A New York Times szerint eltűnt egy irat az úgynevezett Einstein-aktákból, amelyben egy nő azt állítja: Donald J. Trump a nyolcvanas években, kiskorúként bántalmazta őt. A dokumentum nyomtalanul kimaradt a most nyilvánosságra hozott anyagokból. Ha igaz, hogy ezek a lapok „elvesztek”, akkor nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem a demokrácia integritása is súlyos sebet kapott. Mert nem az a legnagyobb botrány, hogy létezik egy megerősítetlen vád — hanem az, hogy eltűnt.
Eltűnt akták, eltűnt igazság — és közben Donald Trump újra elnök akar lenni
Van valami hátborzongatóan ismerős abban, amikor nagyhatalmú emberek körül „elvesznek” bizonyos dokumentumok. Amerikában már láttunk ilyet: Jeffrey Epstein cellakamrájában „meghibásodott” a kamera, az iratai rejtélyes módon „hiányosak”, és sorra tűnnek fel azok a politikusok, bankárok, hercegek és milliárdosok, akik alig emlékeznek, miért is lógtak vele évekig.
Most a New York Times arról ír, hogy a nemrégiben nyilvánosságra hozott Einstein-aktákból hiányzik egy beadvány, amelyben egy nő azt állítja, hogy Donald Trump a 80-as években bántalmazta őt, amikor kiskorú volt.
Nem bizonyított vád. Nem lezárt ügy. Nem ítélet. De létezett, és most nincs ott.
A demokráciák nem attól roppannak össze, hogy vádak hangzanak el — hanem attól, hogy eltűnnek. Mert ahol egy dokumentum eltűnhet, ott bármi eltűnhet.
A probléma nem Trump — a probléma a rendszer, amely eltűnni hagy dolgokat
Nincs demokrácia átláthatóság nélkül. Nem lehet jogállam olyan országban, ahol egy volt elnök elleni beadvány egyszerűen „kimarad” egy nagy nyilvánosságra hozott iratcsomagból.
Ha ez egy egyszerű adminisztratív hiba, az is riasztó.
Ha viszont szándékos eltávolítás történt, az már egyenesen a jogállami minimum sárba tiprása.
Miközben Trump minden korábbinál brutálisabb kampányt folytat, miközben bírósági ügyei egymásra torlódnak, miközben egyre több, évekig elhallgatott vagy bagatellizált történet kerül elő, miközben egyre többen félnek megszólalni — az amerikai államapparátus pont most választja azt, hogy nem mutat meg mindent?
Ez már nem hiba. Ez már nem véletlen. Ez rendszerszintű gyávaság.
Trump politikai túlélése mindig is az eltüntetett történetekre épült
Emlékszünk még amikor női vádlói sorra léptek elő, kampánycsapatok és ügyvédek fizettek hallgatási pénzeket; sőt arra is, amikor E. Jean Carroll ügyét nevetség tárgyává próbálta tenni; majd amikor Epstein körének tagjaként pózolt, majd hirtelen semmire sem emlékezett; amikor még a saját volt feleségének régi bírósági beadványát is évtizedekig próbálta eltüntetni.
A minta mindig ugyanaz: tagadás – támadás – eltüntetés – feledtetés.
És most itt egy újabb hiányzó dokumentum, ami akár fontos lehetne, akár nem — a lényeget nem ez adja, hanem az, hogy már megint nincs meg!
Nem igazság kell — csak a jogállam minimuma: hogy ne lehessen eltüntetni a múltat
Ez az ügy nem arról szól, hogy Trump elkövette-e, amivel vádolják. Erre nincs bizonyíték — ezt minden felelős médium kimondja.
De arról igenis szól, hogy egy amerikai állampolgár beadványa miért nem kerülhetett a nyilvános akták közé, amikor a kormányzat éppen azt hirdette: teljes transzparenciát biztosít.
Ha Trump ártatlan, hát bizonyítsa be — fényben, nem sötét aktapolcok között. Ha a vád alaptalan, hát engedjük, hogy a nyilvánosság lássa. De amit nem lehet: eltüntetni!
Mert minden eltűnt lap egy ütés a jogállam arcára.
És minden eltűnt dokumentum közelebb viszi Amerikát ahhoz a ponthoz, ahol már nem különbözik attól a világtól, amely ellen mindig is küzdeni akart.
