Featured

A showmanből háborús elnökké – A változó Zelenszkij és új kabinetje

2019 áprilisában Volodimir Zelenszkij vállalkozót, színészt és showmant a szavazatok majdnem 75%-val Ukrajna hatodik elnökévé választották. Amikor 2019. május 20-án hivatalba lépett, így – messze a legnagyobb szavazataránnyal tette ezt, amelyet ukrán elnökjelölt valaha is kapott a választásokon.

Zelenszkij 41 évével egyben Ukrajna történetének messze legfiatalabb és legfiatalabb államfője volt – ami döntő tényező volt választási sikerében.

2024 őszén Zelenszkij sokkal idősebbnek tűnik. Mimikája és gesztusai elvesztették korábbi könnyedségüket. A 2022 előtti időszakkal ellentétben az elnök alig viccelődik. Mosolya keményebbé vált. Zelenszkij nem csak, mint minden ukrán, szenved a háborútól.

Az egykori showman egy olyan nemzet vezetésének terhét viseli, amelyet egzisztenciális fenyegetés fenyeget. Oroszország szóvivői 2022 óta többször is világossá tették, hogy elutasítják az ukránok mint önálló kulturális közösség és államnemzet létét. A világ messze legnagyobb területű államának hatalmas erőforrásait két és fél éve mozgósítják ennek érdekében. Ennek fényében Zelenszkijnek minden héten morálisan nehéz és gyakran népszerűtlen döntéseket kell hoznia.

Ma az a fő feladata, hogy meggyőzze Ukrajna szövetségeseit, hogy ne hagyják magára Ukrajnát, és elegendő fegyverrel és pénzzel lássák el.

Korábbi munkatársai úgy jellemzik Zelenszkijt, mint egy gyorsan tanuló, kíváncsi elmével rendelkező embert, aki gyorsan képes döntéseket hozni. Minden változás ellenére Zelenszkijből rendíthetetlen elszántság árad, akárcsak a háború első napján. Ma azonban Zelenszkij sokkal szenvtelenebb és komolyabb, mint hivatali idejének kezdetén. 2019-ben, a parlamentben tartott beiktatási beszédében bejelentette:

„A következő öt évben mindent megteszek, kedves ukránok, hogy ne sírjatok.

Ma már minden a puszta túlélésről szól.

Törvényes-e Zelenszkij hatalma?

Zelenszkij rendes elnöki megbízatása öt év után, 2024 májusában lejárt. Az ukrán törvények azonban – más országokhoz hasonlóan – nem írnak elő országos választásokat háború idején. Egy 2024 februárjában  – amikor a választási kampánynak meg kellett volna kezdődnie –, végzett országos felmérés szerint a megkérdezettek 67%-a elutasította az elnökválasztást háborús időszakban. 49% „biztosan nem” és 18% „inkább nem” akarta, hogy megválasszák.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az ukránok az orosz agresszióval szembeni ellenállása és az Ukrajna támogatására tett nemzetközi erőfeszítései miatt értékelik elnöküket.

Mindazonáltal Zelenkij népszerűsége, amely 2022 tavaszán megugrott, az elmúlt két évben ismét csökkent.

Egy 2024. május végi felmérésben 56% értékelte pozitívan Zelenszkij eddigi tevékenységét, míg 37% teljesen vagy részben helytelenítette munkáját. Az ukránok mintegy fele azt is kifogásolja, hogy az elnök nem teljesítette minden választási ígéretét. Sokan ennek okát a csapatában bizonyos korrupt vagy hozzá nem értő emberekben látják. Mások a kudarcot a 2022 óta tartó orosz teljes körű inváziónak (31%), Zelenszkij tapasztalatlanságának (27%) és az oligarchák befolyásának (26%) tulajdonítják [4].

A kommunikátor

Zelenszkij egykori szórakoztatóművészként kiváló kommunikátornak bizonyult hazájában és hazája érdekében, különösen a teljes körű invázió első évében. A teljes körű háború 2022. február 24-i kezdete után még aktívabban használta a közösségi médiát, mint korábban, hogy közvetlenül kommunikáljon a népével és külfölddel. Szóba sem került, hogy elmeneküljön Ukrajnából. Ellenkezőleg: az elnök és csapata demonstratívan lefilmezte magát a kijevi kormány székhelye előtt. Ukrajnában az államfő szinte mindennapos videokommunikációja a politikai elit és a szélesebb népesség közötti harc- és sorsközösség érzetét kelti.

Zelenszkij nemzetközi színpadon és számos ország nemzeti parlamentje előtt való megjelenései legendássá váltak. Érdekes módon ebben a kontextusban Zelenszkij 2022 márciusában az izraeli parlament, a Knesszet előtt tartott beszédét külpolitikai és retorikai szempontból az egyik leggyengébb előadásának tartják. Mindez annak ellenére, hogy Zelenszkij mind anyai, mind apai ágon zsidó származású, és családja nagy részét a holokausztban vesztette el.

Míg Zelenszkij a mai napig sikeresen kommunikál a külföldi közönséggel, addig a saját hazájában folytatott kommunikációs gyakorlatát 2023 óta egyre több kritika éri. Ukrán újságírók azzal vádolják, hogy túl sokat beszél a külföldi, nem pedig az ukrán médiának, és kerüli az olyan nehéz témákat, mint a katonai mozgósítás vagy az energiabiztonság. A vezető ukrán lap, az Ukrajinszka Pravda augusztus 27-i utolsó sajtótájékoztatóján ellenséges választ kapott az elnöktől egy, a kíséretére vonatkozó kérdés miatt.

A legutóbbi, 2024. szeptember eleji átfogó kormányátalakítással kapcsolatban is kirakatperekkel vádolták Ukrajnában. Zelenszkij megújulásról beszélt és hangsúlyozta:

„Nagyon fontos, hogy a kormányzati intézmények most a lehető legaktívabban működjenek – még aktívabban, mint korábban. Minden szinten.”

Az új miniszterek azonban nem új arcok. Legtöbbjük korábban magas pozíciót töltött be a kormányban, az elnöki adminisztrációban vagy a regionális közigazgatásban. Néhány, a kormányból elbocsátott miniszter az elnöki hivatalba költözött, így inkább politikai befolyást nyertek, mint veszítettek. A retorika és a gyakorlat közötti ilyen ellentmondások táplálják a bizalmatlanságot.

Zelenszkij és környezete

Az ukrán fegyveres erők egykori főparancsnokáról, Valerij Zaluzsnijról nemrég megjelent könyvben, „A vastábornok” címűben Zaluzsnij stratégiai kommunikációs tanácsadója, Ljudmjla Dolhanovszka ismerteti Zaluzsnij katonai pályafutását. Dolhanovszka szerint Zaluzsnij parancsnoksága alatt keveset kommunikált az ukrán médiával, hogy elkerülje a konfliktust az elnökkel, aki 2021-ben nevezte ki a viszonylag fiatal vezérőrnagyot főparancsnoknak. Az elnöki hivatal folyamatosan figyeli a nézettséget, és biztosítani akarja, hogy ne legyen politikai konkurencia a hivatalban lévő elnöknek. 2022-ben, Oroszország nagyszabású inváziójának kezdete óta Zaluzsnij népszerűsége ennek ellenére gyorsan emelkedett, annak ellenére, hogy a médiában alig szerepel. Sokan ezt gyanítják, ez volt az oka annak, hogy Zaluzsnijt 2024 februárjában elbocsátották a katonai szolgálatból, és Ukrajna nagyköveteként Londonba küldték.

