Mi van? … Elnézést, most szólnak, hogy ez nem lesz így jó, mert a Nagy Vezér (Kim Ir Szen), és a Szeretett Vezető (Kim Dzsong Il) mellett már ez a Bölcs Vezető titulus is foglalt. Valami észak-koreai elnökről fecsegnek, eredeti nevén állítólag Kim Dzsong Un, akinek ez a kötelező címzése, és aki eltéveszti, azt rakétával agyönlövik, de ez nyilván hülyeség, egyértelműen a brüsszeli genderlobbival összebútorozott gyurcsánydobrev újabb hazugsága, amire mi rá se rántunk ugyebár.
Bölcs Vezetőnk ugyanis egyedül nekünk van. Egyesegyedül nekünk. Hogy milyen bölcs, az már közmondásszerű, még józan parasztok sem tudnák csőbe húzni, nemhogy részeg értelmiségiek a sárazsadányi szőlőhegyen! Most is megmondta (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – MKIK – gazdasági évnyitó), hogy az „adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.”
Átrágva magunkat a szövegen hamar rájövünk, hogy a Bölcs Vezér szerint az MTA fölül még hiányzik egy MAJÓPÉG (Magyar Józan Paraszti Ész Grémium), amely utóbbi az előbbi fölött gyakorolná a szükséges ellenőrzést. Elnöke L.S.L. antialkoholista gazdálkodó-gondolkodó, fizetése havi 5 m HUF, a szervezet 180 további címzetes józan parasztból (egyéni kijelölés szerint), és a kb. 630 fős kisegítő személyzetből állna. Székház a magyarosan romantikus stílusban átépített Hilton a Mátyás templom mellett, vádlón kinyújtott karú Mária szoborral, ahogy figyeli az Akadémiát. Elsőnek ez a testület nézné át az MTA-ból kikerülő irományokat, amelyeket aztán megfelelő kontroll után küldenének tovább a zúzdába, hogy a Bölcs Vezető józan paraszti ésszel megfogalmazott téziseit még véletlenül se zavarják. Ezzel teljesülne az a legfelsőbb kívánalom, hogy a legfőbb közgazdasági tételeknek nem az adatokon és táblázatokon alapuló hókuszpókusz (levitézlett szóval: „tudomány”) szerintieknek, hanem az ilyesféle hókuszpókusz felett álló, józan paraszti ész alapjain nyugvóknak kell lenniük.
A Bölcs Vezető természetesen nem titkolózik, hanem népével is ismerteti tételeit, melyek fölött természetesen magának kell személyesen őrködnie (sok a rosszakaró, legújabban már a lengyelek is áskálódnak).
Ezek:
- „Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak. Sajnos ez a helyzet nem áll fenn, egyelőre az államadósság számai nem azt mutatják, hogy Magyarország élvezhetné ennek a bölcsességnek a gyümölcseit. Magas adósságrátát örököltünk, de nem szabad szem elől téveszteni azt a célt, hogy eljussunk oda, hogy mi adjunk kölcsön másoknak, és ne fordítva.”
- „Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk. A költségvetési hiány egyelőre e tekintetben még nem állja ki az idő próbáját, egyelőre többet költünk, mint keresünk.”
- „Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni. Ha nem dolgozunk, éhen halunk, ezért minden erőnkkel arra kell összpontosítani, hogy meggyőzzük arról az embereket, van értelme dolgozni – az ezzel kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy ezt nem csináljuk rosszul.”
- „Jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk.”
Ezekből kiindulva nyilván további főtételek várhatók, úgymint „Jobb egészségesen és gazdagon, mint szegényen és betegen”, „Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál”, valamint a szárnyasoknál maradva „Vak tyúk vízzel főz”, de ne szaladjunk ennyire előre, a főtételek józan paraszti ész alapján való kidolgozása különben sem a mi tisztünk, akik eléggé el nem ítélhető módon leragadtunk a hókuszpókusz adatainál meg táblázatainál. Mi ugyan ezt a tudományizét nem hókuszpókusznak mondjuk, de aki dilettáns a témát illetően, könnyen láthatja így – kivéve a gyevi bírót, aki per definitionem mindig jól látja, és ha ő hókuszpókusznak látja, akkor az az! Akármi lenne is. Punktum.
Ha a Bölcs Vezető által mondottakat tételesen vizsgáljuk, a következő eredményre jutunk:
- A „Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak.” főtétel tökéletesen így igaz, mégpedig nem csak józan ésszel, hanem hókuszpókuszilag is. Az sem tagadható, hogy a számok tényleg azt mutatják, az ország ezen bölcsesség gyümölcseit egyelőre sajnos nem tudja élvezni, ugyanis a GDP arányos államadósság jelenleg 73,5 %. Az adósságunk abszolút értéke 2010. óta nőtt, de a GDP valamivel jobban, ezért csökkent a GDP arányos adósság a 2010-es 80 %-ról mostanáig 73,5 %-ra, ám ez sajnos nem valami nagy eredmény. Valóban igaz, hogy „magas adósságrátát örököltünk”, de ha csak ilyen ütemben csökken, akkor az adósság teljes elfogyásához 11,3 db, az elmúlthoz hasonló tizenhárom éves ciklus kell, vagyis kb. 147 év, annyi ideje meg nincsen senkinek. Ha a Bölcs Vezető nem gyorsítja fel lényegesen az adósságcsökkentést, vagy nem adja át a hatalmat egy jobb kormánynak (az is egy esély), akkor a „Nem mi tartozunk, hanem nekünk tartoznak” célállapotot unokáink sem fogják látni.
- A „Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk” nagyigazsága is nyilvánvaló. Nálunk a fenti főtételnek megfelelő parancs jelenleg nem érvényesül, ugyanis 2023-ben a költségvetési hiány 6,5 % volt, így aztán a múlt évben az adósságunk nem csökkent, hanem nőtt. Hogy mikor „állja ki majd a hiány az idő próbáját”, az egyelőre nagy talán Ember küzdj, és bízva bízzál, írta Madách reményvesztetten, ennél jobbat nem tudunk mi sem, a Bölcs Vezető meg nem árulta el. Teljes a homály minden vonalon.
- „Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni. Ha nem dolgozunk, éhen halunk.” Hát, ez egy kicsit bizonytalanul hangzik. Néhányak szerint ugyanis jobb tengeni-lengeni, pláne, hogy elég sokan nem dolgoznak, mégsem halnak éhen, mert a többiek eltartják őket. Az adatok valóban azt mutatják, hogy ma többen dolgoznak, mint 2010-ben, de itt a Bölcs Vezető csúsztat kicsit, mert nem meggyőzik az embereket, hogy dolgozzanak, hanem kényszerítik, mégpedig a segélyek és támogatások minimalizálásával intézve el azt, hogy a nem gazdagok tényleg haljanak éhen, ha nem dolgoznak. A gazdagokkal megengedőbb a kormány, jóval több támogatást is kapnak, nehogy elszegényedjenek már.
Jelenleg Magyarországon 32,1%-kal több ember dolgozik, mint 2010-ben. Az érdekessége a dolognak az, hogy ebből a hókuszpókuszos adatból látható, milyen üzemek és gyárak költöztek ide, ugyanis a 13 év alatt elért 37,7%-os GDP növekedés (átlagosan 2,5% per év. Aszta!) nagy része ezek szerint nem a termelékenység javulásából, neadjisten innovációból eredeztethető, hanem az egyharmaddal több dolgos kéz az ok. Vagyis Magyarország valóban egyre inkább az összeszerelő üzemek hazája. Ha valaki látta Chaplin „Modern idők” című filmjét, pontosan tudja, miről lenne szó.
- „Jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk.” Abszolút tagadhatatlan, ebben a főtételben még a tudománnyal sincs vita. A Bölcs Vezető sajnos csak a harcot, a versenyt, a vetélkedést ismeri (annak is csak azt a fajtáját, amelyben ő győz), az úgynevezett win-win megállapodás, együttműködés, szövetség, összefogás neki teljesen idegen, ugyanis ha kompromisszumot kell kötnie a siker érdekében, akár a legkisebbet is, az szerinte a szuverenitásának a megsértése, ezért ilyesmiről szó sem lehet! Az ő világa a „Vagy te jársz rosszul vagy én járok rosszul, harmadik út nincs” világ, és mivel Bölcs Vezetőnk általában egyedül marad, azt hinné az ember, ő jár rosszul, de egy nagy fenét! Mindig mi járunk rosszul. Ő legfeljebb majd visszavonul Hatvanpusztára, ha a „Gyurcsány a hibás” fegyver már nem működik, de arról a magyar értelmiség mindig gondoskodni fog, hogy ha se haszna, se értelme nincs is, attól még működjön. Így aztán a Bölcs Vezér élete végéig maradhat a Kolostorban, hacsak egyszer át nem költözik a Palotába. Elvégre a Kormányzó is ott regnált, nem?
A beszéd többi része érdektelen, legfeljebb az említhető, hogy a Bölcs Vezér szerint ők nagyon jól csinálták a dolgokat, hiszen „a korábbi válságos időszakokkal ellentétben” a 2020 és 2024 közötti időszak „nem zúzta össze a magyar gazdaságot”, ezért aztán nagyobb probléma nélkül vészelte át a mostani pénzügyi válságot. Ez a csoda két történésnek köszönhető:
- Az egyik, hogy a Bölcs Vezető hagyta, a lakosság és a vállalkozások is keressenek 2010 és 2020 között. Ez egy olyan kellően tőkeerős állapotba hozta mind az embereket, mind a cégeket, amelynek köszönhetően komolyabb megrázkódtatás nélkül képesek voltunk túlélni egy globális gazdasági visszaesést.
- A másik, hogy a Nyugatot utánzó gazdaságpolitika helyett teljes világgazdasági kapcsolatrendszerben kezdett el a Bölcs Vezető gondolkodni. Így aztán, miközben a Nyugat megbotlott, a keleti láb továbbra is stabil maradt.
Az ember önkéntelenül is tapsolni kezd, amíg eszébe nem jut, hogy a „kellően tőkeerős” magyarok költik a legkevesebbet az Unión belül, hogy jelenleg Bulgáriával versenyzünk az utolsó előtti helyért, valamint hogy összezúzott gazdaságokból igencsak kevés van az Unióban. Mondhatni, nulla. Ráadásul a miénknél jóval alacsonyabb infláció mellett nincsenek összezúzva.
Te jó Isten! Mi lett volna, ha a Nyugat még csak meg sem botlik! Most sem vagyunk hozzájuk közel, de milyen mélyen tartanánk akkor az ő szintjükhöz képest?
