok átlagos bruttó ára tehát 236 ezer forint.”

Mivel érdekelt, hogyan lett a laptopok ára két év alatt ennyivel olcsóbb (300e >> 236e), kerestem egy közbenső, 2023-as adatot. És találtam is.

Érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Ha pedig ehhez hozzáveszem, hogy Kiss László III. kerületi polgármestert egy, a várható büntetéstől kétségbeesetten menekülő, más(!) ügyben nyakig sáros „vállalkozó” vádalku (4 év börtön helyett egy év két hónap fogház) keretében tett vallomása alapján letartóztatták, és börtönben őrzik mostantól akármeddig, már ott is vagyunk. „Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”, kérdezi Bicska Maxi a közönséget. „Mit számít egy pár milliós szórólap beszerzés egy sok-sok milliárdos laptop beszerzéshez képest?”, kérdem én. És nincs reakció. Hallgat a mély.

  • A családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszer: remélem, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy ez megint csak a gazdag családoknak kedvező húzás, sőt ez még ez Égalité előírásait sem tartja be, hiszen sokan vannak, akik megfelelő jövedelem híján a kedvezményt nem, vagy csak részben tudják igénybe venni, míg a nagy jövedelmű családok egyrészt mind egy szálig, másrészt az utolsó fillérig is. Ha ehhez hozzáveszem Iványiék meghurcoltatását, a nem fizetős egészségügy lerohasztását, és a hajléktalanság kriminalizálását, akkor nyugodt lélekkel mondható, hogy a kormány jóvoltából itt csak a tehetőseknek terem babér. A többiek meg vegetálhatnak. Ha tudnak. Akár egy életen át. A pszichopatának fogalma sincs, mi az az empátia. Ezt Lázár János úgy fogalmazta meg, hogy „Akinek nincs semmije, az annyit is ér!”
  • A határon túli magyar diákok támogatása: az erdélyi, horvátországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és muravidéki magyar nyelvű oktatásban részt vevő diákoknak járó „Szülőföldön magyarul” támogatás 100 ezer forint.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal magyarázta, miért nem terjesztik ki Magyarországra is a pénzügyi segítséget, hogy akik Magyarországon gyermeket vállalnak, „számtalan támogatásban, adókedvezményben részesülnek, míg a határon túliak semmilyenben”. Hát, kérem szépen, egyrészt itt fentebb láthattuk a „számtalan támogatást” (akinek sírva röhögni van kedve, pluszként hozzá veheti még, hogy Magyarországon a családi pótlék 2008 óta változatlanul havonta 12 200 forint), másrészt amit Gulyás mond, az nem igaz.

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 %  2022: 5,1 %.

14 év. Annyi alatt sikerült mindezt elérni.

Ha én a kormány lennék, ennyi „eredmény” láttán elbujdosnék szégyenemben, de ők nem, sőt kiállnak a placcra, és dicsekednek vele.

Na, ja. Munkaalapú társadalmakban így szokás. Az oktatás egy huszadrendű valami.

U.i.: még az is lehet, hogy az okostelefonok azért lettek betiltva, nehogy kiderüljön, teljesítményben jobbak az állam által biztosított laptopoknál

Direkt beszéd

Falusi Tamas
-
0
Direkt beszéd

Olvasom a Mandineren a derék Varga Miklós nyilatkozatát, aki nem kertel, hanem keményen odavág. Hogyaszongya:

„Koncz Zsuzsa egy ünnepelt előadó volt, ma is az. Furcsa dolog azt olvasni, hogy ők (Bródy és Koncz) küzdöttek. Lehet, hogy küzdöttek a maguk módján, de hát ennek ellenére elég jól éltek. Ők akkor komoly sztárok voltak, nem voltak eltiltva, nem voltak letiltva. Az, hogy ők üldözve lettek volna, ez azért megmosolyogtató. A tényekkel nehéz vitázni, a tényeket nem lehet letagadni. Ha valaki megnézi azokat az éveket, hogy hány lemezük jelent meg, és sikeres lemezek, akkor egy üldözött zenésznek nem jelenhettek meg lemezei. A P. Mobilnak nem jelenhetett meg lemeze, a Beatricének nem jelenhetett meg lemeze abban az időben. Ez ilyen egyszerű, feketén-fehéren.”