Egyes újságírói elméletek szerint Dmytro Kuleba volt külügyminiszter 2020-2024-es hivatali ideje alatt szintén kialakította saját népszerű imázsát. Kuleba is túl nagy publicitást szerzett, ezért váltották le. Kuleba azonban inkább külföldön élvez különösen nagy elismerést, mint itthon, és – Zaluzsnijjal ellentétben – Ukrajnán belül sem számít átlagon felüli népszerűségnek. Inkább közéleti értelmiségi, mint potenciális néptribunus. Négy és fél évnyi külügyminiszterség után Kuleba egyben a második leghosszabb hivatali idővel rendelkezik ebben az állami funkcióban. Ebben a tekintetben Kulebát csak Pavlo Klimkin volt külügyminiszter és az ő alig több mint ötéves, 2014-2019 közötti hivatali ideje előzi meg.

Az ország új vezetése

Zelenszkij 2019-es hatalomátvétele különösen átfogó volt, hiszen ő volt Ukrajna első olyan elnöke, akinek pártja abszolút többséget szerzett az ukrán egykamarás parlamentben, a Verhovna Radában (Legfelsőbb Tanács) is. Ez kezdetben lehetővé tette Zelenszkij számára, hogy figyelmen kívül hagyja az ellenzéket. Az elnöki pártja „A nép szolgái” frakciója azonban később felbomlott. A statárium miatt 2022 óta nem lehetett új választásokat tartani. Ezért elődeihez hasonlóan Zelenszkij most arra kényszerül, hogy szituációs frakciószövetségeken keresztül keressen többséget a törvényekhez.

Zelenszkij körének legellentmondásosabb figurája ma Andrij Jermak, aki 2020 februárja óta vezeti az elnöki hivatalt. Az évek során az ukrán vezetést egyre több kritika érte amiatt, hogy Jermak kezében összpontosul a hatalom – legalábbis sok újságíró és kommentátor megítélése szerint.

Jermak azt állítja, hogy csak azt teszi, amit az elnök mond neki, és Zelenszkij megerősítette ezt az állítást.

Ukrajnában azonban egyre inkább úgy látják, hogy egy meg nem választott köztisztviselő lett Ukrajna titkos uralkodója.

A 2024 szeptemberi nagy kormányátalakítást is úgy értelmezik, mint Jermak hatalmi szervek feletti uralmának megszilárdítását. Jurij Nikolov oknyomozó újságíró írt a legutóbbi kabinetátalakításról: „Ma már senki sem beszél arról, hogy kié [azaz melyik oligarcháé], ki kit nevez ki, vagy ki irányítja a [pénz] áramlását. A viták most már csak a Jermak iránti lojalitás mértéke körül forognak.„[7] Egyesek azonban üdvözlendő fejleménynek tarthatják, hogy a hatalom koncentrációja következtében csökken a konkurens iparmágnások befolyása.

Egyes esetekben úgy tűnik, hogy a szakmai tapasztalat nem játszik szerepet a kinevezéseknél. Például a diplomata és volt elnöki hivatali tisztviselő Mykola Tocsickijt nevezték ki kulturális és stratégiai kommunikációs miniszternek, noha Tocsickijnak alig van tapasztalata a kulturális ágazatban. Vitalij Koval, aki az Állami Vagyonalapból került a mezőgazdasági minisztérium élére, egy gabonakereskedelemmel foglalkozó mezőgazdasági vállalat ötéves vezetőjeként szerzett legalább némi tapasztalatot az agrárszektorban.

Az Ukrenergo állami energetikai vállalat vezetőjének, Volodimir Kudrickijnak a menesztése az utóbbi hetek talán legvitatottabb személyzeti döntése. Kudrickijt hozzáértő szakembernek tartják, aki átlátható állami vállalatot épített fel, és hatékonyan dolgozott együtt nyugati partnerekkel. A kérdés most az, hogy utódja képes lesz-e betölteni ezt a hiányt.

Másrészt, a szeptemberben kinevezett új miniszterek közül néhányat az ukrán sajtóban dicséretben részesítettek szervezőkészségük miatt. Ezek közé tartozik Herman Smetanin, az Ukroboronprom állami fegyvergyártó vállalat korábbi vezetője, akit a stratégiai iparágak fejlesztéséért felelős miniszterré neveztek ki. Olekszij Kulebát (nem rokona Dmytro Kulebának), az elnöki regionális politikai főosztály korábbi helyettes vezetőjét, aki jó hírnévnek örvend, a településfejlesztés, a területek és az infrastruktúra miniszterévé nevezték ki.

Iryna Verescsuk a miniszterelnök-helyettesi és a megszállt területek reintegrációjáért felelős miniszteri posztról a szociális ügyekért felelős személyként került az elnöki hivatalba. Ő egyike azon kevés ukrán kormányalkalmazottaknak, akik releváns tapasztalattal rendelkeznek a helyi politikában. Verescsuk 2010 és 2015 között az ukrán-lengyel határon fekvő szülővárosának, Rava-Ruskának volt a polgármestere.

A Nyugaton is jól ismert Olha Stefanishyna, az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes jelenleg igazságügyi miniszter is. Ez nemcsak Stefanishyna hatókörét növelte meg, hanem azt is, hogy minisztériumán keresztül elő tudja mozdítani Ukrajna EU-csatlakozását. Örvendetes ebben a fejleményben, hogy két kiemelkedő ukrán politikusnő, Verescsuk és Sztefaniscsina politikailag túlélte a kormányátalakítást, és meg tudta erősíteni pozícióit.

Következtetés

A háború megkeményítette Zelenszkijt – ez jól látszik az arcán és a testbeszédén. Zelenszkij tévésztárként szerzett tapasztalatai hasznos szerepet játszottak a nemzetközi támogatás és az ukrán ellenállás ösztönzésében. Most azonban, hogy a védekező harc kimerítő háborúvá vált, másfajta vezetésre van szükség. A fenntartható erőforrás-mobilizáció és -gazdálkodás a legfontosabb. Ehhez Zelenszkijnek más apparátusra van szüksége, mint három évvel ezelőtt. Ukrajna számára döntő kérdés, hogy a közelmúltbeli vezetőváltás megfelel-e ennek a kihívásnak.

Magának Zelenszkijnek is más vezetővé kell válnia, mint amilyen a háború elején volt. A lakosság többsége még mindig támogatja őt megkérdőjelezhetetlen állhatatossága és nyilvános jelenléte miatt.

Ugyanakkor egyre nagyobbak a kétségek, hogy Zelenszkij megfelelő választás-e államfőnek az Oroszországgal való hosszú konfrontációra – ez a szkepticizmus többek között Zaluzsnij tábornok nagy népszerűségében is kifejeződik. Eddig Zelenszkij tanulási és alkalmazkodási képessége hasznosnak bizonyult. Talán ez teszi majd alkalmassá arra is, hogy betöltse új hadvezéri szerepét.

Az elemzés elkészítésébe társszerzőként Julia Kazdobina a kijevi „Ukrán Prizma” Külpolitikai Tanács biztonsági tanulmányok programjának vezető munkatársa is közreműködött.

Andy Landy mosolyalbuma – A kondom végórái

Novák Katalin hétfőn jelentette be, hogy civil szervezetet alapított, amelynek célja, hogy segítse megállítani a népességfogyást. Az X·Y Worldwide névre keresztelt civil szervezetet Stephen J. Shaw, angol demográfus-filmrendezővel közösen alapította.

A.L.

Orbán, a svájci

“Gazdasági semlegességre van szükségünk” – ezt hangsúlyozta Orbán Viktor Kötcsén. Mit jelent ez? “Meg kell próbálni mindenkivel fenntartani a minél mélyebb gazdasági kapcsolatot minél hosszabb ideig” – magyarázta elképzelését a magyar miniszterelnök. Aki elismerte, hogy “finanszírozási kényszerben vagyunk, de Brüsszel és London mellett szükségünk van más lehetőségekre is.”

A technológiai semlegesség azt jelenti, hogy “nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni mert nyugati, ha a kínai jobb”

– hangsúlyozta a miniszterelnök.

