Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 3

Vélemény

Beavatkozás

Falusi Tamas
-
0
Beavatkozás

Néha olyan érzés fogja el az embert, hogy sokkal jobban menne az ország szekere, ha például Sz.P. nem szólna bele a magyar külügyekbe, ehelyett két futsal meccs között szíjat gyártana. O.V.-vel sem jártunk igazán jól, mert még a gazdag szőlőtermést sem biztosítja, nemhogy vezetné az országot… illetve hát vezeti, csak nem oda, ahová kéne. És hogy ráadásul az orránál fogva, sőt 14 éve korlátlan hatalommal, az ám a valami! Kösz az illetékeseknek.

Mint azt olvashattuk mostanában, derék külügyminiszterünk szíjgyártás helyett bekérette a német nagykövetet. Bizony! Csak úgy fogta magát, és bekérette. Karakán magyar módra. És adott a pofájának piszkosul. Mint írja a fészbúkon:

„Németország budapesti nagykövete tegnapi beszédében hazánk szuverenitását sértő módon, súlyosan beavatkozott Magyarország belügyeibe. A hazánkban szolgáló nagykövetektől minden esetben elvárjuk a tiszteletet, ezért a nagykövet beszéde teljességgel elfogadhatatlan. A nagykövetet délutánra bekérettük a Külgazdasági és Külügyminisztériumba.”

Az okot, illetve hát a bűnt plusz tiszteletlenséget illetően a következők tudhatók:

Az ünnep előestéjén tartotta meg hagyományos fogadását a budapesti német nagykövetség a német egység napjának alkalmából. A német egység napja október 3-a, ekkor egyesült újra a Német Szövetségi Köztársaság a Német Demokratikus Köztársasággal. Julia Gross, Németország Magyarországra akkreditált nagykövete a fogadáson mondott nyitóbeszédében megemlékezett a magyarok jelentős szerepéről, melyet a német újraegyesítésben játszottak. Úgy fogalmazott, hogy akkor hazánk jelentős bizalmi tőkét szerzett magának. Utána viszont a Magyarországot érintő bizonytalanságokat is szóvá tette, mégpedig ekképpen:

„Jelenleg aggodalommal látjuk, hogy a magyar kormány ezt a tőkét, amely az Önöké is, egy teljesen bizonytalan célú és bizonytalan kimenetelű politikai fogadás tétjeként kockára teszi. Ez a bizalom mostanában egyre jobban megrendül. Most nem az elmúlt héten bizonyos politikusoktól hallott bizonyos kijelentésekre utalok, hanem kellemetlen esetek, elméletek, intézkedések és provokációk egész sorára, amelyeknek, úgy tűnik, nincsen semmi más céljuk, mint hogy kétséget ébresszenek Magyarország megbízhatósága iránt. A Magyarország  soros EU-elnökségünk kezdetével egybeeső miniszterelnöki békemisszió, illetve a Finnország és Svédország NATO-csatlakozása körüli magyar színjáték ilyen. Feltételezem, hogy önökben, magyar választókban – teljesen mindegy, hogy milyen a politikai irányultságuk – egyre gyakrabban merül fel a kérdés: hogy szolgálja ez az én érdekemet, mennyiben teszi ez jobbá az életet Magyarországon”.

Megjegyezve, hogy a többnapos geszti kihelyezett kormányüléssel egybeeső eseményen a kormány nem miniszteri, csak annál alacsonyabb szinten képviseltette magát, Gross nagykövet azt javasolta a jelenlévőknek, hogy:

„Ha Önök azt akarják, hogy ismét közeledjünk egymáshoz, ha azt akarják, hogy Magyarország a tisztelet- és bizalmi tőkéjét a polgárai javára tudja fordítani, ha Önök azt akarják, hogy újra láthatóbbá váljék az, ami a német-magyar barátságot alkotja, akkor kérem, mondják el ezt úgy, hogy azt meghallják. Mondják el barátaiknak, családtagjaiknak, munkatársaiknak, polgármestereiknek, országgyűlési képviselőjüknek, a kormány képviselőinek.”

A beszédet illetően a nagykövet asszony természetesen azzal kezdte, hogy a magyarok jelentős szerepet játszottak Németország újraegyesítésében, és, mint tudjuk, ebben Németh Miklós akkori kormányfő, és Horn Gyula akkori külügyminiszter játszotta a magyar főszerepeket. Ezt a németek elismerik, és Magyarországot tisztelik emiatt. Wertheim városában a Reinhardshof negyed utcáit híres politikusokról nevezték el, mások mellett Willy Brandt néhai szociáldemokrata kancellárról, Ludwig Erhard volt kereszténydemokrata kancellárról, a „német gazdasági csoda atyjáról„, vagy Charles de Gaulle néhai francia köztársasági elnökről. Itt van a Horn Gyula utca is.

Magyarországon természetesen nem lehet Hornról közterületet elnevezni, mert:

„…közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.”

Ezért például rólam is tilos bármit elnevezni, mivel a hetvenes évektől kezdve számos energetikai létesítmény (erőmű, fűtőmű, fűtőerőmű) tervezésében és üzembe helyezésben vettem részt, amelyből a szovjetorosz gyarmati rendszer kiépítésben és az elnyomás fenntartásban játszott szerepem nyilvánvalóan kiderül. Orbán Viktor a Kádár alatt történt „tevékenysége” miatt simán kaphatna utcát (nem nagyon dolgozott akkoriban – a vezetőképzőben való rövid felbukkanását kivéve), és csak a mai saját önkényuralmi rendszerének megalapozása, kiépítése és fenntartása lehetetlenítené el az „Orbán Viktor híd” névadó ceremóniáját, mely Gyurcsányéktól lendületes ívben vezet a semmibe.

Félretéve az utcanévtáblákat: mint azt Sz.P. bejegyzésében olvashattuk, a német nagykövet asszony vette a bátorságot, és beleavatkozott a belügyeinkbe, súlyosan megsértve ezzel Magyarország szuverenitását. Ebből először azt kell megvizsgálni, hogy a kormány kritizálása mennyiben Magyarország kritizálása, és hogy a kritizálás mennyiben tiszteletlenség.

Az ugyebár egyértelmű, hogy a kétharmadokkal Magyarország népe derék miniszterelnökünket abszolút hatalommal ruházta fel, melyet csak saját jóízlése korlátoz(hatna). Ha ugyan egyáltalán. A fentiek szerint így tényleg mondható, hogy ő egyszemélyben Magyarország, mert az van, amit ő akar, és kész! Bírálni lehet (ugye hogy demokrácia ez, hülye libernyákok!), de megváltoztatni semmiképp.

A másik kérdés, hogy a kritika tiszteletlenség-e. Bizony hogy az! „Csak dicséret illet, nem bírálat!” mondá az Úr, és korlátlan hatalom esetén ez így igaz. Az egyetlen gond Orbán Viktor esetében, hogy ő csak Magyarországon kapott kétharmadot, az Unióban nem, így tehát ha itthon bírálatot kap a kormány, illetve hát a miniszterelnök, az tiszteletlenség Magyarországgal szemben, míg ha nem magyar ember kritizálja, akkor az ugyan szintúgy Magyarországgal szemben, de nem tiszteletlenség.

A német nagykövet asszony állítása nem vitatható. Magyarország, azaz Orbán Viktor tényleg az EU rosszcsont gyereke, aki külön-külön és együttesen is szünet nélkül rugdossa „az EU bürokratáit”. Ebben a probléma az, hogy ezzel, a többiek által leginkább feltűnési viszketegségnek látott harcmodorral nem a jelentősége lett nagyobb derék miniszterelnökünknek, hanem az elutasítottsága (kivéve Trumpot meg az EU szélsőjobbosait), és mikor odáig megy, hogy már az EU normál működését blokkolja, az a bürokratákat egyre jobban idegesíti. Ergo egyéni haszonszerzés helyett egész Magyarországnak komoly kárt okoz, mert rajta keresztül már nagyon utálnak minket, és azt sem nagyon kapjuk meg az EU-tól, amit kis jóindulattal meg tudnánk kapni. Elfogyott a jóindulat sajnálatosan.

A nagykövet asszony azzal folytatta, hogy gondolkodjanak már el a magyarok, használ-e ez a viselkedés nekik személyesen, vagy káruk származik belőle. Felmerül tehát a kérdés, ezzel a gondolkodásra való felszólítással beavatkozott-e a belügyeinkbe? Kiindulási tényként rögzítendő, a kormány és végső soron Magyarország célja a népi nemgondolkodás feltétlen fenntartása. Erős várunk nékünk a hit, a francnak kéne aztat bonyolítani!

Ebből következően azt kell mondanunk, hogy igen, a nagykövet asszony beavatkozott, hiszen a szuverenitás alapvető része a hazai regnálók diktátuma szerinti népi nemgondolkodás, nem ám pedig a népi „úgygondolkodás”, ahogyan azt gyanús külföldiek javasolják neki! Rövid fontolgatás után megállapítható, ez a gondolkodásra való felhívás egyrészt a magyar szuverenitást súlyosan sértő módszer, másrészt a beavatkozás egyértelműen fennforog. Arról, hogy mennyire súlyos, még vitatkozhatunk, de sok értelme nincs.

A beszéd vége az igazán ütős, amelyben a nagykövet asszony veszi a bátorságot, és (hoppá!) feltételeket szab a független és büszke magyaroknak, az EU tagállamaival való jóviszony fenntartását illetően, sőt arra bíztatja őket, hogy mondják el a feltételeket mindenkinek, még a kormánynak is, ami aztán derék külügyminiszterünk szerint végképp elfogadhatatlan! Nem elég, hogy súlyosan sért minket mimagyarokat (= miniszterelnök úr), de még ingyen propagandát is követel magának az asszonyság? Más beavatkozók legalább pénzt adnak a dollárbaloldalnak az aknamunkáért, de ő még azt sem! Hát mit képzel az ilyen?

A fentiek alapján megállapítható, hogy Sz.P.-nek nagyonis igaza van, mikor a beszédet hazánk ellen irányuló durva támadásnak fogja fel. Ám vigyázat T. Hölgyek és Urak! Ugyanis ha annak az értelmét és a jelentését is figyelembe vesszük, amit a nagykövetasszony mondott, még az is kiderülhet, hogy rajtunk, mimagyarokon kívül más sem hülye.

Sőt… mintha ellenkezőleg… affenébe is!

Köszöntés

Falusi Tamas
-
0
Köszöntés

A Nagy Francia Forradalom. Arra büszkék a franciák. Nem is értem, mit akarnak ezzel a szánalmas patriotizmussal a nyomorult csigaevők, mikor a derék Bencsik András úrtól mimagyarok már pontosan tudjuk, hogy:

  • a franciák nemzeti ünnepe a modern történelem legszörnyűségesebb tömegmészárlásának az ünnepe, a Bastille ostroma;
  • az ebből következő iszonyat, végül pedig az egyik logikus folyománya lett a kommunizmus, amelyet nekik köszönhetünk;
  • ez a nemzet az, amelyik kiirtotta a vallást, az az ország, amelyik lemészárolta a papokat és az apácákat,
  • ez az ország büszke arra, hogy szekularizálta, vagyis „istentelenítette” Franciaországot.

Tőle tudhatjuk azt is az olimpiai megnyitó kapcsán, hogy:

„…erről beszélt Orbán Viktor, amikor azt mondta, így képzeli el életét a Nyugat, nyomorékok, transzvesztiták, pedofilok és minden, ami szörnyűség, az így együtt, mert nekik ez így szép, hogy minden ki van forgatva és minden hazugság (…) megmutatta a Nyugat magát, és mi pontosan értjük Orbán Viktor szavait, hogy na, ez az az út, amin mi nem akarunk.”

