Az óvodai nevelés országos alapprogramját módosították, a jövőben „keresztény kultúrán alapuló értékrendet” kell közvetíteni az óvodáknak. A régi egyszerű „kulturális érték” már nem elegendő feltétel.
A rendelkezés így szól, kérem álljunk fel, és olvasás közben dúdoljunk valami cserkésznótát a szabály jobb átérzése érdekében: „az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kultúrán alapuló értékrend, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére”.
Leülhetünk!
A változtatásból súlyos állítások következhetnek. Eszerint ami nem „keresztény kultúra” az
a.) nem kultúra;
b.) kultúra, de alacsonyabb rendű;
c.) kultúra, de tök mindegy, hogy milyen, nekünk nem kell, takarodj;
d.) gyermekeinkre veszélyes kultúra, amit száműzni kell az óvodákból;
e.) olyan veszélyes világnézet, amit üldözni kell majd Magyarországon a talán már megfogalmazás alatt álló keresztény büntető törvénykönyv értelmében.
Felmerül a kérdés: teológiai képzésre kell járniuk az óvodai dolgozóknak, hogy jó hazafiként teljesíteni tudják az őrhelyek csíranevelési előírásait? (Orbán, 2021. őszén az MCC évnyitón nevezte „őrhelynek” a gyerekeket.)
Miért nem tiltakoznak a zsidó felekezetek? Hiszen a kereszténység felhasználja a zsidóság szentírásait, s ennek hálájaként most a zsidó gyerekeket idegen világnézetre fogják kényszeríteni az ovikban? Kisebb értékű lesz ezáltal egy zsidó csemete? (Na de kit érdekelnek az ilyen dolgok, amikor a kormány pénzzel szépen támogatja az izraelita egyházakat?)
És miért nincs tisztázva, hogy melyik keresztény felekezet kultúrájáról ír a „költő”?
Hiszen jól tudjuk, hogy a római katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a görög hiten lévők és a többiek nem véletlenül alkotnak külön egyházat. Gondoljunk az 1054-es keleti és nyugati egyházszakadásra (ortodox–katolikus) ami után szépen aprították egymást a „kollégák”, vagy a legdurvább vérengzésekhez vezető reformáció és ellenreformáció (16–17. század) küzdelmére. Ott aztán a kínzásoktól, jogfosztásoktól kezdve a gályarabságon át az inkvizícióig minden megtörtént. De folytathatnánk a protestáns egyházak egymás elleni harcainak, a katolikusok üldözésének, vagy épp az ortodoxok más felekezetű keresztények kíméletlen pusztításainak felidézésével.
Jogszabályba nem lehetne felvenni olyan kitételt, hogy a „keresztény kultúra” felé kell orientálni a gyermeket, amíg nem határozza meg felsőbb rendelkezés, hogy mit is jelent a szókapcsolat. De ha meg is határozná: az ilyen rendelkezés Alaptörvénnyel és nemzetközi szerződésekkel is ellentétes az alapvető emberi jogok megsértése miatt.
Ha nem vetünk véget ennek a tébolynak, a végén majd a császármetszésből is kereszténymetszést csinálnak, s kötelező lesz a KDNP által forgalmazott kóser szenteltvízben megfürdetni a csecsemőt függetlenül a szülők világnézetétől.
