A gombóc, a kaviár és a pezsgő lesz a fő téma, az idén május 17- 20 között megrendezendő Gourmet Fesztiválon, a Millenárison. Ez az eseménysorozat mindinkább emlékeztet népünnepélyre. Fel-alá korzóznak az emberek, egymás ételébe belebámulva diskurálnak, miközben a gasztronómia hazai és külföldi jeleseivel lehet találkozni.
Ötven étterem képviselteti magát, garantáltan az élvonalba tartozók. És persze vannak cukrászok, borászok, sörrel foglalkozók, kézműves finomságokat készítők, szakmai bemutatók, jeles séfek menüsorai. Tényleg van minden, mi szem-szájnak ingere. Az ember ízelítőt kaphat minőségi, akár drága éttermek kínálatából. Az egész eseménysorozat arról szól, hogy a színvonalas gasztronómiát minél kevesebben érezzék megfizethetetlen úri huncutságnak, tapasztalják meg, mi az ami igazán jó. Évek óta már két nap is kimegyek, és így is azt érzem, hogy sok mindenről lemaradok. Remek dolog itt is, ott is beletorkoskodni ebbe-abba, szóba elegyedni, dumálni, akár nem csak ismerősökkel, barátokkal, hiszen itt vadidegenek nyelve is könnyen megered, a jó étel, ital, összehozza az embereket.
Már külföldi séfek is jönnek, főznek, idén például az egyik sztárvendég, a két Michelin- csillagos bécsi Steirebeck – amit a világ tíz legjobb étterme között tartanak számon – séfje, Heinz Reitbauer. De Lengyelország összesen négy Bib Gourmand minősítésű éttermének séfje is ellátogat hozzánk. Latin Amerika legjobb női séfje, Maksut Askar ugyancsak tiszteletét teszi. És persze mindig találkozhatunk a hazai kiválóságokkal, már a sajtótájékoztatón is főzött a két Michelin csillagos Onyx séfje, Mészáros Ádám, az egy Michelin csillagos Costes konyhafőnöke, Palágyi Eszter, a szintén Michelin csillagos Costes Downtown konyhai hadműveleteit irányító Tiago Sabarigo, és a szintén csillagos Borkonyha népszerű séfje, Sárközi Ákos. Sokat áztunk, fáztunk, sarat dagasztottunk az eddigi fesztiválokon, tavaly az idő is kegyes volt hozzánk, reméljük, ez az idén is így lesz.
Ez kimondottan az a hely, ahol a másik tányérjába, papírtálkájába nem illetlenség, hanem kifejezetten javasolt belebámulni. Ahogy gazdit kutyájának végigmustrálása büszkeséggel tölt el, úgy a jót lakmározó is kifejezetten örül, ha észreveszik, hogy milyen remekül választott. És ahogy kutyások szívesen szóba elegyednek egymással, ezt teszik a kajások is. Randizni is érdemes itt, mert tényleg igaz, hogy sokakat a hasukon keresztül lehet megfogni, és itt bőven van hozzá megfelelő alapanyag. Lehet azt mondani, hogy mindez úri huncutság, és hát tényleg nem a legszegényebbek szórakozása. De, ha azt vesszük, hogy a valóban a legtöbbek számára nem megfizethető, vagy csak kiemelt alkalmakkor bevállalható, az élbolyba tartozó, kiváló éttermek kínálatába is bele lehet torkoskodni akár ezer forint körüli áron, akkor, aki megteheti, annak érdemes erre reszkíroznia. Ezek kicsi adagok, de hattól, héttől már eltelhetünk, tízzel pedig degeszre is ehetjük magunkat, és akkor azért már ízelítőt kaptunk a végtelen mustrából.
Persze ez szakmai találkozó is, a különböző műhelyek, séfek, a fővárosiak, a vidékiek, külföldiek is, egyaránt megmutatják egymásnak, hogy mire jutottak az elmúlt évben, és mennyire lódult meg a fantáziájuk. Jó azt látni, amikor neves séfek egymásnak visznek kóstolót a „műalkotásaikból”. Gyakran, akik egyébként morognak egymásra, ilyenkor lehet, hogy paroláznak, és eszik a szomszédvár főztjét. A naphosszat a konyhában gubbasztók is társas életet élnek.
Mit ragozzam tovább? Veszett jó ott lenni!
