144 éve ezen a napon Budapesten megszületett Harry Houdini mágus és szabaduló művész. A Karinák, Gáborok, Ellák, Katalinok, Gabriellák és Simeonok ünneplik névnapukat. Túlnyomóan felhős idő lesz. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7 fok.
Népszava
„Fenyegetőzik” a Fidesz: a neten is fokozza a kampányt
A Fidesz az online térben is fokozza a kampányt: vezető politikusaik elektronikus levelekben keresik meg támogatóikat, emellett az interneten rövid reklámfilmeket is közzétesznek, ezekben a választás tétjét mutatják be. Ezt Hidvéghi Balázs, a nagyobbik kormánypárt kommunikációs igazgatója jelentette be – informál az MTI.
A politikus a Youtube-ra feltöltött videójában közölte: ezekben a napokban „még magasabb fokozatba kapcsol” a Fidesz kampánya. Túl vannak „minden idők legnagyobb békemenetén”, valamint több mint százötven teltházas fórumot tartottak országjárásuk keretében, és ezt folytatják a következő időszakban.
Magyar Nemzet
„Illiberális rezsimekben nincs konszolidáció, még durvább dolgok jöhetnek”
Orbán Viktor egyirányú utcában halad, március 15-ei fenyegetőzése is csak egy újabb állomás volt, a választások után még durvább dolgok jöhetnek – mondta a Magyar Nemzetnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. A politikai elemzővel hamarosan megjelenő új könyvéről is beszélgettünk. A kötetben az összeesküvés-elméletek világát elemzi. (…) – A kormány szintjén általában megmarad a semlegesebb retorika Oroszországgal szemben, kivéve Orbán Viktor egy-két fontos kiszólását, de a Fidesz értelmisége, a kormánymédia teljes erőből nyomja a putyini narratívát, egyes esetekben az oroszbarát összeesküvés-elméleteket és Nyugat-ellenes szólamokat. Megnéztem, milyen tudósítások voltak a kormányzati médiában az orosz elnökválasztásokról. Csak azt az apróságot hallgatták el mindenhol, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltet kizárták a választásról. Úgy elemezgették az egészet, mintha egy szabad és tiszta választásról beszélnénk.
Magyar Idők
A rendszerváltás óta a legnagyobb politikai botrány zajlik a Jobbikban
(…) Szabó Gábor Simicska táskahordozója, ő a kapcsolat Simicska pénzéhez. Az Origo internetes portál úgy értesült, rajta keresztül jutnak el a vesztegetésre és egyéb másra szánt korrupciós feketepénzek a Jobbik képviselőjelöltjeihez. Ahogyan egy jobbikos informátor korábban fogalmazott, „ő a táskahordozója Lajosnak a Jobbikban”.
Bizonyítékok állnak rendelkezésre, jobbikos informátorok és fotók tanúsítják, hogy Vona Gábor megbízottai tömött táskákban, hetente több alkalommal viszik el a pénzt Simicskától a Radóc utcai irodából. A milliárdos hatalmas összeget, vagyonának 10 százalékát, 4 milliárd forintot bocsátott Vona Gábor rendelkezésére. (…)
Magyar Hírlap
Árnyak az alagút előtt
(…) Nem is igazi miniszterelnök-jelölt az, aki nem hirdet árnyékkormányt, hogy kikkel kívánja végrehajtani a diktatúra lebontását, a demokrácia és a jogállam helyreállítását, Polt Péter elzavarását. Nos, e tekintetben is takaros ám a névsor, amelynek összeállításában olyan kétes szereplők is segédkeznek, mint a „Válasszunk! 18”, amelyben hemzsegnek az egykori szocialista és szabad demokrata kormánytagok. Sőt, még demokrata fórumos exminiszterek is. A miniszterjelöltek sorában találjuk például Bárándy Pétert, Medgyessy igazságügyi miniszterét, a közelmúltban hét év börtönbüntetésre ítélt Ahmed H. terrorista bevándorló személy védőügyvédjét. A megtisztelő jelölés nyilván azt reprezentálja, hogy az új kormány úgy fogja védeni az államhatárt, hogy azon nem egy migráns, de egy nálunk nem honos lepke sem repül át. A foglalkoztatási ügyekben Andor László egykori EU-biztos a jelölt, aki azzal hívta fel magára a figyelmet korábban, hogy tiltakozott a vörös csillag kommunista jelképként történő beállítása ellen. Igaz is, százmillió áldozatnál többet még egyetlen történész sem számolt össze. Raskó György a mezőgazdasági tárcát kapná meg, ha a jelöltek közül az MSZP-t a Fidesznél is jobban utáló Karácsony Gergely lenne a befutó. Az ő teljesítménye és szakértelme az MDF szakértői kormányában vitán felül áll, mert 1990 és 1994 között, mire felneszeltünk, azt vettük észre, már nincs is mezőgazdaságunk. (…)
A Helsinki Bizottság közlekedési tanácsadót állított össze azoknak a civileknek, akik a március 15-ei tömeges rendőri intézkedés nyomán kapnak bírságot. Egyben Mintakérelmet készített azoknak az újságíróknak, akik bár tudósítói munkájukat végezték, mégis szabálysértési bírságot szabtak ki rájuk.
Az utóbbi napokban több újságíró és gyülekezésben résztvevő civil kereste meg a Helsinki Bizottságot egyrészt a március 15-ei tömeges rendőri intézkedés, másrészt az azóta megkapott, a KRESZ megsértésével hivatkozó szabálysértési bírságok miatt. Az eddig kiszabott bírságok a februári diáktüntetésekhez kapcsolódnak, de a március 15-ei események kapcsán is várhatóak.
Ma publikált tanácsadójában a Helsinki Bizottság rövid tájékoztatást ad arról, mit tehetnek azok, akik ellen ilyesfajta esetekben szabálysértési eljárás indul. Csatolunk egy mintakérelmet azoknak az újságíróknak, akik bár tudósítói munkájukat végezték, mégis szabálysértési bírságot szabtak ki rájuk.
A Simcsika-pénzben fürdő Jobbik volt a legfontosabb téma pénteken a kormánypárti médiában, de a hivatását nemi vágyaitól függetleníteni nem tudó ózdi polgármester és a migráció helyett a nem létező Tiborcz- és Semjén-üggyel foglalkozó ellenzék is napirendre került.
A Magyar Idők szerint nincs elég szó a migránsokról
„Értem én, hogy mi a mesterterv. Az ellenzéki pártok tudják, úgy lejáratták magukat az emberek előtt, hogy egy szegfűvel vagy a DK emblémájával nehezen lehet elnyerni a polgárok kegyeit. Ezért inkább találni kell valamilyen rokonszenvesnek tűnő figurát, akiről elhitetik, hogy független, és azt indítják a választáson. …
A lényeg minden esetben az, hogy megosszák a jelenlegi kormányerők táborát. Azaz: mindenről essen szó, kizárólag a bevándorlásról ne. Ezért kell torkaszakadtából az ellenzéknek tiborczozni, mészárosozni és Semjén Zsolt vadászatát úgy beállítani, mintha az égbe kiáltó, isten elleni bűn lenne. Csak a migránsokról egy szót se, mert azt a balliberális erők is pontosan tudják, hogy abból a saját táboruk jelentős többsége sem kér.” (Magyar Idők: Rejtőzködők)
Az Origo egyetlen fotóval leleplezte Simicska és a Jobbik vesztegetési üzletét
„Hétfőn az Origo hozott nyilvánosságra egy felvételt, amelyen a jobbikos Farkas Gergely pénzt ajánl a kiskunhalasi körzetben az LMP-s jelöltnek azért, hogy lépjen vissza a javára. Az Origo utánajárt, és nem egyedi esetről van szó. Országszerte pénzzel gyakorolnak nyomást a jobbikosok a többi jelöltre. …
Mint az Origo megtudta, Szabó az, aki az oligarcha pénzét hordja a Jobbikba. Próbálnak tagadni, de az Origo birtokába jutott egy fotó, amelyen Szabó Gábor pártigazgató Schön Péter jobbikos gazdasági igazgató társaságában távozik egy tárgyalásról Simicska Lajos hírhedt irodaházából, ahol a tárgyalásait bonyolítja a bukott oligarcha. …
A reménytelen helyzetben lévő és gyenge ellenzék helyzetét látva ugyanis Simicska Lajos fölismerte, hogy csak pénzzel lehet megolajozni a gépezetet, ezért országszerte nyomást gyakorolnak a jobbikosok az ellenzék többi jelöltjeire, hogy lépjenek vissza a jobbikosok javára a felkínált pénzért cserébe. Mi írtunk elsőként arról is, hogy Simicska felé az összekötő Vona Gábor fölhatalmazásával Szabó Gábor pártigazgató.” (Origo: Simicska pénzéből veszteget a Jobbik)
Ugyanez a Ripost érzékletesebb interpretálásában
„Az ellenzéki képviselők megvesztegetésére és korrumpálására hatalmas összeget kapott a Jobbik. A pártigazgató és a gazdasági igazgató táskában hordják el a pénzt Simicska irodájából. …
A párt törvénytelen, fekete kasszájának kezelői, Szabó Gábor pártigazgató és Schön Péter gazdasági igazgató, hetente kétszer mennek Simicskához az újabb meg újabb milliókért. Budapesti irodájában, a XI. kerületben, a Radóc utca 8. szám alatt személyesen keresik fel a milliárdost, aki bankkártyákat és tisztára mosott készpénzt ad át nekik. …
A táskájukban egy alkalommal kb. 150 millió forint fér el, húszezres bankjegyekben. …
– Tegyetek ajánlatot, vegyetek meg bárkit, itt a pénz, csak szóljatok! – üzente meg a Jobbik elnöke minden egyes választókörzetbe. Ha kell, készpénzben adják át a helyi politikusoknak az igényelt milliókat.” (Ripost: Simicska 4 milliárdot adott a Jobbiknak, táskában hordják el a pénzt: Megvesztegetik az ellenzéket!)
A jobbikos Janiczak Dávid és a habonymédia harca a Pesti Srácokon
„Facebook-bejegyzést tett közzé csütörtökön este Janiczak Dávid ózdi polgármester, Vona Gábor helyettese, amelyben a „Habony-médiát” támadja a portálunk által közzétett botrányos hangfelvételek kapcsán. A női beosztottját anális erőszakkal fenyegető jobbikos politikus azzal védekezett, ő is csak emberből van, és a felvételek illegálisan készültek. Végül elnézést kért azoktól, akiket megbántott. Ez azonban nem mindenkit győzött meg: bejegyzése alatt többen (főként hölgyek) élesen bírálták a nőkkel szembeni vállalhatatlan viselkedése, erőszakkal fenyegetőzése miatt, és kiemelték, ezek után nem méltó egy város vezetésére. …
A Jobbik alelnöke csütörtök esti Facebook-bejegyzésében végül ímmel-ámmal elnézést kér, ám a szöveg nagy része mégsem a saját fejére való hamuszórásról, hanem az ellentámadásról szól.” (Pesti Srácok: Vona anális erőszakkal fenyegetőző helyettese azzal védekezik: ő is csak ember)
A Független Hírügynökség olyan infókhoz jutott Csengerről és térségéből, hogy a rendőrség nagy erőkkel keres olyan károsultakat, akiket Szabó Gáborné, a Kósa Lajossal szerződést kötött asszony megkárosíthatott. Tudjuk, hogy Kósa, ha éppen nem bujdokol, akkor azt nyilatkozza, hogy ő is áldozata Szabónénak, aki szerinte csaló.
A helyiek úgy vélik, hogy a rendőrség azért akar találni károsultakat, hogy igazolva legyenek a volt debreceni polgármester, ma tárca nélküli miniszter állításai.
Arról is hallani lehet, hogy miközben a rendőrség ismeretlen tettes ellen folytat nyomozást, a hét közepére Szabónét gyanúsítottként kívánja meghallgatni.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő szerint a csengeri asszony gyanúsítotti kihallgatás után azonnal őrizetbe kerül majd, és kérni fogják a bíróság hozzájárulását az előzetes letartóztatáshoz.
A cél elég nyilvánvaló: jegelni az ügyet legalább a választásokig, s fenntartani annak a látszatát, hogy Kósa egy csaló áldozata lett, őt magát pedig – amennyire lehet – elrejteni a nyilvánosság elől.
A szakértő véleménye szerint nehéz a csalás tényállását megállapítani, mivel nem történt semmiféle pénzmozgást, ahogy azt mind a két fél elismeri.
Ugyanakkor, ha valami egyértelműen bizonyítható, az Kósa haszonszerzése,
hiszen először a felesége számára, utána az édesanyja nevére kért és kapott közjegyző előtt tett nyilatkozat formájában biztosítékokat arra, hogy a létrejövő üzletből ő 800 millió forintnyi összeget kap.
Joggal lehet attól tartani – mondta a szakértő –, hogy a rendőrség nagy igyekezetét kihasználja néhány kalandor lelkű ember, megalapozatlan követelésekkel állhat elő a nővel szemben, ami kapóra jöhet a rendőrségnek.
A Független Hírügynökség információi szerint jelenleg Svájcban, illetve Németországban intézi az állítólagos több milliárd eurós hagyatékkal kapcsolatos ügyeket Szabó Gáborné. A jövő héten tervez visszatérni, annak ellenére, hogy attól tart, ha Magyarországra jön, letartóztatják.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány elnöke számolt be arról, hogy csütörtök este Düsseldorfban díjazták Soros Györgyöt, aki az ezzel járó 10 ezer eurót (3 millió forintot) a gyerekszegénység ellen küzdő alapítványnak ajánlotta fel.
„Ma Düsseldorfban voltunk a Tonhalle-ban egy díjátadó ünnepségen, amihez egy fantasztikus koncert kapcsolódott, Fischer Ádám vezényletével. A díjat a város filharmonikusai alapították és
minden évben egy olyan szervezetnek vagy személynek ítélik oda, aki kiemelkedően sokat tesz az emberi jogokért.
Az idén ezt a díjat Soros György kapta” – írta L. Ritók Nóra a Facebookon. Soros György nem volt jelen a díjátadón, de videoüzenetet küldött, amelyben bejelentette, hogy az Igazgyöngynek adja a pénzt.
„Mi ezt a támogatást (mint az összes eddigit is) a gyermekszegénység elleni küzdelemhez használjuk fel. Köszönjük a nagylelkű felajánlást, és a Tonhalle vezetőinek, illetve Düsseldorf városának meghívását” – írta L. Ritók Nóra. Az alapítvány vezetőjével készült korábbi interjúnkat, amelyben a civil törvényről is kérdeztük, ide kattintva olvashatja.
Eleve nem a bevándorlásról akartak tárgyalni, hiába próbálta a magyar kormányfő így beállítani a találkozót. A legfontosabb téma a Szkripal-ügy, vagyis a kettős ügynök nagy-britanniai megmérgezése volt. Emellett tárgyaltak a brexitről, a tech-cégek adójáról és az amerikai védővámokról is.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Büszkén állította Orbán Viktor a Facebookon, hogy „elnapolták a kötelező kvóták ügyét” az Európai Unió csúcstalálkozóján, „a döntő ütközet” júniusban lesz. Csakhogy
ezzel a kijelentéssel több probléma is van.
Nem csak az, hogy az Európai Unió nem tervez kötelező kvótákat erőltetni más országokra, hanem az is, hogy a menekültkérdés nem is szerepelt a mostani találkozó kiemelt témái között. Eleve úgy tervezték, hogy a dublini rendszer reformját (ez az, amit a magyar kormánypropaganda kötelező kvótákként emleget) majd a következő, júniusi csúcson vitatják meg.
Az uniós csúcs legfontosabb témája ugyanis a Szkripal-ügy volt.
A kettős ügynök megmérgezésével kapcsolatban az uniós vezetők teljes mértékben a britek mögé álltak. Egy közleményt is kiadtak, amelyben azt írják: nagyon valószínű, hogy Oroszország állt a támadás mögött, és az esetre nincs más hihető magyarázat.
Theresa May mögé álltak a többiek. (MTI/EPA/Julien Warnand)
A Financial Times úgy tudja, tíz másik ország is azt fontolgatja, hogy orosz diplomatákat utasít ki. Az Unió pedig négy hétre visszarendeli a moszkvai nagykövetét. A Spiegel szerint egyébként
két ország nem értett egyet ezzel: Magyarország és Görögország.
A Politicónak ugyanakkor „egy magyar szóvivő” azt mondta: a magyarok egyetértettek a kemény fellépéssel az oroszok ellen, sőt, Orbán javasolta a nagykövet visszahívását, és a görögök mellett az olaszok ellenezték az ellenlépéseket.
A másik fontos témának eredetileg az amerikai védővámokat tervezték, de aztán kiderült, hogy az EU egyelőre mentességet kap alóluk.
Orbán bevándorlásügyi csúcsra készült, hiába. (MTI/EPA/AFP pool/Aris Oikonomou)
Az Euractiv beszámolója szerint ezenkívül tárgyaltak a brexitről, amellyel kapcsolatban előrelépések is történtek; a digitális adózásról, vagyis arról, hogy
hogyan lehet megakadályozni, hogy az ezen a területen működő nemzetközi cégek elkerüljék az adófizetést;
és az eurozóna reformja is szóba került.
Az uniós csúcson emellett még bírálták Törökországot, amiért törvénytelen akciókat hajt végre a Földközi-tenger keleti térségében, és mert uniós állampolgárokat tartóztatnak le az országban. Ez amiatt is érdekes, mert hétfőn Várnában EU-török csúcstalálkozót tartanak majd.
Simicska Lajos és a Jobbik lejárató akciója a neki tulajdonított offshore cég – áll Szabó Zsolt közleményében. A fideszes politikus feljelentést tesz.
„A mai napon a sajtóban megjelent hamis vád, mely szerint én a tulajdonosa vagy igazgatója lennék egy olyan off-shore cégnek, amelynek számláján nagy összegű készpénzt tárolnak, hazugság. Ez nem más, mint Simicska Lajos és pártjának a Jobbiknak szervezett lejárató akciója” – olvasható Szabó Zsolt Facebook-oldalán.
„Büntetőjogi felelőségem tudatában kijelentem, hogy sem nekem, sem feleségemnek, sem hozzátartozóimnak nincs a tulajdonában a hatvani irodaházba bejelentett offshore cég, és abban semmilyen tisztséget nem viselünk” – írja még szó szerint.
Rövidesen kiderül, mi az első. Forrás: Facebook
Szabó Zsolt közli, hogy
feljelentést tesz mindazok ellen, akik ezekkel vádolják
és minden olyan médium ellen is, amelyek az említett vádakkal illették őt.
Reggel jelent meg a Magyar Nemzetben (MN), hogy 1,2 milliárd forintnak megfelelő dollár van Belize-ben egy cég, a Joy World Enterprise Limited számláján, amely a lap szerint Szabó Zsolt nevére van bejegyezve egy hatvani irodaházba.
A MN a cikkhez mellékelt egy számlakivonatot, amely valóban csak a cég nevét tartalmazza. A lap a „birtokában lévő dokumentumok” alapján állítja, hogy az offshore cég mögött a kormánypárti politikus és felesége áll.
A Független Hírügynökség információi szerint jelenleg Svájcban, illetve Németországban intézi az állítólagos több milliárd eurós hagyatékkal kapcsolatos ügyeket Szabó Gáborné. Közben a Népszava azt írja, hogy nemcsak Kósa Lajos és édesanyja, hanem a miniszter felesége is érintett a csengeri nő rejtélyes örökségének ügyében. Szabó Gáborné tagadja, hogy csaló lenne, de fél a letartóztatástól.
A FüHü úgy tudja, hogy Szabó Gáborné a jövő héten tervez visszatérni, annak ellenére, hogy attól tart, ha Magyarországra jön, letartóztatják.
Pénteken a Népszava birtokába jutott újabb közjegyzői okiratból kiderült, hogy miután Szabó Gáborné Kósára bízta állítólagos örökségét, 2013-ban papíron megajándékozta a miniszter feleségét 2 millió 633 ezer 445 euróval, ami akkoriban több mint 800 millió forintot jelentett. A megajándékozott Porkoláb Gyöngyi a jelek szerint tudomásul vette ezt, később azonban Kósa Lajos édesanyja nevére elkészült az újabb, a Magyar Nemzet által már bemutatott ajándékozási nyilatkozat ugyanekkora összegről.
A lap szerint
meglehetősen furcsa, körülményes eljárás bontakozik ki az újabb dokumentumokból.
Szabó Gáborné ügyvédje, Helmeczy László szerint ugyanarról a 800 millióról lehet szó, amit később Kósa anyja kapott volna. Helmeczy cáfolta, hogy büntetőeljárás folyna védencével szemben vagy korábban lett volna ilyen, és az ügyben most először megszólaló Szabó Gáborné is kijelentette a Blikknek, hogy nem csaló.
Elmondta, hogy Orendi Mihályon, a korcsolyázószövetség alelnökén keresztül került kapcsolatba Kósával.”Azért szerettem volna Debrecen vezetőjével találkozni, mert egy hotelt akartunk vásárolni, ami az FHB tulajdonában volt. Ekkor azonban már látszott, hogy akadozni fog a hagyatéki eljárás, így előre tisztázni akartam a feltételeket, mielőtt belevágtam volna.
Amikor Kósa meghallotta, mekkora összegről van szó, azt tanácsolta, hogy a maradékot fektessem állampapírokba. Ezután évekig nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, rendszeresen járt hozzánk, az asztalunknál evett.
Soha azonban egy fillért nem kaptunk tőle, és nem is adtunk pénzt neki. Csupán ígéretek, előzetes megállapodások születtek, amelyeket közjegyzői okiratba is foglaltunk” – idézi a Blikk Szabó Gábornét.
A Népszava és a Blikk közös képeket is közölt Kósáról és a csengeri nőről. Szabó Gáborné azt állítja, legutóbb tavaly márciusban járt náluk Kósa, de még novemberben is beszéltek telefonon.
Kósa korábban azt nyilatkozta, hogy az egész ügy csalás és kamu, és a nő ellen eljárás van folyamatban. Szabó Gáborné azonban azt mondja, sem Kósa Lajost, sem Orendi Mihályt, sem senki mást nem csapott be, és az okiratok is igazolják ezt. Az örökség pedig létezik, csak nehezebb hozzájutni, mint gondolták.
Felfújható csúszdákon mentették ki az utasokat péntek reggel egy gépről Ferihegyen. A mentés közben egy utas súlyosan megsérült, állapota válságos.
Indulásra készült egy repülőgép a ferihegyi reptéren, amikor az azt vontató járműből füst szállt fel, amely bekerült a gép hajtóművein át az utastérbe – írta az mno.hu.
A fedélzeten pánik tört ki, ezután kezdődött el a vészmentés, amely az ajtókhoz illesztett felfújható csúszdákon keresztül zajlott. Ennek során egy utas
kiesett a csúszdából és súlyos fejsérülést szenvedett, állapota válságos.
A szerencsétlenül járt gép a Smart Wings légitársaságé, bár az utasok eredetileg az El Al izraeli légitársaság – pontosabban annak partnere, az Izair – péntek reggeli, Tel Avivba tartó járatán utaztak volna. A gép meghibásodott és a Smart Wings adott cseregépet. Az El Al szerződött földi kiszolgálója a Malév Ground Handling (amely az mno.hu szerint ismert elavult gépparkjáról az évek óta elhalasztott reorganizáció miatt), így a Smart Wings gépét is ez a társaság mozgatta (és nem az ő szerződött partnere, a török Celebi).
A Travel Service az MTI-nek megerősítette, hogy füst miatt alakult ki pánik a repülőn, és az egyik utas menekülés közben megsérült. Farkas Attila ügyvezető igazgató elmondta: az egyik vontató jármű – egyelőre nem tudják, miért – elkezdett intenzíven füstölni a repülőtéren. A füst a hajtóműveken keresztül beszivárgott a cég egyik repülőgépének utasterébe. Pánik alakult ki, ezért a személyzet úgy döntött, hogy kimenekítik az utasokat. (A SmartWings a cseh Travel Service légitársaságé, amely márkanév alatt menetrendszerinti járatokat üzemeltetnek.)
A múlt század hetvenes éveinek elején, Csepelen, a Vasmű lapjánál dolgoztam. Minden reggel kész tortúra volt feltolakodni a Boráros téri végállomáson a HÉV-re, aztán délután ugyanez visszafelé. Harmincezer ember munkahelye volt akkoriban csak a Csepel Művek, de ott volt még a Magyar Posztó és a Papírgyár is. Alighanem ezekben az években élte fénykorát „vörös Csepel”. Most rozsdatemető a gyárak helye. Az embertömeg most reggelente a belváros felé tartó szerelvényekre zsúfolódik, kifelé lézengenek az utasok. A kerületben alig találni munkát. Csepel rózsaszínű lett, de még nem sárga.
Sokáig azt gondoltam, hogy a csepeliek sorsa is valamikor akkor „pecsételődött” meg, amikor a vad privatizáció éveiben, a 90-es évek elején, az egész országon végigsöpört a gyárbezárási láz. Akkor, amikor az a hír járta, hogy azért kell utcára kerülne milliónyi munkásembernek, mert „nincs szüksége a világnak”, a munkájukra. Mára aztán kiderült, alaposan sántított ez az állítás.
Azóta is vissza-visszatérően foglalkoztat Csepel bukásának oka. Hogy valójában milyen folyamatok vezettek el a mai állapotokig? Azok az emberek tudhatják az okokat, akik tősgyökeres csepeliek. Egyikük, Podolák György, a Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat (RUGÉV), aztán a Schwinn Kerékpárgyár, egykori vezérigazgazgatója.
„Kevesen ismerik nálam jobban ezt a kerületet.”
Az ő szájából nem hivalkodás ez a mondta, hiszen a családja harmadik csepeli generációjához tartozik. Előtte is mindenki, aztán a három testvére közül ketten is munkásként, „a gyárban” nőttek fel, ott ették meg a kenyerük javát. Egy időben a fia is követte a CSM-be, így a gyerekei a negyedik, az unokái pedig már az ötödik csepeli generáció. Az egész család itt él, Csillagtelepen, ugyanazon a környéken.
Azt már sok embertől hallottam, hogy csepelinek lenni, „állapot”.
Azzal szoktunk tréfálkozni, hogy biztosan a gyár füstje az oka. Aki egyszer beleszippantott, az nem tud innen szabadulni. Lehet ebben valami, mert amióta nem füstöl a gyár, az emberek kötődése is lazább lett. Sokan elköltöztek, meghaltak, a helyükre olyanok települtek, akik csak lakni járnak ide.
Soha nem is gondolt arra, hogy elköltözzön?
Meg sem fordult a fejemben, pedig sokszor lett volna rá lehetőségem. 1957-ben kerültem a gyárba, innen mentem nyugdíjba is.
Itt voltam ipari tanuló, aztán, a végén, gyárigazgató.
Akkor aligha kerülhette el, hogy a részese legyen a haldoklásnak.
Mi ezt a 80-as évek elején másképpen éltük meg. Azt gondoltuk, hogy ha a gyárak nagyobb önállóságot kapnak, ha kilépnek a piacra, az egyenesen az életet jelenti majd. Abban bíztunk, ha megszűnik a tröszti szervezet, mindenki jobban jár. Ma már tudom, a Csepel Művek felett akkor kondult meg a lélekharang, amikor a 80-as évek közepén megszüntették a tröszt vezérigazgatóságát, és valamennyi gyár önálló vállalat lett.
Meddig kellett várni a felismerésre?
Nem sokáig. Már a tröszt központjában dolgoztam, amikor valamikor a 70-es évek végén készítettem egy tanulmányt arról, hogy jobban járna a gyár, ha egyszerűen megszüntetné a kerékpárgyártást, annyira gazdaságtalan a termelés. Abból a pénzből, amit így megtakarítunk, életük végéig fizethetnénk az elbocsátott embereket.
Leírná ezt ma is?
Ugyan. De az akkori körülmények és feltételek között ez nem volt marhaság. Versenyeznünk kellett a nemzetközi piacon, miközben a belső kooperációban kapott alkatrészek mérhetetlenül drágák voltak. A kovácsolt alkatrészeket, a váz csöveket csiszolni, sorjázni kellett ahhoz, hogy be lehessen építeni. Olcsóbb lett volna, ha Németországból importként vesszük meg, selyempapírba csomagolva. Odáig mentem, hogy
bejelentettem: ha nem figyelnek oda az érveimre, sztrájkot szervezek.
De sztrájk sem volt, és még jó ideig folytatódott a kerékpárgyártás is.
Mert felső szinten, a parlament gazdasági bizottságban is téma lett ez, és olyan intézkedéseket hoztak, amelyek helyre tették a problémát, tető alá hozhattuk az amerikaiakkal a Schwinn-szerződést. Akkor már ez az egész az úgynevezett RUGÉV keretében működött, a gyár termelésében olyan 40 százalékot tett csak ki a kerékpárgyártás, sokkal nagyobb szerepük volt az ipari varró- és vasalógépeknek. Csak a RUGÉV-ben 3700 embernek adtunk munkát Csepelen és Sárospatakon.
Ha meg lehetett oldani a kerékpárgyártás sorsát, miért nem lehetett megmenteni a motorkerékpár-gyárat, a szerszámgépgyárat, a vasművet, és a többi üzemet?
Utólag persze lehet okosnak lenni, de akkoriban azt gondoltuk, a decentralizálás a helyes gazdaságpolitikai irányvonal. A trösztöt is ennek jegyében számoltuk fel. Aztán a tizenegy önálló gyár révén tizenegy „felségterület” keletkezett, a maga tizenegyféle érdekeivel. Az olyan intézmények, amelyek a Csepel Műveket értékké tették az emberek szemében, hirtelen légüres térbe kerültek. Korábban magas szinten volt a munkások szociális biztonsága, üdülők, óvodák, bölcsődék voltak, gyári lakások épültek, példás volt az orvosi ellátás, az oktatás és a szakmai továbbképzés.. A tröszt felszámolása után ezeket már senki nem érezte magáénak, mindenki gazdasági nehézségekkel küzdött, nem akart, nem tudott, ilyesmikre költeni. Az önállóvá vált gyárak sorra veszítették el a piacaikat. Nálunk például a konfekcióipari gépgyártás egyetlen év alatt szinte megszűnt. Akkor még nem láttuk, hogy ez már a vég kezdete.
A rendszerváltás után történt?
A KGST megszűnését követően. Korábban évente 20-25 komplett ruhagyárat exportáltunk, de az oroszok is fizetésképtelenek lettek. Kellettek volna nekik a gépek, de a pénztelenséggel ők sem tudtak mit kezdeni.
Nem lehetett volna hitelezni?
A kormány nem adott erre garanciákat.
Továrissi konec, mondta az MDF.
És ezzel nekünk is végünk lett. A nálunk jóval kisebb nyugati gyártók azonnal beléptek a helyünkre. Nekik megérte várni a pénzükre, amit később busásan meg is kerestek. Az 1989 utáni MDF-es gazdaságpolitika tudatosan padlóra vitte a magyar ipart és a mezőgazdaságot. Azokat a cégeket is, amelyeket nem kellett volna. Évente 300-500 ipari vasalógépet gyártottunk, ebben mi voltunk a legnagyobbak Európában. Az a német cég, amely minket követett a sorban, ennek évente jó, ha az egyötödét tudta gyártani. Alig várták, hogy kikerüljünk a versenyből.
Nem volt senki, aki behúzhatta volna a fékeket?
A 90-es évek elején minden politikai erő a privatizációban hitt. Volt ebben persze némi számítás is, mert
akik „okosak” voltak egyik napról a másikra meggazdagodtak.
Nem érdekelte őket, hogy néhány száz ember elveszíti a munkáját, vagy sem. Ez nem számított. Máig is megesik, hogy álmomban sétálok a gyárban, a megszokott utcákon, és látom a szemeim előtt a Szerszámgépgyár előtt heverni a kiselejtezett, értékes NC gépeket, a milliókba kerülő szerszámokat. Kidobva, ócskavasként. Akik képesek voltak ott „guberálni” nagyon nagy üzletet csinálhattak. Akik fillérekért megvették ezeket az üzemeket, azoknak egyetlen érdeke volt csak: minél előbb, minél több pénzt csinálni a vagyontárgyakból.
Rozsdás kerékpár a volt Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat (RUGÉV) csarnokában, a Csepel Mûvek iparterületén. MTI Fotó: Illyés Tibor
Kikről beszélünk? Korábbi csepeli vezetőkről?
Olyanok is voltak közöttük, de jellemzően a „kintiek”. Akkoriban a RUGÉV vezérigazgatója voltam, de eszembe sem jutott volna, hogy mondjuk a gyár 700 milliós hiteléből, lecsípjek 300 milliót egy új, magam alapította Kft.-be utaljam. Megtehettem volna. Tudja, mennyi mindent lehetett akkor ennyi pénzből venni? Akik ezt felismerték, és nem voltak erkölcsi gátlásaik, meg is szedték magukat.
A kapun belül minden gyárnak ez lett a sorsa?
Voltak egészen magas technológiai szinten termelő üzemek, mint DFNC, amely nagy tisztaságú vörösréz huzalokat gyártott. Voltak korszerű kovácsüzemek, amelyek között túlélő is akadt. A Csőgyár, a Motorkerékpárgyár menthetetlen volt, a Transzformátorgyár mára nagyon felfejlődött, az Egyedi Gépgyár összességében leamortizálódott, de egyik-másik üzemrésze megmenthető lett volna. A Csepeli Erőmű és Szolgáltató (CSESZŰ) helyett épült egy korszerű áramtermelő gázerőmű, de az egyéb kiszolgáló funkciói megszűntek. A szürke-fémöntés – a motor forgattyús házak – becsődölt, egyedül a speciális szivattyú-öntvények gyártása az, ami máig is jól működik. Kinőtt mellette az alumínium présöntés, ami már komoly beszállítója az európai autógyáraknak. A FÉMALK most is Csepelről, külön buszokkal viszi a munkásokat az új, dunaharaszti gyárába. A szerszámgép-gyártás kultúráját életben kellett volna tartani, mert kitűnő gépeink és szakembereink voltak.
Hány ember került így végül is az utcára?
Annak idején készítettem erről egy kimutatást. Közvetlenül a rendszerváltás előtt már csak 18-20 ezer ember dolgozott a CSM-ben, három évvel később alig 7-8000 maradt meg.
És ma?
Dolgoznak ugyan a kapun belül néhány ezren, mert például odaköltözött az ország valamennyi kerékpár-összeszerelő cége, vannak raktárak, kócerájok is, akik vagy félezer tulajdonos kezében vannak.
Már nincsen a gyár,
nincs infrastruktúra, ami még megmaradt, az is rohad szét. Mindenki élősködik, aztán ha már használhatatlan lesz minden, végleg lezárul a CSM története.
Hogyan élték meg ezt a lepusztulást a csepeliek?
Nagyon sokan belerokkantak. Ha nem is fizikailag, lelkileg egészen biztosan. A rendszerváltás környékén én már a Schwinn vezérigazgatója voltam, mi is a gyári lakótelepen laktunk. Egyik nap kicsit korábban mentem haza, lehajtott fejű, negyvenes embereket láttam álldogálni az utcán. Rosszkedvűen, cigarettájuk rágva beszélgettek. Majdnem mindegyikük a barátom volt. Elkezdtem kérdezősködni mi baj van? „Mi a baj? Nincs munkánk”. Ez akkor nagyon mellbe vágott. Nagyon sok konfliktust és sok álmatlan éjszakát okozott nekem is ez a helyzet. Aki gazdasági vezetőként dolgozik, pontosan tudja, hogy rajta múlik sok-sok család megélhetése. Nekem is meg kellett hoznom olyan döntéseket, amelyeket legszívesebben elkerültem volna, de ha nincs munka, nem lehet mást tenni, el kell küldeni az emberek egy részét. Akkoriban még volt egy humánus kiskapu: korengedményes nyugdíjat ajánlottunk mindenkinek, akiknek csak lehetett.
Csepel már régen nem vörös, sokkal inkább sárgába hajlik. 2010 óta a Fidesz-KDNP nyeri a helyi mandátumokat. Miben bíznak az itteniek? Csepel „feltámadásában”? Vagy azokat „büntetik”, akikről feltételezik, ők vették el a jövőjüket?
Lehet, hogy vannak ilyenek is, olyanok is. A rendszerváltáskor tényleg kiszorult a baloldal a helyi testületekből, de aztán 1994-től 2010-ig minden választáson megint a baloldal kapott többséget. A Fidesz-KDNP itt is bevetette a szokott karaktergyilkos módszereket, az alaptalan vádaskodást, sárdobálást, aztán amikor a Takács-féle gyilkosságot is „ráhúzták” a szocialistákra, akiknek közük sem volt hozzá, 2010-ben itt is bekövetkezett a vereség. 2014-re összeszedtük magunkat, találtunk egy ütős, helyi képviselő-jelöltet, de a központ átnyúlt a fejünk felett. Egy nem csepelit, nem MSZP-ést kellett támogatni, de őt is győzelemre vittük.
Most mi a helyzet?
Én nagyon bízom abban, hogy ki lehet söpörni a csepeli közéletből a Németh Szilárd féle hőbörgőket. Bangónéval
most van esély arra, hogy revánsot vegyünk.
Értelmes, talpraesett asszony. Akárki, akármit mond, mi őt fogjuk támogatni.
Három ciklusban országgyűlési képviselő volt, a gazdasági és az energetikai bizottság elnök is. Nem gondolt a visszatérésre?
Nem. Elmúltam hetven éves. Egész életemben csak dolgoztam, sok konfliktust fel is vállaltam. Most már kicsit élni is kellene. De azért maradok a háttérben. Tudja, annak a bizonyos „füstnek” az illata még nem ment ki az orromból.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Az ő szájából nem hivalkodás ez a mondta, hiszen a családja harmadik csepeli generációjához tartozik. Előtte is mindenki, aztán a három testvére közül ketten is munkásként, „a gyárban” nőttek fel, ott ették meg a kenyerük javát. Egy időben a fia is követte a CSM-be, így a gyerekei a negyedik, az unokái pedig már az ötödik csepeli generáció. Az egész család itt él, Csillagtelepen, ugyanazon a környéken.
