Moszkva az ukrán nemzet elleni kegyetlen támadásának további következményei elmélyítik a világ atomsorompó-rendszere logikájának orosz felforgatását.
*társszerző: William Alberque
Az orosz-ukrán háború különösen botrányos aspektusa 2014 februári kezdete óta annak nukleáris dimenziója. Ebben a háborúban nemcsak Moszkva és Kijev, hanem az összes többi fél viselkedését is feltételezi, hogy Oroszország atomfegyverekkel rendelkezik, Ukrajna pedig nem rendelkezik. Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb nukleáris robbanófej-arzenáljával, míg Ukrajna nem rendelkezik ilyennel.
Moszkva az elmúlt tíz évben nem szégyellte többször is emlékeztetni a világot pusztító atomhatalmára. A Kreml 2024 novemberében nyilvánosan módosította az Orosz Föderáció katonai doktrínáját, és csökkentette Moszkva küszöbét a nukleáris fegyverek használatára. Ezzel szemben Kijev, amely 1994-ben lemondott örökölt szovjet atomtölteteiről, hogy atomfegyvermentes államként csatlakozzon a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez (NPT), továbbra sem rendelkezik semmilyen tömegpusztító fegyverrel, amellyel válaszolni tudna a Kreml egyre súlyosabb fenyegetéseire és provokációira.
Furcsa módon ezt az inkongruens helyzetet a nemzetközi jog legitimálja, támogatja és védi. Egyfelől az atomsorompó-egyezmény lehetővé teszi Oroszország számára, hogy hivatalos atomfegyver-államként atomfegyvereket építsen és szerezzen. Másrészt az atomsorompó-egyezmény kifejezetten megtiltja Ukrajnának, mint hivatalos, nem nukleáris fegyverrel rendelkező államnak, hogy ugyanezt tegye. Ráadásul Ukrajna nem nukleáris szövetségesei – Kanadától nyugaton Japánig keleten – az atomsorompó-szerződés értelmében hasonlóan kötve vannak ahhoz, hogy Ukrajnát csak hagyományos katonai hatalomként támogassák.
Miután Moszkva hivatalos és nem hivatalos moldovai, grúziai és ukrajnai területi terjeszkedéseivel már több szempontból is felborította a nemzetközi nukleáris rendet, nukleáris pózolásával a non-proliferációs rendszer logikáját és az atomsorompó-szerződés betűjét is aláássa. Az NPT preambulumában előírja, hogy „az államoknak nemzetközi kapcsolataikban tartózkodniuk kell bármely állam területi integritása vagy politikai függetlensége elleni erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától”.
Különösen megengedhetetlen, hogy egy atomfegyverrel rendelkező állam olyan nem atomfegyverrel rendelkező állam ellen alkalmazzon vagy fenyegetőzzön, amelyik betartja az atomsorompó-szerződésben foglalt kötelezettségeit.
Észak-Korea orosz-ukrán háborúban való részvételének hatásai
Az atomsorompó logikáját most Észak-Korea orosz-ukrán háborúban való részvétele is támadás alá helyezi. Miután korábban már erősen támogatta Oroszország háborúját katonai felszereléssel és lőszerrel, Phenjan 2024 őszén kiterjesztette együttműködését Moszkvával azzal, hogy megkezdte rendszeres észak-koreai csapatok küldését az Ukrajna elleni harcba. A jelentések szerint az észak-koreai katonai egységek egy része már közvetlen harcba bocsátkozott az ukrán erők ellen, és jelentős veszteségeket szenvedett.
Észak-Korea bekapcsolódása ebbe a konfliktusba tovább bővíti a háború kiterjedését és mértékét, és globális méretűvé teszi a konfliktust.
