Jól megkapja a magáét Fenyő Iván a volt osztálytársaitól, akik AlkalMáté Trupp néven, évről évre, valamelyik volt csoporttársukról készítenek egy-egy előadást. Idén a közismert színész, aki akarja, nem akarja, celeb is, került terítékre a Jurányi Házban. A sprirituális nézeteit nagydobra verte. Most ezek kerülnek leginkább célkeresztbe.
Némi zavarodottság mutatkozik Fenyővel kapcsolatban, mintha az osztálytársai se nagyon tudnának mit kezdeni vele. Rögtön a produkció elején van egy kissé kényszeredett jelenet, amikor felénk fordulva Dömötör András azt firtatja, van-e bulvárújságíró a nézőtéren. Aztán, amikor senki nem jelentkezik, azzal fenyegetőzik, ha ők nem mennek ki a teremből, egy csomó történetet nem adnak elő. És, amikor senki nem távozik, a szereplők egymásnak mondogatják, hogy akkor ezt is el kell hagyni, meg amazt ugyancsak, még kicsit alkudoznak is, hogy egyikük úgy véli, ezt meg azt azért csak lehet, valaki pedig rávágja, hogy de azt se meg amazt se.
Tán mentegetőzés is ez, hogy szokásukkal ellentétben mi mindenről nem beszélnek. Az AlkalMáté Trupp előadásai, a volt osztályfőnök, Máté Gábor rendezésében, ugyanis általában a pőrére vetkőzésről, olykor a már-már zavarba ejtő őszinteségről szólnak. Nem volt tabu alkoholizmus, drasztikus félrelépés, egymást megkínzó veszekedés, jókora hazugság, rossz szülő-gyerek kapcsolat, elviselhetetlen szakmai közérzet, vagy akár az, hogy valakit bűn tehetségtelennek tartottak a társai. A céltábla rendszerint részt is vett a játékban, előzetesen elmesélte hozzá azt is, ami nehezen elmondható. Majd ott állt előttünk szinte meztelenül, vagy akár a szó szoros értelmében teljesen meztelenül, amit egyébként Fenyő is megtett már korábban, amikor másról volt szó.
Aztán valahogy kikopott a színházból, nem volt hozzá kedve, a filmre, a spiritualitásra, vagy éppen arra koncentrált, hogy megismerje önmagát, amit ugye lehetett volna szerepeken keresztül is, de ő más utat választott, és ettől mintha elszalasztott volna fontos lehetőségeket. Olykor hamarabb vált bulvár témává, mint szakmaivá. Most pedig a sok témakidobás azt jelzi, mi mindenről nem beszéltek, amiről más esetében lehetett volna. Nem tudom, hogy ezeket Fenyő nem akarta-e? Azt sem tudom, ha nem akarta, miért engedtek neki? Vagy netán nem is ismerik eléggé? Tény, ami tény, túl sok a spiritualitásról szóló jelenet, de annak feltárása nélkül, hogy mi is vezethetett idáig? Persze lehet úgy tekinteni, hogy az Iván becsavarodott, oszt annyi, de azért ennél jóval mélyebbre szoktak menni ezek a „szeánszok.”
A diákos hevület, a játékkedv, az elementáris humor viszont a régi. Rengeteget lehet nevetni, sőt röhögni. Be lehet halni például azon, amikor Iván az apjával, a messzeségben megérkezik valami buddhista kolostorba, és kényeskedve nehezen tudja elfogadni a puritán körülményeket, még az apja csitítgatja, aki amúgy szintén nincs oda az egészért, és úgy van jelen, mint elefánt a porcelánboltban. Oltári Dömötör és Vajda Milán! Ahogy az Jordán Adél is, eszelős, ahogyan egykori szerelmét, Fenyőt adja, de aztán belebújik saját édesanyja, a nagy színésznő, Lázár Kati bőrébe is, aki azt várja, hogy Iván druszái a távolból „lélekműtétet” hajtsanak rajta végre, de nem mennek róla le a macskái, és fél, hogy a műtét közben bajuk lesz.
Jelenetek sorjáznak egymás után. Máthé Zsolt, mint szinte mindig, ironikusra átírt szövegű dalokra fakad. Dargay Marcell egyszemélyes zenekarként fokozza a hangulatot. De sokan tudnak zenélni, így olykor pompás kis zenekar jön össze pillanatok alatt a színészekből. Ennek mindig ereje van. Szó van arról, hogy szinte teljesen kivágták Fenyőt a Bőrnyakúak című filmből, amiben keményen dolgozott, és bízott az általa elérhető amerikai karrierben. Van autóbaleset jelenet, meg vízilabda tanulós, ami a Szabadság, szerelem című filmhez kellett. És még sorolhatnám. A mozaikok eddig általában összeálltak képpé, most valamennyire töredékes marad a kép. Nem derül ki igazán, hogy a volt osztálytársak, akik részt vettek a produkcióban, az említetteken kívül, Czukor Balázs, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa,
Szandtner Anna, jelentős tehetségnek tartják-e Fenyőt, aki elkótyavetyéli magát, vagy inkább önimádó, beképzelt fickónak, aki azért csak megcsinálta a maga ismertségét, sikerét? Érződik olykor a szeretet, az, hogy csak közéjük tartozik, ha netán némileg lökött is, miközben piszkosul kifigurázzák. Egy gyerekkori traumát érintő filmbejátszáson feltűnik a produkcióban nem résztvevő három volt osztálytárs is, Kovács Patrícia, aki forgat, Péter Kata, aki babázik, és Mészáros Máté, aki nem tudom éppen mit csinál. Szóval, ha már nem is annyira szoros kötelékkel összefűzve, áll a legendás csapat a vártán, bár Száraz Dénes és Mészáros Béla semmilyen formában nem voltak jelen.
Máté Gábor pedig a tőle megszokott, és most is kifigurázott, gunyoros szellemességgel, rendezte az egykori növendékeit. Még Czukor majd Jordán pellengérre tűzése van hátra. Az változatlanul nem tudható, hogy legvégül sorra kerül-e a tanár úr, Máté? Kár lenne, ha kimaradna. Jó kis önismereti osztálytalálkozók ezek. Vesébe látók. Idén nem láttunk igazán mélyre, de, fenemód jól szórakoztunk.