Érdekes mondatok így, a XXI. század első negyedének vége felé. Mintha nem lett volna középkor sok halottal járó vallásháborúkkal, és ezek után nem lett volna felvilágosodás, amely a tudomány, a technika és a technológia fejlődését hozta, a jólétet, és azt az eredményt, hogy ma már a Föld 8 milliárd embert tud eltartani, ami csak imádkozással nehezen lett volna lehetséges. A Bencsik féle szöveg alapján úgy tűnik, mintha valakik továbbra is szeretnék megőrizni azt a „jogrendet” hogy a felső egy százalék a hatalmas többséghez képest hihetetlen bőségben élve, kénye-kedve szerint játszhatott a nyomorgó tömegekkel. Szó szerint játszhatott. Akár az életükkel is.

Ezt haladtuk meg a britek és Franciaország vezérletével, ennek köszönhető, hogy ma már Európában nincs ilyen… illetve, na jó, Magyarország természetesen kivétel, mert Orbán Viktor miután megmondta, hogy nem akarjuk a nyugati fertőt, az országgal együtt visszatért a középkorba. Nálunk ma már újból létezik az az egy százalék (azaz a kb. 100.000 NER kedvezményezett), akiknek a kétharmadok révén megadatott a ténylegesen korlátlan hatalom, és a korlátlan anyagi bőség. Csak a főistenség változott, ugyanis elvont lényből nagyon is konkréttá alakult, az viszont továbbra is úgy van, hogy hozzá kell imádkozni, és akkor minden jó lesz (tényleg). Az imákat általában a NER sajtó jelenteti meg, elvileg cikkeknek hívják őket, de elolvasva azonnal látható, hogy mindegyik egy szellemi leborulás és hozsánna, ami a pénz beérkezéséhez szükséges. Magyar specialitás, hogy noha a szekularizáció itt is létezik (a klérusnak semmilyen hatalma nincs, a KDNP inkább röhej, mint hatalmi ág), a vallás kihasználása a jelenlegi regnálók részéről száz százalékos. Az egyházatyák és egyházszolgák jól fizetett propagandisták, és még az az előnyük is megvan, hogy nem degradálták le őket alacsonyabb szintre, ugyanis az „Orbánviktor, Egypártrendszer, Mikutyánkkölyke” jelszó helyett továbbra is az „Isten, Haza, Család” használatos. Ez számukra nem csak elfogadható, hanem biblikusan is illeszkedik az egyházi névleges követelményrendszerbe. Azt, hogy a névleges itt mit jelent, mindenki tudja. Illetve nem mindenki. Korántsem. Sőt egyáltalán nem. Na, pont erre való a hit, hogy ezt a nemtudást biztosítsa.

Bencsik úr kissé frankofób megnyilvánulásait illetően:

  • A Bastille-t 1789. július 12-én a forradalmi tömeg megtámadta. A behatoláskor történt lövöldözésben közel kétszázan haltak meg, az elfoglalás után pedig a támadók kivégezték de Launay kormányzót, meg a 80 invalidust plusz 32 svájci gránátost, akik a védelmet alkották. Mondjuk ez rettenetes, de nem a „modern történelem legszörnyűségesebb tömegmészárlása”. Ha Bencsik a teljes forradalmi időszakra gondol, akkor körülbelül 40.000 kivégzést és a polgárháború 250.000 áldozatát lehet ide sorolni, de még ez is eltörpül Sztálin elvtárs közel 700.000 kivégzett áldozatához, meg a sztálini „gazdaságpolitika” 3,5 – 7 millió ukrán éhenhaltjához (holodomor) képest, és akkor még nem is vettük figyelembe a Gulagra, azaz gyakorlatilag a halálba küldött tömegeket. Ha pedig, lévén európaiak, még emlékszünk a holokauszt 6 millió zsidó áldozatára, valamint a még ide sorolható 4 milliónyi cigány, lengyel, orosz, meleg, Jehova-Tanúja, stb. áldozatra, hamar rájöhetünk, hogy Bencsik kövér ökörséget mondott. Talán nem véletlenül. A Nyugat ellenségei a mi legjobb barátaink, őket nem illik vegzálni. Bezzeg a szemét franciák, akik még az olimpiát is ellopták tőlünk!

Ja, egyébként az orosz agresszorok által Ukrajna ellen indított különleges hadművelet eredménye 300.000 halott. Eddig. Nagy Francia Forradalom? Ugyan kérem…

  • Az a kijelentés, hogy a Nagy Francia Forradalom „iszonyatának logikus folyománya a kommunizmus”, nyilván a háborgó lélek okozta agyi megbicsaklás. Mint azt tanulmányainkból tudjuk, az emberiség történelmében kommunizmus (= a termelőerők fejlettsége révén mindenki szükségletei szerint részesedik) eddig még nem fordult elő. Még az oda törekvő élcsapatok sem merték azt mondani, hogy már itt van, helyette több országban az ún. szocializmus üzemelt, azaz az egypárti államdiktatúra. Nálunk is ugyanez a fideszutálta rendszer volt, mégpedig szovjetorosz-kipcsák barátaink jóvoltából, de erről pszt! Illetve kuss.

A kommunizmus persze úgy 100 – 150 év múlva valóban várható (akkor már csak 10 – 20 millióan leszünk – ha ugyan egyáltalán), ám ez a bencsikes kijelentés tömény ostobaságán nem módosít.

  • Szóval főszerkesztő uram úgy tudja, a francia nemzet irtotta ki a vallást. Ezt a kérdést egy francia történész, Guillaume Cuchet tanulmányozta:

„Egy 1872-es felméréstől kezdve egészen Boulard 1960-as évek elején végzett kutatómunkájáig a franciák 98%-a vallotta magát római katolikusnak. A francia gyermekek 94%-a lett megkeresztelve a születésétől számított három hónapon belül. Az 1965-ös összeomlás (= a kereszténység hanyatlása és nem csak Franciaországban) olyannyira meredek és hirtelen volt, amilyenre akkoriban senki sem számított… Hol következhetett be ez a törés, mert hiszen törésről van szó? Egy ilyen rendű jelenség mögött kellett lennie egy eseménynek, mely legalábbis kiprovokálta azt. Az én hipotézisem szerint ez a II. Vatikáni Zsinat”.

Cuchez szerint a zsinat nagy valószínűséggel nem szabadította föl az embert eléggé dogmatikus vallási kötöttségei alól, így aztán sokan megunták az állandó bűnben élést. Az ugyanis igencsak fárasztó valami.

A zsinat jellemzője ugyanakkor, hogy a résztvevők nem franciák, hanem katolikusok. A vallási szorgosság franciaországi visszaesése ügyében náluk tessék reklamálni.

Bencsik úr az olimpiai megnyitó örvén közölte még velünk, hogy a nyomorékságot a transzvesztitizmust és a pedofiliát szörnyűségnek tartja. A mondatból kiderül, hogy főszerkesztő uramnak fogalma sincs a paralimpiáról, amely közvetlenül követte az olimpiát, azaz a rendezők nem a perverzeket akarták a nyomorékok látványával kiszolgálni, hogy főszerkesztő uramnak nem tetszik a két szélsőség, azaz a férfi és a nő között létező, tengernyi egyéb változat, és hogy főszerkesztő uram nem látta a megnyitót, mert ott még közelítőleg sem volt szó semmiféle pedofíliáról, mivel azt a franciák is szörnyűségnek tartják. Kérdés persze, hogy aki nem látta, minek nyilatkozik róla? Hogy Orbán úrnak (és vele magától értetődőn a teljes sleppnek és papagájkommandónak) ezek nem kellenek, az érthető, viszont hogy vannak, az meg tény.

Megjegyzendő még, hogy bár Isten csak férfit meg nőt teremtett (a megfelelő hierarchikus sorrendben, természetesen), és most mégis itt van ez a rengeteg létező LBMTQ+ változat, többek között a transzvesztiták, akkor erre csak két magyarázat lehetséges: vagy neki is tetszik, vagy nem tudta megakadályozni. Mivel az utóbbi kemény istenkáromlás lenne, a magyarázatok száma egy darabra redukálódik, viszont akkor meg mi baja van velük a közismerten istenfélő Bencsik főszerkesztő úrnak? Érthetetlen dolog ez.

És hogy miért írtam minderről a rengeteg ostobaságról? Hát, kérem:

„Ma a magyar hazafias értelmiség bástyája, a hazájukat szerető, történelmét ismerő, a jelen problémáit élesen ismerő és a jövőbe bátran tekintő gondolkodó embereké. Személyes megjegyzésként szeretném elmondani, hogy örömömre szolgál a kiadvány hozzáértő és magas szakmai színvonalú csapatával együttműködni, élén Bencsik Andrással, aki gondolkodó ember, az erős Magyarország lelkes támogatója, az államaink és népeink közötti pragmatikus kapcsolatok erősítése mellett, aki iránt őszinte baráti érzelmeket táplálok” – fogalmazott az orosz nagykövet. Jevgenyij Sztanyiszlavov a Magyar Demokrata szerkesztőségének „új szakmai újságírói magasságokat”, valamint sok sikert kívánt minden jó törekvéséhez, sorait pedig tisztelettel és baráti együttérzéssel zárta.

A tömeggyilkosok, Sztálin és Putyin országa köszönti őt. Baráti együttérzéssel.

Most már értem, hogy miért szegény franciákkal van baja. Macron egy rohadt sort sem írt.

Makutyi dumák – (Elnézést, Iszlai úr!)

Falusi Tamas
-
0
Makutyi dumák – (Elnézést, Iszlai úr!)

Írtam már a lentebbiekről bőségesen, de a FIDESZ nevű egybeszabott, már-már prokrusztészi konglomerátum csak nem akar leszállni róluk. Mostanában pláne sok a baj, nagyon kell uralniuk a közbeszédet, ugyanis az új sztár szintén diktálni szeret(ne), és ez ügyben tevékeny is, ahogy ezt láttuk a hőmérőzős és a gumicsizmás akciókban. A legközelebbi nyilván a mozdonyvezetés lesz, amivel bemutatja, milyen sokat késnek a vonatok. Eddig erről fogalmunk se volt. Kösz az infót, haver.

Tudjuk, persze, hogyne tudnánk, a közbeszéd tematizálása a legfontosabb, így aztán annak ismertetése, hogy a TISZA mit tervez a minimálbéresekkel, a nyugdíjasokkal meg a tanárokkal, nyilván majd később fogunk hallani. Valamikor. Ráérni ráér, hiszen valamelyik nagyeszű eszmefuttatásában olvastam a minap, hogy egy pártprogramot öt perc alatt meg lehet írni. Látod, látod, hülye déká, mit erőlködsz itt a kilencven oldalas programoddal! Elég lett volna annyi, mint Magyaréknál: nem lesz lopás, oszt punktum. Ennek megírása fél percbe se telik. A vicc az egészben az, hogy a nagyeszű ezen irománya megjelent. Nem is akárhol. Nem is akármilyen lapban.

A témavariálás fideszéknél úgy szokott kinézni, hogy a lerágott csontokat nem dobják el, hanem gondosan elteszik máskorra, és mikor támadják őket, például Románia GDP-jével példálózva, gúnyos mosoly kíséretében, akkor hirtelen előkapják az egyiket, és mintha még lenne rajta bármi, belecsámcsogják a képünkbe. De komolyan ám!

Hát akkor lássuk… mármint a csámcsogást.

Menczer Tamás:

„Magyar Péter pártja nem akar rezsicsökkentést, a kormánypártok viszont akarnak, és azt Magyar Péterékkel szemben is meg fogjuk védeni. Magyar Péter tagadja a nyilvánvalót, azt állítja, hogy ők nem támadják a rezsicsökkentést. Magyar Péter egyik embere nem olyan hazudós, mint ő” – folytatta a kormánypárti politikus Gerzsenyi Gabriellának, a Tisza Párt EP-képviselőjének szavait is idézve, aki Brüsszelben azt a kérdést tette fel: – Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését?” – Magyar Péter embere nem akar rezsicsökkentést, nem akarja megvédeni az embereket, nem a magyar emberek oldalára állt.”