Az biztos, hogy Észak-Korea 2003-ban lépett ki az atomsorompó-szerződésből, vagyis jóval azelőtt, hogy egyre inkább részt vett volna egy európai háborúban. A szerződésből való több mint húsz évvel ezelőtti hivatalos kilépése óta Phenjant nem kötik az atomsorompó-szerződés szabályai. Szabadnak érezte magát, hogy korlátozások nélkül építse és tesztelje fegyvereit, annak ellenére, hogy tagságának idején minimális következmények nélkül megsértette a szerződést. Észak-Korea most egyike a világ négy atomfegyverrel rendelkező államának, amelyek nem tartoznak az atomsorompó-szerződés hatálya alá (a másik három India, Pakisztán és Izrael).
Mégis, Phenjan státuszának megváltozása a nemzetközi nukleáris rendben az atomsorompó-szerződésből való kilépés révén fontos annak értékelése szempontjából is, hogy milyen hatással van rá, ha Észak-Korea 2024 novemberétől több ezer katonával vesz részt Oroszország Ukrajna elleni háborújában. Sem Moszkva 2014-es háborúba lépése és 2022-es eszkalációja, sem Phenjan tíz évvel későbbi teljes körű belépése nem csökkentette az NPT abszolút korlátozását Ukrajna azon képességére nézve, hogy Oroszországgal szemben a nukleáris elrettentés előnyeit keresse.
Az atomsorompó-szerződés kötelességtudó betartása miatt Ukrajna most nemcsak egy, hanem két atomfegyverrel rendelkező országgal szemben is hátrányba kerül: Oroszország mint hivatalos atomfegyverrel rendelkező állam és Észak-Korea mint az atomsorompó-szerződésen kívüli atomfegyverrel rendelkező állam.
Ez az újszerű helyzet még paradoxabbá teszi a szerződés geopolitikai szerepét, mint az orosz-ukrán háború 2014 és 2023 közötti, tisztán kétoldalú szakaszában. Az atomsorompó-szerződés Ukrajna és nem nukleáris szövetségesei általi végrehajtása kétszeresen is hátrányosnak tűnik: Nemcsak Oroszországgal, mint a szerződés egyik hivatalos atomfegyverrel rendelkező államával szemben jelent számukra kockázatot, hanem az Észak-Korea által Ukrajna ellen folytatott háborúval kapcsolatos cselekvési sugarukat is gátolja. Ukrajnát tehát két különböző jogállású atomfegyverrel rendelkező állam fenyegeti, és az atomsorompó-szerződés keretében nincs lehetőségük arra, hogy ezt a hihetetlen és példátlan helyzetet kezeljék.
Mivel az észak-koreai katonák most egy európai háborúban vesznek részt, Kijevnek és európai barátainak indokolt lenne megfontolniuk az Észak-Korea elleni közvetlen katonai fellépést. Kelet-ázsiai ellenfelükkel ellentétben azonban Ukrajna és legtöbb európai és más európai szövetségese olyan nem nukleáris fegyverrel rendelkező állam, amelynek az atomsorompó-szerződés értelmében tilos atomfegyverrel rendelkeznie, és így különösen ki van téve az Észak-Korea által jelentett nukleáris fenyegetéseknek. Ukrajnát és más, nem nukleáris fegyverrel rendelkező európai országokat súlyosan érinti Észak-Korea részvétele Oroszország expanziós háborújában. Atomfegyverrel nem rendelkező államként azonban visszafogja őket Phenjan azon képessége, hogy az észak-koreai területet ért támadásokat nukleáris megtorlással tudja elrettenteni.
Az, hogy Észak-Korea megsérti az atomsorompó-rendszert és nem vesz részt benne, biztosítja számára a nemzetközi cselekvési szabadságot. Ezzel szemben az atomsorompó-szerződés betartása Ukrajna számára korlátozza azt a képességét, hogy megvédje magát Oroszország és Észak-Korea ellen, ahogyan azt az ENSZ Alapokmányának 51. cikke lehetővé teszi.
Érdekes módon tehát úgy tűnik, hogy az NPT megkönnyíti a nemzetközi háborút és annak transzkontinentális kiterjesztését, és lehetővé teszi, vagy legalábbis nem gátolja a területi terjeszkedést, valamint a nukleáris pózolást. Dr. Jekyllből Mr. Hyde lett.