Szegény Mikiről nekem mindig a Voga-Turnovszky duó szövege jut eszembe, miszerint:

„Királyok magyar hangja én vagyok.
A Pajtás újság borítóján mosolygok.
Előre! Köszön minden úttörő,
Én vagyok Miki, a faltörő.”

Szóval nyilatkozott. Konczról és Bródyról. Haj de nagyon megörült ennek a „Felhévizy Félix” aláírású akárki (M.N.):

„Miki megint jól kiosztotta Koncz Zsuzsát és a Bródyt. Voltak jó számaik, de azt felháborítónak tartom, hogy úgy állítja be magát ő is és a Bródy is, mintha nagy ellenzékiek lettek volna annak idején, és közben tejben-vajban fürdette őket az állampárt.”

Félixről sajnos nem jut eszembe semmi, még egy Hofi poén sem (illetve igen, de hagyjuk), térjünk át inkább az üldöztetésekre, melyek Mikit mosolygásra késztették.

1973. Jelbeszéd-ügy.

„Koncz Zsuzsa szólólemezét, rajta a címadó Jelbeszéd című Bródy János-szerzeménnyel, az MHV kiadta, ám a rádiónál skrupulusok fogalmazódtak meg a szám ideológiájával szemben. Mivel a rádiót jóval többen hallgatták, mint ahányan lemezeket hallgattak abban az időben, ezért érthető módon a rádió jóval szigorúbb műsorpolitikát folytatott, így ezt a számot sem tűzték műsorra. Az MSZMP TKKO egyik alkalmazottját, Kőháti Zsoltot keresték meg ez ügyben, aki végül intézkedett, melynek következtében a már üzletekbe szállított lemezeket eladhatták ugyan, de a raktáron lévő készletet megsemmisítették. Bors Jenő túlzott liberalizmusa miatt abban az évben a szokásostól eltérően csak prémiumának felét kaphatta meg.”

„1973. Miskolci popfesztivál (a magyar Woodstock)

A miskolci rendőrök aztán vádindítványt nyújtottak be Bródy ellen, mert szerintük több tízezer ember előtt közröhej tárgyává tette őket. Egy hónappal később – még tanúként – behívatták a rendőrségre, ahol viszont azt közölték vele, hogy államellenes izgatás gyanúsítottja, és ezért házkutatást tartanak nála. A vádat később mérsékelték, de Bródy Budapestet nem hagyhatta el. Bródy ügye kirakatpernek indult. A miskolci tárgyaláson – 1973. október 15-én és 19-én – az ügyész, általános megdöbbenést keltve, többévi börtönbüntetés kiszabását kérte. A háttérben ezért komoly értelmiségi erők mozdultak meg. A tárgyalás során az államellenes izgatás vádja már nem került szóba, a vádlottat végül felmentették.”

Tényleg vidám jelenetek, nem? Lehet mosolyogni tisztelt Varga úr, sőt akár somolyogni is, hiszen az ön lemezeit nem semmisítették meg, de még csak perbe sem fogták, azaz sokkal nagyobb szekértolója volt a Kádár féle szocialista Magyarországnak, mint Bródy meg Koncz. Javasolható viszont, hogy ha másokat bírál, akkor bizonyítékként ne öntől távol álló zenekarokra mutogasson, hogy azok lemezét nem adták ki, hanem kezdje a saját lemezein az összehasonlítást. Úriemberek közt az a minimum.