Az csak a hülyék számára nem nyilvánvaló, hogy Magyar Péter embere nem akar rezsicsökkentést (2011 és 2021 között is végig ezen dolgozott, mint EP képviselő), de most nem azt mondta.

Csak arról érdeklődött, hogy a kormány kiktől veszi el azt az összeget (Kuss legyen! Ez nem megszorítás!), amely a rezsicsökkentés miatt az államkasszából hiányozni fog, mert be kell tömni ám a lyukat. Szegény Varga, nem irigylem, egyáltalán.

Egyébként a rezsicsökkentés tényleg megvédi a magyar embereket. A legjobban azokat védi meg, akik a legtöbbet fogyasztanak. Megvédi az állam persze a gazdagokat is, mert így ők is részesülnek a csökkentésből. A két halmaz között jelentős az átfedés, így aztán igen jól jön a rezsicsökkentés a nemzet Mészárosának, enyhítendő az anyagi gondjait, és mivel ő is magyar, a magyar emberek megvédését tekintve sikeres az ügy! Van is jachtja Mészárosnak az Adrián!

Megjegyzendő még, hogy Bulgárián és Magyarországon kívül az össze többi állam nem a szolgáltatásokat, hanem a szegényeket támogatja, így ugyanis az állam olcsóbban jön ki, a gazdagok jobban takarékoskodnak (nekik van pénzük is hozzá), és a rendszer a többi állam szerint igazságosabb. Arról pedig, hogy rezsicsökkentés költségeit végül nem ám Orbán meg a sleppje fizeti, hanem az egyéb adók révén pont mi, azaz a szegény, megvédendő magyarok, nem kell mindenkinek tudni. A nép jó része nem is tudja, az hótziher!

Szentkirályi Alexandra:

„A fővárosi cégek vezetésében eddig nagy arányban szerepeltek Gyurcsány Ferenchez köthető személyek. Például Draskovics Tiborra, a Gyurcsány–Bajnai-korszak egyik legsokoldalúbb megoldóemberére is kulcsfontosságú pozíciókat bíztak a Karácsony Gergely vezette Városházán. A BKK igazgatóságában ülő politikus korábban volt a Gyurcsány-kabinet pénzügyminisztere, a kormányzati közigazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli minisztere, majd igazságügyi és rendészeti minisztere. De a már említett Mártha Imrét sem kell bemutatni a Demokratikus Koalíció elnökének, hiszen éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt, 2008-ban került a Magyar Villamos Művek (MVM) élére.”

Ebben az az érdekes, hogy szegény, nemhogy a győzelemről, de még a versenyről is lemaradt jelöltasszony nem azt veti a nevezettek szemére, hogy rosszul dolgoztak, és ebből a városnak kára lett, hanem hogy ismerik Gyurcsányt. Na most, ha van olyan szabály, hogy „a Gyurcsányt ismerők biztosan rosszul dolgoznak”, akkor egyértelmű Szentkirályi felháborodása, ellenesetben viszont a helyzet az, hogy a „Hosszú haj, rövid ész” mondást ugyan nagyon helytelennek tartom, de vannak esetek, mikor el kell fogadni.

Egyébként a kormány tele van „Orbán Viktorhoz köthető személyekkel”. Azok ellen nincsen kifogása, tisztelt asszonyom?

Nyitrai Zsolt

„A nyugdíjasoknak nagyon sokat köszönhet Magyarország, a magyar emberek, családok, éppen ezért a kormány mindig kiáll az érdekeikért és megvédi a juttatásaikat. Egyebek között visszaadtuk nekik a korábban a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat, ráadásul megemelt formában. Eddig 5 alkalommal fizettünk számukra nyugdíjprémiumot, amire 2010 előtt sosem volt példa”

Mint az már néhányunknak a könyökén jön ki, a legtöbbünknek viszont fogalma sincs róla, a baloldal a nyugdíjemelésre a svájci indexálást használta, amely nem csak az inflációtól, hanem a bérektől való lemaradástól is megvédte a nyugdíjakat. Orbánék persze rögtön változtattak, a svájci indexálást eltörölték, így 2011. óta a nyugdíj csak az infláció mértékével emelkedik, következésképpen a nyugdíjasok relatív elszegényedése felgyorsult. Jó kis megvédés, mi?

A baloldal nem elvette, hanem bevezette a 13. havit (Medgyessy), egy miniszterelnök volt, aki regnálása alatt végig fizette (Gyurcsány), Bajnai pedig szüneteltetni rendelte a világválság miatt, és azt mondta, ha a válságnak vége, újból fizethető. Orbán a világgazdaság szárnyalása és az ide ömlő EU pénzek ellenére 10 évig nem fizette, azaz jóságos visszaadásról szó sincs, hanem 10 évig ellopta a nyugdíjasoktól, akik ezt az eltolvajolt pénzt már sohasem fogják visszakapni.

A nyugdíjprémiumot nem Orbán, hanem Bajnai vezette be (ezért „nem fizették 2010. előtt” – remélem, érthető). Bajnai azt mondta, ha az országnak jól megy, azaz a GDP növekmény > 3,5 %, kapjanak belőle  a nyugdíjasok is. Ezen az alapon Orbánéknak tehát nem ötször, hanem már hétszer kellett volna fizetniük, ha betartják Bajnai előírását. De nem tartották be.

Az pedig, hogy a nyugdíjpénztárak tőkéjének lenyúlásával a jövő nyugdíjasaitól elvették az akkori GDP 10 %-át (melynek jó részét Gyurcsányék gyűjtötték össze), a nyugdíjasok tönkretételének nagy művén már csak a korona.

Orbán Balázs

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”

Ezek után, ha valamelyik fideszes szidni merné a Kádár korszakot (amely orosz gyarmaton való élést Orbán Balázs önként választaná ’56-ban a forradalom helyett), vagy a negyvennyolcas hősöket emlegetné (amikor Orbán Balázs eltanácsolná Kossuthékat a forradalomtól, mondván, nincs értelme az egésznek, mert valaki úgyis behívja majd a ruszkikat), az a szerencsétlen nyugodtan körberöhöghető. Csak ne legyen balhé, igaz, Orbán Balázs úr? És ne tessenek jönni nekünk Trianonnal, mert ott Magyarország ugyanúgy területeket vesztett, ahogy most az ukránoknak tanácsolja, hogy inkább veszítsenek területeket. Miután pedig a gyarmat az gyarmat, ha mi kerülnénk Oroszországtól függő helyzetbe, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt Putyin úgy zavarná szanaszét, mint a sicc. Persze Viktor a helyén maradhatna, mint háromujjas báb, és végre tüzelhetnénk az orosz gázt dögivel.

Na, kérem, hát ezeket a megunhatatlanul ugyanolyan hazugságlepleket próbálják fideszék újból és újból és megint csak ráteríteni a választói tömegekre, hogy azok a sötétben botorkáljanak, és nehogy lássanak valamit a szegényházi olimpia leendő országában, ahol a dolgok egyre rosszabbul mennek.

Az igazi röhej az, hogy hogy továbbra is hisszük és hagyjuk. A Viktor mégiscsak jobb, mint a Gyurcsány, nem? Húzd rá cigány, csak azért is! Harcoljon a hazáért a rosseb!

Na, így vigadunk mi.

A nagy félreértés

Falusi Tamas
-
0
A nagy félreértés

Orbán Balázs egyszer csak elkarattyolta magát. Hajh, megindult rögtön a nemtelen támadás, belevetette magát mindenki, így aztán ömlenek a megnyilvánulások zsákszám.

Mint tudjuk, a balhét az ősi ellenség, szuverenitásunk legnagyobb veszélyeztetője és az országot úgy-ahogy víz felett tartó pénzecskénk mondvacsinált okok miatti visszatartója, az Ezerszer Elátkozott Brüsszel, az ottani gazemberek közül is az a szemét medvécske, azaz von der Leyen indította el, mégpedig azzal, hogy a szájára vette. Mármint ötvenhatot:

„Ezért szeretném megkérdezni: hibáztatná valaha a magyarokat az 1956-os szovjet megszállásért? Vajon valaha is a cseheket hibáztatná az 1968-as szovjet elnyomásért?”

Ezen aztán páran megsértődtek. Néhányan nagyon. Mint azt az egyik megsértődött, az 5. számú párttagkönyv büszke tulajdonosa kifogástalan úriemberként írja a hölgyről:

„Miközben normális ember olvassa, egyszerűen nem tudja eldönteni, ez a nyomorult senki ilyen gátlástalanul és lenyűgözően aljas és becstelen, vagy ennyire lefegyverzően ostoba és hülye. Esetleg egyszerre mindkettő? Igen, mindkettő.”

Erre természetesen magam is reagáltam, mégpedig itt, aztán úgy gondoltam, ennyi. Ő megírta, én megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért emeletes hülyeség minden mondata, az ügymenet tehát a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, és mikor befejeződött, mindenki nyugodtan hazamehetett.

Szépen haza is mentünk, de aztán hirtelen jött Aromo, illetve mit beszélek, Orbán politikai igazgató úr (a Balázs), és elvetette a sulykot. Mégpedig ekképpen:

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett.”

Ő magyarázatnak szánta. Lett is belőle balhé, az ellenzék annak rendje és módja szerint kiosztotta az igazgató urat. Akit ez érdekel, itt utána nézhet.

A megnyilvánulások közlési sorrendjében nyilván a TISZA az első, amely párt egyelőre egy emberből áll, de ez nem zavarja őket. Illetve őt. Elég az. Néha még sok is. A témára térve, Magyar Péter az orbánbalázsi békepártiságról azt írta a fészbúkon:

„Egészen felháborító mondatok, amellyel a XX. századi magyar történelem legfényesebben csillogó 13 napját sikerült az aljas napi propaganda kommunikáció oltárán feláldozni. Ezekkel a mondatokkal Orbán Balázs megalázta a sok ezer magyar szabadságharcos emlékét, akik közül sok százan – ellentétben Orbán Balázzsal – az életüket is hajlandók voltak feláldozni a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért. Orbán Balázs ezen mondataival lábbal tiporta a magyar alkotmányosság és függetlenség alapjait is. Ilyen ember nem tölthet be közhivatalt a magyar miniszterelnök mellett, távoznia kell még október 23. előtt.”

Ebből a szövegből egyértelmű, hogy Magyar Péter is aljas háborúpárti féreg, mint Brüsszel meg az óellenzék, és nem olyan rendes békepárti, mint Putyin, aki azonnal leállítaná csapatait, de tényleg azonnal (bizony, ő ilyen!), ha Ukrajna feltételek nélkül megadná magát. Ezért pusztulnak még emberéletek, mert Ukrajna és a NATO is háborúpárti.

A nagy nyilatkozatdömpingből a miniszterelnök úr sem maradhatott ki, hogy szarva közt ragadja tőgyön az ügyet:

„Ha az ember ilyen kérdésekről beszél, akkor nagyon pontosan kell fogalmazni, és semmilyen kétséget sem szabad hagyni a saját álláspontunkat illetően. Most a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba, hiszen a mi közösségünk az 1956-os forradalomnak a talaján áll, abból nőtt ki, nem lenne a mi politikai közösségünk, ha nem lettek volna az 56-os hősök. Ezért a háború és béke vitájába nem beemelni kell a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit, hanem inkább távol kell tőle tartani. Nincs nekem kétségem egyetlen fideszes vezető politikai nézetei felől sem, én biztos vagyok abban, hogy Orbán Balázs is, ha a történelem úgy fordulna, hogy megint harcolni kell a hazáért, akkor ott lesz velünk a Corvin közben.”

A fenti szöveget elemezve mondható, a Nyilatkozó óhaja egyértelmű. Nagyon pontosan kell fogalmazni. Abszolúte így igaz, talán azzal egészíteném ki, hogy nem csak az „ilyen kérdések esetén”, hanem minden kérdés esetén.

A továbbiakat illetően megállapíthatjuk, hogy a Nyilatkozó … khm… téved. A politikai igazgatója nem fogalmazott félreérthetően. Nagyon is egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ötvenhatban még ellenálltunk, de EBBŐL OKULVA ma már nem állnánk ellen, és ez utóbbit tanácsoljuk mindenkinek. Ezt tanácsoljuk, még ha az egész józan világ mögötte is állna, és támogatná katonailag meg gazdaságilag, akkor is. Ötvenhat persze más volt. Akkoriban nem támogatott minket senki. Csak mondta az akkori Szabad Európa, hogy „Kezdjétek el drága magyar testvéreink, mi majd jövünk!”, de nem jöttek. El voltak foglalva a szuezi válsággal, na!

Az is igaz, hogy fideszék az 1956-os forradalom talaján állnak. Annyira, hogy az csak na! Orbán Viktor legnagyobb szerencsétlensége a késői születés, így nem tudott ott lenni a Corvin közben, ezért volt kénytelen nyolcvankilencben személyesen elzavarni a megszálló csapatokat drága hazánk földjéről (gyenge pótlék ugyan, de az is valami).

Szintén helyes meglátás, hogy a háború és béke mai vitájától a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit távol kell tartani, mert még a végén kiderül, hogy ők is háborúpártiak voltak (Kossuth, Petőfi, Nagy Imre, Pongrátz), akkor meg mi lesz a békemisszióval, amely a Nyilatkozó személyes, sőt egyszemélyi terepe? Nem is megy oda rajta kívül senki. Még Meloni sem.

Ami meg aztán borzasztóan igaz: Orbán Viktornak nincs kétsége a fideszes vezetők politikai nézetei felől! Ők ugyanis teljességgel ugyanazt vallják, mint Orbán Viktor. Mégpedig szó szerint. Ott mindenki békepárti. Pont ezért jelentette ki a szintén békepárti Orbán Balázs, hogy harcba bonyolódni felelőtlenség. Orbán Balázs szövegéről tehát megállapítható, hogy egyértelműen azt mondta, ami Orbán Viktor békemissziójának leglényegesebb üzenete: „Adj oda mindent, ne háborúzz!” Úgy követte a főnököt, mint egy pincsikutya. Illetve mint egy bornírt másológép. Hajszálpontosan. És mégis mindenki Orbán Balázst akarja eltávolítani, nem pedig Orbán Viktort, akinek a pontos és egyértelmű iránymutatása alapján mondja a papagájkommandó, közte a derék Balázs is azt, amit, azaz Orbán Viktor elképzelését.

A miniszterelnök úr saját iránymutatásától mégis elhatárolódik. Ennyi elég is neki a talpon maradáshoz, mert ugyebár ő ott se volt, neki semmi köze hozzá, és hogy efféle ügyekkel nem foglalkozik, az annyira evidens, hogy nagyon! Így például a Tiborcz István, az Orbán Győző, a Novák Katalin, a Varga Judit ügyekkel sem foglalkozik, mert azokhoz a miniszterelnöknek semmi köze, hiába após, fiú meg közvetlen főnök, utóbbi ráadásul duplán. Hát nem röhej?

De. Az.

Hogy némi öröm is legyen a sok keserűség közepette: bizton állíthatom, hogy már sohasem kell harcolnunk a Corvin közben. Annak emlegetése egy egetverő ostobaság, hiszen mi NATO tagok vagyunk… hacsak… hacsak ki nem léptet minket ez a szerencsétlen kipcsák (onnan is?), és akkor Orbán Balázs, ahogy a főnökén kívül maga is szintén megígérte, ott lesz, és harcolni fog! Békeharcolni! A békepártiak nem is tehetnének mást.

Csak fegyvert ne adjanak a kezébe, mert még megsérülhet valaki.

Gógyi

Falusi Tamas
-
0
Gógyi

Mint az a hálón olvasható, a papagájkommandó teljes erővel dolgozik. Tengernyi NER lapban jelent meg a hír, itt most a „Pesti Srácok”-ból idézek. Ez a magát médiumnak képzelő akármicsoda az ötvenhatos forradalmi ifjúság közkeletű nevét pofátlanul kihasználva jó pénzért támogatja a jelenlegi despotikus hatalmat. Vigyázat nem önfeláldozón, hanem jó pénzért, és nem támadja, hanem támogatja.

Bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy a korlátlan hatalmú kormányt, de főleg a miniszterelnök urat az egekig dicsérjük, nemde emberek?

Na de hagyjuk szegény igazi Pesti Srácokat tovább forogni a sírjukban (már jóideje azt kell tenniük), térjünk rá inkább a cikkre:

„Magyar Péter embere már a rezsicsökkentést támadja Brüsszelben

– Magyar Péter pártja újra megtámadta a rezsicsökkentést Brüsszelben – írja a Fidesz a Facebook-bejegyzésében, amihez egy videót is megosztottak.

– Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által »kivéreztetett« szolgáltatók feltőkésítését?” – kérdezte Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt EP-képviselője, amire a Fidesz EP-képviselője így válaszolt:

– Engedjék meg, hogy magyarul is válaszoljak részben, hiszen döbbenetes a számomra, hogy a Tisza Párt továbbra is támadja a rezsicsökkentést, ami a magyar kormánynak egy olyan hozzájárulása a családok jólétéhez, ami Európa-szerte egy jó gyakorlatként ismert.

– Magyar Péter pártja azt a rezsicsökkentést támadja megint, ami miatt a magyar családok fizetik az egyik legalacsonyabb rezsit az Európai Unióban. Aki ezt teszi, az nem a magyarok érdekeit nézi! – hangsúlyozta a Fidesz.”

Már a cím is érdekes. Teljesen olyan, mintha ezek az antisrácok most döbbentek volna rá arra, amiről ők saját maguk írták még májusban:

„Magyar Péter és a Tisza párt európai parlamenti listájának 6. helyezettje, Gerzsenyi Gabriella egy 2023-as posztjában vallotta be, hogy évekig fúrta a magyarországi rezsicsökkentést.

– Számtalanszor leírtam jómagam is még brüsszeli tisztviselőként, hivatalos jelentésekben, hogy a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország, véget kellene neki vetni. Hasztalan. Hát, most már nincs hivatalos mandátumom, hogy erre javaslatot tegyek – írta. Gerzsenyi 2005 és 2021 között dolgozott Brüsszelben, az Európai Bizottságnál.”

Hát mit tetszett várni ezek után Gerzsenyitől, tessen mondani?

Ha a szegény rezsicsökkentést érő támadást tekintjük, mármint a kérdést, amely úgy hangzik, hogy „Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által »kivéreztetett« szolgáltatók feltőkésítését?”, arról rögtön látni a támadó mindenre elszánt, kegyetlen mivoltát. Már az is micsoda perverz aberráció, hogy kérdéssel támad! Hogy képzeli? Hát még, ha figyelembe vesszük, hogy ez nem is látszik támadásnak a rezsicsökkentés ellen, ugyanis az elvetemült képviselő asszony csak a rezsicsökkentés egyik negatív hatásának kivédéséről érdeklődött. A rezsicsökkentésről magáról szó se volt.

A kérdést részletesebben vizsgálva, két dolog szorul magyarázatra.

  • Az egyik a kivéreztetés. Ezt az „újságíró” gondosan idézőjelbe tette (ahogy őt én is), mintegy kételkedve a kivéreztetés tényében (ahogyan én is kételkedem Szerző újságíróságának tényében). A kivéreztetés ugyebár úgy jön létre, hogy a szolgáltatónak állami parancsra olcsóbban kell szolgáltatnia, mint amennyibe neki kerül. Ez az olcsóbban adási kötelezettség tény, és ugyan én nem tudom, hogy az állam hogy pótolja a kiesett bevételt, ám ismerve miniszterelnök úrék zseniális (de főleg követhetetlen) gondolkodásmódját, most, hogy nincs pénze az államnak sem, még az is lehet, hogy sehogy. Ügyeskedjen az a cég, ha már az igazgatóját a miniszterelnök úr nevezte ki!
  • A másik a feltőkésítés. Ha a hiányzó összeget az állam nem pótolja, akkor a szolgáltató elkezd takarékoskodni. A személyzeten, a karbantartáson vagy akár a szolgáltatás szűkítésével is (időnként áramszünet, például este 6 és 10 között), és persze a hálózatfejlesztést el is felejtheti. Ha már minden takarékossági intézkedést kimerített, akkor a saját tőkéhez kell hozzányúlni (felélni a tartalékot, eladogatni ezt, azt), hogy a szolgáltatás továbbra is fennmaradjon (állami vállalat nem menekülhet csődbe). Idáig, gondolom, nem jutottak el a szolgáltatók, de a támadó hallhatott valamit az ország pénzügyeiről, ezért kérdezett rá.

Természetesen megfelelőbb lett volna, ha nem a „feltőkésítést” emlegeti, az ugyanis kicsit más, mint az állami parancs miatt elmaradt bevétel pótlása, de úgyis mindenki tudja, miről van szó.

Megállapítható tehát, hogy a kérdés arra irányult, melyik területen fog a kormány megszorítani (honnan veszi el a pénzt), hogy a szolgáltató cégek továbbra is gond nélkül üzemelhessenek.

A kérdés egyben azt is bemutatja, nehogy azt higgye bárki, hogy a kormány a saját pénzéből „támogatja a családokat”, mivel ha támogatni akar, azt máshonnan kell elvennie. Így, ha valaki valamivel jól jár, akkor másvalaki meg másvalamivel rosszul. Azt a hatalmat, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr dönthesse el, kitől vesz el, és kinek ad, mi biztosítottuk neki a megválasztással, és hogy a döntéshez senkivel ne kelljen egyezkedni, azaz más magyarok szempontjait is figyelembe venni, akiket más pártok képviselnek, azt is mi adtuk neki a kétharmaddal. Azaz jelenleg korlátlan hatalmú úr. Azt csinál, amit akar, és még csak meg sem köszöni, sőt fennhordott orral járkál mindenfelé.

A rezsicsökkentés akkor és csak akkor lenne „a magyar kormány hozzájárulása a családok jólétéhez”, ha ugyanakkor a kormány nem járulna hozzá a családok rosszlétéhez a máshol megnövelt adók révén (Európában a magyar 27 %-os ÁFA a legmagasabb).

Arról, hogy milyen hazudozás folyik a lakosságnak megküldött rezsiszámlák mellékletében, már többször írtam, arról, hogy értelmesebb országokban nem az energiaárakat tartják mesterségesen alacsonyan, hanem a rászorulókat támogatják, szintén, és ha megnézzük a támogatásokat, csak két hely van Európában, ahol a rászorulók helyett mindenkit támogatnak, azaz a leggazdagabbakat is: Magyarország, és Bulgária. Na, így kell érteni azt a fideszes csúsztatást, hogy a „magyar rezsicsökkentés Európa-szerte egy jó gyakorlatként ismert”. Aha.

Azt, hogy a rezsicsökkentés nevű ökörség „a magyarok érdeke”, inkább nem is minősíteném, mert a támogatások mértékét tekintve a „magyarok”, akiknek az állam az érdekeit konrétan szolgálta (többek között a rezsicsökkentéssel is), nincsenek ám 9,7 millióan! A lista úgy kezdődik, hogy Mészáros Lőrinc, Orbán Győző, Tiborcz István, et cetera, et cetera. A faluvégi Mari nénit, akihez se a villany, se a gáz nincs bevezetve, Orbán egyáltalán nem támogatja, pedig ÁFÁ-t ő is fizet. Nincs is jachtja neki az Adrián.

Az egészben röhej az, hogy mindarra, amit itt fentebb leírtam, az ország legtöbb magyarja maga is rájöhet, és hogy ennek ellenére a nagy többség mégis mindig a FIDESZ-re szavaz, az maga a csoda. Na, ehhez kell a gógyi, hogy ezt a kormányzat minden választáson újból és újból elintézze! Ehhez van elég esze. A legnagyobb baj, hogy máshoz sajnos nincsen, lásd Magyarország jelenlegi állapotát. Pedig az lenne a magyarok igazi érdeke, mert akkor nem lenne szükség rezsicsökkentésre sem.

