Az első évértékelő beszéd, 1999 óta nem csupán Orbán Viktor megjelenése alakult, de – hol miniszterelnökként, hol ellenzéki vezérként elmondott – üzenetei is változtak. A teljesség igénye nélkül ezen üzenetek közül válogattunk.
1999. „Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé”.
2000. Ekkor hangzott el az azóta sokat idézett és nem egyszer kifigurázott mondat: „három szoba, három gyerek, négy kerék.”
2001-ben a szónok Magyarországot „viharvert, megtépázott, roskatag és korhadt, eresztékeiben meglazult, sodródó hajóhoz” hasonlította.
2002-ben miniszterelnökként, újabb négyéves kormányzás reményében teljes foglalkoztatottságot, négy új Duna-hidat, az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetését és az átlagkeresetek megduplázását ígérte.
2003-ban ellenzékben az akkor hatalmon lévőket bírálta, mondván, a kormánynak rombolási kényszere van, „mindenre ráront, ami 1998 és 2002 között jött létre”.
2004. Orbán szerint az előző esztendő a családok zsugorodásának éve volt, az országban pedig bizonytalanság és szorongás uralkodik.
2005-ben arról beszélt, hogy „ismét kisebbek lettünk, 2004 a ráfizetés éve volt”.
2006-ban a közelgő választás volt beszédének központjában. Elmondta, hogy „a Fidesz idején épült a Nemzeti Színház, a Budapest Sportaréna, a párkányi Duna-híd, és elindult a Széchenyi-terv. Ezzel szemben az MSZP-SZDSZ kormány luxuskormány, amely csak a saját körének teremt kiváltságokat”.
A 2007-es évértékelő alapvetően a 2006 őszén nyilvánosságra került őszödi beszéd és a hazugság témája köré épült.
A 2008-as évértékelő a márciusra kiírt, a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló népszavazás kampánybeszéde volt, „a jövő igennel kezdődik” szlogennel.
2009-ben az európai parlamenti választás volt a fő téma, ekkor még a beszédeit záró mondat is megváltozott: „Új irány, Magyarország, új irány, magyarok”.
2010-ben már csak néhány hónap választotta el Orbánt a kormányzástól, az ország gazdaságának talpra állítását, 10 év alatt egymillió új munkahelyet és erős közbiztonságot ígért.
2011-ben meghirdette az ötéves tervét: eszerint 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz.
2012-ben a magyar önérzetre alapozva közölte: „Rosszabbul élünk, és kevesebb megbecsülést kapunk, mint amennyit megérdemlünk.”
2013-ban kissé váratlan módon, talán valamiféle belső ellenségre (?) utalva egy meglehetősen talányos megfogalmazást hallhattak a beszéd hallgatói. „Bár a visszaélésekben jeleskedők falkáit is naponta elverjük az ablakunk alól, még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól.”
2014-ben nyilvánvalóan a közelgő választásokra utalva, visszatért az általa igen kedvelt háborús metaforához: „Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap indulunk!”
2015-ben miniszterelnökként a kormány által elért eredmények sorolása mellett a baloldali ellenzék elleni harcba szólította híveit.
2016-ban a migráció és a bevándorlás volt a központi üzenet. „Magyarország nem hagyja, hogy mások ráerőltessék elhibázott bevándorláspolitikájuk keserű gyümölcseit… Nem akarunk és nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és antiszemitizmust importálni Magyarországra”.
2017-ben a fő csapásirány nem változott: Az országokat pályaudvarokká változtatják, hogy mindenki ki s be járhasson, ha pedig valaki a sarkára áll, rájuk borítanak néhány millió migránst. „Az igazi menekültet persze be fogjuk fogadni: németet, hollandot, franciát, ha az elveszített otthonát nálunk akarják megtalálni.”
