Arra a kérdésre, hogy mikor kerül bevezetésre hazánkban az euró, Orbán Viktor a decemberi nemzetközi sajtótájékoztatóján kijelentette: a stabilizálás lehetséges eszközei között az én fejemben az eurózónához való csatlakozás nem szerepel.
Pedig mennyire megkönnyítené a napi vásárlásainkat. Igazán itt lenne az ideje az euró bevezetésének, hiszen ma már az árak jórésze 4-5000 forintnál kezdődik. A napokban a vényre felírt, rendszeresen szedett gyógyszeremért 4000 forintot fizettem. Ezt követően ajándékkönyvet vásároltunk a könyvesboltban, közel ekkora összegért, majd étteremben ebédeltünk, személyenként hasonló értékben. Az esti mozilátogatás személyenkénti ára sem tért el az immár 10 euró-s nagyságrendtől. Mekkora összegeket lehetne megtakarítani a pénzjegy kibocsájtások során, valamint elbúcsúzhatnánk a rengeteg fémpénzünktől is. A 2026-os választások előtt a kormánynak is érdeke lenne a bevezetés, hiszen mennyivel jobban és megnyugtatóbnak hangzana egy hétvégi családi bevásárlás 20-30000 forintos kiadásánál az 50-70 euró. Mindössze egy elfogadható érv szólna a bevezetés ellen ellen, hiányoznának a napi találkozások történelmi hírességeinkkel, II. Rákoczí Ferenctől – Deák Ferencig bezárólag. Orbán bejelentése mögött azonban nem hazaifias érzelmek állnak, a bevezetés tologatásának a valós oka az, hogy az országunk egyelőre nem tudja teljesíteni a maastricht-i kritériumokat.
