Sonnenschein Lipót 1893-ban született Nyitrán, ő volt a sors analízis világhírű pszichiátere, a Szondi teszt megalkotója. A Gyógypedagógiai Kórtani Laboratórium vezetője volt 1927-től 1940-ig amikor a zsidótörvények miatt elbocsátották. A Szondi tesztet ebben az időszakban alkotta meg, és a publikációk az egész világon figyelmet keltettek.
Sorsanalízise, mely a családi múltra koncentrált, még Adolf Hitler figyelmét is felkeltette. Ennek ellenére Szondi Lipótot családjával együtt a bergenbelseni lágerbe hurcolták, innen azonban a Kasztner vonattal megmenekült. Amerikai zsidók egy csoportja jelentős összegű váltságdíjat fizetett ki az SS-nek 1944-ben, így jutott ki Szondi Lipót Svájcba, ahol azután folytathatta tudományos munkásságát. Amikor a Moszad elfogta Adolf Eichmant, a holokauszt fő SS szervezőjét, és bíróság elé került Jeruzsálemben, akkor Szondi Lipótot is kihallgatták tanúként.
Érdemes megemlíteni, hogy egy másik magyar zsidó pszichiáter, Kulcsár István végezte el Adolf Eichman pszichológiai tesztjét a börtönben. Az SS tiszt, aki megszervezte több mint ötmillió európai zsidó kiirtását teljesen szürke és jelentéktelen személyiségnek bizonyult, aki nem volt más mint a nagy náci népirtó gépezet egy kis csavarja.
Péter Gábort is érdekelte a sorsanalízis és a pszichiátria
Az ÁVH parancsnoka, aki kezdetben a nácivadászatban tüntette ki magát, fontosnak tartotta pszichiáterek és pszichológusok részvételét az államvédelem munkájában: ez mind a foglyok vallomásra kényszerítésében mind pedig a tisztikar lelki egészségének fenntartása idején fontos volt. Különösen azt követően, hogy Zöld Sándor kommunista belügyminiszter kiirtotta családját, majd magával is végzett. Sok pszichiáter köztük Székács István vállalta az együttműködést az ÁVH-val, ahol a tisztikart különösen megviselte, hogy korábbi kommunista bajtársaikat kellett vallomásra kényszeríteni. Végül Sztálin parancsára még magát Péter Gábort is letartóztatták 1953-ban, és korábbi beosztottjai félig agyonverték mint “cionista ügynököt.” Péter Gábor csak annak köszönhette az életét, hogy Sztálin meghalt, és a cionista pereket Moszkvában lefújták. Péter Gábor sohasem írta meg az emlékiratait, ezért hosszú ideig élt, és ágyban párnák közt hunyt el.
Székács István, az ÁVH pszichiátere 1907-ben született Budapesten Schönberger néven. 1953-ban Péter Gábor után őt is letartóztatták, de nem kínozták meg annyira mint az ÁVH parancsnokát, és hamarosan szabadon engedték.
Korábban Péter Gábor Székács Istvánt kérte meg, hogy az Egyesült Államokban élő testvérét, aki elmebajjal küszködött, hozza haza Magyarországra. Eisenberger Sámuelt sikerült is hazahoznia. Székács Istvánt emiatt érte vád, és amiatt, hogy elárulta “a szovjet állambiztonságot.” Ez valószínűleg azt jelenthette, hogy a szovjet állambiztonság előtt is titkolta Péter Gábor testvérének hazahozatalát, mert az ÁVH főnökével együtt attól tarthatott, hogyha kiderül: egy közeli rokon élt az Egyesült Államokban, akkor az illetőt azonnal kirúgták volna az államvédelemtől, de lehet, hogy ki is végezték volna. Sztálin elve az volt: inkább haljon meg tíz ártatlan minthogy egy kém is megússza!
Székács István kényszer hatására mindent be is vallott, de később visszavonta vallomását.
Hosszú életet élt, 1999 ben halt meg, de nem publikált emlékiratokat arról, hogy milyen pszichiáteri munkát végzett az ÁVH-nál.
Székács István nem az egyetlen pszichiáter volt az ÁVH-nál: Szinetár Ernő is részt vállalt az állambiztonság tevékenységében.
Az egykori illegális kommunista – Szinetár Miklós rendező édesapja – több perben is szerepet játszhatott, ahol minden vádlott készségesen vallott önmaga ellen: Mindszenty bíboros, Rajk László stb.
Bálint István pszichiáter effektíve az ÁVH tisztje volt, és aktív szereplője a kihallgatásoknak. 1948 és 1953 között ő volt az ÁVH egészségügyi főnöke. Nyolcéves börtönbüntetésre ítélték és ebből hármat le is ült.
Végül egy kommunista pszichiáter tragédia: Hajdú Lilly, akinek a férje koncentrációs táborban halt meg, ő maga a magyar pszichoanalitikus társaság utolsó elnöke volt, főorvos a Lipótmezőn, öngyilkos lett miután megtudta: fiát, Gimes Miklós újságírót, a Nagy Imre per harmadrendű vádlottját 1958 felakasztották mint ellenforradalmárt.
