Városszerte látjuk Puzsér kis vadplakátjait, melyek közül az egyiken az áll: „ellenzékváltás”. Mindazokat, akik az ellenzéki összefogás jelöltjeitől várják a Fidesz legyőzését vidéki városokban, budapesti kerületekben és mindenekelőtt a főpolgármesteri poszton, amelyet Puzsér magának megcélzott, érthetően bosszantja, sőt felháborítja ez a politikai jelszó.
Alighanem, hátbatámadásnak érzik, már csak azért is, mert maga a szó tudtommal az „ellenzékváltó hangulat” formájában Orbán Viktor egyik beszédében jelent meg először.
Mielőtt azonban felháborodunk, idézzük eszünkbe, hogy az ellenzékváltás ötlete nem új. Akivel szemben Puzsér elindul, az maga is az ellenzékváltás célját követve lépett be a politikai térbe.
Igen, Karácsony Gergőről van szó, aki azok egyikeként, akik elégedetlenek voltak a politikai osztály mindkét oldalával, az LMP képében hoztak létre új pártot 2008-ban. A törekvés már akkor is ellenzékváltás volt. Hasonlóképpen ellenzékváltásra törekedtek 2010 után a Milla majd az Együtt létrehozói, és – másképpen persze – a nagyobb részt az MSZP-ből kiváló, de volt SZDSZ-eseket és MDF-eseket is maga mellé állító DK alapítói is. Az ellenzékváltás tankönyvbe illő sikeres példája a Momentum létrehozása is. Az ellenzékváltás mint szándék tehát a politikai életben elterjedt, nem kifogásolható törekvés.
Csakhogy az effajta, helyeselhető ellenzékváltási törekvésnek fontos sajátossága, hogy azzal kezdődik, hogy egy kisebb csoport, amely elégedetlen a politikai életben rendelkezésre álló alternatívákkal, megfogalmaz egy új politikai platformot, szövetségeseket, híveket gyújt, akciókat szervez, és ezt követően elindul a választáson.
Az ilyen forgatókönyv mentén történő ellenzékváltási törekvés a politikai erkölcs tekintetében nem kérdőjelezhető meg, sőt, a politikai fejlődés kifejezetten kívánatos eleme.
Puzsér esetében azonban ennek fordítottja történt. Azzal kezdte, hogy bejelentette indulását a főpolgármester-választáson. Utána kerített hozzá valamiféle programot, sőt, inkább csak egy programfejezetet – hiszen a Budapest-politika számos fontos kérdését mellőzi –, és gyűjtött maga köré aktivistákat. Ez a forgatókönyv szerintem óhatatlanul bizalmatlanságot kelt a politikai vállalkozó szándékaival szemben. Kiváltképp akkor, ha – eltérően az LMP, az Együtt, a DK vagy a Momentum korábbi példáitól – nem olyan politikai irányt képvisel, amelyet más pártok nem képviselnének. A „sétáló Budapest” ötlete ugyanis jellegzetes zöld ötlet, és zöld pártok vannak jelen a magyar politikában, s akivel szemben Puzsér ellenzékváltó szándéka megfogalmazódik, maga is zöld politikus, aki zöld programmal indul.
Ráadásul a mi esetünkben arról van szó, hogy egy félreérthetetlenül önkényuralmi rendszer áll a politikai tér egyik oldalán, a másikon pedig az önkényuralom ellen védekezők és lázadók.
Aki nem érzékeli a két oldal közötti különbséget, az vagy semmit sem ért a mai magyar politikából, vagy tudatosan vezeti félre közönségét. Ilyen helyzetben állni elő az ellenzékváltás programjával erkölcsileg védhetetlen.
- Hirdetés -