Ezenkívül Észak-Korea új partnersége Oroszországgal az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban érinti Moszkva egyéb, az atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségeit is. Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un 2024 júniusában aláírt egy úgynevezett Átfogó Stratégiai Partnerségi Szerződést, amely 2024. december elején lépett hatályba. A szerződésben ígéretet tesznek arra, hogy fegyveres támadás esetén megvédik egymást, és Oroszország ígéretet tesz arra, hogy megvédi Észak-Koreát a „területen kívüli” szankcióktól.
Az Institute for the Study of War 2024. november 1-jén a következőképpen vázolta fel a kialakult tisztázatlan helyzetet: „Bár a megállapodás [amelyet Putyin és Kim 2024. június 19-én írt alá] nem írja elő, hogy Oroszország segítené Észak-Koreát rakéták vagy atomfegyverek kifejlesztésében, Oroszország feladta korábbi ellenállását Észak-Korea nukleáris programjával szemben. Megvétózta az Észak-Koreával szembeni szankciók 2022-es szigorításáról szóló ENSZ-határozatot, valamint egy másik ENSZ-határozatot, amely 2024-ben meghosszabbította volna az ENSZ Észak-Koreára vonatkozó szankciókat ellenőrző bizottságának mandátumát, és ezzel gyakorlatilag megszüntette az ENSZ szankciók betartásának ellenőrzését. […] Az, hogy Lavrov orosz külügyminiszter az észak-koreai denuklearizációt „lezárt kérdésként” utasította el, jelképezi Oroszország 2022 óta bekövetkezett szemléletváltását, ami a Phenjan nukleáris programjának közvetlen támogatására való hajlandósághoz vezethet.”.
Oroszország – bár hivatalosan atomfegyverrel rendelkező állam – már nem támogatja az Észak-Koreával szembeni szankciókat a magatartása miatt, különösen az atomfegyverek NPT-n kívüli kifejlesztése miatt. Ehelyett Oroszország közvetve, sőt talán közvetlenül is támogatja Phenjan nukleáris ambícióit.
Következtetések
Az atomsorompó-rendszer az atomsorompó-szerződés 1970-es hatálybalépésével jött létre. Legitimitását azóta is abból meríti, hogy olyan átfogó megállapodás, amely segít megelőzni a nukleáris háborút, valamint a nukleáris fegyverek nem nukleáris fegyverrel rendelkező államok elleni alkalmazását vagy az azzal való fenyegetést. Napjainkban azonban meglehetősen eltérő hatásokat vált ki. Ahelyett, hogy a nemzetközi békét segítené elő, valójában Oroszországot segíti abban, hogy terjeszkedő politikát folytasson Ukrajnával szemben – egy olyan állammal szemben, amely a Szovjetuniótól örökölt nukleáris fegyvereket megszüntette, hogy csatlakozzon az atomsorompó-szerződéshez és megfeleljen annak.
Ma az Ukrajna elleni orosz háborúnak a globális biztonsági rendre gyakorolt maró hatásait tovább súlyosbítja Észak-Korea, az atomsorompó-szerződésen kívüli atomfegyverrel rendelkező állam növekvő részvétele az orosz-ukrán háborúban. Az atomsorompó-rendszer megőrzése és megerősítése érdekében az atomsorompó-szerződést aláíró valamennyi államnak egyértelműen támogatnia kell Ukrajnát. Ennek a támogatásnak magában kell foglalnia a katonai vagy nem katonai támogatást, amely lehetővé teszi Kijev számára, hogy meggyőző győzelmet arasson a csatatéren, felszabadítsa a jelenleg Oroszország által jogellenesen megszállt területeit, és igazságos békével zárja le a háborút.
William Alberque a Henry L. Stimson Központvendégkutatója , Berlinben dolgozik.
Andreas Umland a Stockholmi Kelet-európai Tanulmányok Központjánakelemzője , és Kijevben dolgozik.