Mit szól ehhez Donald Trump, aki még elnöksége idején küldte Európába külügyminiszterét, Pompeot, hogy lebeszélje az európaiakat köztük a magyarokat a Huawei 5G rendszeréről? Donald Trump az elnökjelöltek vitájában a világ egyik legtekintélyesebb vezetőjének nevezte ugyan Orbán Viktort, de csendben megüzente neki: egyáltalán nem ért egyet Kína barát politikájával! A magyar miniszterelnök idén már kétszer is találkozott Hszi Csin-ping elnökkel, a kínai beruházások egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar gazdaságban. Nemrég egymilliárd eurós kölcsönt vett fel Magyarország Kínától.

Lehet-e Magyarország Svájc az Európai Unión belül?

Svájc népessége 9 millió, Magyarországé ennél még valamivel több, de az alpesi állam népessége nő, a magyar csökken. Miért? Az egyik legfőbb ok az, hogy az egy főre jutó GDP Svájcban négyszer akkora mint Magyarországon.

Az emberek a lábukkal szavaznak: oda mennek, ahol jobb életre számíthatnak.

Magyarország jelenleg az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama, ezért oly nagy az emigrálási kedv a fiatal generációban. Svájcba be, Magyarországról kivándorolnak.

Mit akar valójában Orbán?

Rájött arra, hogy szuverenitással érvelni a világgazdaságban tragikomikus egy Magyarország méretű gazdaság számára, ahol az exportot döntő mértékben a külföldi cégek produkálják. A semlegesség jobban hangzik, és azt jelentheti, hogy Orbán a jövőben tovább folytatja a trójai faló politikát: Oroszország és Kína után az USA ügynöke is lesz az Európai Unió bomlasztásában, ha Trumpot választják elnöknek az Egyesült Államokban. De mi van akkor, ha nem? Erre Orbánnak nincsen B terve mint ahogy arra sincs, hogy mi lesz, ha nem nyer 2026-ban?

Győzelem vagy börtön?

A miniszterelnök úgy akar győzni mint 2022-ben amikor több mint 1500 milliárd forinttal megvásárolta a legszegényebb néprétegek szavazatát. Most legalább 2500 milliárd forintra lesz szüksége az Európa rekorder infláció miatt miközben az uniós milliárdok egy része be van fagyasztva. Matolcsynak azért kell mennie, mert a Nemzeti Banknak mindenáron pénzt kell csinálni akármilyen nagy is az inflációs kockázat. Matolcsy már csomagolhat, és valószínűleg jövő tavasszal külföldre menekül nehogy Orbán Viktor példát statuáljon, és elkobozza vagyonát.

Orbán vérebei már ott ólálkodnak körülötte éppúgy mint a Csányi kvartett sem érezheti biztonságban magát. Csányi Sándor, aki már elmúlt hetven éves, szívesen nyugdíjba vonulna. Már felosztotta birodalmát két fia között csakhogy attól tart, hogy a fiúk nem tudják majd kezelni Orbán Viktor visszautasíthatatlan ajánlatát az OTP illetve a Bonifarm átvételére. Hernádi Zsolt, a MOL vezére nyíltan bírálja a kormányt, mely 95%-os extraprofit adóval sújtja a MOL-t. Hernádi persze szorult helyzetben van hiszen korrupciós ügye Horvátországban már egy ex kormányfő lecsukásához vezetett. Pintér Sándor, a Csányi kvartett harmadik tagja szintén dúsgazdag ember, de vagyonának hollétét éppúgy nem lehet sejteni mint Orbán Viktor esetében. Az Orbán kormány legnagyobb korrupciós ügyét Völner és Schadl megvesztegetési botrányát Pintér Sándor szorgos rendőrei tárták fel, és a kvartett negyedik tagja: Polt Péter érezte úgy, hogy ezúttal vizsgálatot kell indítania.

Polt Péter ügyészsége és Pintér Sándor rendőrsége, amely kőkeményen lesújt a baloldali önkormányzatokra – Orbán Viktor utasítására – feltűnően kesztyűs kézzel bánik Magyar Péterrel. Vajon miért? Az ellenzék első számú vezére állítólag élvezi Csányi Sándor csendes támogatását. Ezenkívül az USA budapesti nagykövetsége is nagy jóindulattal figyeli Magyar Péter aktivitását. Orbánnak immár van alternatívája, akit ráadásul tárt karokkal fogadtak Brüsszelben. A miniszterelnökben ez is fokozza a győzelmi kényszert. Sok múlik az amerikai választásokon: ha Trump nyer, akkor Orbán is nyerhet 2026-ban. Az, hogy a magyar nép veszít, az már régóta senkit sem érdekel…

Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs

Németh Szilárd rezsibiztos interjút ad a Hír TV-nek. Elvégre veszélyhelyzet van, olyankor mindig megkérdezik az illetékest, aki megnyugtatja a népet, hogy nincsen semmi vész. De azért van. Nyilván emiatt alakult meg az Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs. Más oka nem lehet, mint az a nevéből is következik.

Első kérdés: lesz-e elég gáz? Teljesen jogos, közeleg a tél, mi lenne a fűtéssel, ha nem lenne gáz? A válasz bíztató, a teljes országot tekintve a tárolók 88 %-os töltöttsége 116 napra elegendő gázt jelent, csak a lakosság igényével számolva pedig 241 napig tudják a tárolók az ellátást biztosítani. Következtetés: az ország ebből kb. 4 hónapig rendesen működhetne, illetve ha vészhelyzetben az Operatív Törzs mindent elzárat, és csak a lakosság kap gázt, akkor akár 8 hónapig is. Éhen halnánk ugyan, de nem fagynánk meg. Nem mindegy persze, hogy az a négy hónap a mostantól számolt négy hónap-e, azaz szeptembertől decemberig, vagy a lényegesen hidegebb, november közepétől március közepéig tartó időszak, de ebbe most ne menjünk bele, a 116 nap az 116 nap, ki lett számolva, és kész.

Persze Németh szerint a veszély azért nagy – de nem ám azért, mert attól félnek, hogy Ukrajna lebombázza vagy fölrobbantja a még működő gázvezetékeket (ahogy ezt megtette az Északi Áramlat 1. és 2. esetében több vezetékkel is), hanem mert a „háborús hisztéria” miatt az EU támadja az orosz energiahordozók használatát, méghozzá „brutálisan”.

Innen egy hirtelen ugrással tér át a beszélgetés a rezsicsökkentésre, amelyről Németh azt mondja, hogy egyrészt a biztonságos ellátás a fontos, sőt a legfontosabb, másrészt a megfizethetőség, és Brüsszel mindkettőt veszélyezteti. A kormánybiztos ehhez hozzáteszi, hogy a támadás nem új, mert a rezsicsökkentést már 2012. óta „fúrták, faragták, ahol érték”, de ez szerinte még mindig semmi, mert a magyar baloldal politikusai, akiket „a választók arra hatalmaztak föl, hogy a magyar érdekeket képviseljék” megint összefogtak Brüsszellel. Ebben a kérdésben is.

Németh azt is mondja, hogy az ellenzéki politikusok azzal érvelnek, hogy a szabadpiacon sokkal olcsóbban lehetne hozzájutni „bármihez”. Ezzel szemben ő jelentheti, hogy 2 éve folyamatosan nézik az árakat, és ugyan 2022-ben arra kényszerültek, hogy nem a teljes, hanem csak a fogyasztási átlagig támogassák az elektromos energia és gázfogyasztókat (a távhő esetében a támogatás továbbra is 100 %), de a vizsgált 28 európai országban immár 25. hónapja nálunk a legolcsóbb mindkét energiafajta ára. „Ez a történet kilőve” – fejezi be.

Brüsszelt illetően: „Brüsszel egy másik oldalról fúrja faragja a rezsicsökkentést, mindenféle eljárást akar indítani, meg mindenféle ajánlást tesz az országnak.” Riporter közbeveti: „Az ő érvük az, hogy nem elég drága az energia, mert ha drágább lenne, jobban spórolnának vele.” A kormánybiztosi reakció: „Van ilyen otromba ostobaság is

Az energiaszegénységről: „Brüsszel újraíratja velünk az energia és klímatervet azért, mert szerintük nem jól határoztuk meg, hogy mi az energiaszegénység. Hát az energiaszegénység nem az, hogy nem jutnak megfelelően, biztonságosan energiához az emberek? Vagy hogy nem tudják kifizetni? Dehogynem. A rezsicsökkentés mitől védi az embereket? Hát pontosan ettől, az áraktól védi meg.”

A magyar emberekről: „A magyar emberek többször megvédték a rezsicsökkentést, népszavazáson, aláírásgyűjtéssel, a választásokon, a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze, ez a magyar gazdaságnak és a szociálpolitikának a sarokköve, amivel mi a magyar családok biztonságát védjük.

Az ukránokról: Németh saját bevallása szerint nem érti az ukránokat, hiszen ott a vezeték, a Lukoil tulajdona, nem nekik kell karbantartani, csak szednék be a tranzitdíjat, oszt annyi, de ehelyett leállítják a gázszállítást. Persze, ő azért tudja, honnan fúj a szél. Washingtonból, meg Brüsszelből fúj, mert nekik az érdekük az, hogy minél jobban magukhoz kössék Ukrajnát, Ukrajnának még véletlenül se legyen fölhasználható pénze, majd ők adnak nekik a közösből, annak meg meglesz az ára.

Ezután esik még néhány szó a migrációról, és az emiatt kapott pénzbüntetésről, de azt hagyjuk máskorra, a rezsibiztos nyilván dilettáns a témát illetően, nézzük inkább azt, amihez ért:

  • A Németh által említett háborús hisztéria sajnos mindazok sajátja, akik nem akarják, hogy az agresszor sikerrel járjon. Szörnyű alakok lehetnek, magam is már csak alig merek tükörbe nézni – ellentétben a higgadt gondolkodású Németh Szilárdokkal, akik a „Mindent engedjünk át az agresszornak, ami a másé” elv alapján élik életük. Érdekes, hogy ugyanakkor Trianon miatt állandóan siránkoznak.
  • Az orosz energiahordozók európai használata bevételt biztosít az oroszoknak. Ebből telik nekik a háborúra. Kevesebb használat > kevesebb bevétel > kisebb harcképesség. Tudom, hogy ez nagyon bonyolult levezetés, de nincs senki ott a környéken, aki elmagyarázná szegény Németh Szilárdéknak? Sokkal érthetőbb lenne nekik Brüsszel rettenetes brutalitása, ami azért az oroszok okozta háború brutalitásához képest nem is látszik olyan szörnyűnek.
  • Először azt akartam írni, nincs olyan, hogy magyar érdek, mert a „Minden magyar kapjon születésekor tízmillió eurót”, vagy „A magyarul beszélőket a Föld minden lakosa mindig és mindenhol köteles megérteni” követelmények elég nehezen lennének kivitelezhetők, ugyanis a többi nép nem nagyon lelkesedne érte, de aztán rájöttem, hogy Németh a magyar érdek alatt a FIDESZ érdekét érti (a rezsicsökkentésnek sokat köszönhetnek). Akkor viszont nehéz logikailag értelmezni Némethék neheztelését(!), hogy az ellenzéki politikusok nem a magyar érdeket képviselik. Majd hülyék lennének, ha az FIDESZ érdek, nem igaz? Egyébként is ostobaság, amit mond, mert minden pártot arra hatalmaznak föl a szavazók, hogy azt képviselje, ami a programjában van, nem pedig a definiálhatatlan „magyar érdeket”.
  • Németh totálisan félreérti az ellenzéki politikusokat, amikor azok a szabadpiacról beszélnek. Volt egy időszak, mikor a szabadpiaci gázár alacsonyabb volt, mint az általunk vásárolt orosz gáz ára, na, ekkor mondták Gyurcsányék, hogy jobb lett volna, ha ott vesszük a gázt, és nem az oroszoktól. Ennek semmi köze az itthoni gázárhoz, azaz a rezsicsökkentéshez. Németh szövege („Ez a történet kilőve”) arra utal, hogy a tudatlanság és a fölény együtt szokott járni, mivel a tudatlannak fogalma sincs róla, hogy az.
  • A többi megnyilvánulását inkább nem kommentálnám. Látva a megnyilvánulásokat, jobb lesz az úgy, nem?

A rezsicsökkentésről már sokszor megírtam, hogy mekkora átverés, ugyanis mikor „a kormány csökkenti a rezsit”, azt nem a saját pénzéből csökkenti. Neki ugyanis nincs. Ezért valahonnan az erre kiadott pénzt be kell szednie, új adókból, újabb hitelfelvételből, a lényeg, hogy a kormány összes kiadását mindenképpen mi és/vagy az utódaink fizetik, tehát mikor Orbán azt mondja, hogy ő minden háztartást havi 181.000 forinttal támogat, az két szempontból is oltári nagy hazugság. Az egyik maga az összeg, amelyik, ha tényleg annyi lenne, félévenként vinné csődbe az országot (a tényleges összeg kb. a tizede, vagy még annyi sem), a másik, hogy nem ő támogatja a háztartásokat, hanem mi, habár a pénzt tőlünk ő veszi el, és adja oda nekünk is meg másoknak is. A harmadik, immár áttételes hazugság az, hogy az átlagról beszél, mivel nem mindenki ugyanannyit kap ám! A faluvégi Mari néni, akihez se a gáz se a villany nincs bevezetve nulla támogatáshoz jut a rezsicsökkentés révén, ugyanakkor ÁFÁ-t ő is fizet a kisboltban, azaz például ő is támogatja Hatvanpusztát, amelynek támogatási összege 2022. előtt milliós nagyságrendű lehetett. Mint már többször említettem, az értelmes kormány nem az árukat meg a szolgáltatásokat támogatja, hanem a szegényeket, mert akkor lényegesen kevesebb pénzből lehet elérni, hogy mindenki meg tudja fizetni a gázt, a zsömlét meg a parizert, és az a vérlázító igazságtalanság, ami most van megszüntethető. Ráadásul a gazdagok akkor jobban takarékoskodnának, és kevesebb gáz kellene az országnak… habár… mint a derék Németh Szilárd mondotta fentebb erről a takarékoskodásról, hogy „Van ilyen otromba ostobaság is”, ezért kicsit bizonytalan lettem. Végül is egy ekkora koponya nem tévedhet. Ugye?

Egyébként Magyarország éves földgáz fogyasztása 10 milliárd m3 volt a háború előtt, az azóta egyrészt a spórolás okán, másrészt a melegebb időjárás miatt mintegy 10 %.kal csökkent, és mondható, hogy a lakások EU pénzből való energetikai korszerűsítésével további 15 – 20 % takarítható meg, azaz a szükséges új földgáz tüzelésű erőművek plusz gázigényét (1 milliárd m3) a megtakarításból simán fedezni lehetne, és még maradna is. De csak lehetne.

Ameddig ugyanis a nép nem tudja a fentebb írtakat, addig népszerűségi szempontból sokkal kifizetődőbb a regnálóknak a rezsicsökkentéses néphülyítés (lásd fentebb: „a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze”), mint visszahozni az EU pénzeket, és kiírni a korszerűsítési pályázatokat.

Valahogy nem látom a nagy felvilágosító kampányt, melyet a független sajtó önös érdekből teljes erőbedobással végez. Lehet, hogy nem végzi?

Ukrajna engedélyt kaphat

Joe Biden amerikai elnök „nem zárja ki”, hogy Ukrajna engedélyt kaphat arra, hogy nagy hatótávolságú fegyverekkel csapjon le Oroszországra. Ezt Anthony Blinken amerikai külügyminiszter nyilatkozta a Sky Newsnak adott interjújában.

Ahogy Blinken mondta, Biden „nem zárja ki”, hogy Ukrajna rakétákat indíthat mélyen orosz területre. Anthony Blinken azután tette ezt a megjegyzést, hogy egy londoni sajtótájékoztatón elmondta, hogy Irán rövid hatótávolságú rakétákat bocsátott Moszkva rendelkezésére, és Vlagyimir Putyin, a Kreml vezetője „valószínűleg heteken belül felhasználja azokat Ukrajnában”.

Blinken szerint az Egyesült Államok a 2022 februári orosz invázió óta gondoskodott arról, hogy Ukrajna „minden szükséges és időben meglegyen ahhoz, hogy hatékonyan visszaverje az orosz agressziót”.

Újságírók szerint ugyanakkor hozzátette, Washingtonnak más tényezőket is figyelembe kell vennie, például, hogy az ukrán erők képesek lesznek-e használni és fenntartani a nyugati szövetségesek által biztosított „kifinomult rendszereket”.

„Nem zárjuk ki. Soha nem zárjuk ki. De amikor beavatkozunk, akkor biztosak akarunk lenni abban, hogy az úgy történik, hogy az hozzájáruljon ahhoz, amit az ukránok megpróbálnak elérni” – mondta Blinken.

Emlékeztetünk, szeptember 10-én Blinken bejelentette, hogy Biden szeptember 13-án találkozik Nagy-Britannia miniszterelnökével, Keir Starmerrel: a tisztségviselők megvitatják az ukrán védelmi erők Oroszország mélyére történő csapásának engedélyezését.

Az elmúlt hetekben Ukrajna aktívan sürgette szövetségeseit, hogy szüntessenek meg minden korlátozást az Oroszország elleni nagy hatótávolságú fegyvereikkel szembeni csapásokra vonatkozóan, kifejtve, hogy ez lehetővé tenné számukra, hogy eltalálják különösen a cirkálórakétákat és irányított légibombákat indító repülőgépeket.

Lloyd Austin, a Pentagon főnöke válaszul kijelentette, hogy semmilyen eszköz – beleértve a nagy hatótávolságú rakétákat – nem döntő egy Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió szempontjából.

Enyhülés Washington és Peking között

Samuel Paparo admirális, az USA indiai és csendes óceáni fegyveres erőinek parancsnoka videokonferencián  beszélt Vu Jenan tábornokkal, a kínai Déli körzet parancsnokával arról, hogy a világ két legnagyobb hatalma miképp kerülheti el a nemkívánatos incidenseket.

Régóta nem került már sor ilyen videó konferenciára a két világhatalom fontos katonai vezetői között. Paparo amerikai tengernagy viszont épp azt hangsúlyozta, hogy “mennyire fontos a személyes kommunikáció annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a másik fél akciójának téves megítélését.

”Az amerikai tengernagy hangsúlyozta, hogy “Kínának be kell tartania a hajózás nemzetközi szabályait.” Paparo admirális arra utalt, hogy

“Kína veszélyes játékot űz a dél-kínai tengeren, és ez eszkalációhoz vezethet el.”

Peking Tajvan körüli manővereire célzott az amerikai admirális, aki hajlamos megfeledkezni arról, hogy a szigetet Kína saját tartományának tekinti, és ezt az USA is elismerte amikor 1972-ben lepaktált a kommunista nagyhatalommal. Az egy Kína elvet másképp értelmezik Pekingben mint Washingtonban, de Biden elnök a közelmúltban megerősítette: az USA nem támogatja Tajvan függetlenségét.

Az amerikai – kínai enyhülést az is mutatja, hogy mindkét főtiszt új a maga tisztségében: Paparo tengernagyot májusban nevezték ki míg Vu tábornokot júliusban. Paparo admirális elődje többször is kérte a találkozót kínai partnerével, de tőle ezt Pekingben megtagadták.

Jake Sullivan pekingi tárgyalásai

Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját fogadta Hszi Csin-ping elnök is, és találkozhatott a hadsereg vezetőivel is. Korábban Peking a hadügyminisztert küldte az ilyen találkozókra, akinek a szerepe sokkal kisebb Kínában mint az Egyesült Államokban. Pekingben a hadügyminiszter a fegyveres erők arca és külső képviselője, de a katonai hierarchiában nem áll magasan. A Védelmi Tanács irányítja a hadsereget, melynek élén Hszi Csin-ping elnök áll. Az 1972-es USA – Kína kibékülés előtt Lin Piao hadügyminiszter átvette a kommunista rendszer irányítását, de puccsal megbuktatták.

A hadügyminiszter családjával együtt a Szovjetunió felé menekült, de gépét rakéta találat érte Mongólia fölött, és mindenki meghalt. Azóta Pekingben vigyáznak arra, hogy a hadsereg a kommunista párt vezetése alatt maradjon.

Elvben Biden elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő már Kaliforniában novemberben megegyezett a legutolsó csúcstalálkozón a katonai kapcsolatok újrafelvételében, de ezt késleltette az, hogy Washingtonban Kínát Oroszország támogatásával vádolták az ukrajnai háborúban. Az enyhülés mégiscsak bekövetkezett: Janet Yellen asszony, amerikai pénzügyminiszter egy hetet töltött Pekingben, ahol arról győzte meg a kínai vezetőket: amennyiben marad a demokrata adminisztráció Washingtonban, akkor komoly enyhülés jöhet a világ két legnagyobb hatalmának kapcsolatában. Ezt követően Hszi Csin-ping elnök már nem várja annyira vissza Donald Trumpot a Fehér Házba. Az idők jele, hogy Donald Trump is úgy nyilatkozott a Fox Newsnak, hogy

“jó kapcsolatra törekednék Kínával, remélem, hogy Hszi elnök is tisztában van ezzel.”

Az USA 2021-ben nyilvánította elsőszámú stratégiai ellenfelének Kínát, és ebben mind a demokraták mind a republikánusok egyetértenek Washingtonban, de Biden elnök és Kamala Harris valamiféle modus vivendit akar találni Pekinggel míg Donald Trump a kereskedelmi háború fokozását ígéri 60%-os büntetővámokkal. Emiatt Pekingben nem bánkódnának különösebben, ha Donald Trump nem térne vissza a Fehér Házba 2025-ben.

Mit keresünk Csádban? – Orbán fogadta az afrikai ország elnökét

Magyarország a szocialista időkben is támogatott diktátorokat Afrikában Moszkva biztatására, most a kínai – orosz előrenyomulás érdekében szorgoskodik Orbán Viktor Afrikában. Egyszülött fia, Orbán Gáspár őrnagy a kapcsolattartó tiszt a magyar kormány és a csádi elnök között.

“A csádi köztársaság kulcsfontosságú az illegális migráció elleni küzdelemben. Ezért Magyarország partneri kapcsolatot épít ki vele” – hangsúlyozta Orbán Viktor a Karmelita kolostorban amikor találkozott Mahamat Idriss Déby elnökkel.

A 17 milliós Csád elnöke választott diktátor – éppúgy mint Orbán Viktor vagy épp Vlagyimir Putyin.

A magyar-csádi csúcstalálkozó eredetileg júniusra volt kitűzve, de el kellett halasztani ugyanis az egész Szahel övezetben háború dúl az iszlamista milíciák és a kormányok között. Korábban a francia hadsereg támogatta a kormányokat ebben a harcban, de időközben kiutasították a franciákat, akik igen olcsón aknázták ki a térség ásványi kincseit. A helyi kormányok több pénzt akarnak a földben rejlő kincsekért, melyek iránt a kínaiak is nagyon érdeklődnek. Kik pótolják a francia katonákat a Szahel övezetben? Elsősorban Putyin Wagner hadserege, amely immár  bérmunkában őriz és véd Afrikában, mert az orosz elnök nem fizeti a zsoldjukat az ukrajnai háború nehézségeire hivatkozva. Ukrajna titkosszolgálata több afrikai államban a kormány ellen lázadó iszlamista erőket támogatja. Emiatt Mali és Niger megszakította a diplomáciai kapcsolatot Ukrajnával.

Mit csinál a 300-400 fős magyar misszió Csádban?

Ennyit tervez Orbán Viktor, akinek a fia már a helyszínen tanulmányozta a körülményeket. Az ifjú Orbán Gáspár egyébként már élt Afrikában, Ugandából a TEK hozta vissza, máig sem lehet tudni, hogy miért. Azután viszont Orbán Gáspár elvégezte a világ leghíresebb katonai akadémiáját, melyet korábban az angol királyfiak is buzgón látogattak, és katona- diplomata lett. Csakhogy kevés magyar önkéntes akad, aki Csádban kívánná szolgálni Orbán Viktort, aki most épp béke propagandát folytat. A hősi halál festői sivatagi körülmények között keveseket vonz:

”a katonai alakulat tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatot lát el Csádban”

– ezt szavazta meg a magyar országgyűlés.

Az egész térségben permanens polgárháború – háború dúl, amely különösen felélénkült azóta, hogy Líbiában – nyugati támogatással – meggyilkolták Kadhafi elnököt 2011-ben, aki a franciákkal együtt addig meghatározó szerepet játszott a térségben. Líbia szétesett, Benghaziban még az amerikai nagykövetet is meggyilkolták. Benghazi kormányzatát az orosz Wagner zsoldosok támogatják. A Wagner zsoldosok nagyon is jelen vannak ebben az afrikai térségben, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kétszer is látogatást tett az elmúlt két évben. A NATO-ban és az Európai Unióban felmerült a gyanú, hogy a magyar kormány csádi missziója valójában őket kívánja támogatni:

”Azt hallottuk, hogy a magyar kormány katonai hírszerző központot akar létrehozni Csádban. Attól tartunk, hogy ez a magyar katonai hírszerző központ potenciálisan orosz érdekeket szolgálhat Afrikában”

– nyilatkozta a Vsquare-nek egy magát megnevezni nemkívánó közép-európai kormánytisztviselő.

Putyin nemrég visszarendelt egy kisebb orosz alakulatot ebből az afrikai térségből, mert az orosz hadseregnek létszámgondjai vannak Ukrajnában.

Az olasz szurkolók az izraeli himnusz alatt hátat fordítottak és gázai népirtással vádolták Izraelt

A hétfői budapesti labdarúgó-mérkőzésen az izraeli himnusz elhangzása közben az olasz szélsőjobboldali szurkolók hátat fordítottak, ezzel is tiltakoztak, az általuk „népirtásnak” nevezett izraeli akciókat Gázában.

A budapesti Bozsik Arénában hétfő este több tucat olasz futballszurkoló azt kiabálta, hogy „Népírtás követett el Izrael Gázában”,  mindezt az izraeli himnusz eljátszása közben.

A biztonsági kockázatok miatt az olasz és az izraeli csapat mérkőzésére Budapesten került sor annak ellenére, hogy Izraelt tekintik a házigazdának. A szokásoknak megfelelően közvetlenül a mérkőzés előtt elhangzott a vendéglátó csapat himnusza.

A vendégcsapat szurkolói úgy döntöttek, hogy kifejezik politikai álláspontjukat Izraellel és a folyamatban lévő Izrael-Hamász háborúval kapcsolatban, és tiltakozásul hátat fordítottak, Izrael-ellenes szövegeket skandáltak. „Népirtásnak” nevezték Izrael hadműveleteit a Hamász felszámolására és a megmaradt túszok megmentésére irányuló harcok miatt.”

A budapesti képek nemcsak Izraelben, hanem Olaszországban is felháborodást váltottak ki. Az olasz média azonosította a tüntetés mögött állókat, hangsúlyozva, hogy egy szélsőjobboldali csoport tagjai, akikről ismert, hogy antiszemiták és nacionalisták.

A szélsőjobboldali csoporthoz köthető személyek közül körülbelül 40-en vettek részt az Izrael elleni mérkőzésen, nem focirajongóként, hanem azért, hogy „olcsó politikai provokációt szítsanak”, amint arról az olasz média kedden reggel beszámolt.

Az olasz média elítélte az akciókat, mondván:

„Felháborító a budapesti képeket látni.”

Hozzátették: „a körülményektől függetlenül ez a tiszteletlenség nyilvánvaló kifejezése”.

A tiltakozó szurkolók vádemelését kéri

Az incidens hamar az olasz sportoldalak címoldalára került, és hamarosan politikai szereplők is reagáltak. Alfredo Antoniuzzi, egy mérsékeltebbnek tartott parlamenti képviselő a szurkolók letartóztatását és eljárás alá vonását kérte.

„Azok a rajongók, akik hátat fordítottak Izrael himnusza alatt, valószínűleg elfelejtették, hogy hatmillió zsidót mészároltak le a nácik”

– hangsúlyozta.

Antoniuzzi továbbá kijelentette: „Ezek ugyanazok az emberek, akik antiszemita rágalmakat kiabálnak a tüntetéseken.” Ezután felszólította a labdarúgó-szövetséget, hogy „azonosítsa ezeket a szurkolókat, és adja át nevüket a hatóságoknak. Biztosítani fogjuk, hogy igazságszolgáltatás elé nézzenek, és szorgalmazzuk, hogy börtönbe zárják őket. Olaszként kötelességemnek és szükségesnek érzem, hogy bocsánatot kérjek Izraeltől ma este.”

Másrészt a szélsőjobboldali politikus, Alessandro Di Battista megvédte a rajongókat, és ezt írta a Facebookon:

„A szurkolók helyesen cselekedtek. Izrael évtizedek óta megszállja Palesztinát, és a legszembetűnőbb és legcsúnyább módon követi el az apartheidet. A gázai háborúban Izrael felelős a brutális és hidegvérű gyilkosságért. Izrael a legrosszabb terrorállam a bolygón.

Szoboszlai: tanulnunk kell a vereségből!

Azt hangsúlyozta a labdarúgó válogatott fiatal csapatkapitánya a Németország elleni 0-5 után. A Liverpool labdarúgója realistább hozzáállást sürgetett: ”Feltettük olyan magasra a lécet, ami miatt innentől elvárás a győzelem vagy a pontszerzés a németek ellen. Reálisabb célok kellenének!  Ez nem kifogás, mert nem lehet 5-0-ra kikapni!

Sajnos nem jött be az új taktika, melyet az egész pályán végrehajtottunk. Nem volt meg a küzdőszellem, az akarat, amely korábban jellemző volt mindannyiunkra. Ki kell kerülni ebből a hullámvölgyből!” – hangsúlyozta a jelenleg legjobb magyar futballista a Németország elleni katasztrofális vereség után.

“Voltunk már gödörben, például az angolok elleni 0-4 után, de a játékosok bizalma akkor sem ingott meg a szövetségi kapitány iránt” – jelentette ki Szoboszlai Dominik, aki fogadkozott, hogy a magyar válogatott Bosznia ellen kiköszörüli a csorbát. Vajon mit tanul ebből Orbán Viktor, a nagy focirajongó, aki szintén az egészpályás letámadás híve?

“Nekünk Mohács kell!”

Ady Endre ezt jósolta a magyar elitnek, és igaza lett: Magyarország az első világháborús vereség után megkapta a trianoni békét. Ebből a jobboldali magyar elit nem tanult semmit sem: Vitéz nagybányai Horthy Miklós belevitte az országot a második világháborúba. Az eredmény egymillió halott és a párizsi béke, amely véglegessé tette Trianont.

Orbán Viktor egészpályás letámadást hirdetett meg az Európai Unió ellen, és vállalkozása teljes csődbe fulladt.

Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államává vált a nemzeti együttműködés rendszerének tizennegyedik évében, és esélye sincs a pozitív fordulatra, mert Orbánnak nemcsak a szerencséje fogyott el, de a pénze is. Miért folytatja mégis agresszív Brüsszel és Washington ellenes hadjáratát a magyar miniszterelnök? Orbán előre menekül hiszen jól érzi: ha marad Washingtonban a demokrata vezetés, akkor őt megkísérli levenni a sakktábláról az Egyesült Államok és az Európai Unió. Ezért imádkozik Donald Trump győzelméért a magyar miniszterelnök, aki Kötcsén is egy világméretű nacionalista fordulatról ábrándozott.

Nem gondol bele, hogy hova juttatta Magyarországot a náci Németországgal megkötött stratégiai szövetség?

Mit remélhet Orbán Viktor Donald Trumptól?

Az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek jelölte Kínát és Oroszországot 2021-ben. Ezen Donald Trump nem változtatna. Meg is üzente Orbán Viktornak: nem helyesli a barátkozását Vlagyimir Putyinnal és Hszi Csin-pinggel.

Az America First – Donald Trump értelmezésében – azt jelenti, hogy mindenkinek az Egyesült Államok érdekeit kell szolgálnia!

Nincs szövetséges csak engedelmes szolga: Orbán Viktor Donald Trump első janicsárja lehet – ingyen. Miből fogja fenntartani siralmas rendszerét a magyar miniszterelnök? Orbán politikai kategóriákban gondolkodik, ezért számára a rendszer akkor stabil, ha van olyan sok kiszolgáltatott választópolgár, aki rá szavaz, mert nem tehet mást, mert egzisztenciálisan a hatalomtól függ. Az alacsony életszínvonal Orbán Viktor legfőbb szövetségese. Ez a külföldi befektetők érdeke is hiszen így a magyar munkaerő továbbra is a legolcsóbb marad az Európai Unióban. Innen nézve Orbán hadjárata Brüsszel ellen szánalmas propaganda paródia, amely csak arra kell, hogy a frusztrált magyar közvéleménynek bűnbakkal szolgáljon. Orbán Viktor azért nem áll le az Európai Unió elleni egész pályás letámadással, mert különben kormánya válna bűnbakká. Magyarországon a közvélemény hagyományosan a vereségre szocializálódott és a bűnbak keresésre. Az eredmény a pályán: Magyarország – Németország 0-5!

Szájára vette

Az acélos tekintetű publicista, az Ötös Számú Párttagkönyv tulaj megint megmondta nekünk a tutit:

„Miközben normális ember olvassa, egyszerűen nem tudja eldönteni, ez a nyomorult senki ilyen gátlástalanul és lenyűgözően aljas és becstelen, vagy ennyire lefegyverzően ostoba és hülye. Esetleg egyszerre mindkettő? Igen, mindkettő.

A nyájas szavú úriember ezt Ursula von der Leyenről gondolja így, aki – te jó ég! – szájára vette a magyar ’56-ot, márpedig azt nem mindenki veheti a szájára. Csak a kiválasztottak. Hogy kik a kiválasztottak, azt a kiválasztottak döntik el.

A szöveget olvasva, normális embernek pont ugyanazon szavak jutnak eszébe, mint Szerzőnek, (persze nem von der Leyenre vonatoztatva), azzal a kis különbséggel, hogy mindkettő együtt sajnos senki sem lehet. Vagy tudatos rosszakaró az ember, vagy tudattalan laikus, punktum. Következésképpen Szerző tévedett. Előfordul az. Egyeseknél akárhányszor is.

A szövegben említett „nyomorult senki” sem stimmel igazán. Az elnökasszony azért többre vitte, mint Szerző, ám ha valaki annyira magyar, hogy egyszerre Petőfi, Papp Laci, Szent Györgyi Albert meg István király, annál könnyen előfordulhatnak tévképzetek a saját besorolási szintjét illetően.

Persze nem az a fontos, hogy Szerző mit gondol magáról, hanem hogy miket ír.

S ez az a pont, ahol kötelező elmondani: Oroszország az agresszor. Így hát elmondom én is, s mindjárt teszem is hozzá, az ukránok és vezetőik mindent, de mindent elkövettek azért, hogy ez az agresszió bekövetkezzék, s ebben a nyugati, elsősorban pedig az amerikai vezetők voltak a legfőbb támaszaik. S hogy mi minden is történt, mik voltak azok az események, amelyek végül 2022 februárjához vezettek, kiderül abból a dokumentumfilmből, amelyet az Oscar-díjas orosz rendező, a zseniális Nyikita Mihalkov készített.

Aha. Szerintem a nemes felháborodás még három „mindent” elbírt volna, és nem „kötelező elmondani”, hanem tény, de hagyjuk ezt. Forduljunk inkább a javaslat szerint a derék Oscar díjashoz, hogyan látja ő a dolgokat:

  • Mihalkov: „Járjunk tehát a dolgok végére. Itt szeretnék higgadtan a tényekre hivatkozni, és az események időrendi sorrendjét vizsgálni. 2014 február 18-án erőszakos összecsapásokra és tömeges vérontásra került sor (Kijevben) a polgárok és a biztonsági erők között.”

Ennyi. Egyetlen mondat. A többi tény higgadtan el van hallgatva. Többek között az is, hogy a Janukovics elnökkel szembeni bírálatok az Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal való kötelék nyílt felvállalása kapcsán fogalmazódtak meg, amely kötelék nagyon nem tetszett az ukránoknak. Janukovics nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, ezzel egyértelművé vált, hogy az EU ellenében az oroszokkal kíván szorosabb társulásba kezdeni. Ukrajna lakossága az ország későbbi uniós tagságát látta veszélyben, ezért országszerte tömegtüntetésekbe kezdtek Janukovics lemondását követelve. Az ukránok nagy része igencsak utálta a hipergazdag elnököt, pláne, hogy hatalmának mesterlövészei a tüntetők közül 67 embert agyonlőttek (Vigyázat! Nem a fél szemét lőtték ki egy embernek, hanem 67 halott maradt a téren).

Ahogy a fenti, a Rendező Úr által gondosan kihagyott részből látható, az ukránok nem akarnak orosz gyarmat lenni, mint a beloruszok. Inkább EU tagok szeretnének lenni, mint Magyarország. Hát ki hitte volna?

  • A film folytatódik. Mihalkov hosszasan mutatja be azt a megállapodást, melyet a német, a francia és a lengyel külügyminiszter hozott össze, és sok más mellett arról van benne szó, hogy Janukovics a békés megoldás érdekében a hivatali idejét még kitölti, de aztán sipirc. A megállapodást az ellenzék képviselői és Janukovics is aláírták.

A Rendező Úr szerint a gonosz ukránok „már másnap gyakorlatilag felrúgták” a megállapodást, ezért Janukovicsnak „menekülnie kellett”. Én úgy hallottam, Putyin Ukrajna megtámadásával 5 (öt) darab államközi szerződést és megállapodást rúgott fel, melynek eredményeképpen sokszázezren haltak meg. Civilek is rengetegen. Nyilván nem tudtak hová menekülni.

A Mihalkov által annyira becsben tartott tényekhez tartozik, hogy a megállapodást természetesen nem rúgta fel senki, azt csak a Rendező Úr hazudja, ugyanis Janukovics azt mondta, hálával tartozik Putyinnak, amiért az orosz elnök utasítására az orosz különleges erők 2014. február 23-án kimenekítették Kijevből, és Oroszországba szállították. Állítása szerint ő maga erről az akcióról nem tudott, és ezt nem is kérte Moszkvától. Mint mondta, „biztonsági utasítás” miatt hagyta el Ukrajnát, majd elnézést kért az ukránoktól azért, amiért gyenge volt, és elmenekült. Sajnos a film erről sem szól egy szót sem.

  • Ezután a filmben utcai riportok láthatók 1991-ből, melyben az ukrán emberek elmondják, hogy igen, első a függetlenség, de szerintük jó kapcsolatokat kell fenntartani Oroszországgal, és ez így is lesz. Utána jön Mihalkov bombasztikus tényközlése: az elszakadás után az ukránok behívatták a hivatásos meg a tartalékos katonákat a tisztjeikkel együtt, és aláírattak velük egy kötelezvényt, hogy orosz agresszió esetén harcolni fognak az oroszok ellen. Szörnyű. Nem akarják megadni magukat azonnal. Hát hogy képzelik?
  • Újabb vágás a filmben. Mihalkov: „Hasonlítsuk össze, mit mondtak az egyszerű emberek az ukrán utcákon, és mit mondanak most nyilvánosan a hatalomban levők?” Ezután következik az alábbi szöveg: „Az igazi ukrán Ukrajnáért minden oroszul beszélő értelmiségit és minden Ukrajna-gyűlölőt bíróság és tárgyalás nélkül le kell lőni. Minden Szvoboda párttag összeállíthatja a településén élő Ukrajna gyűlölők listáját. Nem csak az oroszbarát, ukránellenes pártok és szervezetek minden tagját ki kell végezni, hanem a románbarát, magyarbarát és tatárbarát pártokat is. Egy haszontalan, orosz nyelvű biomassza. Így körülbelül 5 – 6 millió embert kell kiirtani.

Ez tényleg szörnyű… lenne, ha nem derülne ki rögtön, hogy a szöveg a nagyon nacionalista Szvoboda párt valamelyik irománya, mely párt a választásokon 5 % alatt maradt, azaz még csak be sem került az ukrán parlamentbe. Ehhez képest azt mondani róluk, hogy „hatalomban levők”, akkora hazugság, amekkorát a faluvégi kocsma hírhedett potyázójától sem várna az ember, nemhogy egy Oscar díjastól! Megjegyzendő, hogy ha az oroszirtó Szvoboda párt valahogy bekerülne az Európa Parlamentbe, egyértelműen a „Patrióták” formációjánál jelentkezne felvételre. Orbánnál.

  • Mihalkov: „Ugyanakkor a gyerekek, a kisgyerekek befolyásolásával oroszgyűlölő ukránok egész generációját nevelték fel.

Erre bizonyítékként három jelenetet mutat be. Az egyik egy tanítónéni az orra alá dugott mikrofonnal, azaz nem ad-hoc telefonos, hanem profi, tervezett felvétel, melyen a tanító néni az orosz nevűeket elküldené az oroszokhoz. Kár, hogy minden egyéb adat hiányzik, így aztán nem tudunk meg sokat a jelenségről, központi ukrán előírás-e az iskolákban, vagy egyéni akció, esetleg a mikrofonból következően megrendezett jelenet? Ez csak ott van a filmben, és kész. Lehessen hüledezni szegény oroszoknak.

A másik felvétel, melyen gyermekeket látunk, orosz szempontból a következő szörnyűséget tartalmazza: „A gyerekek és a fiatalok hangosan skandálják: Éljen Ukrajna!” Tényleg? Éltetik a hazájukat? Nahát! (ezt a „vádpontot” nem álltam meg röhögés nélkül).

A harmadik jelenet egészen abszurd, amelyben egy apa arra tanítja négyéves forma lányát, hogy oroszokat mészároljon le. Két dolgot biztosan mondhatok: egyrészt biztosan van ilyen, másrészt biztosan nagyon kevés – bár, minél több ukránt ölnek meg, és minél több lakást bombáznak le az agresszorok, annál többen fogják helyeselni az apa tanítását.

  • Ezután Mihalkov valamilyen konferencián beszél: „Éjjel-nappal befolyásolták a gyermekeiket, és két olyan generációt neveltek fel, akik sohasem lesznek jóban az oroszokkal”.

Ezért támadta meg Putyin Ukrajnát? (már ha egyáltalán igaz az ellenségesre nevelés). Putyin (meg Mihalkov) tényleg azt hiszi, hogy a megtámadással javít a helyzeten?

  • Következő jelenet: kisgyerek orosz zászlót rugdosva megy egy valamilyen transzparenst vivő ukrán felvonulás élén. Nem tudni hol, nem tudni mikor, nem tudni, kik ezek, nem tudni hivatalos felvonulás-e, vagy egyéni akció, nem tudni semmit, azaz csak a szokásos filmes trükk a bombasztikus hatás elérése érdekében. Mihalkov: „El tudná képzelni, hogy Oroszországban bárki – nem hogy egy kisgyerek – lábbal taposson egy ukrán zászlót?

Hogy én el tudnám-e? De még mennyire! Ukrajna csak lebombáz néhány orosz várost, mint az oroszok az ukrán városokat, és már ott is vagyunk a zászlótaposásnál.

Mihalkov: „Hogyan reagálna rá az ó, annyira toleráns világ, ha ezt tennénk? Nem mi tettünk ilyet. De reagált rá bárki is? Nem, senki”

Sajnálom szegény rendezőt. Fogalma sincs róla, hogy miben különbözik egy, a fél világot megrázó, sok százezer emberéletet (gyerekekét is) követelő, és gazdaságilag is rengeteg kárt okozó háború egy elkeseredett dühből táplálkozó zászlórugdosástól.

Egyébként, itt untam meg. Az 51 perces film 11. percében. Képzelem, a maradék részben még mennyi elhallgatás, meg hülyeséggel kevert hazugság található. Messziről látszik, hogy ez egy Putyin megrendelte, az orosz népnek szóló, csak érzelmekre hatni akaró „alkotás”, amelyhez a derék rendező hozzátette a maga lelkes, túlfűtött patriotizmusát, szentül híve azt, hogy ezzel jót cselekszik. Bizony, bizony, a nemzetállam már csak ilyen. Kényes az őt érő, itt is bemutatott rettenetes sérelmekre, és odavág. Nem érdeklik a következmények, de nem ám!

És hogy Szerző döbbenetes erejű „érveire” is legyen valami reakció:

Ha Isten hegységeket adott volna Ukrajnának, a Kelet-európai síkvidéknek nevezett roppant terület nem lenne oly igen alkalmas arra, hogy mindig onnan támadják meg Oroszországot. Így azonban Putyinnak nincsen választása: meg kell próbálnia legalább ellenőrzés alatt tartani a nyugat felé húzódó irdatlan lapályt.”

A földrajz órákról hiányzó laikusoknak elárulom, hogy az irdatlan lapály az Uráltól kezdve Oroszországon, Ukrajnán, Lengyelországon, a Germán alföldön és Franciaország keleti partja mentén a Pireneusokig tart. Elég nagy munka lesz mindezt „ellenőrzés alatt tartani”. Pláne, ha előtte el is kell foglalni. Javaslom a toborzás mielőbbi megkezdését.

Azt gondolhatnánk, hogy Oroszországot senki sem akarja lerohanni, az oroszok azonban másként értékelik a helyzetet, és erre meg is van minden okuk. Az elmúlt ötszáz évben több támadás is érte őket nyugat felől. 1605-ben a lengyelek masíroztak át a Kelet-európai-síkságon, 1708-ban XII. Károly király vezetésével a svédek, 1812-ben Napóleon francia hadai, 1914-ben és 1941-ben pedig, a két világháború idején a németek.

Aha. Különösen a „megvan minden okuk” tetszett, mert Nyugat felől tényleg bármikor felbukkanhatnak Macron dzsidásai a Rajna vonalában húzódó francia-orosz határon (ha sok a békepárti, a lengyeleknek, németeknek, svédeknek hamar annyi lesz). Szigorúan megelőzésképpen persze nekünk, magyaroknak is minden okunk megvan elfoglalni a német nyelvű területeket, Törökországot a Balkánnal együtt, Romániát, meg Oroszországot, mert ők egyszer már megtámadtak minket, ezért Szerző vaslogikája szerint ezen irányokból újabb támadás várható.

Remélem, Szalay-Bobrovniczky intézkedik!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK