Az IMF vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP-je az Egyesült Államokban 86 ezer dollár, az Európai Unióban 62 ezer dollár. A számítás 2024 tizedik hónapját veszi figyelembe vagyis a lehető legfrissebb.
Európa gazdasága stagnál az Egyesült Államoké növekszik annak ellenére, hogy a bevándorlás miatt egyre gyarapodik a lélekszám az USA-ban míg Európában stagnál vagy csökken. Mindössze két uniós tagállam múlja felül az amerikai átlagot: Luxemburg és Írország – mindkettő a kapitális adócsalás miatt mutat ki magas GDP-t hiszen nagyon sok világcég náluk adózik európai forgalma után. Luxemburgban az egy főre jutó GDP igen magas: 151 ezer dollár, Írországban ez 127 ezer dollár.
Magyarország hátulról az ötödik az Európai Unióban 46 ezer dollárral, Bulgária az utolsó 39 ezer dollárral.
Az amerikai rekorder a főváros környéke, a District of Columbia 266 ezer dollárral. A legszegényebb Mississippi állam az USA-ban, ahol az egy főre jutó GDP mindössze 60 ezer dollár. Csakhogy az Európai Unióban Bulgária, a sereghajtó csak 39 ezer dollárt tud felmutatni. A baj az, hogy Magyarország és a szegényebb uniós tagállamok szegényebbek mint az amerikai Dél államai, és minthogy az USA viszonylag dinamikusan fejlődik Európához képest, a szakadék egyre csak növekszik az Atlanti óceán két partja között.
Trump és Orbán bázisa meglehetősen hasonló
A globális gazdaság lúzerei alkotják Orbán és Trump híveinek kemény magját: a szegény államok bérből és fizetésből éldegélő társadalmi csoportjai. A globalizáció nyertesei a demokratákra szavaznak: District of Columbia – a főváros környéke, New York állam, Massachusetts és Kalifornia.
Magyarországon ugyanez a helyzet: Budapest elveszett Orbán Viktor számára, vidéken viszont nemigen talál támogatókat az ellenzék.
A szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal arat a szegényebb körzetekben, ahol egyre nő az elégedetlenség a pénzügyi piramis miatt, amely a globális gazdaságban létrejön: a csúcson trónol Trump és Musk, a világ leggazdagabb embere, akik vígan átverik a kisembereket amikor felháborodásukat a migránsokra és a külföldre irányítják. Trump esetében ez Kína, Orbán esetében viszont Brüsszel.
A nagy átverés azt van hivatva feledtetni, hogy a szupergazdagok villámgyorsan gazdagodnak míg a bérből és fizetésből élők életszínvonal stagnál vagy még esetenként csökken is.
A liberális Macron ezért bukik meg, ezért vált nagy európai ígéretből béna kacsává a szélsőjobb és a szélsőbal szorításában. Újévi köszöntőjében Macron mindenkitől bocsánatot kért hiszen saját maga idézte elő bukását amikor időelőtti parlamenti választást írt ki, melyet elveszített.
A GDP hiába növekszik, ha a polgárok jórésze ebből nem részesül
Ez nyilvánvaló az Egyesült Államokban, ahol Trump nem azért nyerte meg a választást, mert a programja vonzotta az emberek többségét hanem azért, mert a csendes többség rájött arra, hogy átverték. Pedig Biden igyekezett: a Gini mutató nem romlott vagyis nem nőtt az egyenlőtlenség az USA-ban, ahol a kormányzat nagy pénzekkel támogatta a Covid pandémia idején a bérből és fizetésből élőket. Csakhogy az infláció elvitte ennek jórészét éppúgy mint Magyarországon, ahol Orbán 1500 milliárd forinttal vette meg a választókat 2022-ben, hogy azután a pénz nagy részét visszavegye az Európa rekorder inflációval.
Az elitek mindenütt fűhöz fához kapkodnak, mert nem találják a megoldást a globális gazdaság problémáinak nemzetállami megoldására. Jó példa erre Nagy Britannia, mely a brexittel akarta orvosolni a globális gazdaság negatív hatásait. A brexit rosszul sült el, a konzervatívok megsemmisítő vereséget szenvedtek el tizennégy év után. Utánuk a Munkáspárt jött, és kiderült: nincs csodaszer! Pár hónap után a miniszterelnök népszerűsége a mélypontra jutott, mert kiderült: ő sem tudja orvosolni Nagy Britannia problémáit. Most az egész világ Trumpra vár, akinek úgy kell növelni a GDP-t, hogy a New York-i tőzsde is elégedett legyen vele és a választói is, akik zömében a globális gazdaság lúzerei közé tartoznak.
