Az egész ügyre úgy irányult a figyelem, hogy a Független Hírügynökség megszellőztette: a Gémesi-féle Új Kezdet választási szövetséget vállalt az LMP-vel és ezzel beolvadt a nagyobb pártba. Nem nagy ügy, másokkal is megtörtént – mondhatná bárki. Csakhogy ebből a kis részletből az is kitudódott, hogy a két szövetséges nem meri vállalni a 10 százalékos parlamenti küszöb kihívását.
Pedig mintha nagyobb derűlátással állt volna neki a Szél Bernadett (és Hadházy Ákos) vezette zöld párt a jövőre esedékes választásoknak. Jó lépésnek tűnt és tűnik továbbra is az, hogy női miniszterelnök-jelöltet választottak. Ez Magyarországon újdonságnak számít és mellékszálként még a megnyugvó szakaszába lépett Marton-botrány is fokozhatja az esélyeket, hiszen egy macsó-mentalitásban tobzódó országban legalább a közvélemény józanabb női részéből válthatott ki öntudatos állásfoglalást. A választótábor nagyobbik felét márpedig a nők alkotják.
Az sem rossz ötlet, hogy a vidéki polgármestereket tömörítő Új Kezdetet is bevették a választási csapatba, hiszen ők pontosan onnan hozhatnak szavazatokat, ahol az LMP és a többi fővárosi kötődöttségű párt a leggyengébb.
Kérdés, hogy a Gémesi György gödöllői polgármester által összverbúvált vidéki elöljárók tudnak-e jelentősebb tömegeket mozgósítani.
Azokon a helyeken, ahol a kiszolgáltatottság, ezáltal az egzisztenciális félelem sokkal nagyobb. Ezekről a helyekről érkeznek a buszok a lelkes Orbán-rajongókkal a különböző budapesti „nagygyűlésekre”. Az eddigi közvéleménykutatási adatok eddig nem támasztották alá, hogy a Gémesi-csapat jelentősebb erőt tudna felmutatni. Az ő szempontjukból teljesen érthető, hogy egy nagyobb eséllyel rajtoló gárdához csatlakoztak.
Az önbizalommal viszont valami baj lehet,
hiszen azt már nem merték bevállalni, hogy koalícióként induljanak, mert abban az esetben, a kormánypártok nem kis fortélya következtében, már a 10 százalékos parlamenti küszöb lenne érvényes rájuk nézve. Hogyan gondol komoly kormányváltó erőként fellépni egy párt, ha már a 10 százalék is gondot okozhat?
Márpedig, és ebben az LMP nem kivétel, az ellenzéknek sok olyan része van, amely a kinyilatkozások szintjén a kormányváltást tűzte ki célul 2018-ra és nem csak a parlamentbe jutást, azaz esetünkben, a teljesen felesleges ellenzék kényelmes szerepét.
Tegyük hozzá, hogy
az elkövetkező 5 hónapban még minden elképzelhető és bárki összefoghat bárkivel.
Ebből a játékból még a Jobbikot sem lehet kizárni, főleg úgy nem, hogy léteznek olyan pártok, amelyek egyetlen közös nevezője: még nem voltak kormányon. Jobbik, LMP, Momentum, Együtt, Párbeszéd…
Az előkampányban minden szereplő igyekszik felverni a saját árát, hogy minél jobb alkupozícióhoz jusson a hajrában. Persze ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem kel el a portéka.
Az LMP/Új Kezdet szövetség ebből a szempontból sem tűnik túlságosan acélosnak. Még árfokozóként sem.