Az „állampárti tejben-vajban fürösztés”: ez azt jelentette Mikiék szerint, hogy kiadták a fürösztöttek lemezeit. Persze Varga lemezeit is kiadták (fürösztés dettó), például az István a király  rockoperát, melyen Varga nagy átéléssel énekelte a Bródy által írt szöveget, és miután ezáltal lett országosan ismert, mondható, hogy köszönhet ezt-azt Szörényinek meg Bródynak. Érdekes módon csak Bródyval van baja, azzal, hogy így egyben Szörényi lemezeit is kiadták, nincs (na ja, a hajdani Illés frontembere nem libsibolsi, mint a szóban forgók. De nem ám!).

Az hogy Felhévizy lemezeit miért nem adták ki, rejtély.

A lemezkiadással kapcsolatban feltétlenül megjegyzendő, hogy a kiadó már akkor sem volt hülye (meglepő, mi?). Ha a szóban forgó fürösztöttek nem lennének igencsak jók a szakmájukban, és a nép nem venné a lemezeiket, mint a cukrot, akkor a legvadabb szocializmustámogató szöveggel sem adták volna ki egyiket sem, ám mivel Koncz meg Bródy esetében pont ellenkező volt a helyzet, lett kiadás, lett hatalmas bevétel, amelyből nem csak az állam, hanem még a szerzők és az előadók is kaptak. Valamicskét. Következésképpen mondható, hogy jóval inkább a művészek fürösztötték tejben-vajban a Kádár rendszert, mint fordítva (ramaty is a művésznyugdíj – igaz, kié nem?), így aztán a Felhévizy nevű tejvajozós újságírószerűség észbeli képességeit inkább nem értékelném. Csúnya dolgok derülhetnének ki abból.

Ha az ember művész, teszem föl, dalszerző, és nem tetszik neki a rendszer, két dolgot tehet:

  • Az egyik, hogy minden dalszövegét úgy kezdi: „Vegyen a franc forró lángost, akasszák föl Kádár Jánost!” Az eredménye az lesz, hogy egyetlen dala sem jelenik meg, az ellenzéki mondandója senkihez nem jut el, gyakorlatilag teljesen elsikkad, vagyis ez a viselkedésmód az önelásási taktikának felel meg.
  • A másik, hogy engedelmesen bemegy a cenzúra bizottsághoz, a kifogásolt részeket kijavítja, ám a végén mégsem lesz teljesen semleges a szöveg, hanem ha áttételesen is, ha erősen rövidítve is, de marad benne mondanivaló. Ha csak az 1981-es „Koncert”-en elhangzott dalokra gondol az ember, olyanokra, mint például „Valahol egy lány”, „Keresem a szót”, „Ne gondold”, „Miért hagytuk, hogy így legyen”, vagy akár a „Nemzeti dal”-ra, ahol a közönség együtt énekelte, hogy „A magyarok istenére esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (és ezt nem tilthatták ám be!), akkor nehezen gondolhatja azt, hogy a nép gondolatvilágának pozitív irányú változtatásához nem ez, hanem az önelásás utáni csönd a megfelelő módszer. Ha a P. Mobil meg a Beatrice rugalmasabb, többet használhattak volna a hazának (bár néha nem csak az ún. „rendszerellenesség” volt a gond velük).

Egyébként be kell valljam, hogy mint energetikai létesítmény tervező, magam is hűséges kiszolgálója voltam a Kádár rendszernek, amennyiben nem rontottam el direkt a terveimet, hogy ezzel kárt okozzak a komcsiknak, sőt igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni, mert úgy gondoltam, hogy ezzel több hasznot hajtok az országnak, mintha elrontanám. Az állam által a fürösztésemre felhasznált tej- és vajmennyiség persze lehetett volna több, de nem szabad mindig elégedetlenkedni. Ugyebár.

Sokan voltunk ezzel így. Persze az akkori, általunk abszolút megváltoztathatatlan világrendszerben élve, ha mindenki rosszul dolgozik, az sem jelentett volna semmit, ezért tűröm nehezen, hogy olyanok akarják megmondani, mi volt/lett volna a helyes viselkedés, akik egy percet sem éltek felnőttként a Kádár korszakban. Mert Varga meg Felhévizy bugyuta szövegelésén túlmenően van ám ilyen tutimondó is.

Igaz, ezeknek a szerencsétleneknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy itt és most erősen nyalakodva szolgálnak ki egy Kádáréhoz hasonló autokráciát, amely gyakorlatilag mindent lenyúlt már, többek között a művészetet is, amint azt látjuk például a magyar „filmművészet” világában. Ma is az autokrácia önkénye dönti el, hogy mire adnak pénzt, mire nem, illetve kinek adnak (sokat) és kinek nem.  Mintha csak a három T betűt látnám újból mindenütt.

Azért a filmről írtam ezt, mert a magyar könnyűzene helyzetéről jelenleg fogalmam sincs. Igaz, a nemzetköziről sem. Mintha halódna a szakma, a zenés csatornák például nagy erővel nyomatják a múltat meg a régmúltat, olyan kizárólagossággal, mintha nem lenne jelen. Na, mindegy, ez nem az én dolgom.

Persze azoké sem, akik a XXI. századból lazán visszapillantó fölénnyel akarják megmondani a tutit azoknak, akik ott és akkor zenéltek meg éltek.

Írhatnám megmondóemberekről, hogy sok pofátlan hülye, de nem írom.

Vállalja más a jellemzésüket.

Ezer százalék

Falusi Tamas
-
0
Ezer százalék

Mint az minden értő olvasónak már a könyökén jön ki, a fideszes tábor a papagájhadsereg vezetésével két dologért szurkol iszonyatosan. Az egyik az oroszok katonai győzelme, a másik a budapesti olimpia.

Háború

Orbán már rég megmondta, hogy az ukránok nem győzhetnek, és miután a főnök bármely szövege a NER evangelistáinak szent dolog (ebből írják az Ó- és Újszövetség utáni harmadik kötetet Főpatriótaság címmel), minden apró orosz hadisikert ujjongva fogadnak, hogy lelkesen ismertessék a néppel, íme, a Miniszterelnök Úr mindig a realitásokból indul ki, majd félelmetes értelmével feldolgozva mindazt, amit megtudott, megmondja róla a végső tutit. Amit nem tud, arról persze nem, bár előfordult már, hogy arról is. Vannak víziói, na, és nem a kávézaccból ám! A csillagászat ugyanis tudomány, ha elfelejtette volna valaki. Sic itur ad astra!

A fel-fel buzgó félelmetes értelmet maga az értelembirtokos hol „a tudomány felett álló józan paraszti ész”-nek, hol „mások által követhetetlen észjárás”-nak nevezi, amitől nekem mindig megugrik a nyűgösségszintem, hogy jézusmária, hiszen ez az ember az én országom dolgait intéző miniszterelnök (úgy is állunk, affenébe is!), de aztán rájövök, rosszabb is lehetne, és hálát adok a véletlennek, hogy nem én vagyok Orbán Viktor.

A Putyin féle különleges hadműveletről sok mindent mondtak már. Van ugyebár a szokvány hadművelet, mikor egy ország csapatai leigázási célból behatolnak egy másik ország területére, és ha az ellenáll, akkor igyekeznek lelőni, elpusztítani, felrobbantani mindent, hogy fejezzék már be a rohadékok az ellenállást, és adják meg magukat, különben agresszorék kénytelenek lesznek még több mindent lelőni, elpusztítani, meg felrobbantani. Ezt közönséges módon rablóháborúnak nevezik. A különleges hadművelet ugyanez, csak tagadják, hogy rablóháború. Még szerencse, hogy vannak békeszerető emberek, akik ezt a szörnyűséget meg akarják akadályozni, és elhozni mindenkinek a békét, a kérdés csak az, hogy milyen végeredménnyel.

Jelenleg folyik a harc. Támadnak a vörösingesek, a Pál utcaiak védik a grundot, egyedül Geréb áll oldalt, és tíz másodpercenként váltogatva emel fel pár táblát. Az egyiken a háborúpárti Bokát szidalmazó szöveg látható, a másikon a homokbomba gyúrási parancs vétózásával fenyeget, a harmadikon egy galamb látható olajággal és az „Azonnali béke” felirat.  Átsferis táblája nincs. Illetve feris ugyan van neki, de az nem Áts.

A harc kimeneteli lehetőségei:

  • A grund teljes egészében a vörösingesek birodalmának részévé válik.
  • A grund egy része a vörösingesek birodalmának részévé válik.
  • A grund ugyan a Pál utcaiak vezetése alatt marad, de ők teljes engedelmességgel tartoznak a vörösingeseknek. Közben Bokát átkeresztelik Lukasenkára.
  • A vörösingesek a veszteségeik láttán rájönnek, hogy túl nagy áldozatot kíván tőlük a harc, ami nem éri meg, leváltják Áts Ferit, és távoznak a grundról.

Az első három a békegalambos változat, amely szerint a Pál utcaiak azonnal adják meg magukat, az utolsó a háborúpárti. Lehet választani.

Adalék a fentiekhez (Sz. P. makümi.: „A realitásról”):

„A reális helyzetértékelés teljes hiányával, és a háborús pszichózis tombolásával találkozhattam a mai napon is. A helyzet semmit sem változott az egy hónappal ezelőtti megbeszélésünk óta. A brüsszeli bürokraták abszolút háborúpárti álláspontot képviselnek, a háborús pszichózis elvakítja őket, és nem tudják reálisan értékelni a helyzetet. A mai napon már odáig mentek egyesek – és sajnos ezek az egyesek már többségben voltak – hogy azt mondták, hogy a Nyugatról kapott fegyverek használatának területi kiterjesztése nem jár eszkalációs veszéllyel. Sőt, azt is mondták, ez a béketeremtés egyik eszköze. Tehát ma már itt tartunk. Arra kell következtetnünk, hogy ez az elvakult háborúpárti álláspont és pszichózis a következő hónapokban ki fog tartani itt Brüsszelben.”

Az a hülye Boka! Meg Csónakos! Meg a többi! De a leghülyébb a Molnár, aki ezzel a könyvével a háborút reklámozza nekünk, hogy akár erővel is védjük meg azt, ami a miénk! Menjen el mindenki kedve az „Einstand”-tól. Ami még borzasztóbb, hogy ráadásként Nemecsek közlegény közelharcban való megdicsőülését is bemutatja, ami aztán minden háborúpártiság teteje! Itt az ideje törölni a kötelező olvasmányok közül. Remélem, érthető!

Olimpia

A miniszterelnök a Nemzeti Sportnak azt mondta: „Ha az olimpiai bizottság úgy dönt, hogy akarunk olimpiát, és Budapest mellé áll, akkor nincs kétség, a kormány ezer százalékkal támogatja.”

Szerző lelkesedése határtalan:

„Egy szó, mint száz, ennél magasabb labdát, mint amit Orbán Viktor a 2036-os olimpia budapesti megrendezéséhez kapcsoltan dobott az ellenzéknek, álmodni sem lehetett volna. Ennél nyilvánvalóbb iránymutatást a nemzeti egység erősítése számára elképzelni sem lehet”.

Na, szemét ellenzék, ezt kapd ki! Eddig vakok voltatok, kóvályogtatok az éjhomályban, de a miniszterelnök úr, látva a céltalan bolyongást jóságosan leszállt hozzátok, és égő fáklyával mutatta az irányt a nemzeti egység erősítése felé. Ő sajnos nem tehet semmit az iránymutatáson kívül, hiszen az olimpiai bizottság meg Budapest az illetékes, nem ő.

Végignézve a MOB elnökségen látszik, annyira önállóan szoktak politikai kérdésekben dönteni, hogy az már közmondásos. Lásd pl.: „Olyan független, mint a Deutsch meg a Fürjes együtt!” Hogy ők mit sportoltak, az nem érdekes, hogy honnan kapják a pénzt, az sokkal inkább. Az Iványi abból nem kap, mert ők nem sportegyesület.

Budapest is teljesen önállóan dönt, és ha rosszul, hát istenem! Legfeljebb a maradék pénzét is elvonják, ugyanis az önkormányzatok pénzügyileg 100 %-ban ki vannak a kormánynak szolgáltatva. Az csak a népharag elkerülése érdekében van, hogy a városban még járnak a villamosok, ha ezt is engedelmesen lenyelnék a népek, Budapest nulla forintból gazdálkodhatna. Sajnos Budapest rebellis város, itt nem tehet meg Orbán bármit, mint falun. Ebből következően a főváros egy rossz szót sem fog szólni, ha kap még pár metrót meg egyéb fejlesztéseket, és simán beleegyezik az olimpiába, ugyanis nincs más választása. Vagy olimpia, vagy fejlesztési pénz nuku. Hogy mit tetszik mondani? Orbán zsarolja a budapestieket? Hát persze hogy! Na és? A Jóisten is zsarol minket, mikor azt mondja, vagy úgy éltek, ahogy én parancsolom, vagy irány az örök szenvedés, azaz a gyehennatűz, és ha ez ellen még senki nem tiltakozott, akkor mit akarunk szegény Orbántól, aki csak az isteni módszert alkalmazza?

A fentieket megfontolva a végeredmény az, hogy bizonyára pályázunk. Megjegyzendő, hogy Orbán a saját dicsőséges mennybemenetele érdekében („Az ikszipszilonzéedik nyári olimpiai játékokat megnyitom!”- a világ összes tévétársaságának kamera-kereszttüze, plusz fanfárok, plusz angyalszárnyas öltöny), akárhány budapesti metrót hajlandó megépíteni, és akárhányszorosára hajlandó emelni a MOB állami támogatását, meg az elnökségi tagok fizetését. Így aztán nincs mese, lesz itt olimpia, ha beledöglünk is.

Budapestnek persze a fejlesztések révén hasznos lesz. Még hasznosabb lenne ugyanez olimpia nélkül, de az Orbánt ismerve elképzelhetetlen, mert a kicsinyes, bosszúálló természet sohasem hazudtolja meg magát. A fővárosra hulló állami pénzeső, és a két hétre meglóduló idegenforgalom azért jelent valamit, de ez sajnos nem kompenzálja azt teljesen, hogy az országnak emiatt kevesebb fog jutni. Ezért szokták azt mondani, hogy az olimpia gazdag országnak előny, szegény országnak viszont hátrány, pláne, ha a miniszterelnökük nem józan politikus, hanem dicsőséghajhász, kivagyi alak.

Orbán tehát a beidézett cikk írója szerint olyan magas labdát, dobott az ellenzéknek, amelynél magasabbat álmodni sem lehetett volna. De az ellenzéknek semmi sem jó, és a miniszterelnöki jóindulat és jótakarás ellenében annyira vérlázítóan demagóg dolgokat mondanak, hogy csak na. Például D. Klára, a megveszekedett gyurcsányista, hajdani miniszterelnök jelölt:

„A hazámnak szüksége lenne például háziorvosokra, jó iskolákra, tisztességes fizetésekre és nyugdíjakra, biztonságosan közlekedő vonatokra. Olimpiára nincsen.”

Láthatóan nem akarnak ők nemzeti egységet, pláne olyat nem, amelyben Orbán iránymutatása alapján lép MINDENKI EGYSZERRE ÉS EGY IRÁNYBA. Ugyanis láthatóan ez a cél.

Hát nem hülyék?

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség