Vélemény

Békeharc

Ismeretlen szerző: „Egy a jelszónk, a tartós béke! Állj közénk, és harcolj érte!”

Az ember olvasgatja a P kommandó híreit meg írásait (= NER lapok), és lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen rettenetesen szurkolnak az oroszoknak. Ott az állás egyelőre döntetlen, viszont igencsak feltűnő, hogy egy kisebb falu elfoglalásánál, de akár még egy drón lelövésénél is hatalmas az öröm a népben, nemzetben gondolkodóknál. Ebből következően ők nem annyira az ukrán népben és nemzetben gondolkodnak, jóval inkább az oroszban. Nem tetszik nekik, hogy az ukránok nemzetként védik hazájukat, és utálják Zelenszkijt, aki összetartja őket.

Szinte látom, ahogy Geréb eltartottjai, sőt jóltartottjai dörzsölik a tenyerüket az orosz katonának öltözött Pásztorok legkisebb Einstandjainak hírére is, hiszen Geréb már megmondta többször, hogy a vörösingeseket úgysem lehet legyőzni, az ő váteszi jóslatait pedig a valóságnak igazolnia kell! Feltétlenül. Geréb nem veszíthet sohasem, és ha mégis veszítene, akkor is nyer. Punktum.

Igen érdekes lenne, ha valamelyik NER lap (óvatosan) megpendítené, hogy hát Putyin mégiscsak egy tömeggyilkos, nem is akármilyen, akivel normális esetben a normális egyének nemhogy nem beszélgetnek, de mindent megtesznek azért, hogy a saját és a többi ember védelmében az ilyen veszélyes őrült minél hamarabb megzaboláztassék, és a közösségből eltávolíttassék, hogy ne legyen alkalma több kárt csinálni. De nem. Hazánk, illetve hát a miniszterelnök úr sajátosan magyar módszere az, hogy adjuk oda a rablónak, amit akar, akkor majd elmegy a zsákmányával, mi meg nyugton élhetünk tovább.

Ezzel a módszerrel két gond van. Az első, hogy a tervezett odaadni való nem a miénk, azaz a máséból akarnak Gerébék nagyvonalúak lenni. A második, hogy egy francot megy el. Nehogy azt higgye valaki, a rablók életük során csak egy házba törnek be, elviszik a szajrét, aztán vidáman élnek belőle halálukig. Nem mondom persze, hogy nincs ilyen, mert ha valaki Mészároséknál kutakodik, ott biztosan van a sorba rakott ruhásszekrényekben pár milliárdnyi kápé arra az alkalomra, ha hirtelen szükség lenne valamire, és az üzletben bankkártyát nem fogadnak el, de nem minden ház ilyen. Ebből következően várható, hogy a rabló nemsokára újabb házat szemel ki magának, aztán megint, majd megint, így a magyaros béketaktika alkalmazása esetén gyorsan övé lesz a teljes kerület. Ettől megriadva a közvetlen szomszédok mind a megtámadottat segítik, nehogy a rabló vérszemet kapjon… illetve nem mind. A nyugati demokráciák közt van egy kivétel. Az a speciálisan nyugati demokrácia (Hungary) ugyanis nem a lakótársakkal, hanem a rablóval van.

Ha megvizsgáljuk, hogy miért jó ez a kívülállás Magyarországnak, hamar rájövünk, hogy csak egyetlen komoly ok lehet, mégpedig az energetikai függés Oroszországtól. Mivel se pénzünk se energiahordozónk, kénytelenek vagyunk az oroszoknak gazsulálni, gáz, olaj meg Paks II. ügyében, különben baj lesz, és nem kicsi. Mondják ugyan, hogy nem is az az ok, hanem az orosz miniszterelnök valamivel sakkban tartja a magyar miniszterelnököt, de én abban nem hiszek, mivel Orbánról már ezerszer megírták, hogy milyen borzalmas az uralkodása, mégse lett belőle népszerűségvesztés (tudják: „Rossz, rossz, nagyon rossz, de ha nem ő lenne, hanem a tuggyukki, még rosszabb lenne”). Az ok jóval inkább ígéret lehet. Az, hogy mit ígért Putyin, sohasem fog kiderülni.

Létezhet persze komolytalan ok is. Mint tudjuk, Gábor Zsazsa mondta, „Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam”, és lehet, hogy ez Orbán esetében is így van. Mivel ő, lévén minden téren dilettáns, nem tudja Magyarországot kiugróan sikeres országgá tenni, de még csak sikeressé sem (sőt, ellenkezőleg), kénytelen más taktikát alkalmazni az elhíresülése érdekében. Üt, vág, csíp, rúg, harap. Mégpedig az ország szövetségeseit célba véve. Ezzel halálbiztosan felkelti a figyelmet, és ha ráadásként itthon sikerül elhitetnie, hogy a rosszcsont kölök viselkedéssel „a magyarokat védi”, még a négyszer kétharmad is biztos. Népünk nagyon szereti azokat, akik megvédik őt az ezer veszélytől, amely Brüsszelből leselkedik az ártatlanokra… illetve hát nem annyira Brüsszelból, hanem jóval inkább a magyarországi plakátokról, amelyeket Rogán szokott kihelyeztetni az utak mentére. A hitnek persze mindegy, azért hit. A komolytalan okról látható, hogy nem is az. Nekünk ugyanis véresen komoly.

Az persze mindegy, hogy mi az ok, lényeg az oroszoknak való gazsulálás, azaz a hazai autokrataság mellé egy újabb konfrontáció Brüsszellel, ezúttal az agresszor támogatása miatt. Ami kellemetlen, hogy ezzel az EU-n túlmenően immár a NATO-t is sikerülhet az ellenségünkké tenni, ami az álmoskönyvek szerint rosszat jelent.

Praktikusan persze érthető. Az a megoldás, hogy energetikailag függetlenítsük magunkat az oroszoktól, szóba sem jöhet, ugyanis nincs rá pénz egy vas se. Eddig se volt, ezután se lesz. Na persze másra sincs, se klímára, se HÉV-re, se nyugdíjra, a pénz ugyanis más dolgokra kell, úgymint Vodafon, repülőtér, olimpia, nemzeti konzultáció meg Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatóintézetestül. Azok a regnálóknak sokkal fontosabbak, mint a villany, viszont ha nincs villany, az meg a néphangulatra életveszélyes. Tehát támogatjuk Putyint. Arra persze ügyelünk, hogy úgy nézzen ki, mintha a békét támogatnánk, de csak az Ukrajnának biztosított segítséget akadályozzuk minden erővel, hiszen innen már nincs visszaút egyik félnek sem. A kérdés, hogy Putyiné lesz-e Európa vagy az EU fémjelezte Nyugaté, a harctéren dől el, a békekötés reménye nulla. A győztes gyakorlatilag mindent visz, és nekünk láthatóan az lenne jó, ha Putyin győzne, mivel Orbánék nem számítanak rá, hogy visszajönnek az orosz csapatok. Magyarországra is. Pedig kellene.

Európának az lenne a legjobb, ha a Nyugat mindent bevetve a maximális segítséget adná, mind pénzben, mind harctéri technikában, hogy Ukrajna győzzön, de ezt az európai nemzetállamok egyre kevésbé támogatják. A nemzetállam két legfontosabb tulajdonsága ugyanis a kivagyiság meg az önzés (több nincs is neki), és ha van még egy miniszterelnök is a Putyint segítők között, aki vétóra képes, akkor Ukrajnát tekintve elég nagy a baj.

Elkerülhető lett volna mindez? Az iszonyatos károk, a rengeteg halott és sebesült? Valószínűleg. Ha az EU és Ukrajna vállvetve katonai erővel akadályozza meg már a Krím elfoglalását is (a hírszerzésnek tudnia kellett róla, mire készül Putyin, ugyanakkor a Krím jól védhető, mert az oroszok csak a tengerről tudtak volna támadni), és azonnal beveti a szankciókat, akkor Putyinnak ugyan nem, de a többieknek csak lett volna elég esze, hogy visszavonulót fújjon, és ad acta tegye a hagymázos birodalomépítési terveket.

De nem. Merkel vezetésével gyakorlatilag nem csináltak semmit, ültek tovább az orosz olaj meg gáz langymelegében, aminek meg is lett az eredménye.

Na ja. A fizikában nem tanítják a vérszemet.

A nagy córesz, de ígérni semmibe sem kerül

Orbán Viktor egészen fantasztikus. Az ország gazdasága romokban, az EU-s pénzek nem jönnek, Kína meg Oroszország úgy használ ki bennünket saját céljai érdekében, hogy jobban se kell, a pereit már csak a Kúrián tudja végsőfokon megnyerni (nem csoda, ott a Patyi az elnökhelyettes – elnököt csinálni belőle, az már túlzás lett volna), a megbízhatónak hitt emberei sorra hibáznak, ki hatalmasat, ki csak nagyot, nincs pénz semmire (az oktatás és az egészségügy után nemsokára a közlekedés is rendőri felügyelet alá kerül, hogy még működjön valahogy), már csak azért utazik ki Brüsszelbe, hogy mindenki személyesen lássa, ki is az a mitugrász kerékkötő, akit mindenkinek utálni kell. Gyorsan kell megnézniük, mert néha kiküldik a folyosóra.

Ezt persze csak mi gondoljuk így. Ő másképp van vele. Hiszen győzött! Mindenütt! Ott ugrál a maga felfújta gumivárban, és diadalmasan vigyorog, mert nagyon biztos benne, ő a sallerokat osztja, és nem kapja. János vitéz, Godzilla, meg Szent Péter együtt is smafu hozzá képest, ha ide mernék tolni a képüket, kokiktól duzzadt fejjel kotródnának haza anyukához, kisírni a vállán magukat. Ezer szerencse mindegyiknek, hogy errefelé ilyen trió ritkán lébecol. Itt van nekünk a miniszterelnök úr. Elég az. Néha még sok is.

Ebből a permanens győzelmi mámorból születik egy csomó ökörség. A 3 – 6 százalékos növekedés, az egymillió forintos átlagbér, meg az ezer eurós minimálbér álomképe, amelyek megmaradtak benne, mert egyszer ezt mondta neki egy rosszul tájékozott haverja a brancsból, és ő elhitte mindegyiket. Lévén szintén dilettáns, gátlás nélkül ragozza őket szüntelen. Ez persze nagyon is érthető, mert kies hazánkban immár jó ideje a valóság is álomkép. Igaz, a döntő többségnek inkább rémálomkép, de Orbán számára ez lényegtelen. A Birtokon meg a Klastromban nem érzékelhető, csak pár kilométerrel arrébb a sok-sok kis Kádár kockában lakóknak, mivel pedig tőle mindegyik messze van, könnyed hanghordozással ígéri meg, hogy jövőre majd jó lesz nekünk. Sőt, nagyon jó! De még mennyire! 2023-ban idénre ígérte. Nem is emlékszik már arra senki. A mostanira se fog. Ez a majd jóvá levés egy sok-sok éven át tartó, hosszú folyamat, hajh de megtanultuk már ezt negyvenöttől nyolcvankilencig. Lásd Cs. Éva, „Mindig csak a holnap, aztán holnap is a holnap…”.  Mintha Kádár apánkat hallanám.