Befejezésül egy derék, támogatott magyar hozzászólása a FIDESZ facebook oldaláról a jelen témát illetően:

„A kleptomániás liberális ellenzék azért akar hatalomba kerülni, hogy lophasson, ellophassa a most a FIDESZ által a lakosságnak adott pénzt. Erre a liberális szándékra nem szabad szavazni.”

Ehhez már csak gratulálni tudok. Rogán Antal úrnak természetesen.

No migration

Falusi Tamas
-
0
No migration

Mint az a „Tartalék” című írásomban olvasható: „…szóval csak semmi önemésztés, mormogja a várható álmoktól visszadöbbent Great Peace Fighter, és inkább azon kezd el gondolkodni, mi lehetne a következő téma, amelyet kihasználva a hazai választók körében továbbra is népszerű lehet. Azaz a háború tartaléka. A békeharc okafogyottá válván még két téma választható (lásd: No migration, no gender, no war!).”

Hát, igen. A békeharc valóban okafogyottá vált, egyrészt felháborodás, másrészt kiröhögés miatt, hiszen mindenki tudja, amíg az egyik felet nem győzik le katonailag, azaz amíg nem szenved döntő, végleges vereséget (végleges vereséget! – nem tűzszünet ám, meg alkudozás!), addig itt még rövid fegyvernyugvás sem lesz, nemhogy béke. Amikor a legyőzetés megtörténik, a győztes összehívja a bizottságot, és elkezdi diktálni a szöveget. A vesztesnek a diktálás alatt végig kuss. Csak aláírási joga van, persze az nem jog, hanem kötelező.

A békegalambság tehát ad acta, több haszon belőle már itthon sem húzható. A két tartalék propaganda témából (migráció, gender) utóbbit a regnálók tanácsadói valószínűleg nem javasolják, mert a hazánkat egy személyben irányító, dilettáns kispolgár-középparasztnak fogalma sincs, hogy mi az, a körötte lévők meg vagy maguk sem tudják, vagy nem merik magyarázni neki, mert abból mindig baj van, ha valaki hülyének nézi a Főnököt.

Komoly begorombulás esetén a Főnök akár vissza is vághat, és beleíratja az Alaptörvénybe „Az apa férfi, az anya nő” szöveg után, hogy „X.Y. hüje. Ennek a veszélyét én sem vállalnám, ahogy nyilván a körötte nyüzsgő ikszipszilonok sem, mármint hogy ők a beírás parlamenti megszavazásától kezdve alaptörvényileg idióták. Sajnos az Alaptörvénynek megvan az a hibája, hogy korlátlan hatalom esetén (a kétharmad ilyen), azt ír bele despota amit csak akar. Ha ostobaság, ha nem. Általában az, de azzal nem törődik senki. Érdekes módon az értelmiség sem, amelynek pedig ez lenne a dolga.

Mint emlékezhetünk rá, a szülők nemileg pontos meghatározását illetően egy EU döntés verte ki a biztosítékot FIDESZ-KDNP-éknél, amely arról szólt, hogy egy már teljes jogú férfiként élő nő, ha terhes lesz (végül is előfordulhat, ha még nem operáltak át), a hivatalos férfiúsága ellenére is megkaphatja a terhes nőknek járó jogokat és támogatásokat. Hogy emiatt miért kellett a magyar Alaptörvényt átírni, azt inkább ne vizsgáljuk, mert a vizsgálatnak néhány potentát IQ-ját tekintve csúfos eredménye lesz.

Ilyenkor óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy minek az Alaptörvény, mikor ott a Biblia. Abban minden benne van. Teljesen olyan, mint a másik, hasonló vallás szentírása. Mikor a muszlim seregek elfoglalták Egyiptomot, és harcosaik elértek az Alexandriai Könyvtárhoz, I. Omár kalifa üzenetet küldött hadvezérének, Amr ibn al-Ász-nak: „Ha az ottani könyvek azt tartalmazzák, amit a Korán, akkor fölöslegesek, ha nem, akkor károsak!” Föl is gyújtották a katonák a könyvtárat annak rendje és módja szerint. Bár a sztori nem igaz, jellemző mind a keresztény, mind az iszlamista oldalra.

A fentiek alapján mondható, hogy a népszerűség szerzésre legcélszerűbb szöveg manapság a „no migration”.  Az igazság sajnos az, hogy az illegális bevándorlást tekintve Orbán több szempontból helyesen beszél. A történet:

  • 2010: „A németországi multikulturális társadalom felépítésére tett kísérletek „teljesen kudarcot vallottak” – mondta Angela Merkel kancellár. Szerinte az úgynevezett multikulti koncepció – ahol az emberek boldogan élnek egymás mellett – nem működött, és a bevándorlóknak többet kell tenniük a beilleszkedés érdekében, beleértve a német nyelv tanulását is.” Azaz Merkel 2010-ben még úgy látta, hogy a bevándorlást erősen korlátozni kell.
  • 2015: Merkel egy iskolalátogatás során találkozik egy németül tökéletesen beszélő palesztin kislánnyal, akinek elmondja, hogy nem lehet mindenkit befogadni, mire a kislány elsírja magát, mondván, hogy itt van az iskolája, itt vannak a barátai, mit fog ő csinálni, ha kitoloncolják? A riport nagy port ver fel, meghatja a németek többségét, és a migránsok számára kedvezőbbé válik a Willkommenskultur intézménye, amely jóval immár barátságosabb és segítőbb környezetet biztosít nekik a korábbinál. Német hatásra Nyugat-Európa többi országa is ebbe az irányba módosít, úgyis kell neki a munkás kéz, mert a nyugati országok saját állampolgárainak egy része már nemigen hajlandó dolgozni. A kelet-európaiak persze nem enyhítenek, ők túl szegények ahhoz, hogy a sok költséggel járó és sok időt igénylő migráns kérelmek elbírálását könnyen elviseljék.
  • 2015 után: A Nyugat-Európába érkezettektől folyamatosan pozitív hírek érkeznek haza, a fejletlenebb országokban ezért mind többen határoznak az útra kelés mellett. A migránsszállító rendszer egyre szervezettebb, a migránsok is egyre elszántabbak és harcra készek, hiszen ha valaki mindent föl- és eladott otthon, annak nincsen visszaút.

Az érkezők döntő részével az a baj, hogy pontosan ugyanúgy akar élni itt is, mint otthon élt, csak sokkal magasabb színvonalon, és bőven akadnak köztük olyanok, akik ezt az otthonélési vágyukat nem hajlandók visszaszorítani, sőt a megvalósulásért tesznek is. Ha úgy érzik, akár erőszakosan (lásd pl. burka). Ezért nem nagyon sikerül a beilleszkedés, az idegen közegben nyelvi, vallási és viselkedésbeli problémák miatt leginkább egymással kommunikálnak, megindul a gettósodás, a viszonylag rossz anyagi helyzet fokozza az elkeseredést, azzal együtt a haragot is, a harag pedig áldozatot keres. A helyzet erősen hasonlít a magyarországi romák helyzetére, amellyel évszázadok óta nem tudunk mit kezdeni. Ebből következően mi aztán tisztában vagyunk az üggyel, nem kérünk még egy zárt közösséget a nyakunkba, amelynek ráadásul nyelvi problémái is lennének. Orbán ebben az esetben tudja, hogy miről beszél. Általában nem tudja, de itt igen.

Érdekesség, hogy a kínai közösséggel semmi gondunk nincs, mert nagyon jól alkalmazkodnak, nagyon jól üzletelnek, és nem kifejezetten vallásosak. Így aztán pénzügyileg is egyenesben vannak, ami az együttélés elemi feltétele. Ugyanis ha nem, a szorult helyzetbe kerültek (és a nyugat európai bevándorló közösségekre inkább ez a jellemző) az életben maradás érdekében nem éppen jogtiszta módszerekkel próbálnak meg pénzt szerezni. A kínaiak további nagy előnye, hogy elsősorban azzal kereskednek, amit ők gyártanak, így az ottani kínai gyártó, meg az itteni kínai kereskedő jól megérti egymást. Nem is menekültként vagy bevándorlóként élnek nálunk, hanem nemzetközi vállalkozóként.

A migránshelyzet mind nehezebben kezelhető, noha a 400 milliós Európához képest elhanyagolható létszámú, de az eloszlása aránytalan. Egyre több az olyan migránsutaztató társaság, amely hatékonyan csábítja útrakelésre az erre hajlamosakat, az EU pedig ezzel kapcsolatban naponta bemutatja, miért olyan veszélyes a demokrácia. Egyik jellemzője ugyanis a döntésképtelenség (hogy az Orbán hívők még véletlenül se tudjanak megnyugodni, elárulom: a despotizmus dilettáns despotával még sokkal rosszabb eredményeket produkál, lásd például Magyarország EU-ban elfoglalt sorrendbeli helyezését, és anyagi helyzetét).

Egyetlen megoldás lehetséges a rendezésre: az EU el kell felejtse humánus hozzáállását, mert az katasztrófához vezet. A bevezetendő új szabályok értelmében az illegális EU határ átlépőket a magyar példa szerint egy adott időponttól kezdve azonnal ki kell toloncolni. Mostantól hirdetéseket kell feladni minden potenciális migránsküldő ország vezető médiatermékeiben, hogy az EU (pl.) 2025. augusztus 1-től minden illegális „bevándorlót” kérvénybeadás, vizsgálat, táboroztatás, ellátás, de főleg késedelem nélkül azonnal kitoloncol oda, ahonnan jött (ha a hajókon érkezők esetében ez szükséges, megállapodik egy észak-afrikai országgal, és fizet neki), mert az erőszakos behatolás az EU területére attól kezdve bűn. Mivel az EU nem hülye, előbb-utóbb meg fogja tenni az illegális bevándorlás ellen szükséges lépéseket. Minél tovább halasztják, annál több lesz a politikai és társadalmi kár (lásd az ultrajobboldali pártok előretörését). A kitoloncolás miatt néhány migráns rosszul fog járni, de a híreket hallva a bevándorlási folyamat aránylag hamar leáll, hiszen senki nem indul neki, ha biztosan tudja, a célját úgysem érheti el. Közben persze meg kell küzdeni a jogvédő szervezetek hadával, de ezt vállalni kell. Úgy gondolom, a bíróságokkal könnyebb a helyzet, hiszen az illegális behatolás bűncselekmény, illetve törvényileg könnyen azzá tehető.

A fenti EU intézkedések természetesen igazolják majd a magyar miniszterelnököt (ahogy az olasz miniszterelnök asszonyt is, meg még jó pár pártot és politikust Európában), de más megoldás nincs. Számítani lehet természetesen arra, hogy ezt Orbán itthon szavazatszerzésre használja fel, illetve nem számítani kell rá, hanem biztosra vehető. Ezért erősen javasolnám az ellenzéki pártoknak, hogy ebben a kérdésben maguk is minél hamarabb az orbáni álláspontra helyezkedjenek. Akkor esetleg elkerülhető az ezáltali szavazatszerzés, vagyis egy Holdról is látható vereség, mint amilyen 2022-ben történt. Érdekesség, hogy ott és akkor Orbánnak nagyon nem volt igaza, ám a szavazók jó részét mégis sikerült átvernie.

Most igaza van. Nem kell átverni senkit, azaz csak csatlakozhatunk hozzá. Egyhangúan és egyértelműen, ha kérhetem.

Botrány

Falusi Tamas
-
0
Botrány

Előre kell bocsátanom, hogy magánügyi kérdésekben rendkívül bigott vagyok. Szerintem a szexualitás (ha erőszak nem történik) mindenkinek a legszigorúbban tiszteletben tartandó magánügye, és még ha pap is az illető, aki éjjel-nappal a biblikus családmodellről prédikál, tőlem akkor is nyugodtan járhat akár melegpartikra, ha úgy tartja kedve.

Azt pedig, aki ezt nemhogy kiteregeti, de akár csak egy apró célzást tesz egy nagyobb létszámú közösségben embertársa bármely személyes paraméterére, úgy megbüntetném, hogy attól koldulna évekig. Fejlett társadalmakban (egyszer majd) ilyen témákról nyilvánosan senki, soha nem beszél, ám sajnos a mai közösségek (a magyarországi meg pláne) nagyon is éretlenek ahhoz, hogy azon esetekről hallva, amelyekhez semmi közük, megállják belepofázás nélkül. Fokozva a fokozhatatlant sokszor politikai kérdést csinálnak az ügyből, ami végképp döbbenet. Ez teljesen olyan, mint mikor az alsó tagozatban valakit az elálló fülei miatt közprédává tesznek, pedig a szerencsétlen így született, nem tehet róla, ráadásul még csak nem is árt vele senkinek, csakhogy ezt a sok hülye gyerek képtelen felfogni. Különösen idegesítő, ha hülye felnőttek teszik ugyanezt, miközben a Holdig hallatszik a kiskamaszos nyerítés meg a csámcsogás, és ennek a viselkedésnek rendkívüli sajnálatomra olyan lapok is helyt adnak, amelyekről nagyon nem hittem volna. Az pedig, hogy miért iszik valaki bort (magánügy), miközben vizet prédikál, az ő dolga, ő számol el magával, Istenével, mit tudom én, akárkivel, semmi köze hozzá senkinek! Rám és mindenki másra kizárólag a prédikálása tartozik. Az ugyanis már közügy.

A vallásokkal ugyanígy vagyok. Szerintem szigorúan magánügy, hogy ki miben hisz, és hogy hisz-e valamiben egyáltalán, ameddig másnak nem árt vele, emiatt őt sem kár, sem sérelem nem érheti. Az ateizmus ugyanúgy vallás, mint a többi, az ateista ugyanis abban hisz, hogy nincs Isten, de ezt éppen úgy nem tudja bizonyítani, mint ahogy az összes többi vallás sem tudja azt, hogy van. A vallástalan viszont úgy gondolkodik, fogalmam sincs, hogy van-e Isten, de sokkal valószínűbb, hogy nincs, ezért nem követem a vallások előírásait. A vallástalannak az ateistákkal ellentétben nincs vitája a vallásosokkal, ahogy persze az ateistákkal sem vitatkozik, mert nem léteznek érvek, se kontra, se pro.

A vallástalan csak akkor kezd nyűgösködni, amikor a szerinte szigorúan a magánéletbe tartozó vallás megkezdi a közéletbe való beszivárgást, ami teljesen ugyanaz, mint a sokak által kétségbeesetten sikoltozott keresztényüldözés, csak az iránya fordított. Az ilyen beszivárgás természetesen csak úgy fordulhat elő, ha a regnáló pártok, amelyek kezében a hatalom van, erőteljesen segítik a folyamatot, ugyanis a modern, szekularizált nyugati államokban a klérusnak nincs semmilyen hatalma, így maguktól nem képesek beszivárogni sehova. A szekularizáció leépítése tehát állami feladat.

Kies hazánkban sajnos nagyon hatékony az állam, a kétharmad az kétharmad ugyebár. A technikák ismerősek, a hivatalosan elismert egyházak rendszeresen és bőven kapják az anyagi és egyéb támogatásokat, hogy zökkenőmentesen folyjék a biblikus irányvonal és ezzel az „Isten, haza, család” jellegű, jelenleg regnáló pártok népszerűsítése. A nem hivatalos egyházak már nem állnak ilyen jól, lásd Iványi Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét, igaz ők nem népszerűsítik a hatalmasokat, hanem segítenek a rászorulókon, és ez a krisztusi tevékenység nem korrelál eléggé a felülről elvártakkal. Ezért a Hivatal szerint semmi keresnivalójuk az állam által erősen támogatott csapat, azaz a keresztes propagandisták között. Az államnak még rosszul is jön, hogy az általa valószínűleg szándékosan az út szélén hagyottakat felkarolja valaki, hiszen így az evolúció „Pusztuljon a férgese!” elve nem érvényesül, és sokaknak tovább kell fizetni a nyugdíjat, meg ez egyéb ellátásokat, mint azt az állam szeretné. Csak a kiadás, haszon meg belőlük semmi, a fenébe is! Jobb lenne, ha Iványiék nem lennének itt.

A regnálók melletti agitáció természetesen nem csak a templomokban és egyéb hitközségi helyiségekben folyik, hanem az egyház által működtetett iskolákban is, melyek egy tanulóra vetítve sokszorosan annyi támogatást kapnak, mint az állam által működtetettek. Ebből következően az egyházi iskolákban nem kell a tanári fizetésekkel meg az egyéb taneszközökkel takarékoskodni, így aztán bizonyos mértékben nem csak egyházi, hanem elitiskolák is, ahová a szülők szívesen íratják be a gyermeket. Tökéletes helyek a NER kedvezményezetti csoport utánpótlás nevelésére, természetesen nem a dolgozók tömegtermelése céljából (arra ott vannak az állami iskolák), hanem középvezető gyártás, kiforrott technikával. Felső vezetőket a NER nem képez, azok a pozíciók már évtizedekre előre foglaltak.

Modern korban élünk, így aztán az egyház (vagy helyette a hatalom) is belátta, tovább kell lépnie. Mint azt az újság írja:

„Bese Gergő nemcsak megáldotta a Megafon irodáját, az influenszerképzésen is részt vett. A kicsapongó életvitele miatt felfüggesztett dunavecsei plébánost tavaly ősszel oktatták influenszerkedésre. Nem ő volt az egyetlen egyházi személy, aki részt vett a kormányközeli központ képzésén… Erről tanúskodik az egyik csoportkép, amelyet a Megafon tavaly szeptemberben töltött fel a Facebook-oldalára. Bese Gergő a Fidesz egyik leglelkesebb hívének, a politikai kereszténység legnyíltabb és legdirektebb támogatójának számított. Ő áldotta meg a Megafon irodája mellett a Miniszterelnökséget és a Pesti Srácok szerkesztőségét is. A Megafon tréningjein aktív és választásokon induló politikusok is részt vettek, így aztán tucatnyi függetlennek tűnő véleményoldal kötődik valójában a kormánypárti influenszerkeltetőhöz.”

A megáldás (benedictio) révén, azaz kivéve a profán hatóságok ügyköréből, az immár Isten szolgálatára rendelt fenti intézmények az Úrnak tetsző helyekké váltak, ahol szent, azaz megkérdőjelezhetetlen tevékenység folyik (a Karmelita már korábban meg lett áldva, a megkérdőjelezhetetlenség ott is abszolút alap).

Túllépve a szent helyek számának örömteli növekedésén mondható, az állam+egyház hatalmi kombó véleményformáló lehetőségként célba vette a hálót, közkeletű néven az internetet is, és szorgalmasan oktatja az egyház kiválasztottjait a leghatékonyabb ismeretterjesztésre. Hogy melyek azok a terjesztendő ismeretek, nyilván egyértelmű mindenkinek, mivel az állam jelenleg egyetlen párttal (némelyek szerint egyetlen személlyel) azonos.

Mint olvastuk, az influenszer oktatást a Megafon nevű, nonprofit társaság végzi. Egy nonprofit cégnél nem az a fontos, hogy nyereséges legyen, és minden bizonnyal a Megafonnál sem az a siker jele, hogy épp pluszban vagy mínuszban zár-e egy évet. A kormánypropagandát az online térben terjesztő cég árbevétele 2022-ben nulla forint volt, emellett viszont mégis lett 2,7 milliárd forintja a beszámoló tartalmazta „egyéb bevételek” soron. A kiegészítő mellékletből kiderül, hogy a társaság ezt a pénzt a hivatalos megfogalmazás szerint „tevékenysége céljának megvalósításához” kapta. Mivel bíróság mondta ki, hogy a Megafon közpénzhez is hozzájutott, valamint, hogy a cég nem az ellenzékiségéről híres, bárki könnyen kitalálhatja, honnét jött a pénz.

A fentebbi botrányok minősítései:

  • A meleg vagy akármilyen más mivoltnak megfelelő szexuális tulajdonság és tevékenység nem bűn, nem botrányos, és nem lehet közismeret tárgya, akár pap, akár teherautósofőr, akár oroszlánvadász az illető. A tulajdonság a születéskor már adott, a nemet a gének határozzák meg, a hajlamot a legújabb kutatások szerint a magzati fejlődés alatt kapott tesztoszteron adag, így az az egyének esetében nem akarati kérdés, és erőszakmentes esetekben nincs köze hozzá senkinek.
  • Az ilyen eseteken való röhögcsélés és gúnyolódás alacsony IQ szintre utal, a mások ezen tulajdonságának akár csak kis körben való terjesztését bűncselekménynek kéne minősíteni. Az botrányos, hogy az ország nagy része ezeken az eseteken éli ki alpári, kárörvendő hajlamát, megalázó helyzetbe hozva embertársát, aki erről nem tehet.
  • Az igazi botrány egyértelműen az, hogy állami pénzen folyik a hálón tevékenykedő NER agitátorok kiképzése, azaz én fizetek azért, hogy kioktassák az én nézeteim, és ennek megfelelően az én pártom ellen propagandahatjáratot folytatókat. Nincs elemi felháborodás ennek fokozása miatt sem, hogy a regnálók, azaz Pártunk és Kormányunk ahelyett, hogy az amúgy is rengeteg ellopott, és a lopás után immár sajátnak tekintett pénzből fizetné a Nemzeti Papagájkórust, külön, erre a célra létrehozott, állami kasszából teszi, lásd: Miniszterelnöki Kabinetiroda. Tovább fokozza a botrány jellegét a gyakorlatilag kisajátított vallások papságának agitációban való részvétele. A papok jó része ugyanis, ahelyett, hogy az Úr parancsa szerint minden embert beleértve az egyetemes emberiséget szolgálnák, az egyik embercsoport érdekében küzdenek a másik embercsoport ellen, mégpedig korántsem egyházi, hanem nagyon is világi, önös(!) érdekekből. Van az a pénz…

Itt tart az ország. Röhögünk a peches embertársainkon, pedig hogy mi „nem lettünk olyanok”, csak vakszerencse, az elképesztő pofátlanságokon meg, ahelyett hogy felháborodnánk, inkább nem vesszük észre. Egyiket sem.

Botrányt csinálni ebből? Ugyan kérem! Hát hol tetszik élni? Csak nem Belgiumban? Hülye Ursula!

Egyszerű

Falusi Tamas
-
0
Egyszerű

Ahogy Szabolcska Mihály helyett Karinthy írja (Szabolcska biztos nem ért rá):

A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék –
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.

De milyen igaz! Ha valamely fontos ügyben mindenkire (démosz) számítanunk kell, a politikai választások pedig ilyenek, akkor a bonyolult kérdésekre is egyszerű válasz szükségeltetik. Értse mindenki, miről van szó, akkor érvényesül a demokrácia. Ha ez nem teljesül, azaz a nép tudatlanságban van tartva, sőt át van verve, akkor a saját érdekei ellen fog szavazni, pedig a nép nem hülye. Csak egyetlen baj van vele, ha valamihez úgy gondolja, hogy nem ért, akkor az nem is fogja érdekelni. Nem szerzi be az információkat, pláne nem jár utánuk, és persze fel se dolgozza azokat. Ehelyett abból főz, amit kap, és a kapott (néha ravaszul kitervelt) állítások sajnos nem mindig igazak. Mondhatni, sőt.

Ezért lenne az értelmiség feladata a bonyolult dolgokat úgy közvetíteni a nép felé, hogy az a lehető legtöbb ember számára érthető legyen. De nem. Ennek két oka van, az értelmiség egyik fele le van fizetve (ha az ugyan még egyáltalán értelmiség), a másik fele meg nem vállalja. Az utóbbiak közvetíteni ugyan közvetítenek valamit, de az nem a dolgok magyarázata, hanem a saját véleményük, és hogy néha ők sem ismernek minden tényt, vagy nem értették meg a helyzetet, így aztán sikerül a rossz irányra ráerősíteni, az csak természetes. Ne várjunk az emberi észtől túl sokat.

A fentiek alapján mondható, hogy az értelmiség költője Ady Endre, a nép költője meg Szabolcska Mihály. Ady bonyolult dolgokról bonyolultan írt, Szabolcska egyszerű dolgokról egyszerűen, ám azok a zsenik még sajnos váratnak magukra, akik a bonyolult dolgokat egyszerűen tudják elmagyarázni, sőt meg is teszik, így ezek hiánya miatt folyamatosan benne vagyunk a slamasztikában. A nép felvilágosítása helyett a nép átverése történik.

A választók döntő többsége az egyszerű dolgokat szereti. Aki politikus, és azoktól eltér, az bukásra ítéltetik. Hőmérőzni kell tehát a kórházakban, vagy ki kell menni a gátra, és lapátolni a homokot, na meg azt kell mondani, hogy „ettől kezdve nix lopás!”, pont úgy, ahogy Pokorni 14 éve, aki egyértelműen jelentette ki: „Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét„. Ezek szerint vagy nem volt első, mert rögtön a második kezdte a belenyúlást, vagy Pokorni beszélt hülyeségeket. Nem kívánt törlendő.

A kézlevágáson túllépve mondható, hogy ezek az egyszerű ténykedések, mint a hőmérőzés meg a lapátolás, az országot tekintve nem befolyásolnak semmit, nem visznek minket előre egy fikarcnyit sem, mérhető módon nem használnak az országnak, de a nép érti a jócselekedet jelleget, és ez a lényeges. Lehet persze, hogy a DK programját is értené (90 oldal, a hálón gyorsan megtalálható), de túl hosszú lévén el sem olvassa, ebből következően a pártnak sokkal jobb lett volna, ha Dobrev vesz egy hőmérőt, és azzal járja az ország kórházait. Egy pártprogram megalkotása különben is fáradságos dolog, a helyzet minden szempontból való felmérése, a felmérés adatai szerinti értékelése, a helyzet jobbá tételéhez szükséges irányok kijelölése, a szövegezés és az összeállítás komoly szellemi munkát igényel, a hőmérő vagy a lapát viszont nem. Kár, hogy az utóbbiak egyszerű körökben jóval hatásosabbak.

Vannak azért fineszesebb módszerek is. Ilyen például, hogy az ember, mint a jelenleg regnálók legnagyobb kihívója levelet ír a miniszterelnök úrnak, miszerint árvízi katasztrófahelyzet van, ezért nehogy elutazzon Brüsszelbe, mert a kapitánynak jégheggyel való ütközéskor a parancsnoki hídon a helye! Minden előfordulhat ugyanis. Például előfordulhat, hogy a tömeges halálesetek elkerülése érdekében 3500 milliárd forintot át kell csoportosítani az egészségügyi költségvetéséből Orbán Győző felcsúti homokbányájához, és az egyértelműen kapitányi feladat – pláne, hogy a magyar egészségügyi költségvetésben nincs is annyi pénz. Előfordulhat az is, hogy vezéráldozatot kell bemutatni az árvízi istenek haragjának enyhítése érdekében, az ilyen áldozat pedig kivitelezhetetlen, ha a miniszterelnök úr Brüsszelben lapít. Ő is, írja a levél küldője, az őrhelyén marad, és lapáttal a kézben harcol az iszonyú ár betörése ellen.

Ha valaki erre azt mondaná, hogy mindez hülyeség, mert akár az ország működését, akár az árvizet tekintve sok értelme nincs, nem tudnám megcáfolni, de hogy az egyszerű választók körében a levélíró félelmetes mértékű hazaszeretete és segítőkészsége révén igencsak felmagasztosul, az biztos.

Szóval egyszerű dolgok kellenek. Nem árt, sőt sokat használ, ha az a dolog kézzelfogható, mint például tízezer forint, amely aztán döntő hatással bír a választókra. Ül a padon a falusi ember a fa árnyékában 2019. környékén, és nem számít semmi rosszra, mikor lefékez mellette egy kocsi, kiszáll a riporter meg az operatőr, odamennek hozzá, és megkérdezik: „Kire tetszik szavazni?” A bácsi hamiskásan hunyorog: „A Gyurcsány elvette a 13. havit, az Orbán meg adott tízezer forintot. Na, mit gondolnak az urak?” A bácsi nem tudta, hogy a 13. havit nem Gyurcsány vette el, hanem Bajnai, és ő sem elvette, csak szüneteltetni rendelte a válság idejére. Nem tudta, hogy Gyurcsány a regnálása alatt végig fizette. Nem tudta, hogy a tízezer forintot nem Orbán, hanem Bajnai jóvoltából kapja, mert Bajnai gondolta úgy, hogy ha jól megy az országnak, akkor ezt érezzék a nyugdíjasok is, és bevezette a nyugdíjprémiumot. Nem jutott eszébe az sem, hogy mikor az országnak már jól ment, mert a világgazdaság lendületben volt, és ömlött hozzánk az EU ingyenpénze, Orbán akkor sem hozta vissza a 13. havit, azaz gyakorlatilag sok éven keresztül ellopta a nyugdíjasoktól. Arról meg aztán végképp fogalma sem volt, hogy a nyugdíjának az egyre nagyobb leszakadása a fizetésektől, azaz az ő relatív elszegényedése Orbán „érdeme”, mert ő szüntette meg a svájci indexálást, azaz hogy a bérek növekedése növelje meg a nyugdíjakat is. Az utóbbi kettővel megspórolt pénzt, azaz a nyugdíjasok ellopott pénzét Orbán a NER kedvezményezettekre és a hobbijaira költötte. Ahogy az egészségügyön és az oktatáson megspórolt pénzt is. A bácsi minderről semmit nem tudott. Mivel pedig nem akadt senki, aki felvilágosítsa, Orbán 2019-ben is kétharmaddal nyert.

A világ egyébként nem is olyan bonyolult. Ahogyan Omar Khajjám, a részeges jaipuri csillagászköltő már akkoriban írta volt (Szabó Lőrinc fordításában):

Rozzant szeráj a Föld, és jajszavát
Az éji szél süvölti rajta át.
Ki tudja, hány szultán nyitotta ki,
És csukta már be korhadt ajtaját.

Ha ebből nem is tudjuk meg, hogy mi a teendő, állapotfelmérésnek tökéletes.

Gumicsizma

Falusi Tamas
-
0
Gumicsizma

Hiába, no, a népszerűség növelése nagyon fontos minden politikusnak. A regnálók esetében nincs sok növelési időszak, mert a normál  jellemző paraméterek az esetek kilencvennyolc százalékában szomorú képet mutatnak. A GDP nem nő, a lopás nem csökken, az adósságállomány mint a holdrakéta, az infláció lenullázza a nyugdíjemelést, az ingyen pénz meg nem jön, hogy a fene vigye el!

Szegény hatalmon lévő politikusoknak csak két menekülési útvonal marad. Az egyik a hazudozás, a másik a jövő. Az utóbbi nem mindig hatékony, mert az emberek előbb-utóbb megunják az arra való hivatkozást, mint ahogy ezt Csepregi ’88-ban énekelte: „Holnap, olyan messze van a holnap, aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom!” Azért persze sok regnáló politikus használja a jövőt szépre festő technikát, és vannak választók is, akik beveszik, hogy 2056-ban majd milyen jó lesz nekünk, de egyre kevesebben, ezért inkább az előbbi módszer használatos. Ahogy az mindennapjainkban látható.

Néha előfordul, hogy az ellenfelet felülmúló mértékű hazudozás sem jön be.

Ilyen volt például a 2006-os választás előtti kampányidőszak, mikor az Orbán-Medgyessy-Járai triónak köszönhetően eléggé ramaty állapotban leledzett az ország, mégpedig nyilvánosan, vagyis csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy a következő kormánynak azonnali megszorításokkal kell majd kezdeni. A kampányban megszorítást emlegetni természetesen tilos (nem szabad kibontani az igazság minden részletét, mert úgy biztosan veszít az ember), sőt akkor is ígérni kell, ha nincs miből. A sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba, ám láss csodát, mégsem Orbánék nyertek. A jelenséget a tudósok máig nem képesek megemészteni.

A győztesek persze nem kezdtek el osztogatni, hanem a gazdaság egyenesbe hozása érdekében azonnal bevezették a megszorításokat, az pedig, hogy az igencsak baloldali, osztogatásban nagyon menő, a megszorításoktól viszont irtózó MSZP frakció ezt mégis egyhangúan megszavazta, egy beszédnek volt köszönhető. Az eset Őszödön történt, ott mondta el valaki. Aztán a beszéd 2006. őszén nyilvánosságra került, és azonnal beköszöntött a káosz. Az ország iszonyatos árat fizetett a nyilvánosságra hozás miatt, sőt, még most is fizeti. Voltak persze, akik jól jártak, akár még az MSZP frakcióban is… de hagyjuk a neveket, ma már mindez érdektelen.

A népszerűséghajhászás speciális esete a katasztrófa időszak. Megemlíthetjük például Orbán Viktort, aki kormányfőként a 2001-es tiszai árvíz idején több napot volt a veszélyeztetett településeken. A miniszterelnök felkeresett több Bodrog-menti települést, az éjszakát pedig az árvíz sújtotta területeken töltötte. A vész kellős közepén! Az már igen! Másnap a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nyíregyházi központját kereste fel, majd Baktalórántházán az ott ideiglenesen elhelyezett kimenekített lakosok szállását.

2013-ban is személyesen volt jelen a dunai áradásnál. A kormányfőről folyamatosan jelentek meg olyan videók és fotók, amelyeken az volt látható, hogy mentőmellényben, dzsekiben, gumicsizmában térképeket néz, gátakon dolgozó munkásokkal, árvízi szakemberekkel beszélget. „Gyors vacsora a kantinban, rövid alvás a laktanyában” – írta Facebook-oldalára. A korabeli fényképen Orbán Viktor gumicsizmában tájékoztat, előtte mikrofonerdő, mögötte Tarlós István, Hende Csaba és Bakondi György állnak sorfalat a gáton. Ez már igen, ugye, emberek?

Sajnos a jelen nem ilyen, ugyanis szomorúan kell megállapítsuk, a mostani árvizet tekintve Orbán elkésett. Ugyanis Magyar Péter megelőzte (hogy honnan vette ezt a gumicsizmás ötletet?). Azért persze a miniszterelnök úr is csizmát rántott, és Római parton megmutatta, illetve dehogy mutatta, sokkal inkább elmondta, hogy két nap múlva a feje fölött két méter magasan fog állni a víz (kis színes). A két vezető erő után a többi politikus sem tehetett mást, lapátot fogtak, és nekiálltak a homokzsákok töltésének, mégpedig napi egy-két órát, ahogy azt Gyurcsány említette volt.

A szikár tények után néhány megjegyzés:

  • A Duna vártható áradásáról az első híradások 2024. szeptember 11-én, délben, azaz öt nappal ezelőtt érkeztek be. Menőbb országok esetében a stáb/bizottság/akármicsoda azonnal összeül, mozgósítja a lapátolásra fogható katonaságot, és három nap alatt elintézi az ideiglenes gátak kérdését. Nem futnak versenyt sem az idővel, sem a szintemelkedéssel, mert jóval előbb elkészül a munka. Persze van tartalék is, és az emberek készenlétben állnak, ha rosszul alakulna helyzet.
  • Az természetesen egyértelmű, hogy a tervek már időtlen idők óta készen vannak, hiszen minden szakember tudja, hová kell homokzsákokat pakolni. A pakolást ott kezdik, ahová biztosan kell ideiglenes gát, így haladnak a három nap alatt az egyre magasabb részek felé, közben az újabb és újabb vízügyi adatok alapján folyamatosan módosítanak, hogyha kell.
  • Önkénteseket nem várnak, és nem hívnak, mert az egyrészt azt jelentené, hogy a védekezéshez az állam nem biztosított elég embert (= szarvashiba), másrészt az önkéntest irányítani kell, méghozzá nem parancsszóval, hanem kedvesen, ami plusz munka a védekező csapatot irányítóknak, mikor van úgyis elég dolguk.
  • A miniszterelnöki jelenlét a veszélyes terepen engem a régi amerikai viccre emlékeztet, amelyben a szerviz falára nagy betűkkel van felírva:

„Autójavítás: 10 $; Ha közben ön is jelen van: 20 $; Ha részt vesz a szerelésben: 50 $; Ha ön irányítja a munkálatokat: 500 $”

A védekezésben résztvevőknek pont úgy hiányzik a miniszterelnök jelenléte, mint egy púp a hátukra, hiszen állandóan vigyázni kell rá meg a testőreire, ráadásul dilettáns, azaz bármikor mondhat olyat, ami nem csak hogy hülyeség, de mivel ő mondta, végre is kell hajtani. Nem segítség, hanem hátrány. Jobb lenne, ha a Kolostorban maradna, esetleg Hatvanpusztát színesítené a jelenlétével. Az árvíz elleni védekezés nem az ő dolga, neki csak a szakemberek által igényelt pénzt és az embereket kell biztosítani (azt persze feltétlenül!)

  • A politikusoknak meg az egyéb celebeknek, akik a homoklapátolással népszerűségi jópontokat akarnak szerezni, minden árvízkor ki kell jelölni egy veszélytelen partszakaszt, zsákokkal, homokkal és külön orvosi ügyelettel, így, ha megsebesítenék egymást a lapátokkal, gyorsan érkezik a segítség. Sajnos ez az ügyelet a mai magyar egészségügy szakemberellátását tekintve csökkentő hatású, ezért egy gézt és fertőtlenítőszert tartalmazó dobozzal helyettesítendő – ha valamelyik kórházban van még ilyen. A kamu védekezési szakaszon a lapátolók meg a TV stábok napközben kiélhetik magukat. Amit megraknak nappal, azt éjjel ki kell önteni, hogy ne igényeljen az előadás sok zsákot meg homokot.
  • Magyar Pétert illetően: a helyében én is kimentem volna. Sok dolga úgysincs, se a család (elvált), se a munkahelye (EP képviselő Brüsszelben nettó 8000 € fizetéssel, de ott még nem nagyon látták) nem jelent akkora leterhelést, hogy ne érne rá, habár inkább a pártprogramot kéne írnia, már ha tervbe van véve egyáltalán. Mindenesetre a „Legény a gáton” témájú képek képesek a Magyar hívek hitét még tovább erősíteni, ha ugyan ez még egyáltalán lehetséges. Be kell valljam, nagyon tetszett az ötlete, hogy megszavaztatta az embereket, vegye-e fel a képviselői mandátumát Brüsszelben, így senki nem szólhat egy rossz szót sem arra, hogy felvette, mondván irigykedve, hogy már megint elintézte magának a tutit! Speciális szimatú ember, mert valahogy mindig a puha és kényelmes oldalon köt ki, de az nem bűn. Egyáltalán nem. Csak gratulálni tudok.

Hát, kérem, így védekezünk mi. És még mondja valaki, hogy a magyar nem gumicsizmás nép, mikor még maga a miniszterelnök úr is…

Ugyebár.

Semleges

Falusi Tamas
-
0
Semleges

A semleges álláspont igen jó dolog. Benne van a háborítatlanság nyugalma (verekedjetek csak, én addig megebédelek), a praktikum eredményezte haszon (aki olcsóbban adja, attól veszem, semmilyen más szempont nem kell, hogy érdekeljen) és persze a szuverenitás is (azt csinálok, amit akarok, senki nem szólhat bele).

Nem csoda, hogy Magyarország, illetve pontosabban Pártunk és Kormányunk, még pontosabban maga a miniszterelnök úr semlegességre törekszik. Úgy nézem, egyelőre csak a gazdaságpolitikában, de a jövő beláthatatlan, a határ pedig a csillagos ég (mondotta Rákosi elvtárs), lásd például Kína zászlaját, amelyen egy nagy van és négy kicsi, azaz összesen öt darab ötágú. Zseniális, nem? Hogy ki a nagy, azt mindenki tudja, a kicsiket már nem annyira, egy biztos, mi az ilyesféle csillagok felé igyekszünk mostanában. A Nyugattól elfele.

A regnáló lángelmék az új gazdaságpolitikai irányvonalat az alábbiak szerint határozták meg:

„Ki kell maradnunk azokból a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, hogy Kelet vagy Nyugat, meg kell próbálni fönntartani mindenkivel minél hosszabb ideig, minél mélyebb gazdasági kapcsolatokat, nem politikai szemüvegen keresztül kell néznünk a gazdaságot, hanem kizárólag a magyar gazdaság életképességén keresztül, ezért semleges gazdaságpolitikára van szükségünk, gazdasági semlegességre.”

A gazdasági semlegesség fő jellemzői:

  1. Finanszírozási semlegesség: „Már nem vagyunk adósabbak a helyzetben, de folyamatos finanszírozási kényszerben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk Brüsszel és London kevés. Nekünk kell mellé Katar, kell Peking, meg kell Tokió, meg kellenek a saját választópolgáraink, akik megvásárolják a magyar állampapírokat, egész Európában egyébként a legmagasabb arányban, mint egy napokban napvilágot látott tanulmányban olvashattam”

Azon gondolkodtam, hogy vajon „kiafranc” akadályozta ezt eddig, ugyanis ha senki, akkor minek kell újból meghirdetni? Később rájöttem, hogy ez nem programhirdetés, hanem azt igazolandó magyarázkodás, hogy igenis jól csináltuk, mikor Pekingtől fölvettünk a Budapest-Belgrád vasút hitele mellé még egymilliárd euró hitelt.

A legtöbb devizahitelünk a European Investment Banktól (EIB) van, az állomány 1436 milliárd HUF, a közvetlenül az Európai Uniótól felvett hitel 565 milliárd HUF. Ezek kifejezetten kedvező kamatozásúak, de nagyon szigorú az elszámolás. A kínaiak viszont nem sokat kérdezősködnek. Aha. Így már érthető, hogy miért „kell nekünk Peking”.

  1. Beruházási semlegesség: „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk. Arra kell törekedni, hogy a finanszírozási semlegesség mellett a mi gazdaságpolitikánknak beruházási semlegessége is legyen. Nyugatról és keletről is kellenek a beruházások és kellenek a beruházási források”

Hát persze, hogy kellenek. Mint egy falat kenyér. Mészárosra meg Garancsira hiába is számítanánk beruházásilag, az ő tevékenységük arra épül, hogy nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Egyébként Brüsszelben senki sem szólt egy szót sem, mikor jöttek a keletiek ide beruházni (Kína: 9 milliárd EUR), csak a hazaiak, pl. a gödiek meg a debreceniek méltatlankodtak. Nyilván nekik szól ez „Beruházási semlegesség” program, hogy kussoljanak már!

A „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk.” szöveg, mintha kissé eltúlzott optimizmust sugározna, de csak a beruházások esetében még tán lehetséges is. Gyönnek a keletiek, mint a meszes! Magyarország a schengeni határokon belül van, és ez nagyon tetszik nekik.

  1. Piaci semlegesség: „A harmadik tartalmi elem. Szép dolog, hogy az Európai Unió piacaira termelünk, de pontosan ugyanannyit ér, ha Kína vásárolja meg azonos összegért a termékeinket.”

Ki hitte volna, emberek? És ezt a vállalkozások mind tudják. Az AUDI majd hülye lesz megválogatni a vevőit, neki mindegy, hogy ki veszi meg a terméket, csak vegye. Ez immár a harmadik teljesen fölöslegesnek látszó programpont, de mégis kényes ügy, hiszen ebből következően a „piaci semlegességre” hivatkozva eladhatnánk akár az oroszoknak is stratégiailag fontos termékeket. Még szerencse, hogy olyanunk nincs.

  1. Technológia semlegesség: „Nem érdekel ki, csak a legjobb legyen. Nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni, mert nyugati, hogyha a kínai jobb. Ha az amerikai jobb, akkor majd azt fogjuk használni. Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni.”

Hát ez így rendben is lenne, mindaddig, amíg Pártunk és Kormányunk pipereszappant vagy kávéfőzőt vásárol a világpiacon, ám ha valamilyen szuperelektronikát, akkor jobb, ha egy NATO országhoz fordul, mint a kínaiakhoz. Az utóbbi esetben ugyanis baj lehet az információkiszivárgásból, amit se a NATO, se az EU nem szeret. Sőt, a kínaiakat ismerve könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk szállított kávéfőzőkben is van beépített kémszoftver, de a pipereszappant sem zárnám ki.

Jómagam ezért miniszterelnökként óvakodnék az olyan sarkos megfogalmazástól, hogy „Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni”, mert esetleg a többiek végleg megunják az állandóan vagdalkozó ugribugrit, aki ezt a viselkedést valamifajta szuverénségnek hiszi, és kiteszik a klubból. Viszont, ha őt kiteszik, akkor sajnos az országot is vele.

Hacsak előtte le nem váltjuk. Az is egy változat. Gondoljátok meg, proletárok! (proletár = nem NER kedvezményezett)

  1. Energiasemlegesség: „Orbán Viktor ígéretet tett, hogy 2032-re eljutunk oda, hogy energia szempontjából nagyjából önellátóak leszünk, de addig is energiát keletről és nyugatról, ha szükséges, egyaránt használni kell”.

Na végre! Ha nehezen is, de megérkeztünk a lényeghez. A tényleges lényeghez, amiért ez a zseniális „gazdaságpolitikai” elképzelés egyáltalán megszületett. Azért kellett megszületnie, mert Magyarország bajban van. Kevés a pénze, még kevesebb az energiája, az ország hatalmas villamosenergia importra szorul, ráadásul egyre nagyobb a napelem park teljesítménye, amelynek hektikus működését valahogy ki kell kompenzálni (erre csak a gyorsreagálású, azaz földgáztüzelésű erőművek alkalmasak), az új akkumulátorgyárak is sok villamosenergiát igényelnek, és nagy szorultságunkban (GDP növekedési gondok) semelyik beruházást sem utasíthatjuk vissza, így aztán abszolút létszükséglet a villamos energia termelés komoly növelése. Paks II. még sehol, csak a földgáz jöhet szóba, és abból is csak az orosz. A gyorsan megépítendő termelő egységek tehát: három földgáztüzelésű kombi blokk, összesen 1500 MW villamos teljesítménnyel.

Mint az az energiasemlegességi pontban leírtakból látszik, hihetetlen nagy bajba kerülnénk, ha az EU megtiltaná az orosz földgáz behozatalát. Az orosz olajjal is pont így vagyunk, mert isten tudja, mi okból, de a szlovákokkal és a csehekkel együtt „elfelejtettük” bővíteni a horvát Omisaljból Százhalombattára, és onnan tovább észak felé menő kőolajvezetéket (holott ismertük az orosz-ukrán viszonyt a Krím elfoglalása óta), ráadásul a horvátokkal nem is vagyunk valami jóban, így aztán valahogy jelezni kellett az EU felé, hogy mi a „semlegesség” okán semmiféle energetikai embargót nem fogunk, mert az ország energetikai gödörbe kerülése nélkül nem is tudunk betartani.

Az első négy pont csak arra szolgál, hogy ne lógjon ki a lóláb. Annyira.

Tudnak ezek az Orbánék, mi?

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség