Az elmúlt napokban többször is foglalkoztunk a Pákh Imre tulajdonában lévő, Debreceni Déri Múzeumban kiállított Munkácsy festmény, a Golgota ügyével. Úgy tűnik, van előrelépés az ügyben, hiszen az állam és az Amerikában élő magyar műgyűjtő álláspontja közeledett egymáshoz. Mármint ami az eladási árat illeti. Mert egyébként nincs rendben semmi – az örökségvédelmi hatóság új eljárást kezdeményezett a festmény védetté nyilvánítására.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Pákh Imre hajlandó eladni az államnak a képet, az állam pedig hajlandó azt megvásárolni. Néhány évvel ezelőtt már volt szó arról, hogy az Pákh Imre eladja a képet a magyar államnak, ám akkor nem tudtak megegyezni az árban. Pákh Imre hozzávetőlegesen 9 millió eurót kért a Golgotáért, az állam 6 millió eurót ajánlott – a tárgyalások itt aztán meg is szakadtak. Ezt követően Pákh Imre letakartatta a Debreceni Múzeumban kiállított képet, amely – újabb tárgyalások eredményeként – 2017-ben vált újra láthatóvá.
A legújabb fejlemény, hogy az állam immár hajlandónak mutatkozik kifizetni az időközben 10 millió euróra emelkedett eladási árat. Néhány napja még úgy tűnt, sínen van minden, az üzlet tehát megköttetik, a Golgota, amely Munkácsy híres Trilógiájának egyik darabja – nem csak Magyarországon marad, de a nagyközönség számára továbbra is látható lesz.
Ehhez képest Pákh Imre néhány napja kapott egy levelet az örökségvédelmi hivataltól, mely levélben
újabb eljárás elindításáról tájékoztatták a tulajdonost,
egyben közölték vele, hogy a kép jogi státusza ismét védett. Azaz, Pákh Imre értelmezése szerint az eljárás indításával megkerülték a Kúria döntését, amely hatályon kívül helyezte a kép védettségéről szóló korábbi határozatot.
Pedig korábban, még az előző eljárás kezdetén egy szakbizottság is megállapította, hogy nincs alapja a védetté nyilvánításnak. Amint azt a Független Hírügynökségnek elmondta, a hatóságnak nem azon kellene gondolkodnia, hogy a kép védett, hanem azon, hogy látható legyen. Pákh a levélben foglaltakat barátságtalan, nem a megegyezésre törekvő gesztusként értelmezi, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a festményt újból letakartatja.
Védettség és tulajdonhoz való jog
A kulturális örökség védelméről szóló törvény egyes rendelkezései legutóbb 2014 januárjában módosultak. A legfontosabb változás a 2001. évi LXIV. Törvényhez képest, hogy finomult a védett kulturális javak körének meghatározása. Az e körbe való tartozás feltétele immár nem a múzeumi, könyv- és levéltári, valamint kép- és hangarchívumokban való őrzés, hanem az említett intézményekben történő nyilvántartásba vétel. A védettség megszüntetésének lehetséges indokai között új elem a külföldi múzeumok állandó kiállításain történő bemutatás.
A magyarországi kiállításokra kölcsönadott műtárgyakat az örökségvédelmi és a kölcsönzött kulturális javakról szóló törvények szigorúan védik, így ezen jogszabályok szerint az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani.
A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ nyilvántartásában mintegy 50 ezer egyedileg védett műtárgy szerepel.
Egy műtárgy védettsége annyit tesz, hogy azt tulajdonosa nem viheti ki engedély nélkül az országból, és időnként köteles hozzáférhetővé tenni kiállítás és kutatás céljából.
A magyarországi kiállításokra külföldről kölcsönadott műtárgyak hazaszállíthatóságáról a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény egyértelműen fogalmaz: az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani, ahogy az alkotó tulajdonában lévő művet, illetve a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos által 50 évnél nem régebben behozott alkotást sem. A múzeumi kiállításra behozott tárgyak esetén Magyarországon is van lehetőség arra, hogy a tárgyak „jogi immunitást” élvezzenek, vagyis a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi törvény alapján a kiállításra behozott tárgyak még bírósági döntés esetén sem foglalhatók le, vagyis teljes mértékben biztosított, hogy hazaszállíthatók legyenek.
Amúgy maga a védetté nyilvánítás is csak meghatározott mértékű korlátozást jelent, ilyen például a végleges kiviteli tilalom, a restaurálás előzetes engedélyeztetése, a bejelentési kötelezettség.
A védetté nyilvánítás nem újdonság és nem is magyar sajátosság, a nemzeti kulturális örökség védelmére az unió minden tagállamában létezik szabályozás. A nemzeti örökség számára fontos műtárgyakat általában törvényi rendelkezéssel, kategóriák nevesítésével, vagy adminisztratív intézkedésekkel nyilvánítják védetté. Görögországban például minden 1833 előtti tárgy védettnek minősül és kiviteli tilalom alá esik. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában egyedi eljárással nyilvánítják védetté a műtárgyakat.