Érdekes gondolat tőle ez a Nyugat alkonya. Ott már nincs Coca Cola mámorban fetrengés sem, a szex is eltűnt az életükből, individuál-globalista transzvesztiták, melegek és egyéb LBTQ-k imbolyognak csöbörből vödörbe, a versenyképességük meg „felszívódott”, és csak azért nem mi, magyarok építjük meg a Turul légitaxi gyárat Stuttgart mellett, mert Mészáros úr jobb szeret külföldi focicsapatokat támogatni, mint céget gründolni messzi idegenben. Nála aztán nix dájcs! Maximum gdje je moja jahta? Mennyivel jobb itthon a kínai vasút akolmelege…

A speciális nézésű történész asszony persze nem véletlenül dobta be a Nyugaton kihaló szexet (hja, aki a Biblia mellett a Koránt is ismeri!). – Ezt akarjátok ti is? – kérdezi, és ez bizony nagyon nagy érv a döglődő Nyugat ellen, tekintve, hogy pénzben ugyan kissé lemaradtunk, de itt van nekünk vígasznak a pia, a cigi meg a nő. Odaát Mária szerint a nők túlságosan is öntudatra ébredtek, karrierépítéssel foglalkoznak, és ahelyett, hogy alázatosan elfogadnák szegény ácsingózók közeledését, hajlamosak őket úgy kirúgni az ágyukból, hogy hatot bucskáznak a szőnyegen! Így aztán nincs szex hónapszám meg évszám, ha ugyan nem több idő telik el. – Ez kell nektek, ostobák? – kérdezi és joggal szókimondó Mária. – Nem! Nem! Soha! – kiáltja az igaz magyar, és simán leszavaz Orbánra. Viszi az asszonyt is, az megy vele engedelmesen. Ahogy a miniszterelnök úr mondta, a tulipán a nő, a megfordított szív a férfi. Ilyen a házasság: az anya nő, az apa pedig férfi. Egy egészséges magyar világ.

A Nyugat hanyatlására persze találhatunk érveket. Itt van mindjárt, hogy 2010. és 2023. között az EU egy főre jutó GDP növekedése 19,2 % volt, Magyarországé ugyanakkor 38,2 %, azaz majdnem a duplája! Fantasztikus – lenne, de nem az. A különbség a két konkrét, dollárban kifejezett adat közt 2010-ben 5000 dollár volt, a mai különbség meg ugyanúgy 5000 dollár.

2010-ben a magyar, egy főre jutó GDP a nyugatinak a 49 %-a volt, ma, 13 év után 57 %. Ilyen tempóban kb. 70 év elmúltán hozzuk majd be őket, és akkor még figyelembe sem vettem, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nehezebb nagy növekedést elérni. Egyébként a 49 >> 57 % növekedés annak köszönhető, hogy több gyárat hoztak ide onnan (olcsó munkaerő), mint amennyi technológiai fejlesztést, innovációt meg újdonságot (drága munkaerő) állítottak elő otthon. Ezért építi Orbán a tudás alapú helyett a munkaalapú társadalmat, mert akkor sok olcsó munkáskéz lesz, és ha bárki idehoz egy gyárat, nem csalódik bennünk. Magunk új terméket nem találunk ki, gyártástechnológiát nem fejlesztünk hozzá, gyárat meg aztán végképp nem építünk, az ugyanis nem a nemzetes urak dolga. Még csak az kéne!

Itt van aztán a kínai-amerikai példa a „keleti felemelkedésre”. A kínaiak az egy főre jutó GDP-jüket a 13 év alatt 118 %-kal növelték (5500 >> 12 000 USD), az amerikaiak meg csak 22,6 %.kal (53 000 >> 65 000 USD), az előnyük Kínával szemben mégis nőtt, mintegy 5500 dollárral. Azért Kínától ez a növekedés is szép, ma már csak úgy 4000 dollárral van lemaradva. Tőlünk. Az amerikaiaktól 53 000 dollárral.

A fentek alapján az a keleti fellendülés még odébb van. A nyugat-európai hanyatlást illetően, az a háború következménye, ugyanis az olcsó energiának annyi lett, ráadásul Ukrajnát támogatni kell, mert az a hülye Nyugat azt hiszi, úgy jár, mint Hitlerrel Chamberlain, aki átengedte a német diktátornak a szudétanémet területeket a béke reményében (müncheni egyezmény). Churchill viszont azt mondta a brit miniszterelnöknek a Parlamentben: „Uram, ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, ezért megkapja a háborút.” Mint tudjuk, Churchill-nek lett igaza, mégpedig nagyon igaza, ezért a Nyugat inkább a háborúpárti Churchill szerepét választotta, Chamberlainét meghagyja Orbánnak. A Nyugat szerint lehet, hogy Oroszország győz, de attól még nem lesz béke. Pláne, hogy Ukrajna bekebelezése esetében Oroszország sokkal közelebb kerül a NATO-hoz, mint a há… illetve a különleges katonai hadműveletek elindítása előtt, azaz még inkább fenyegetve lesz szegény. Közös orosz-lengyel határ? Brrr! Azt a népben, nemzetben gondolkodó, patrióta oroszok nyilván nem tűrhetik! Irány a La Manche csatorna! Putyinnal tűzön-vízen át! Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter Moszkvába utazott, hogy biztosítsa Lavrov miniszter urat a maximális támogatásunkról, egyben bejelentse az új szerződést, amelynek mottója: „Gáz van, de lesz is”.

Persze gyötörnek bennünket, van mindenféle bajunk, de Magyarország 2010-ben elindult egy úton, amikor a nagy córeszben, ha szabad így fogalmaznunk, átvettük a kormányzást… mindenkivel kereskedni kell, mindenkivel versenyezni kell, mindenkivel együtt kell működnünk, hogy a világban keletkező gazdasági haszonból jusson Magyarországnak is”.

  • Igaz, gyötörnek minket. Mármint Brüsszel. Persze hogy. Nem szeretik, se a pávatáncot, se a vétót, se az őket ismételten, sőt sokadszor átverni próbálást. Érdekes lett volna, ha mi, mikor megkaptuk a 27 pontos kifogáslistát, teljesítjük ezeket, és nyugi van, és pénz, és béke. De Orbán Brüsszelt illetően igencsak háborúpárti, tehát juszt se teljesíti! Ez van I.
  • A mindenféle bajjal totálisan egyetértek. Naponta derül ki valami. Recseg-ropog a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, nő a hitel, és igencsak csökken a becsület. Ez van II.
  • Úgy hallottam, a világválság Gyurcsány meg Bajnai nyakába zúdult (Gyurcsány azért mondott le, mert a megszorításokat tőle a nép nem fogadta volna el). Orbán kapott egy rendben lévő országot, a megszorítások már Bajnai által bevezetve (akárcsak 1998-ban, mikor Bokros a munkát már elvégezte), ő csak beült a készbe, ahogy szokott. 2010-ben az adósság 80 % volt, viszont akadt a fiókban egy MANYUP-nyi összeg, azaz 2700 milliárd. Ez a GDP 10 %-a, azaz a tényleges nettó adósság csak 70 %-ra tehető. Ma ugyanez: 75 %. Úgy beszélik, a 75 a 70-nél nagyobb. Adósbesorolásunk az S&P-nál akkor (BBB-). Ma is ugyanaz. Hol is volt ott a córesz, tessen mondani? És hová jutottunk mostanára?
  • Elindultak egy úton fideszék? Sajnos így igaz. Nem jöttek rá, hogy lefelé vezet.
  • Ki is tiltotta ezt a semleges kereskedelmi álláspontot eddig, tessen mondani? Egyedül az oroszokkal lehetett volna gond, de felmentést kaptunk az EU-tól a szankciók alól. Az olajra is, a gázra is. Miért beszél hülyeségeket?

Nem írok többet. Így is szomorú vagyok. És ez az ember a miniszterelnökünk, immár 14 éve.

Kétharmaddal, ha el tetszettek volna felejteni.

Attitűd

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Remény nélkül mi is mind hamar öngyilkosok lettünk volna – és ebben nincs kivétel, azaz a menők szintúgy, mert rövid időn belül nem lenne, aki gyártsa, és az sem, aki megvegye a termékeiket, akár autó, akár film lenne az, esetleg nercbunda vagy verseskötet.

Szóval remény. Bennem is van még, de egyre kevesebb. Nehezen szánom rá magam, hogy tegyek valamit a jó ügy érdekében, de aztán mégis, hiszen én nem várhatom mástól, mint olyan ember, aki állandóan szóvá teszi, hogy a nem NER-es értelmiség már sok-sok éve így csinálja. Mint az elegáns kívülállók hada, akiknek az egészhez semmi közük sincs. Érdekes módon azt gondolják, népszerű nem úgy lesz az ember, hogy mások, például újságírók vagy influenszerek nagy olvasottságú helyeken jókat írnak róla, vagy legalábbis azt, hogy jobb, mint az ellenfele, hanem hogy ő személyesen bekopog mindenhová, és elmondja, hogy ő milyen jó. Mint tudjuk, a korábban teljesen ismeretlen Magyar Péter is úgy volt képes április hatodikára összehozni egy százezres nagyságrendű tüntetést, hogy februárban meg márciusban mindenhová bekopogtatott. Esetleg tévedek?

Nyilván az olvasók is ismerik a remény példameséjét, amelyben két béka a főszereplő. Mindketten beleestek egy-egy teli tejesüvegbe. Az egyik béka próbált kimászni az üvegből, de mindig visszacsúszott, így aztán pár visszacsúszás után megadta magát a sorsnak. A másik béka viszont addig rugdalózott, amíg vajat köpült a tejből, és így a vaj tetejéről elrugaszkodva ki tudott ugrani az üvegből. Sok sebből vérzik ugyan a sztori, például hogy estek bele egyidőben a külön-külön tejesüvegekbe, mi van az íróval, amely vajköpüléskor keletkezik, és a sűrűbb vaj fölött nagy mennyiségű folyadékként helyezkedik el, de persze nem ez a lényeg, sokkal inkább a „folyamatosan dolgozni kell azon, hogy az egyén elérje célját, azaz nem szabad föladni a reményt”, jelen békák esetében az életben maradást.

A társadalom sajnos bonyolultabb a tejesüvegeknél, ott rajtunk kívül még rengetegen vannak. Ez a nagy tömeg három csoportra oszlik. Az egyik rész tudatosan, vagy tudattalanul azt az irányt segíti, amit mi is szeretnénk, a második csoportot alkotják a célunk szempontjából semlegesek, a harmadik meg olyanokat tesz, mely tettek a mi elképzeléseink megvalósulását gátolják, és hogy ne legyen ennyire egyszerű, célokból is rengeteg van, amelyek eléréséhez sokfajta munkafázis szükséges. A célok ráadásul egymással bonyolult kapcsolatban állnak, így aztán mindenki összevissza tevékenykedik, mégpedig (ki hitte volna?) saját céljainak megfelelően. Tovább bonyolítja a helyzetet a mindenféle kis- és nagycsaládokba, klánokba, csoportokba, egyletekbe, országokba, nemzetközi szövetségekbe, valamint egyéb szervezetekbe való tömörülés, amelyeknek ugyan vannak közös céljaik (azért tömörültek), de egyes tagjaik zavarórepülését néha csak nehézségek árán tudják kompenzálni. Nem véletlen, hogy egy ennyire bonyolult rendszer vizsgálatához csak egyetlen tudományág használható. Mégpedig a statisztika.

Egy tavaly ősszel készült Závecz Research reprezentatív felmérés, amely most kapott nyilvánosságot, a magyar társadalom politikai attitűdjeit is kutatta. A fontosabb attitűdök az alábbiak:

  • „A magyar társadalom jelentős hányada úgy véli, hogy választások útján sem tud hatást gyakorolni az ország életére, mert bármelyik pártra szavaznak is az emberek, a dolgok úgysem változnak. Ezzel a kiábrándultságot tükröző állítással 69 százalék egyetért.”

Hát, kérem, rögtön egy nagy pofon a reménynek. Több mint kétharmada az embereknek azt gondolja, hogy a pártok meg a politikusok egyformák, mindegyik hazudik meg lop, és akkor nincs gond, nem kell szétválogatni őket. A gondolkodás fárasztó.

  • A túlnyomó többségnek (82 százalék) az a benyomása alakult ki, hogy semmilyen hatást nem tud gyakorolni a kormány tevékenységére.

Kivéve a nemzeti konzultációkat természetesen. Azt mindig a regnálók szervezik, és az eredményeket szigorúan követik is, ahogy asztat köll (az a nép akarata, nem?). Apróbb probléma a módszerrel, hogy egyrészt a regnálók választják a témát és az időpontot, másrészt eleve úgy teszik fel a kérdéseket, hogy abból a nekik megfelelő válasz egyértelműen következzen, harmadrészt pedig úgy értelmezik, hogy ha a választópolgárok 10 %-a küldi vissza a kérdőívet, és a visszaküldöttek 98 %-a szerint a válasz „igen”, akkor a nép akarata az, hogy „igen”.

Az sajnos a nép tudatáig nem jutott el, hogy ha kétharmadot ad bárkinek, akkor ott nincs mese, mert senki, semmilyen hatást nem tud gyakorolni a „kormány” tevékenységére. Mivel pedig a kétharmadok állandósulni látszanak, a nép ugyan tudja, hogy nem pártot választott, hanem diktátort (82 %!), de jól elvan vele.

  • A megkérdezettek több mint kétharmada, 68 százaléka úgy gondolja, hogy „erős vezetőkre van szükségünk, akik megmondják, mit tegyünk”.

Ez az előző pont megerősítése, azaz nem tudunk a kormány tevékenységére hatást gyakorolni, de nem is akarunk.

  • A megkérdezettek 72 %-a vélekedik úgy, hogy a „legfontosabb erény, amit a gyerekeknek meg kell tanulniuk, a tekintély tisztelete” (73 százalék).

Előző pontok még egyszer aláhúzva.

Hát ez kellemetlen. Úgy veri orrba a kormányváltást akarók reményeit, hogy az azt követő porba huppanásból nehéz lesz fölállni. A nép nem csak nem tudja, de nem is akarja, és már rég belenyugodott.

Még szerencse, hogy közben megérkezett a remény új csillaga, aki több pontban is teljesítette az elvárásokat:

  • Nem Orbán.
  • Nulla Gyurcsány.
  • Az összes ellenzéki szavazó begyűjtésével egy újellenzéki párt lett, amely nem marakodik egymással, azaz önmagával (ez a „marakodik” nagyon népszerű szó, vagy egymilliárdszor olvastam már a filozófusok, politológusok, elemzők és egyéb nagy gondolkodók írásaiban, ezért aztán kár lett volna innen kihagyni). Ebből következően nem is kell előválasztást tartani, amely a folytonos gyurcsánytalanítással együtt sem valami sikeres.

Minden adott hát a diadalhoz, a lelkesedők reménye a csúcson, most már csak nyerni kellene. Program nélkül rutinos szakemberek nélkül, sokminden nélkül. Ami egyedül van nekik, mégpedig bőven, az a pénz. Hogy honnan, annak járjon utána a Hadházy (nem jár – nyilván még mindig Tóth Csabával van elfoglalva, hogy Tóth egyik cége tulajdonolja a másikat, amelynek van egy vásárlási opciója egy ezüst étkészletre, amelyet a tulajdonos nem szerepeltetett a vagyonbevallásában, így aztán pokolra vele).

Nem mondom, a tiszásoknak van valami reményük, de ha a fideszesekből és a közömbösökből nem szed még össze legalább 250.000 választót, akkor matematikailag nem a TISZA nyer, és ez az összeszedés nem nagyon látszik. Nincs egyebük, csak a remény, csak a remény, a remény… nekem meg még az se. Churchill mondta, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy tízperces beszélgetés az átlagválasztóval. Mennyire igaza van…

Érdekességként megemlíthető, hogy a felmérésben résztvevők 73 %-a szerint az „emberek közötti egyenlőség fontosabb, mint a gazdasági növekedés”. Elsöprően magas, 83 %-os a támogatottsága annak az állításnak, hogy „Magyarországon a gazdagoknak több adót kellene fizetniük az emberek közötti egyenlőtlenség csökkentése érdekében”. Na, az óbaloldal pont ezt csinálta, és Orbán szüntette meg a hatalomra kerülésével. Azóta a szegények az árokparton vannak hagyva, mégpedig minden tekintetben.

Megmondaná ezt valaki a választóknak úgy, hogy meg is értsék? Vagy nincs jelentkező?

Volt érdekesebb a héten Magyar Péter sliccénél – Újhelyi István nyílt levele

Orbán Viktor miniszterelnök eheti strasbourgi felszólalását, valamint elsősorban az azt követő vitát és hozzászólásokat sokan és sokféleképpen csócsálták már az elmúlt napokban; a kormánymédia egyik televíziócsatornájának híradója (!) egy „sokat látott szakértővel” még Magyar Péter sliccéig is lehajolt a rogáni propaganda-célok elérésre érdekében.

Ez utóbbi egyébként vitán felül álló módon a rendszerváltás utáni médiatörténelem egyik legelképesztőbb tartalmú és legszánalmasabb munkája volt; bár látva a szorgalmat és a férfiasság-vizslató színvonalat, lehet, hogy lesz ennél is lejjebb még itt a nagy pánikhangulatban.

A Fidesz miniszterelnöke kapott hideget és meleget egyaránt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén, a legnagyobb meglepetést azonban leginkább az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen okozta, aki nem tapasztalt nyíltsággal és határozottsággal kritizálta az Orbán-kormány politikáját. Gyorsan tegyük hozzá, hogy abban a magyar kormányfőnek valóban van igazsága, hogy az Európai Bizottság feladata nem a nettó politikai „csihi-puhi” megvívása valamely tagállami kormánnyal, hanem az Unió egyfajta döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerveként őrködni a szerződések felett és jogszabályokat kezdeményezni, illetve azokat becikkelyezni. Ebbe az „őrködésbe” persze sok minden belefér – például a jogállamiság harcos megóvása -, de a lecsupaszított politikai-ideológiai harcok terepe valóban más kellene, hogy legyen.

Politikai szemtanúként annyit azért gyorsan hozzáteszek, hogy az az Orbán Viktor kéri számon az írott és íratlan európai szabályok betűhelyes betartását az Európai Bizottság elnökén, aki uszító plakátkampányok főszereplőjeként szerepelteti ugyanezt a személyt, vállaltan szembe megy a szabályokkal, tudatosan felrúgja azokat és sportot űz abból, hogy a jogerős kötelezettségeit sem hajlandó betartani. Vagyis, mielőtt valaki csalást kiált, nem ártana előtte legalább eldobni a saját kezében lévő cinkelt kártyákat.

Mai vasárnapi levelemben Orbán strasbourgi beszédének méltatlanul félretolt kijelentéseivel és vállalásaival szeretnék röviden foglalkozni, mert a bulvárzaj elvitte róla a fókuszt, pedig érdemes odafigyelni egyes pontokra. Kezdhetném azzal – némi malíciával -, hogy ha nem tudnám ki a magyar kormányfő és mit tett ezzel az országgal az elmúlt bő másfél évtizedben, akkor könnyen szaladna ki a számon: milyen jókat mond, mennyire konstruktív és milyen igaza van.

Mindezt csak az rontja el, hogy közelről láttam és látom a politikai folyamatokat, a kormányzati döntéseket és szándékokat, aminek eredményeként az ember még azt is gyanakodva hallgatja, ha a NER bármely vezetője „jó reggelt” kíván valakinek. És épp ez a mély hiteltelenség az, ami a Fidesz politikáját illetően már az adott esetben tényleg érdemi, figyelemre méltó és jogos javaslatokat is automatikusan narancsutálati címkével látja el.

Orbán a strasbourgi plenáris ülésen szerintem nagyon helyesen tette újra asztalra az Európai Unió versenyképességének kérdését és fújt „ébresztőt” többek között Mario Draghi jelentésére hivatkozva. Orbán a volt olasz miniszterelnök vaskos és az EU állapotáról súlyos megállapításokat megfogalmazó jelentésére támaszkodva sorolta a problémákat és szorgalmazta többek között a november elején esedékes informális csúcson egy versenyképességi paktum elfogadását.

Szögezzük le, mert fontos: Orbánnak ebben igaza van.

Politikai szemtanúként azonban rá kell mutatnom arra is, hogy

a Draghi-jelentés nemcsak a problémákat sorolta, de megoldási javaslatokat is tett, amelyek azonban nagyrészt totálisan szembe mennek mindazzal, amit a Fidesz gondol az európai közösség jövőjéről és működéséről.

Draghi például közös uniós hitelfelvételt szorgalmaz, aminek már csak az említésekor is tüzet hánynak a fideszes vezetők; kiemelte, hogy csökkenteni kell (feltehetően az orosz energiahordozóktól való) függőségünket, ami a jelenlegi magyar kormánynak szuverenitási-gazdasági-semlegességi-elvi kérdés; de Draghi azt is hangsúlyosan leírta, hogy az EU versenyképességének legnagyobb kerékkötője az, hogy bizonyos tagállamok különutas játékot játszanak, nemzeti vétókat emelnek, ezzel gátolva a közös előre haladást.

Vajon ki(k)ről lehet szó?

Erről érdekes módon a Fidesz miniszterelnöke már nem tett említést. Az is ide tartozik, hogy Orbán nagyon helyesen szorgalmazza a versenyképességi paktum elfogadását, azonban ez nem az ő forradalmi mesterterve, hanem az általa plakátokon becsmérelt Ursula von der Leyen munkatervének egyik – sok más, hasonlóképp kölcsönvett – fontos vállalása.

Vagyis, Orbán olyat szorgalmazott és adott el saját ötletként, ami nem az övé, de tudhatóan zsebben van már.

Mondjuk, ez ügyes. Kicsit sumák, de ügyes.

Orbán arról is beszélt – ismét csak mintha von der Leyen munkatervéből idézne -, hogy Európában az illegális migráció miatt nőtt az antiszemitizmus, a nők elleni erőszak és a homofóbia. A sok tekintetben igaz megállapítás mellett azonban sajnálatos módon önkritikusan azt nem tette hozzá, hogy nemrég azért mondott le egy fideszes EP-képviselő, mert ittasan bántalmazott egy nőt, a melegekről szóló könyveket pedig az általa vezetett kormány döntése nyomán fóliázzák be Európa közepén.

Orbán arról is beszélt, hogy folytatni kell az EU bővítését, furcsa mód azt azonban már nem fejtette ki, hogy miért akar újabb tagállamokat felvenni egy olyan közösségbe, amely szerinte mára szétesett és nincs jövője. De arról sem ejtett szót, hogy az elmúlt öt évben épp a Fidesz-kormány által delegált uniós biztos felelt a bővítéspolitikáért – ezek alapján az ő álláspontja szerint is vitatható eredményességgel.

Ami viszont mindenképpen érdemi felvetés és erre valóban szánjuk néhány komolyabb mondatot: az a schengeni rendszer helyzete és kezelése. Orbán azt javasolta, hogy az euróövezeti csúcstalálkozók mintájára vezessék be „a schengeni csúcsok rendszerét”, amely egyszerre hasznos és előremutató ötlet, ráadásul egy olyan javaslat, amelyet szinte bizonyosan nem fognak más tagállamok ellenezni, vagyis egy újabb okosan bezsákolható eredmény. De a kommunikációs sikernél is több van ebben a javaslatban: teljesen jogos és szükséges felvetés, hogy a recsegő-ropogó schengeni rendszer működtetése, illetve bővítése központosítottabb és megemelt szintet igényel.

Az EU egyik legértékesebb eredménye a (belső) határok nélküliség, ezért pedig megéri folyamatos erőfeszítéseket tenni.

Persze, tegyük hozzá, hogyha ezt komolyan is gondolják a Fidesz-kormányban, akkor sürgősen újra kellene gondolni például az embercsempészek tömeges szabadon engedését. Orbán ugyanis nem kicsit csúsztatott, amikor „kitoloncolásról” beszélt az esetükben, mert valójában olyan „reintegrációs őrizetbe” helyezik ezeket a bűnözőket, ami Magyarország határain belüli szabadon engedést jelent annak pontos kontrollálása nélkül, hogy az illetők végül melyik irányba hagyják el az országot – esetleg a belső határok nélküli nyugat felé -, vagy tényleg elhagyják-e egyáltalán. A Belügyminisztérium korábban maga ismerte el, hogy ezt nem követik nyomon. De, ha a Fidesz komolyan gondolja a schengeni rendszer koordináltabb működtetését, akkor az olyan piti, szájkaratés fenyegetésekkel is ideje felhagyni, mint az illegális migránsok Brüsszelbe buszoztatása, mert valamelyik szándék ezesetben nettó hazugság.

Az is helyes javaslat Orbán részéről, hogy Bulgária és Románia mielőbb – lehetőség szerint még az év vége előtt – teljeskörűen csatlakozzon a schengeni térséghez, ez Magyarország számára is jelentős könnyítéseket hozhatna. (Halkan teszem hozzá, ez is vastagon szerepel az Európai Bizottság régi-új elnökének közzétett munkatervében) Itt is van azonban egy meglehetősen nagy elefánt a schengeni porcelánboltban, amiről a Fidesz elnöke elfelejtett szót ejteni a parlamenti beszédében. Románia és Bulgária teljeskörű schengeni csatlakozását ugyanis épp az az Ausztria blokkolja, amelyet Orbánék legújabb szélsőjobboldali szövetségesei és frakciótársai, a Szabadságpárt politikusai vezetnek. Ha a magyar miniszterelnök komolyan gondolja a javaslatát, akkor az elnöklésével zajló uniós félévben még gyorsan átmehetne Bécsbe, hogy erről meggyőzze harcostársait. Mondjuk a szabadságpártiak egyik feltétele a teljeskörű csatlakozás támogatásához, hogy Románia és Bulgária fogadjon be szír és afgán menekülteket; Orbánék pedig betonba öntötték álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy minden tagállamnak joga van magának eldönteni, hogy kikkel és hogyan akar együtt élni. Önsakk-matt?

A magyar uniós elnökség egy nagyszerű és megtisztelő lehetőség, amivel élni kellene, illetve kellett volna. Tényleg kiváló diplomaták dolgoztak hosszú hónapokon át ennek az elnökségi félévnek az előkészítésén, ezt a munkát pedig könnyedén tönkretette az a provokatív, „békemissziónak” hazudott körút, amelyet Orbán már az elnökségi kitűzővel tett meg mindenféle felhatalmazás és egyeztetés nélkül. (Ennyit arról megint, hogy ki tartja be a szabályokat és ki nem) Ebben a félévben a komoly szakmai sikerekre kellett volna inkább koncentrálni, ezzel is megmutathattuk volna Magyarország igazi, szebbik arcát. Sajnálatos, hogy ehelyett egyelőre nem az együttműködés és a progresszív előrehaladás eredményeitől hangos a magyar elnökség, hanem inkább egységromboló vitáktól és pitiáner személyeskedésektől. Orbán a strasbourgi vitában számonkérte az európai politikusokat, hogy az elnökség programjának szakmai vitája helyett miért „politikai intifádát” tartottak – de azt már elfelejti: ő maga indult eleve úgy Strasbourgba egy közösségi posztja szerint, hogy indulhat a „csihi-puhi”. Ilyen egy „békepárti utcai harcos”.

Politikai szemtanúként azt gondolom:

a magyar kormányfő strasbourgi programbeszédében és a magyar uniós elnökség programjában is vannak olyan szakmai ügyek, javaslatok, amelyek jóval több figyelmet és támogatást érdemelnek, mint amelyet a jelenlegi politikai klímában kapnak. Persze, ehhez az sem árt, ha a Fidesz politikai gépezete is néha feljebb tekint Magyar Péter sliccénél.

A bili

Az írja a derék újságíró az Magyar Nemzettől, csak úgy bele a lapba, hogy:
„Drága Bolgár úr Orbánra akarta önteni a bilit, de végül az egész a saját fejére borult.”

Ebből a címből sok minden látható. A hörrenő, elemi felháborodás ennek a libsibolsi gaztettnek a következménye, amelyre a miniszterelnök urat védő P kommandónak azonnal reagálni kell. Meg is tették szorgosan. Mint azt Szerzőtől olvashatni:

„Bolgár elvtárs a Népszavában, természetes közegében írt egy publicisztikát, ahol ravasz, rutinos bolsevikként kiragadott egy meglehetősen szubjektív jelentésből egy adatot, hogy azt felhasználja Orbán Viktor és a magyar kormány ellen.”

Nem fennakadva azon ostobaságon, hogy Orbán Viktor maga a magyar kormány személyesen, sőt maga az egész ország is, ezért fölösleges kétszer mondani, megállapíthatjuk, hogy Szerző szerint kiragadás ténye forog fenn. A Bolgárra aggatott jelzők azt a célt szolgálják, hogy a lap törzsolvasói, akik nem annyira értelmileg, hanem sokkal inkább érzelmileg ragadják meg a dolgokat, a hergelés hatására megfelelően ellenséges hangulatba kerüljenek a szóban forgó B. nevű libsibolsival. Azt a derék újságíró gondosan elhallgatja, hogy mire reagált Bolgár, ezért célszerű ismertetnünk, hogy az itteni olvasók ne maradjanak olyan elhallgatásos tudatlanságban, mint az MN szegény olvasói.

Bolgár az írását illetően öt témában szembesítette saját hazugságaival a miniszterelnököt. Ebből az MN derék újságírója egyet ragadott ki, hogy bemutassa a szóban forgó B. elvtárs rosszindulatát és egyben biliöntésben való járatlanságát is. Mivel az MN újságíróiról még véletlenül sem feltételezhető, hogy ne védenék meg a nagyfőnököt, ha képesek rá, megállapíthatjuk, hogy B. elvtársnak az ötből 4 esetben cáfolhatatlan igazsága van, hiszen a derék újságíró az MN-től ezeket szó nélkül hagyta, pedig, ha tudta volna, cáfolta volna mindet. De nem tudta.

Az MN újságírója által kiragadott ötödik hazugság egy érdekes kijelentés. Orbán azt mondta, hogy: „ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa”. Hogy ezt honnan tudja, azt nem közölte. Természetesen megértjük a miniszterelnök urat, hiszen ha néha kap is valamilyen információt valakitől, nem mondhatja, hogy például „Ezt Lázártól tudom”, mert akkor oda a nimbusz, hogy az országban ő a legokosabb. Ugyanakkor még véletlenül sem feltételezzük, hogy személyesen olvasta valahol, mert neki nem az a dolga, hogy a sajtót bújja információkért, ugyebár. Ő, ahogy maga is említette volt, mások által követhetetlen észjárással kormányozza országunk hajóját az európai hullámverésben. Van is baja a másoknak, azaz a többieknek!

Hát még nekünk.

Szóval a miniszterelnök úr nem olvas. Na, legfeljebb sportlapok, ha a válogatott játszik.

A helyzet tehát nagy valószínűséggel az, hogy ezt a bombasztikus kijelentést ő találta ki. Mint tudjuk, van migránsok elleni fal, az oktatás meg az egészségügy már rendőri felügyelet alatt áll (nagy is a kuss), a gazdaság baráti kézben, és őt legfeljebb Strasbourgban vagy Brüsszelben érik atrocitások, de például a Kálvin téren soha. Még ha odamenne se. Ilyen félelmetes biztonság Chicagoban elképzelhetetlen, gondolhatta a miniszterelnök úr, következésképpen ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa. Punktum. Mi más lehetne, tessék mondani? Jó, jó, a legtöbb migráns Romániából jön, ahol nincs védőfal ellenük, akik becsempészik őket, azokat nagy tömegben pont mi engedtük nemrég szabadon, Ausztria meg a többiek már Schengenből való kizárásunkat fontolgatják, ráadásul Chicago Amerikában van, de akkor is! Mert mi annyira vigyázunk a biztonságra meg a békére, hogy csak na. Főleg miniszterelnök úr. És ha ő úgy érzi, hogy Magyarország az, akkor abban nincs vita!

Persze az a Bolgár nevű, aki tele van gyűlölettel meg rosszindulattal, kezdte azt hinni, hogy ő egy újságíró, és utána ment a dolgoknak, ahogy kell. Ki is derítette, hogy létezik egy lista, mégpedig a Globális Békeindex (angolul: Global Peace Index, rövidítve: GPI), amely a nemzeteket és a régiókat békességük és közbiztonságuk relatív helyzete alapján rangsorolja. Ezen a listán Bolgár szerint nem vagyunk a világ tíz legbiztonságosabb országa között, pedig ott hét európai ország található: Izland, Írország, Ausztria, Svájc, Portugália, Dánia és Szlovénia. Tehát Orbán hazudott. Írja ő, mégpedig gátlástalanul.

Nem csoda, hogy az MN derék újságírója annyira felháborodott, hogy rögtön igazságszomja támadt. „Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” írja. És már önti is. Mint ő maga járt utána, a listán Magyarország a 14. helyen található, ráadásul a múlt évhez képest négy helyet még javítottunk is. Mi vagyunk a legjobb helyen azok országok közül, amelyek közvetlen szomszédságában háború dúl, hiszen ugyanott Lengyelország csak 32-dik. Bizonyám, drága Bolgár úr!

Hát igen. Nagy kijelentés, erős kijelentés, NER laphoz illő kijelentés, bár egy-két gond van vele.

  • Például az, hogy Orbán nem azt mondta, hogy tizennegyedikek vagyunk, hanem hogy elsők.
  • Aztán még, hogy Orbán nem azt mondta, hogy azon országok között, amelyek közvetlen szomszédságában háború dúl, hanem hogy Európában elsők.
  • Ráadásul Orbán ezzel a migránsokra utalt, amelyek Nyugat-Európában vannak, nálunk meg nincsenek, azaz a kijelentéséhez a háborúnak nincs köze.

Ebből következően Orbán hazudott, Bolgárnak meg igaza van. Ötödszörre is.

Szerző próbál még javítani nagyfőnöke nyomorult helyzetén, és azt írja, „Tehát ez a szervezet egyértelműen a háborúk befejezése és a béke mellett szólt.”. Hogy ezzel a hülyeséggel mit akar, az rejtély, mert békegalambságban Európát tekintve ugyan Orbán az első, de itt másról van szó, ha még nem vette volna észre. Javaslom neki olvasgatásra ezt.

Egy újságírónak mindig jól jön, ha megtud valamit arról, amiről eddig fogalma sem volt.

Számomra a nemtudása persze természetes, viszont a legnagyobb rejtély, hogy honnan van a fölénye, mikor a végére azt sikerül odabiggyesztenie, hogy:

„Drága Bolgár úr, aki minden megszólalásában a háborúpárti baloldallal fúj egy követ, ezt már elfelejtette idézni. Ejnye-bejnye! Orbán Viktorra akarta borítani a bilit, de végül a saját fejére sikerült önteni az edény tartalmát. De legyünk jóindulatúak. Ez lehet, hogy csak a kor velejárója, ezért érdemes őt rendszeresen figyelmeztetni a szelektív memóriájára.”

Tisztára olyan, mint mikor valaki bohócsipkában ugrándozik a Körút közepén a csilingelő villamosok meg a dudáló autók között, egy lábost ver fakanállal, bele-bele rúg a túl közel kerülő kocsik oldalába, és közben odakiabál az egyik ablakból őt döbbenten néző ottlakónak:

Hogy te milyen hülye vagy!

Godot-ra várva!

Az egzisztencialista abszurd drámát látja megvalósulni a mai Magyarországon a Los Angelesben élő jeles magyar történész, Berend T. Iván, aki szerint Orbán Viktor és Magyar Péter, a két kiszolgáltatott csavargó, aki Godot-ra vagyis Donald Trumpra várnak.

“Aki Trumpnál tesz látogatást Mar-a-Lagoban az úgy érzi mintha Észak Koreában járna: amikor Trump megjelenik, akkor mindenki feláll és tapsol” – idézi Berend T. Iván a republikánus szenátort Lindsey Grahamet.

Míg Orbán Viktor valóban Trumpra vár, Magyar Péter és a Tisza Párt a washingtoni demokraták és az Európai Unió támogatását élvezi. Szépen kiderült ez a strasbourgi vitán, melyen Ursula von der Leyen egyértelműen bírálta a magyar miniszterelnököt: értésére adta mindenkinek, hogy amíg Orbán Viktor vezeti Magyarországot, addig az Európai Unió csakis annyi pénzt ad a magyar kormánynak amennyit muszáj. Orbán Viktor gyorsan le is vonta a következtetést ország-világ előtt:

“Brüsszel meg akarja buktatni a magyar kormányt!”

Hozzátehette volna a demokrata adminisztrációt is Washingtonban hiszen Kamala Harris alelnök és elnökjelölt a diktátorok és autokraták sorában említette Orbán Viktort Kim Dzsong Un, Putyin és Hszi Csin-ping társaságában.

Magyar Péter Washington és Brüsszel támogatását élvezi

Kiderült ez a strasbourgi vitában is amikor a szünetben a magyar ellenzék vezére Ursula von der Leyennel és Manfred Weberrel beszélgetett. Magyar Péter szereplését gondos tervezés előzte meg: nem véletlen, hogy a Tisza Párt alelnöke, Radnai Márk színházi rendező. A cél az volt, hogy Magyar Pétert mint Orbán Viktor kihívóját mutassák be a világnak, és ez teljes mértékben sikerült is.

“Miniszterelnök úr, mindketten tudjuk, hogy vége van”

– mondta Magyar Péter Orbán Viktor arcába Strasbourgban.

Orbán elveszítette a fejét, és előhozta Magyar Péter telefonos ügyét mondván, hogy azért vette fel parlamenti mandátumát Brüsszelben, hogy az megvédje őt a jogi következményektől. Orbán hazudott: Magyar Péter négy nappal korábban jelezte a parlamenti képviselet felvételét a szavazásra hivatkozva mielőtt a diszkó botrány bekövetkezett volna. Magyar Pétert a hívei ösztönözték arra, hogy vegye fel mandátumát minden bizonnyal azért, mert jól ismerik Orbán Viktor rendőrállamát, amely minden eszközt bevet ellenfeleivel szemben.

Magyar Pétert a proteszt hullám emeli magasra

Berend T. Ivánnak abban mindenképp igaza van, hogy Magyar Péternek nincs átfogó koncepciója egy alternatív rendszerre. Sőt a híveinek jelentős része egy javított kiadást szeretne a Kádár – Orbán rendszerből. Jóléti államot akarnak annak ellenére, hogy annak nincsenek meg a gazdasági alapjai. Kornai János, a nemrég elhunyt jeles közgazdász “koraszülött jóléti államnak” nevezte a kommunista rendszereket. A liberális gazdaságpolitika, amely Thatcher asszony és Reagan elnök idejében globálissá tette a világgazdaságot alapjaiban ásta alá az európai jóléti rendszert, mert míg az Európai Unió lakossága 6%-a az emberiségnek, a GDP-je a 10%-a, a jóléti kiadások majdnem felét az uniós tagállamok fizetik ki. Ez versenyképtelenné teszi az Európai Uniót, a liberális gazdaságpolitikát képviselő politikusokat viszont béna kacsává: Macron francia elnök, a liberálisok nagy európai reménysége a populista jobboldal és baloldal szorításában egyetlenegy fontos reformját sem tudta megvalósítani.

Egész Európa Godot-ra vár mint Becket darabjában, melyet a második világháború után írt. Akkor Nyugat Európa az USA segítségével nemcsak, hogy kilábalt a válságból, de példátlanul sikeres rendszert épített ki. Mára ez versenyképtelenné vált, ezért újra mindenki Godot-ra vár:

az ésszerű gazdaságpolitika népszerűtlen, a népszerű pedig ésszerűtlen.

Show

Szóval az történt, hogy derék miniszterelnökünk már megint elvitte a sót. Sőt. Szegény, vérgőzös állagú többiek igyekeztek ugyan piszkosul, de hiába próbáltak rock and rollozni, Orbán Viktor úgy letáncolta őket az ülésterem parkettjéről, hogy jobban se kell.

Az a miniszterelnök szerint az úgy volt, hogy a többiek nem vitát folytatni akartak, hanem egy politikai pofozkodást képzeltek el, és rárontottak szegényre piszkosul! Amikor tízen jönnek az emberre, arról Orbán pontosan tudja, hogy az rock and roll, szóval rock and roll volt, és annyira erősen estek neki a Parlamentben, hogy attól tartott, ha nem válaszol elég határozottan, és továbbra is úriembereskedik (ahogy ez abszolút jellemző kispolgár-középparaszt miniszterelnökünkre), akkor baleknak nézik őt. Ezért volt kénytelen levetkőzni arisztokratikus modorát, és megmutatni a sok rohadéknak, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Mindenki megkapta, ami jár neki. Néhány lángos, tasli, az ott leesett. A vita színvonala sajnos a miniszterelnök úr szerint a béka feneke alatt volt. Őt is sokkolta, az, ami történt – ahogy a tényeket mellőzve, gyűlölködőn támadtak reá.

Remélem, pontosan idéztem a miniszterelnök úr szövegét, bár egy módosítás azért csak került bele, ugyanis állandóan többesszám első személyben beszél magáról, amit én egyes szám első személyre írogattam át. Igaz ugyan, hogy a kétharmad korlátlan hatalma révén jelenleg ő Magyarország, mégpedig személyesen, de a támadások nem Magyarországnak szóltak, hanem neki. Mondott persze mást is, na, tán még néhány sértődött mondat kissé tömörítve, aztán abba is hagyom. Rém unalmas lehet mindenkinek.

Ursula von der Leyen, valamint Manfred Weber ezzel a vitával gyakorlatilag nyíltan bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt, és azt is megnevezték, hogy kikből álljon. Az európai szocialisták Dobrev Kláráékat akarják delegálni, a Néppárt meg a Tisza Pártot Magyar Péterrel, és világossá tették, hogy ez a koalíció, aminek a szerződése, a házassága ott meg is történt a szemünk előtt. De ehhez a magyaroknak is lesz egy-két szava, és mi ezt nem fogjuk tétlenül nézni (itt meghagytam a többes szám első személyt, meg azt, hogy ő a „magyarok”). Ha oroszbarátsággal vádolnak, akkor azzal vágok vissza, hogy valójában a brüsszeliek is üzletelnek az oroszokkal, csak próbálják eltitkolni”.

Úgy bizony. A „brüsszeliek” egész jók a titkolásban.

Az persze igaz, hogy Ursulát meg Manfredet nem tenné boldogtalanná, ha megszabadulhatnának az egyes számú mitugrásztól. Mindenkinek jobb egy működőképes EU. A technika is ismert, a dollárbaloldalnak pénzt kell küldeni, és akkor ők majd abból kampányolnak szegény, védtelen Orbán ellen, aki a mi adónkból csak kábé 200, na, maximum 210 milliárdot fordíthat a saját és a FIDESZ propagandacéljaira. 140 milliárd az MTVA, 50 milliárd Rogán és bandája, a többi meg a baráti lapok részére állami cégek hirdetése révén. Még szerencse, hogy már van Szuverenitásvédelmi Hivatal, meg Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet, utóbbi III/III-as vezetéssel, ami mutatja, hogy kutakodni nem nagyon fognak, inkább a besúgásokra számítanak. A besúgásokból készített jelentést vezetői összefoglalóval átadják a Hivatalnak, mert az ilyesmivel nem foglalkozik. A Hivatal csak határoz, de az a határozat olyan, mint a szentírás. Megtámadhatatlan, megváltoztathatatlan, azaz a Hivatal törvényileg élet-halál ura… illetve nem is, hanem csak és kizárólag az ellenzék életének és halálának ura, mert a pórázának a másik vége Orbán Viktor kezében van. Ő eteti a Hivatalt is meg a Kutatóintézetet is, és azt csinál velük, amit akar.

Így aztán szuverenitásék pont olyanok, mint az Attila nevű rablóvezér… vagyis a nagy hun király, a mi ősi hősi rokonunk, mivel nekik Orbán Viktor az Isten, ők meg eszerint az ostora. Ennek révén veszik el még azt a pár milliót is az ellenzéktől (az Állami Számvevőszékkel karöltve), amely véletlenül hozzájuk került. Könnyen vigyoroghat Orbán a színpadon…

Túllépve a sallerozós hülyeségeken, és a konkrét ügyekre térve:

  • „Orbán megjegyezte, hogy Európában az emberek elvesztették a biztonságérzetüket, és a nyugat-európai emberek sem nézik jó szemmel azt, hogy miközben dolgoznak, aközben a nem dolgozó migránsokat ingyen eltartja az állam. Hát ezt a helyiek nem tűrik sokáig. Ezért van, hogy egy fordulat következett be. Egész Európa fordul, kell még egy kis idő, és be fognak állni egy migrációellenes vonalba.”

Ebben sajnos igaza van. Nincs más megoldás, mint az illegális határátlépés totális megszüntetése. Minél több esze van az EU-nak, annál hamarabb lépi meg.

  • A gazdasági semlegesség Orbán szerint 3-6 százalékos növekedést fog eredményezni. Hozzátette: Ezt még az idei év utolsó negyedévében nem fogjuk látni, de a 2025-ös első negyedévben már igen.

Ezek szerint eddig nem voltunk gazdaságilag semlegesek. El is gondolkodtam azon, hogy vajon melyik volt az az üzlet, ahol szövetségeseink durván és fenyegetően ránk kényszerítették a veszteséges üzletet? A Vodafone? A repülőtér? Deutsch Tamás beléptető kapus rendszere? Esetleg a kínaiak kényszerítették ránk az akkugyárakat? Nem is tudom…

Az viszont, hogy 2025 első negyedévében növekedést fogunk látni, halálbiztosra vehető (akár semlegesek leszünk gazdaságilag, akár nem), mert jelenleg olyan ramatyul állunk, hogy ahhoz képest bármi más már fellendülés. A 3 – 6 %-ból a 6 % a néphülyítés eszköze, a realitás a 3 %. Ha ugyan egyáltalán.

  • „Miniszterelnök űr úgy látja, hogy meg tudnak állapodni a minimálbérről, és meg tudnak állapodni a béremelésekről is […] cél, hogy egymillió forintos átlagkereset legyen Magyarországon.”

A bruttó átlagkereset jelenleg 636 700 forint. Ebben nem hiszek nagyon, sőt nagyon nem hiszek … habár lehet, hogy a felső tízezer nélkül, amely réteg nagyon sokat keres, ez csak 389 000 HUF– akkor viszont a KSH adat szerintem is reális.

Az egymilliós átlagkereset elérése egyszerű, 57 százalékra kell emelni az inflációt, és máris teljesítve. Bár miniszterelnök úr nem beszélt bevezetési határidőről, évi 16 %-os inflációval 3 év alatt is simán megcsinálható.

  • A miniszterelnök úr beszélt arról is, hogy a közeli jövőben indulni fog egy Demján Sándor nevével fémjelezett kisvállalkozói program, bár ez még kidolgozás alatt áll.

Kidolgozás alatt. Aha. Közeli jövő. Hát az jó lesz. Sőt, nagyon jó. Már rég repesve várjuk.

  • Ezek meg fogják lendíteni a magyar gazdaságot 2025 első negyedévében […] aztán a brüsszeliek egyék meg, amit főztek!

Nagyszerű! Úgy lehagyjuk őket, mint csigát a teknősbéka! Bolgár nyulak kíméljenek!

Így kell ezt, tisztelt honfitársaim! Hiába az ármánykodás, az árulás, a gáncs, ilyen vezérrel csak egy eredmény lehet: győzelem és siker minden vonalon!

Hát nem csodálatos?

Nácikártya

Azt mondta Magyar Péter a szombati MTVA székház előtti gyűlésen, hogy: „Ismételj egy hazugságot elég sokszor, és az emberek azt fogják hinni, hogy az az igazság. Ez Adolf Hitler tanácsa a Fidesz, az állampárt propagandájának.”

Ha a mondatok igazságtartalmát vizsgáljuk, azt kell mondani, hogy a hazugságból igazság csinálási módszer Göbbels váratlan felfedezése volt. Nyilván beszámolt róla a főnökének, aki a hatalmat meg a pénzt biztosította a propagandához, azaz Hitler is biztos tudott róla, és akár javasolhatná is bárkinek, ha a feltételek adottak lennének hozzá. De ma már nem azok, így aztán ez nem is tanács, hanem csak történelmi példa. Példa egy adott típusú propaganda technikára, mely a megcélzottak gyönge tájékozottságát használja ki.

A hajdani német propagandaminiszter úgy nyilatkozott, hogy őt magát is meglepte a dolog, de a tapasztalatai szerint így van, és ha valaki tudhatta, hát ő igen. Mi, a modern kor gyermekei már nem lepődünk meg, hiszen tudjuk, hogy a nép döntő részének nincs információja, nem is akarja azokat megszerezni, de még ha megszerezné is, nem tudna mit kezdeni velük, azaz ha nincsenek értelmiségi lángoszlopok, akik mutatják az utat a népnek (nincsenek), a ravasz és becstelen politikusok azt etetnek meg vele, amit akarnak. Igaz, ezt nem csak a modern kor gyermekei, hanem már a régi görög is tudhatták volna, de nem tudták, amire bizonyíték, hogy ők alkották meg a demokráciát. További rákfene, hogy Churchill igazat adott a kritikusoknak, ugyanis ő mondta azt, hogy a demokrácia rossz, sőt nagyon rossz, viszont hozzátette, hogy jobbat még nem találtak ki. Mégse voltak ostobák a görögök.

A néppel való megetetés feltétele persze, hogy a hirdetett hazugsággal ellentétes információ még véletlenül se sulykoltassék, de még csak ne is legyen hallható, azaz sokkal nagyobb saját médiakonglomerátum szükséges hozzá, mint amekkora a politikai ellenfélnek van. Hajh, de tudta ezt Simicska, így aztán az ő tanácsára kezdte el építeni a FIDESZ a sajtóbirodalmát, pénzzel, ravaszsággal, fenyegetéssel, és hogy még kövérebb legyen a lúd, 2010-ben hatalomra jutva lenyúlták a komplett közmédiát is, amely már kizárólag FIDESZ propagandát közvetít. A közmédia hatalmas előnye, hogy egyrészt mindenütt fogható, másrészt vidéken ezt szokták meg a népek, ezt nézik meg hallgatják szinte automatikusan.

A közmédiában az még a jó, hogy mivel elvileg a közé, ezért a köz is fizeti. A FIDESZ-nek, az Orbán családnak és a NER arisztokratáknak nem kerül egy fityingjébe se. A jelenlegi juttatás az MTVA-nak 140 milliárd/év, és ugyan kiszámolhatnám, hogy ebből évente hány kórházi klímát lehet felújítani, vagy hány vadiújat lehet telepíteni, de nem számolom ki. Legyen elég annyi, hogy a gyermekkórház a nyáron 10 millióért állt ki a sarokra kunyerálni, amely 10 milliónak a közmédia éves költsége a 14.000-szerese.

Az ellenzéknek az a baja, hogy nekik elhanyagolható mennyiségű médiájuk van. Darabra is, méretre is kevés. Többen vitatkoznak ezzel, mondván, hogy a függetlenek, mivel rosszat írnak Orbánról, ők is ellenzékiek (a FIDESZ szerint „baloldaliak”, hehe), csakhogy a függetlenek az ellenzékről is csak rosszat írnak, őrizvén függetlenségüket. Így mintha még hasznot is hajtanának Orbánáknak, mivel a szavazó azt mondja magában, ha ez is rossz, meg az is, akkor minek váltsuk le a regnálókat? Az, hogy Orbánról sokkal több rosszat, ráadásul nem szubjektív, hanem konkrét rosszat lehet írni, nem érdekel senkit.

Magyar Péternek a jelenlegi helyzet nem tetszik, ezért ment el az MTVA székházhoz, és ezért mondta ott azt, amit mondott. Az óellenzéknek sem tetszett a helyzet, sőt nekik már régóta nem tetszett, például öt évvel ezelőtt (akkor Magyarnak még tetszett) a gonosz óellenzékiek behatoltak az MTVA székházba, és erőszakot alkalmaztak szegény biztonsági őrök ellen, akik testi épségüket nem kímélve próbálták elhárítani a durva támadást. Sajnos az egyik őr komolyan megsérült, amikor csak hatan maradtak a közismert vérivó, pillanatnyilag a földön fekvő Varju László ellen, de még ebben a beszorított helyzetben sem adták föl! Nem is röhögte ki őket senki az „Ezek biztonsági őrök? Hahaha!” lebecsmérlést hangsúlyozva, mert a hősiesség mindig elnyeri jutalmát. A bíróság nem is őket ítélte el, hanem a vérivót!

Az óellenzékről az újellenzékre visszatérve, Magyar fenti mondatairól a FIDESZ sajtó is beszámolt. A Demokrata például azt írta:

„Gyurcsányi retorikát alkalmaz Magyar Péter, elővette a nácikártyát

Magyar Péter szombati tüntetésén Adolf Hitler és a magyar kormány között vont párhuzamot, a zsidószervezetek sorra ítélik el a Tisza Párt elnökének megnyilvánulását. Nem a Tisza Párt elnöke az első azonban a baloldalon, aki előveszi a nácikártyát: korábban Gyurcsány Ferenc, Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos is nyilatkoztak hasonlót.”

A párhuzam kapcsán Szalai Kálmán, a zsidó civil szervezet Tett és Védelem Alapítvány (TEV) titkára a Mandinernek elmondta: bár minden politikusnak nyilvánvalóan az a célja, hogy a győzelme érdekében hangzatos kijelentéseket tegyen, a nagyotmondásnak, hatásvadászatnak is van egy határa. Az áldozatok emlékét is sérti Magyar Péter kijelentése… Magyar Pétert mindenképpen arra figyelmeztetnénk, hogy bármiféle párhuzamot vonni és egyenlőségjelet tenni a náci rémuralom és a jelen magyar társadalma között, nem pusztán hiba, hanem az áldozatok emlékét teszi semmissé – mondta. Arról nem is beszélve, hogy a Tisza Párt vezetője akkor nyúlt ehhez az eszközhöz, amikor tudvalevő, hogy az elmúlt tizennégy évben a magyar kormány soha nem látott mértékű forráshoz juttatta a zsidó közösségeket a felvirágoztatásukra.

Értékelve a fenti akármicsodát:

  • Magyar valóban párhuzamot vont Adolf Hitler és a magyar kormány között, mégpedig jogosan. Mindkettő ugyanazt a technikát alkalmazza: lenyúlja a média nagy részét, és ismételgeti a hazugságokat. Mindezt főleg közpénzből fizeti (a nem állami médiumok pénzének nagy része is onnan van, többek közt a Demokratáé is).
  • Magyar nem azt mondta, hogy a magyar kormány náci, hanem hogy ugyanolyan módszert alkalmaz, mint a náci kormány. És ez egyértelműen így is van. Hogy ez a tényszerű hasonlóság mennyiben „teszi semmissé az áldozatok emlékét”, azt a „nagytudományú” Szalai Kálmán úrtól kellene megkérdezni. Az „egyenlőségjel tevést” nem kell megkérdezni tőle, az egyértelműen ostobaság, Magyar ilyet nem csinált.
  • Ha nem kérdezzük meg, a titkár úr utolsó mondata akkor is pontos választ ad elemi felháborodásának okára: „… az elmúlt tizennégy évben a magyar kormány soha nem látott mértékű forráshoz juttatta a zsidó közösségeket a felvirágoztatásukra.”

Aha. Van az a pénz.

  • Gyurcsány Sulyokról: „Ha azonosul náci apjával, akkor mocskolja az egész jobboldalt, melyet képvisel, mocskolja a kormányfőt, aki jelölte őt.

Ha azonosul, akkor a náci kártya elővétele jogos. Egyébként ebből egyértelmű, hogy Gyurcsány Sulyokot nácizta le, őt is csak akkor, ha azonosul apjával, azaz nem „a teljes jobboldalt”. A Demokrata tehát vagy hülye, vagy hazudik.

  • Hadházy 2021-ben: „a magyar miniszterelnök nem egyenlő a német legfőbb vezetővel, bár a magyar propagandisták feltűnően gyakran használják Goebbels módszereit”.

Teljesen ugyanaz az eset, mint Magyaré. Semmiféle lenácizás, semmiféle holokauszt áldozat sértés, csak a módszerek azonosságának megállapítása. Jogosan.

  • Márki-Zay 2020-ban: Egyszerűen az történik megint csak, hogy egy újabb olyan gumicsontot talál Orbán Viktor, ami mentén egyrészt meg lehet osztani az országot, és indulatokat lehet kelteni egy csoport ellen, és majd megmentőként természetesen ismét Orbán Viktor fog megjelenni. Volt már ilyen megmentő a világtörténelemben egyébként, Adolf Hitlernek hívták, ő hasonlóképpen tudott egy rendkívül erős és bátor ellenséget találni a zsidóság személyében, majd őket fényesen le tudta győzni. Orbán Viktor hasonlóan bátran talál mindig ellenfelet…”

Ez is ugyanaz. Semmiféle lenácizás, semmiféle holokauszt áldozat emléksértés, csak a hitleri és az orbáni módszerek azonosságának megállapítása. Jogosan.

A tanulság? Ha valaki arról értekezik, hogy Hitler is lélegzett, meg Orbán is lélegzik, abból még nem kellene rögtön azt gondolni, hogy ez Orbán, plusz a FIDESZ, plusz a teljes jobboldal lenácizása, mert az nem igaz. Abból, hogy a Demokrata mégis ezt sugallja, persze nem lehet megállapítani, hogy a lap hülye vagy át akarja verni a népet, ők ugyanis azt írják, amit mondanak nekik.

Hogy kik mondják, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom.

Élet

Irigylem a vallásosokat. Nekem az élet küzdelem, harc az elemekkel, embertársaimmal (szellemi szinten természetesen), a tárgyakkal, a rosszul alakuló helyzetekkel meg a szerencsétlen folyamatokkal, és bár vannak napok, mikor megnyugodva fekszik le az ember azzal a tudattal, hogyha csak egy kicsit is, de jó irányba változtatta meg a világot, pontosan tudja, nem biztos az, hogy amit ő jó iránynak hisz, az tényleg jó irány. Egyébként is ki mondja meg, hogy melyik az, és milyen alapon?

A vallásosok esetén ilyen gond nincsen, minden meg van mondva, minden le van írva, azt kell követni, nincs mese. A gondolkodás ellenjavallt, de hogy akkor a Jóisten mi a fenének teremtett minket gondolkodó lényeknek, az a logika számára rejtély, melyet az emberiség sohasem fog megfejteni. A kezelési utasításainkban (Korán, Biblia, egyéb szent füzetek) a gondolkodás még érintőlegesen sem szerepel. Mindenre tudják a választ, oszt kész. Ami nincs leírva, abban Isten szolgája az illetékes, kérdés nyitva véletlenül sem marad.

Szóval a vallásosok méltók az irigylésre. Nekik csak a Próba helyszínén, a Siralomvölgyben kell pár évig előírás szerint viselkedniük, akkor a próba sikeres, az „ufarszin” rájuk nem vonatkozik, és máris övék a Mennyek országa, ahol szeretteikkel együtt majd boldogan élnek örökkön örökké, ámen. Ennyike. Fiatal koromban persze még ennél is jobban tetszett nekem a mohamedán Paradicsom, ahol egyhangú, unalmas boldogság helyett zaftos örömök várják a férfiembert. Igazán érdemes magunkkal együtt néhány gyaurt is felrobbantani, hogy minél hamarabb ott találjuk magunk a hurik közt, természetesen. Miért nem lettem akkor Allah követője, egyben fanatikus terrorista? Hát… nem is tudom… hogy jól kiszúrtam önmagammal, az viszont tuti.

A közelmúltban sokszor szólt a fáma Karsai Dánielről, akit Isten kegyetlen módon büntetett. Egyrészt gyógyíthatatlan betegséget küldött rá, amit még kibírna az ember, hisz’ így hamarabb a mennybe jut, de megverte vallástalansággal is, azaz elvette tőle a reményt. Igaz, hogy ez a büntetés semmi Szodoma és Gomorra szőnyegbombázásához képest (még a csecsemők is elpusztultak, és mind Pokolra került, gondolom), hát még a teljes emberiség kiirtásához képest, mikor csak Noé és a családja maradt életben. Hogy Karsai mit vétett, azt nem tudom, de valamit biztos, hiszen az ember bűnben fogant, és a bűnben él. Vagy csak próbára tette az Úr kedves teremtményét? De akkor miért őt? És másokat miért nem? Ezek nagyon ostoba kérdések, mondják a hívők kórusban, mivelhogy, mint az köztudott, az Úr szándéka kifürkészhetetlen.

Irigylem a vallásosokat. Mindenre van még az egyszerűbb emberek számára is tökéletesen érthető válaszuk.

Karsai sajnos tisztában volt vele, hogy ő majd hamar belehull a semmibe a fájdalmas és teljes tehetetlenségben töltött élet végén, ezért egy rendkívül okos gondolattal harcot indított a saját élet saját kézbevételének jogáért. Ennyit tudott tenni a világ jó irányba való megváltoztatása érdekében. És meg is tette, amit megtehetett.

Ezt a vallásosok igencsak rossz néven vették. Náluk ugyanis az élet szent. Ezt úgy kell érteni, rettenetesen küzdenek azért, hogy minél több fogantatás történjék, azaz tilos a védekezés, tilos az abortusz, tilos az eutanázia, ami „Az Úr a saját képmására teremté az embert” információval, valamint a „Sokasodjatok és szaporodjatok!” paranccsal együtt teljesen úgy néz ki, mintha az alienek itt a Földön egy génbankot hoztak volna létre arra az esetre, ha náluk otthon probléma lenne a vérvonallal. A génbank rendkívül sikeresnek bizonyult, 2022-ben elértük a nyolcmilliárdos létszámot, ami egy ekkora ragadozó esetében, a Föld méretét is figyelembe véve, egészen elképesztő eredmény. Persze hiába mindez, teremtőink nem jönnek vissza már soha, ugyanis rég kihaltak. Ahogy majd mi is. Nemsokára.

Ami nem teljesen világos, az a vallásosok abnormális ragaszkodása ahhoz, hogy mások élete az ő ügyük, és követelik a teljes beleszólást. Orbánt még megértem, mert miután lenyúlta a nyugdíjkasszát, nagyon kellenek neki az új magyar fiatalok ahhoz, hogy ne zuhanjon össze a nyugdíjrendszer, na de a többi vallásos! Az Úr bízta meg őket ezzel? Vagy ha nem ő, akkor kicsoda? Hol a megbízólevél? Esetleg maguktól találták ki az Úr szándékát, amely ugyan kifürkészhetetlen, de ők ennek ellenére mégis? És véghez is akarják vinni tűzön-vízen át? Az emberiségnek persze sokkal jobb, ha inkább csökken a létszám, mert a bolygónak szemmel láthatóan kezd elege lenni, és ha komolyan morcossá válik, akkor nekünk annyi, akármit is akarna az Úr! Igaz, a vallásosok társasága nem egy libernyák banda, ott az engedékenység maga az istentagadás, ezért kemények, mint a vídia. Az Úr ugyan mindenkinek mindent megbocsát, de ők semmit senkinek! És a politikai hatalmat használják arra, hogy biblikus nézeteik alkalmazásával mindenkit kordában tartsanak.

A konkrét sztori:

Kroó Zita, a Pesti Srácok műsorvezetője a csatorna egyik adásában arról beszélt, nem érti, hogy Karsai Dánielben „miért nem volt annyi türelem, hogy megvárja, hogy az élet mondja: Danikám, akkor most van vége”. A műsorvezető olyat is mondott, hogy szerinte az élet kezd nevetségessé válni, mert már abba is bele akarunk szólni, hogy mikor akarunk szülni és mikor halunk meg, de közben nemcsak Karsai Dániel türelméről kezdett el értekezni, hanem a beszélgetés egy pontján már a programozott császármetszéshez kezdte el hasonlítani az alkotmányjogász szomorú esetét.

A szöveg persze nagy feltűnést keltett, és sokan nehezményezték Kroó mondatait, aki egy bejegyzéssel válaszolt:

Kedves őrjöngők, akik a Karsai Dániel téma miatt most megölnétek engem. Nézzétek meg a teljes vlogot, ne csak szalagcímeket olvassatok. Arról szólt ugyanis az, amit mondtam, hogy az életet Isten adja és ő is veszi el. Tudom, ti ezt másképp látjátok, de legyetek annyira liberálisok, hogy az én véleményemet is elfogadjátok.”

Én magától értetődőn és bármi fajta nehezményezés nélkül szoktam elfogadni mások véleményét. Simán belenyugszom, ha valaki úgy gondolja, mindannyiunk életét és halálát illetően a Jóisten az illetékes. Szerintem nyugodtan gondolja úgy, még csak azt sem mondhatom, hogy téved, hiszen ebben a témában én éppúgy nem tudom igazolni a magam véleményét, ahogy Kroó sem a sajátját. A témát illetően két megjegyzésem azért lenne.

  • Hit alapján ítélkezni, sőt másokat a saját hitünk szerinti viselkedésre bíztatni, pláne kényszeríteni, nem szép dolog. Azt lehet mondani, hogy én másképp tettem volna, és vállalom a további fájdalmas és keserves életet, de mást bíztatni rá, hogy csak szenvedjen tovább, az Úr majd örül neki alapon, eléggé durva hozzáállás. Aki ráadásul ezzel kapcsolatban a halál kultúrájáról beszél, azt inkább nem minősíteném. Mivel minősíthetetlen. Az már nem viselkedés.
  • Vajon honnan tudja a hite alapján nyilatkozó, hogy az Úr nem pont azt akarta, hogy Karsai kövessen el eutanáziát? Vajon honnan tudja, hogy nem ez volt a terve Karsai életével, hogy haljon meg előbb, és ezért bocsátotta rá a szenvedést? Honnan veszi, hogy egy ember, például ő az Úr akaratát semmibe veheti? Ilyenkor nem elég az „azt hiszem”. Sokkal valószínűbb pont a vallásosok szerint hogy bárhogyan történik is, hajszálra az volt az Úr akarata. Akkor viszont honnan veszik a bátorságot, hogy az Úrhoz képest roppant szegényes agyműködésükkel bármibe, ismétlem, bármibe beleszóljanak? Mintha ők lennének az Úr! Botrányos dolog ám ez arrafelé!

Engem mindig a fölény zavar. Az ítélkezés. A világon sokkal több a bizonyíthatatlan, követhetetlen és emberi ésszel felmérhetetlen ügy, mint amennyi bizonyítható, ezért engedjük meg embertársainknak, hogy ha másokat konkrétan nem bántanak ezzel, amit akarnak, azt csináljanak. Utálom a szörnyülködőket, akik mindenhová felháborodni járnak.

A Karsai által tervezett eutanázia egy emberrel biztosan jót tett volna, ha odáig eljut életében, a többieknek abszolút közömbös, így aztán számomra érthetetlen, néhányuknak mi a baj vele.

Az Úrnak akarnak segíteni? Kösz, híveim, de ne. Mondaná az Úr, ha beszélne velünk.

Hazudós

Olvasom itt a lapban Bolgár úr rovatát, és bizony már nem is csodálkozik az ember. Hogy min? Hát azon a permanens miniszterelnöki hazudozáson, amelyet Szerző hetente tár az olvasó elé. Mivel pedig ez így megy sok éve, könnyen mondható, hogy jelenlegi miniszterelnökünk akkora hazugságvárat épített és épít magának, amelyben akár több NER is elférne – a hazugságok révén sikeres, sőt fölényes választási eredmények legalábbis ezt mutatják. Jól kell hazudni, oszt annyi. Remélem, érthető.

Fölvetődik persze a kérdés, vajon a miniszterelnök úr tényleg hazudik, vagy rosszemberek direkt félretájékoztatták, bár utóbbi nehezen lehetséges, hiszen a hazugságok mennyiségéből és minőségéből következően nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy az ember mindezt elhiggye, sőt továbbadja. Mivel pedig a miniszterelnök úr pozíciójából adódón eleve okos, a 2. változat hanyagolható. Habár az utóbbi időben (úgy hat-nyolc éve) egyre inkább vannak kétségeim.

Ezek a hazugságok nem ám zártkörű, magán, sőt családi megbeszéléseken hangzanak el, és aztán titkos hangfelvételeken jutnak ki a nagyvilágba, mint az őszödi MSZP képviselők, Portik Tamás vagy Magyar Péter esetében, hanem nyilvánosan, direkt a népnek címezve. Így adatnak a miniszterelnök úr… khm, közreműködése révén ország-világ tudtára. Az ország-világban persze elég sokan vannak ám, akik értenek a dolgokhoz, így akár el is terjeszthetnék a nép közt, hogy ezek bizony mind-mind átverések, a miniszterelnök úr csak hülyít titeket, úgy hogy ébredjetek már föl végre!

Szép is lenne, de nem így van. Bolgár úrnak meg egy korábbi rádiós műsorából adódón kevés a hitele a nép közt (nem az ő hibájából, hanem jóval inkább a műsort „értelmezők” rosszindulata révén), több vállalkozó meg sajnálatos módon nem akad, az az egy darab hang halk és a nép szerint megbízhatatlan, így aztán mindenki simán lép túl az eseten, mintha természetes lenne demokráciákban.

Az ég kék, a fű zöld, a miniszterelnök hazudik.

Így aztán, ha már csillagok sem lennének az égen, Orbán Viktornak akkor is tuti a kétharmada.

Szóval bele. A nép képébe. Nyilvánosan. Ez így egyértelmű, elhangzásuk le nem tagadható. Nemhogy elhangzottak, de büszkén hangzottak el az ominózus mondatok, mert a miniszterelnök úr ezekkel dorongolta le a benne kételkedőket. A kicsempészett titkos hangfelvétel különben sem komoly dolog, hanem jóval inkább mulatságos módszer, mint mikor Gyárfás azért kapott 7 év letöltendőt, mert „a hangfelvétel tanúsága szerint” a Portik féle provokációs mondat elhangzása után széttárta a kezét. Legalábbis Portik azt mondta, hogy széttárta, ugyanis a hangfelvételen a széttárás nem hallatszott egyértelműen. Bizony, T. Hölgyek és Urak, ennyi elég 7 év börtönhöz, úgy hogy tessék vigyázni, mit beszélnek a feleségük, a férjük, az ismerősük, vagy a gyerek előtt! A „frakció előtt” az súlyosbító tényező, az eredmény országos és örökös gyűlölet. Ha valakit ez a dolog részletesebben érdekelne, itt, itt és itt utána nézhet.

Ezen igazmondási megbicsaklásokat a miniszterelnök úr láthatóan nem szégyelli. Mikor egyszer szembesítették az általa közöltekkel, könnyed fölénnyel jegyezte meg, hogy „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok!” Ez a mondat egyértelműen azt jelenti, hogy „Hazudtam, és még fogok is”. Mindenkinek azt jelenti. Az idiótáknak éppúgy, mint a közepes értelműeknek. Ebből következően akárhogy is csűrjük csavarjuk, mint NER lapok az Orbán Balázs féle ötvenhatot, attól az értelme nem változik. Ebből következően Orbán maga is tudja, mit tesz, és nem akar változtatni rajta.

Hazugságból kétféle van, közvetlen és közvetett. Azt állította például Orbán a szocialista pártelnöknek adott parlamenti viszonválaszában, hogy „önök sokkal kevesebbet költöttek oktatásra és egészségügyre is, mint ahogy azt a mostani nemzeti kormány teszi”. Ez természetesen így igaz, a rendkívül nemzeti kormány dicsősége tehát szárnyal, mint a kacsamadár, és ha infláció meg GDP növekedés nem lenne, örülhetnénk akár mi is. De nem örülhetünk. Ugyanis:

  • 2010-ben az egészségügyre az állam a GDP 4,5 %-át költötte (akkori éves GDP 27.500 HUF), 2023-ban meg csak a 3,6 %-át (akkori éves GDP 79.200 HUF). A 2010-es érték tehát 1237 milliárd, a 2023-as érték meg 2850 milliárd, azaz utóbbi tényleg több, ahogy derék miniszterelnök urunk mondotta volt.
  • Szép is lenne – ha nem lett volna infláció. De mivel volt (a miniszterelnök úr hiába tett úgy, mintha nem lett volna), ezért a 2010-es 1237 milliárdot nem az előbb számolt 2850 milliárddal, hanem az inflációval lefelé módosított 1339 milliárddal kell összehasonlítani, az egészségügyi kassza növekménye nem 1613, hanem csak 102 milliárd. Azaz az emelkedés a GDP 0,37 %-a. Nem évente, hanem 2010. óta összesen!
  • Még mindig jól állunk, mondhatná az egyszeri választó, hiszen az összeg a sok évnyi Orbán regnálás alatt ezzel a 102 milliárddal mégiscsak növekedett! Igaz, mondjuk mi ravaszul somolyogva, viszont, emeljük föl a mutatóujjunkat, ha megnézzük, hogy a GDP ezen időszak alatt 35 %-kal nőtt, akkor látható, hogy az egészségügy jócskán veszített a súlyából a többi ágazathoz képest. Kevesebb a fizetés, kevesebb a felújítás, kevesebb minden, mint amennyi az ágazatban lehetne, azaz az Orbán regnálás miatt az egészségüggyel együtt két csoport járt rosszul: az ott dolgozók meg a betegek.
  • Na de a GDP mégiscsak nőtt 35 %-kal – erősködik tovább az egyszeri választó, és igaza is van. Egyetlen baj, hogy a 14 év alatt a hozzánk hasonló közép-európai országoké jobban nőtt, azaz nem az Orbán kormányok érdeme a 35 %-os növekedés, hanem az Orbán kormányok szégyene, hogy csak 35 % (átlag évi 2,3 %), hiszen ha jobban dolgoznak, nem hagyott volna le minket még Románia is.

Az oktatással sajnos ugyanez a helyzet, és hiába mondott a miniszterelnök igazat, én ezt kijelentését is a hazugságok közé sorolom. Az pedig, hogy a legócskább módon használta ki a választók információhiányát és a többség gyengébb adatfeldolgozási képességeit, a művön már csak a korona.

Azt is állította a miniszterelnök (ugyancsak a Parlamentben), hogy „az ország pénzügyi helyzete megnyugtatóan stabil. Az államadósságot csökkenő pályán tartjuk; 75 százalékon áll, de nekünk az 50 százalék alatti szintet kell megcéloznunk.

  • Bizony ám! Annyira stabil, hogy az már közmondásos. A negyedéves teljesítmények (ipar, GDP) alig győzik egymást alulmúlni, ugyanolyan adóskategóriában vagyunk az S&P-nál, mint 2010-ben a világválság idején (BBB-), a forint értéke táncot jár az 1/400 EUR körül (2010-ben 1 EUR = 272 HUF), a tervezett éves adósságot folyamatosan fölfelé, a tervezett GDP növekményt folyamatosan lefelé módosítják (már csak 1 – 1,8 % várható). Ki idegeskedne itten, tessék mondani?
  • A csökkenő pálya, kérem, az csökkenő pálya, és punktum! Ahhoz képest, hogy a GDP arányos adósságráta 14 éve névlegesen 80 % volt, a 14 év alatt úgy csökkent 5 %-kal, mint a veszedelem. Évi átlag 0,36 %. Észvesztő ütem.

Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányváltáskor találtak még a mázlista Orbánék 2700 milliárdot a fiókban (MANYUP kassza, az akkori GDP 10 %-a), akkor a tényleges adósság 2010-ben nem 80 %, hanem csak 70 % volt, ami kevesebb, mint a mai 75 %. Hol is a csökkenő pálya, T. NER urak?

A MANYUP kasszát persze Orbánék azonnal lenyúlták, aminek kettős előnye volt: egyrészt maga  pénz (akkoriban hatalmas összeg) igencsak jól jött nekik, ráadásul megszabadultak az évenkénti befizetés nyűgétől is, amit az előző kormányok szorgalmasan teljesítettek, így gyűjtvén össze a 2700 milliárdot. Az, hogy még évi 1200 milliárdot kaptunk az EU-tól is, már csak a hab az Orbánnak kétharmaddal felszolgált tortán, mégsem sikerült 14 év alatt adósságot csökkenteni.

  • Megcélozni, azt lehet. Nem csak az 50 % (természetesen) mínuszt, hanem akár a 80 % pluszt is, azaz hogy mi hitelezünk Kínának a GDP 80 %-a erejéig, de már az 50 % is olyan mintha a mi derék utcai harcosunk a Duna budai oldaláról akarna sallert adni a Pesten tartózkodó államadósságnak. Azaz emeletes butaság.

Az ember mindezt átgondolva csodálkozni kezd. Hogy lehet ennyi mindent számító módon a nép torkán lenyomni? Át kell értékelnem a dolgokat, teszem föl, így: ezeket a fenti számokat valakik mondják a miniszterelnök úrnak, Varga, Matolcsy, esetleg többen is, ő mindet felírja, és mikor beszorul a lába, a legnagyobb lelkinyugalommal vág vissza velük. Hogy pontosan hogy is van, azzal nem szükséges foglalkoznia. Mindenre van ember, néha több is, mint kellene. Sok az éhes száj, mint köztudott, azokat  etetni kell.

A felírtakat ő csak használja. Nem dolgozza fel. Úgyse tudná értékelni, valószínűleg.

Nagy szerencse, hogy ennyire békepárti és patrióta a mi nemzeti kormányunk miniszterelnöke. Hogy néha átveri a népet? Hát istenem. Senki sem tökéletes.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK